Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-22 / 222. szám
Kint, a tanyákon is várják a párt szavát Az iskolák és pedagógusok helyzetéről tárgyalt a bajai tanácsülés Értelmiségi ankét megrendezésére született határozat A Bajai Városi Tanács ülésén A minap Bugac dalban, versben megénekelt vidékén jártunk. A meleg nyári napokon délibábot ringató, végeláthatatlan legelői, szilaj ménesei már sok évvel ezelőtt eltűntek, csak a néphagyomány, a régi öregek elbeszélései őrzik emléküket. A hajdani pusztaságon tanyákat építettek a földhöz jutott sze- gényparásztok, a feltört legelőkön kukoricát, búzát, rozsot termeinek. Bugac község 31000 hold kiterjedésű határában 5500 ember él, többségük a tanyavilágban. A lakosok zöme még egyénileg gazdálkodik, de már több mint 1000 holdat egyesít magában a Béke Termelőszövetkezet. Á Szövetkezet eredményes talajjavító trágyázás! kísérletével és még 'bátrabb, nagyszabású terveivel jelenleg az érdeklődés középpontjában áll. A község dolgozói közül sok embert foglalkoztat az állami gazdaság is, amelynek területe a 4000 holdat meghaladja. E nagykiterjedésű tanyavilág lakói, ha nehezebben és talán később is, de azért x-endszerint értesülnek az ország-világ eseményeiről, Egyetértéssel, elismerően vélekednek Kádár elvtáns beszédeiről, ismerik a községi tanács terveit, elgondolásait és felháborodva fogadták az ENSZ ötös bizottságának hazánk belügyeibe beavatkozó, rágalmazó jelentését. Sokan telepes rádiót hallgatnak. A posta még a legtávolabbi helyre is kikézbesíti az újságot. Az emberek tájékoztatásában igen fontos szerepük van a helyi kommunistáknak, akik a tanyaközpontokban vasárnaponként kisgyűléseket hívnak össze politikai és gazdasági kérdések megvitatására. A bugaci kommunisták nagy gondot fordítanak a pártonkívüli dolgozókkal való kapcsolat erősítésére, ápolására. A községi párt-alap- szervezetnek 28 tagja van és ezek közül 26 egyéni paraszt. Párt-alapszervezet működik a termelőszövetkezetben és az állami gazdaságban is. A községben számos emberrel beszéltünk. Mindegyiknek az volt a véleménye, hogy a párt- szervezet most jól dolgozik. A kommunistákat dolgos, szorgalmas, példamutató embereknek ismerik a községben. Rosszat még keresve sem tudnak rájuk mondani. Elmondták, hogy Laczi elvtárshoz, a pártszervezet titkárához bátran fordulnak panaszaikkal, kérdéseikkel. A párt jó tömegkapcsolatát mutatja, hogy a párt rendezvényeit igen sokan látogatják. Jól sikerült a május 1-i ünnepi felvonulás és több százan vettek részt az alkotmányünnepi nagygyűlésen is. A párt segítő munkája eredményeképpen több mint ezren voltak a közelmúltban tartott ifjúsági találkozón. Mit várnak a pártszervezettől a helyiek? Horváth István pártonkívüli középparaszt úgy válaszolt érre: Vasárnap délelőtt 9 órakor állattenyésztési és növénytermesztési kiállítás nyílik meg Csávolyon a község mezőgazda- sági állandó bizottsága és a községi állattenyésztő egyesület rendezésében. A kiállításon a csá- volyi dolgozó parasztokon kívül résztvesz Bácsbokod, Felsőszent—• ezután is foglalkozzon a ml problémáinkkal. Adjon választ kérdéseinkre és tájékoztasson bennünket, Mi dolgosó parasstok ennek a rendszernek vagyunk a hívei. A kommunisták emeltek fel bennünket az elmaradott cselédsorból. Azt kérjük, jöjjenek ki hozzánk még sűrűbben, beszélgessenek velünk, az okos szót szívesen hallgatjuk. Igen. Az emberek mindenütt, a tanyákon is, a párt szavát, a kommunistákat akarják hallani. S Bugacon — megállapításunk szerint — jól látja el ezt a feladatát a pártszervezet. —N— iván egyénileg dolgozó parasztsága is, valamint több termelő- szövetkezet és a Bajai Állami Gazdaság. A kiállítás megnyitásának napjára egésznapos programot állítottak össze, amelyben igen érdekesnek ígérkező szakelőadások is szerepelnek. művelődési és oktatási problémákat tárgyaltak meg, valamint az 1957. évi pénzügyi terv teljesítését és több fontos ügyet. Érdekessége volt ennek az értekezletnek az a határozat, melyet az iskolák és óvodák tantermi helyzetének megjavítására hoztak. Javasolták, hogy a tanyai iskolák mindegyikébe vezessék be a villanyt és határozat született arra vonatkozólag is, hogy a tanács ezután többet törődjék a pedagógusokkal, politikai továbbképzésükkel. Sok szó esett az iskolás gyermekek magatartásbeli neveléséről is. Ezzel kapcsolatban a tanácstagok elhatározták, hogy a bajai általános és középiskoláknak kidolgoztatják az egységes helyi rendtartását. A vita során felmerült még a bajai tanítóképző sorsa is. Á bajaiak nem helyeselték a kormánynak azt az intézkedését, hogy a 86 éve működő tanítóképző intézetet megszüntessék és elhatározták, hogy a legilletékesebbekhez fordulnak annak érdekében, hogy a pedagógiai akadémia Baján nyerjen elhelyezést. Érdekessége volt ennek a tanácsülésnek, hogy a tanácstagokon kívül számos vállalat dolgozója, egyénileg dolgozó paraszt és értelmiségi vett részt. A tanácsülésen elhatározták, hogy Baján is megismétlik a Kecskeméten már megtartott értelmiségi ahkétot, melynek előadójául meghívják Dallos Ferenc elvtársat, a megyei tanács VB-elnökét; Kiskunhalason láttuk — hallottuk , s s hogy az utóbbi években városfejlesztés céljára igen sokat fordítottak. — Amíg 1954-ig, tíz év alatt a fel- szabadulás után mindössze 37 ház épült lakóház- és lakásépítési akció keretében — addig az elmúlt három évben 157 új épülettel terebélyesedett a város. I s | hogy a város homokjainak hasznosítására telepített 50 holdas gyümölcsfaiskola ma már 120 holdon gazdálkodik s több, miht 400 000 darab csemete nevelkedik benne. i 3 i hogy a jelenlegi szociális otthon mellé egy újabb 30 -—50 férőhelyes otthon építését tervezik, amely csupán a kiskunhalasi elaggottaknak adna ellátást. ! s t hogy több kilométer hosz- szúságú út és járda kikövezése történt meg pár év alatt. Említésre méltó a malomhoz vezető utca s a bödoglári kirendeltséghez vezető bekötőút kőburkolattal való ellátása. i . hogy fejlesztik a külső ta- nyárészek kereskedelmi hálózatát. Tajón, Bodogláron, Rekettyén, Füzesen elárusító hely létesült, most szervezik Bogárzó pusztán is. MŰVELŐDÉST, szórakozást nyújt a MEGYEI KÖNYVTÁR. Olvasói rendelkezésére áll minden hétköznap. Mindenkit szeretettel vár a Megyei Könyvtár. 1056 « Jöjjön el a „Hírős Napok" alkalmával rendezendő ŐSZI VÁSÁRRA 1957. évi szeptember hó 28-tól október hó 1-ig, Keresse fel földművesszövetkezeteink pavilonjait, ahol bő választékban válogathatnak a vásárlók. ŐSZI DIVATUJDONSÁGOKBAN, méterárukban, konfekciókban, cipőkben, vasműszaki cikkekben, mezőgazdasági kisgépekben. VASMŰSZAKI CIKKEKBEN iparunk által gyártott új áruk is bemutatásra és eladásra kerülnek. RÉSZT VESZNEK A VÁSÁRON: a kecskeméti, lajosmizsei, kiskőrösi, tiszakécskéi, szabadszállási, kerekegyházi földművesszövetkezetek. FELTÉTLEN KERESSE FEL a Kecskeméti Földművesszövetkezet HALÁSZCSÁRDÁJÁT, Állandóan frissen sült halak és halászlé kapható. KÓSTOLJA MEG a Szabadszállási Földművesszövetkezet alföldi birkapaprikását a vasútparkban felállított pavilonjában. A földművesszövetkezetek a Hírős Napok egész ideje alatt árusítanak. LACIKONYHÁK! BORKÓSTOLÓK! Minden áru megtalálható a földművesszövetkezetek pavilonjaiban. Az őszi vásár minden látogatóját szeretettel várják a földművesszövetkezetek. 1581 Állattenyésztési és mezőgazdasági kiállításra készülnek Csávolyon 1111111111 A hivatalnokot ahogy régebben neveztük — most a városi tanács előadójának hívják. S nem is jutna eszembe e tisztségviselés nevének a megváltozása, ha nem étezném a különbséget már az első pillanatban a múlt közigazgatási tisztviselőinek általában ismert és Gere István, a kiskunfélegyházi városi tanács kereskedelmi előadójának ügyintéző magatartása között. Dehát érzem, mert olyan szívélyes, ügybuzgó ez az alacsony fiatalember, hogy legszívesebben nem is a nemsokat sejtető-mondó hivatali funkciójának megjelölésén szólítanám az »előadó kartársat«, hanem így: kedves barátom. Újságíró, félig-meddig tehát hivatali ember lévén, könnyen eshetnék azonban tévedésbe, ha a velem szemben gyakorolt magatartását mindenkire nézve érvényesnek állítanám, csakhogy... Csakhogy nyílik Gere István irodájának az ajtaja, s egy sovány, mezítlábas asszony lép be rajta. Elnyűtt teremtés az asszony, a szülés, tizenkét — közülük ma is elő nyolc — gyermek világra- hozatala, gondja-baja, eltartása nyűtte el. Meg a téglavetés. — Meri téglavető családból származik, téglavetőnek is a felesége, Demeter PálnéT Hói itt, hol ott, a faluszéleken dagasztja férjével az agyagot, rakja- simítja formába, kiveti, hogy legyen tégla, — ebből él a családjával; ki tudná: mióta? Pontosan ő sem tudja, nem sokat tud arról, amit úgy hívnak: — »■élet«. Pedig hát ennek az életnek a sava marta-apasztotta évA hivatalnoh, a téglavető asszony, meg a bahahelengye tizedeken keresztül. Nem ismeri a betűt sem, nem tud írni, csak éppen a nevét, olvasni sem tud, analfabéta. — Két elemim van — sírja szinte —, de nem vizsgázhattam. Gyermekkorom óla dolgoznom kellett, tönkretett asszony vagyok — sóhajtja. A másik leánya miatt kereste fel a kereskedelmi előadót, s amikor az irodába lépett, kicsi kispárnát helyezett az ajtó szögletébe, gondolván, mégsem illik csomaggal odaállítani a tanácsi tisztviselő elé. Félénk, félszeg szegényke, a székre, amely- lyel azonnal kínálja Gere Ist, -j j ván, alig mer ráülni. Mint a A megélhetésre, kereseti szárnyatépázott madárnak, relehetőségre nem panaszkodik; most nyáron ugyan nem téglavetéssel keresték meg a kenyerüket, hanem napszámba jártak a félegyházi gazdákhoz, — van azonban már szerződésük az egyik állami gazdasággal, tavasztól azt a munkát végzik ismét, ami a szakmájuk, amiben felnőttek, s amiről irígylésre- méltó szeretettel beszél. Nem is e körül a baj, — családi gondok sanyargatják. — Van egy süketnéma leányom, tizennyolcéves, kétszer annyit eszik, mint a többiek. Szép, fejlett lány, de libapász- torkodni leéli mellette. Megtette azt is, hogy szűzanyameztelenen fürdőit a falu szélén. Mindig attól félek, hogy valaki beszorítja és megbecsteleníti. Mert vannak piszkos emberek! De ezért sem jött most a tanácshoz, Gere Istvánhoz, mert járt már ebben az ügyben a szociális osztályon, és még is ígérték neki, hogy elhelyezik majd a süketnémák intézetében a szerencsétlen leányt, csak várni kell. míg lesz hely, pes a tekintete, sírással pötyög- tetve jön belőle a szó. A másik leánya évekkel előbb férjhez ment, gyermeket szült, de elhagyta egy »ribanc kedvéért« a férje; aztán megint ösz- szekerültek (a férj égre-földre esküdözött, hogy megjavul), s az asszony megint szült, ott fekszik most a félegyházi kórházban. A férfi azonban hónapok óta ismét mással él. Nem is tudják a címét, valamelyik állami gazdaságban dolgozik, — Mondta az uram, minek ment vissza hozzá — és zsebkendő híján, ültéből mélyen meghajolva, a szoknyája aljába törüli könnyeit —, dehát Istenem — eldobjam? a gyerekem! Nem hagyhatom el, de ha kijön a kismagzatával. három nap múlva a kórházból, nem is tudom, mire fektetem őket. Most vettem három forintért egy kis tollat, abba a vánkosba —■ s könnyes szemét az ajtó sarkába veti. — De nincs pelenka, amibe rakjuk az ártatlan csöppséget. Gere Istvánnak már a kezében a téglavető asszony leányának a munkakönyvé, amelyik a babakelengye kiutalásához kellene, nézi, forgatja, — ám látom a mimikáján, az ajakrágásán, hogy bizony nincs' rendben az a munkakönyv. Igen, a második gyermekét szült és a férjétől elhagyott anya 1956. tavaszán dolgozott utoljára. — Aranyoskám — mondja az asszonynak, ezzel, a tőle jól hangzó szavajárással —, erre nem adhatunk kelengyét. — Nem? — Sajnos, erre a munka- könyvre nem jár — s az asszony megérti, hogy a törvény, az törvény; bennem pedig csöndben lázad a segíthetnék, hogy a törvénynek az olyan »rendkívüli esetekre« szóló módosításáról kellene írni, mint ezeké a, s nemcsak a város, a falu, hanem a társadalmi élet perifériáján is élő embereké. De — amiről nem tudtam — megelőztek a törvényhozók, s megelőz Gere Ist-» ván is. — Azért ne siessen aranyoskám, megpróbálunk még valamit —, s kimegy, kisvártatva s boldogan jön vissza. — Beszéltem Setesné kartársnővel, a szociális osztály vezetőjével. Ván külön szociális keretünk, abból kiutalunk maguknak 400 forintot babakelengyére... A névét le tudja írni, aranyoskám? — Azt Valahogy le tudovi. — írja hát ide, az élismer- vényre ... úgy, no, tessék a kiutalás. Jó egészséget d kis unokának, meg a kismamának. Az asszony könny, ein át süt a megkönnyebbülés öröme, d hála, megy az ajtóhoz, felemeli a fészekpuha tollpihével bélelt vánkoscihát, de még utána szól Gefe István: — Maguknak jár ám szülési segély is, aranyoskám. A férj munkahelyén. Majd segítünk felkutatni. Meg gyermektartás is! — Keziccsókölom — köszön el a téglavető asszony, de az előadó kedvesen kioktatja: — Aranyoskám, nálunk nem illő így köszönni! Nem vagyunk mi urak! Ez az utolsó mondat világított rá arra, hogy: miért más ember a tanács előadója, mint volt a múlt közigazgatási hivatalnoka, s arra is, hogy miért van nálunk külön szociális keret babakelengyére »rendkívüli esetekben« is! Tarján István
