Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-21 / 221. szám

Egy vegyészmérnök naplójából ] Duplafalú szugátedény, paprikakenőcs, vakuumsáragep 'r A patikából jólismert gyógy­szerszag csapja meg az ember orrát, amikor belép a lombikok, vegyszeres üvegek és egyéb ve­gyészeti műszerekkel ellátott laboratórium ajtaján. Ebben a csendes, meghitt szo­bában alkotta meg Faragó Fe­renc vegyészmérnök, Szabó Imre vegyésztechnikus, jelenleg üzem­mérnök, az igen jól bevált, ízle­tes leveskonzerveket, s itt látott nemrégiben napvilágot három új elképzelés, mely az emberi akarat, célratörés újabb diada­lát hirdeti. A cukrozott gyümölcsöt bizo­nyára sokan ismerik, sőt van­nak, akik szenvedélyes fogyasztói. Csupán azt kifogásolják, hogy egy kicsit drága. Igazuk van! Drága azért, mert drágán állít­juk elő. Csehszlovákiában már olcsóbb, mert ott géppel oldot­ták meg a gyártását. Nálunk, a Kecskeméti Konzervgyár II, sz. telepén, az összes műveleteket kézzel végzik még'. Ez váltotta ki Faragó Ferencből a kutatási kedvet, s csigázta fel az érdek­lődését: hogyan lehetne olcsób­ban és gyorsabban szugátot gyártani. Hosszas kísérletezés után megszületett az új eljárás. Ennek lényege: egy duplafalú edény, mely gőzzel van fűtve, s -oiajíürdő veszi körül. Az edény­ben találjuk a cukrosítósra váró gyümölcsöt. Az edényben bő cukroslé van. Ez az új módszer kiküszöböli azt, hogy mozgas­sák a gyümölcsöt, lehűtsék, fel­melegítsék, újból lehűtsék, új­ból felmelegítsék, stb. A* első kísérletek most folynak. Valószínű, a siker nem marad el. A másik meglepetés a pap­rikakenőcs. Ezért az asszonyok, lányok százai áldják majd Fa­ragó Ferenc nevét. Ugyanis a paprikatisztításnál az asszonyok, lányok kezébe annyira beleivó­dik az a méreg, ami a papriká­ban van, hogy éjszaka kénytele­nek vizesruhába bugyolálni ke­züket, hogy némiképp enyhít­sék a paprika csípését. Hétköz­napi szóval úgy mondják: ég a kezük. A kutató intézetek, de az or­vosok közül is sokan kísérle­teztek, de eddig még nekik sem sikerült egy olyan kenőcsöt elő­állítani, amely megfelelő. Fa­ragó Ferenc vegyészmérnök ezt is megoldotta. Kenőcse fertőtle­nít, érzéstelenít, zsírosán tartja a kezet, az élelmiszerekre nem káros, s nem csípi az asszonyok kezét. A harmadik elgondolás úgy született meg, hogy a miniszté­riumban vitatkoztak, miként tudnánk biztosítani a tökélete­sebb sterilizálást. Faragó Fe­renc felállt s így szólt: bízzanak meg bennünket, mi majd meg­oldjuk. .. Hazatérve Szabó Imrével és Deák Lacival megalkották az egészen egyszerű, és mégis igen jelentős vákuumzárógépet. E kis í HOMOKMÉGY-MOSZKVA szerkezet működtetésével kizár­ják annak lehetőségét, hogy a konzerv a sterilizálásnál fertő­ződjön. Ennyit sikerűit a vegyészmérnöki naplóból ki­olvasni, bár még sok olyan öt­let, elképzelés szunnyad a lapok között, mely ma még titok. Ha már a titkolózásról is szó esett, arra kértem őket, hogy az emlékezetes leveskóstolónál be­ígért új gyártmányok titkaim most már rántsuk le a leplet. Ezt megtették. — Csupán csal arra várunk, hogy megkapjuk a; utasítást, s akkor gombalevest tejberizskonzervet, gyümölcs — barack, meggy és szilva — le- veskonzerveket fogunk gyártani amely külföldön is igen kedvelt Reméljük, hogy Kecskemét é; a megye lakossága rövidesei megismerkedhet ezekkel az ú; leveskonzerv'ekkel, a jövő kon zervjével. —sz— Gorkiba is elmentünk kirán* dúlni, ahol Lenin házát néztük meg, amelyet gyönyörű park vesz körül. Lenin szobájában bizony én is arra gondoltam, hogy miért nincs már közöt­tünk. Televízión végignéztük a VIT-et. A magyar VIT-küldöt- tek között megismertük Berta Somogyi Lajost is, a budapesti pártház egyik hős védelmezőjét; Utaztunk a Metrón, jártunk a Lenin Stadionban, és szinte nem is tudom leírni azt a sok szé­pet, amelyet a Kremlben is lát­tunk. Ezúton is hálásan köszönöm meg azt a sok-sok ajándékot, szép élményt, amelyet a szovjet emberektől, a magyar nép és a magyar gyermekek igaz bará­taitól kaptam. A személyesen megkötött barátság — szívemből mondom — örökké tart. Rózsás Borbála úttörő, Homokméay A BAJAI ÁLLAMI GAZDASÁG : zetösége különös .gondot fordít a mezőgazdasági szakemberek utánpótlására. Erről beszélget­tem Németh József elvtárssal, a gazdaság kultúrigazgatójával. Németh elvtárs készséggel el­mondta, hogy még e hó végén megindítanak egy ezüstkalászos gazda tanfolyamot 40 részvevő­vel, A tanfolyam hallgatóinak nagy része már második éve ta­nul. A gazdák továbbtanulásának *♦■ ügye jó kezekben van, ugyanis| latait. Ezek az előadások szem léltető anyagokkal és filmek ve­títésével teszik változatossá az amúgy száraz témát. Ötvenhat fővel a .jövő hó végén megindul a Iraktorosképző tanfolyam is, amelyet Ozval Aladár mérnök vezet. A gépész tanfolyamon 80 órát töltenek el a hallgatók és a gépismereten kívül más előadá­sokat is hallgatnak. Pechtier F ►♦“* »»*♦♦♦«♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦♦♦♦♦ meddig tárolja még a BELSPED a kecskeméti Gáspár András u. IX. sz. alatti ház udvarán az istállótrágyát? a tanfolyamok előadásait Martos 5 Géza főállattenyésztő. Lovas ? György állatorvos, Stark Sebes- } tény törzsállattenyésztő vezetik.? Az állami gazdaság a kultúr-? otthonon belül tömegoktatást is? szervez. A természettudományi ? élőadássorozatban oktatják a nö- ? vényvédelem, a növényápolás, ? MEG JAVÍTJÁK AZ UTAKAT — MIÉRT NINCS ÉLESZTŐ? VÄLASZ HARKAI KÁROLYNAK — MI KELL A SZAK­MUNKÁS VIZSGÁHOZ? Somod! Józseíné fülöpbázi ol­vasónk levelében kifogásolja azt, hogy a földekre bevezető dűlő- utak nincsenek kijavítva. El­mondja, hogy van olyan út, amely a nyári szárazság idején leljesen járhatatlan s ezért a gazdák a földekre hajtanak. Észrevételével a Fülöpbázi Köz­ségi Tanács Végrehajtó Bizott­ságához fordultunk, ahonnan a következőket válaszolták pana­szosunk levelére: A dűlőutak kijavításával nem­csak a kívülállók, hanem a köz­ségi tanácstagok is foglalkoztak. A községfejlesztési alap költség- vetésében a kifogásolt út is fel van véve kijavítás végett. Amennyiben a megfelelő pénz­összeg a községi tanács rendel­kezésére áll, a kijavítást el fog­ják végezni. Foglalkozik a vég­rehajtó bizottság azzal is, hogy társadalmi munka megszervező-. ével hozassa rendbe a kérdéses utat. * Majoros Zoltán levelezőnk le­velében kifogásolja azt az áldat­lan állapotot, ami jelenleg íű- szerüzleteinkben van az élesztő­ellátás körül. Kihangsúlyozza, hogy illő lenne, ba a megye ke­reskedelmi szervei több gondot fordítanának az élesztő biztosí­tására. A kérdéses ügyben a me­gyei tanács kereskedelmi osztá­lyához fordultunk, ahol a követ­kezőt válaszolták: »A jelenlegi élesztőhiány ez év áprilisában kezdődött, az elmúlt hónap némileg zavartalan ellá­tásától eltekintve, napjainkban is tart. Egyedüli oka az élesztő­hiánynak az, hogy korszerűtlen, kiskapacitású üzemben gyártják és nem bírják az ország emel­kedő igényét kielégíteni. Na­gyon helyes lenne, ha Nagykőrö­sön, vagy más helyen egy.élesz­tőgyárát indítanának be, ami ki­elégítené az egész megye szük­ségletét.« * Harkai Károly súlyos problé­mával kereste fel szerkesztősé­günket. Több oldalas levelében arról panaszkodik, hogy nincs lakása s arra kér bennünket, hogy próbáljuk meg a Kecske­méti Gépgyárnál, munkahelyén elintézni, hogy lakást kapjon. Kérelmét áttettük a Kecskeméti Gépgyár igazgatójának, aki a következőkben tájékoztatott ben­nünket: »A Kecskeméti Gépgyár, saj­nos, nem tud érdemi döntést hozni Harkai Károly ügyében. Nem ö van egyedül hasonló hely­zetben. Magában a gyárban több olyan ember dolgozik, akiknek sokkal indokoltabb lenne a la­káskiutalás. Azt tanácsoljuk Harkai Károlynak, hogy fordul­jon az -illetékes tanácshoz.« * Farkas Imre a következő ügy­ben fordult hozzánk. Levelében elmondja, hogy Ágasegyházán lakik és Kecskeméten a Lakatos- ipari Vállalatnál dolgozik, mint villanyszerelő-segédmunkás. Az anyagi helyzete nem engedte meg, hogy ipari tanuló legyen, de megtanulta a villanyszerelő szakmát. A hadseregben rádió­műszerész kiképzést kapott és szeretné, ha segédvizsgát tehet­ne valamelyik szakmából. Kéré­sére a megyei tanács iparügyi osztályához fordultunk, ahonnan a következő válasz é'rkezett: »Amennyiben az eddig szak­mában eltöltött időt tudja iga­zolni s az legalább 3 évet kitesz, úgy írásbeli kérelmet terjesszen be, amelyben kéri a szakmunkás vizsga letételét. Ezt a kérelmet el kell látni 6 forintos okmány- bélyeggel. A szükséges igazolást szerezze be a honvédségtől. — Amennyiben módja van, keres­sen fel hivatali helyiségemben.« — Írja Bruncsák András ipari osztályvezető Farkas Imrének. Ősz a szociális otthonban A fák lombjai még zöldek, a nap néha még perzselni is tvd. , de a földön hempergő sárga falevelek már jelzik egy új évszak, az ősz trón-foglalását, Ilyenkor a. legtöbb embert meg­érinti az elmúlás, az éleitől való búcsúzás gondolata, Ezt vélem hallani a koraőszi szél sejtelmes, furcsa dalából .is. Es ha min­den ember megérzi ezt, mennyivel inkább megérezni az őszi hangulatot itt, az üregek, az aggok házában, a bácsborsódi szo­ciális otthonban. A nagy kert öreg fái halkan' súgnak össze, míg alattuk 62 ember piheni ki egy küzdelmes élet fáradalmait és emlékeit rendezgeti. Nézem őket, amint a kis padokon ülve halkan be­szélgetnek, mesélnek régi-régi vágyaikról, álmaikról. Tf Igondolkozom. Ki tudja, hányán rónák e megtört, fáradt öregek közül a koldusok szánalmas útját, s hányán en­nék a feleslegesnek bélyegzett ember kegyelemkenyerét, ha a mi államrendünk nem gondoskodna olyan szeretettel róluk. Az ősz itt is rájuk köszönt, az igaz, de nem fájó, a gyötrődéssel teli elmúlás, hanem a megbékélt öregkor derűs, kis gondjait hozza magával. . L elocsúdok rnerengésemből és eszembe jut jövetelem. célja. Máris indulok a pádon üldögélő nénik, bácsik felé, de hirtelen megtorpanok. Mit is mondjak, hogyan kezdjem? Beszél- ,jek az októberi ellenforradalomról? Talán egy fáradt kézlegyin- \ tés lenne rá a válasz. Szóljak az ENSZ Magyarország ellen irá­nyuló tevékenységéről? Sokan közülük azt sem tudnák, mi az. \üe hát akkor mit tegyek? Másodpercek, percek, m,álnak el, s én 1 csak állok, csak várok. S minél tovább időzöm így, annál in- , kább érzem, hogy nem jöttem hiába. Megértem a békés, nyu-, ! galomra vágyó, csendes öregek szavát, amely minden hangzatos i nyilatkozatnál többet mond. Hatvankét fáradt, nyugodt életet t kívánó ember óhaja olvad szép harmóniába a tájjal, s a fákról j lehulló falevelek mintha csendben az ő nevükben is ezt zizeg- lilék: tiltakozunk! Tiltakozunk... az öregek, a békés élet névé­iben, s nem engedjük ezt a tájat újra hadszíntérré változtatni!... Horváth Magdolna, Bácsborsód fiqy szemem Rislánv közül, amikor már ő kötözött és a pemietlé felmarta gyenge kis kezét. Édesanyjával és nő­A nyárutói napsugár * ♦ minden erejét össze- | szedve melegítette a } földet, amikor a Hel- ? ♦ véciai Állami Gaz- I daság hatalmas szőlőtáblái között Sz, Ilonkát, a szomorú kislányt kerestem. Kedvtelve nézeget­tem, hogy a természet már lassan felölti őszi köntösét, s azt is, hogy étvágygerjesztőén kacag­tak felém a szebbnél szebb szőlőfürtök. Távo­labbról leányok vidám énekét hozta felém a szellő, s én is arra vettem" utamat. — Mennyi boldogságot, vidámságot áraszt ez a vidék-! Hát van valaki, aki itt nem találja meg szíve minden örömét? — morfondíroztam ma­gamban, miközben Sz. Ilonka hozzám intézett levelére gondoltam. Pedig — mint később megtudtam — egy csep­pet sem kételkedhettem, hogy Ilonka a tiszta valóságot írta, s ezek szerint van égy szomorú kislány is itt a földi paradicsomnak nevezhető szőlőskertekben. Az itt dolgozó lányok — mint például Ilonka is — nem egy esetben ezer forin­tokat visznek haza a borítékban. A kereseti lehe­tőség tehát nem lehet a szomorúság oka. — Nem azért fogtam én tollat — mondja Ilonka —, hogy emiatt panaszkodjam, hanem azért, mert -jó egészségnek örvendő édesapám úgy bánik velem, mint rossz gazda a kutyájával. Pedig Ilonka mór 16 éves. de a többiek is elme­sélték, hogy apja még néhány hete is megverte és megszaggatta a haját. Nem érdemelte meg, mert szorgalmas kislány. Amióta felcseperedett, mindig dolgozik. Ha a helvéciai szőlőtőkék be­szélni tudnának, biztosan elmesélnék, hogy a vekonyderekú kislány alig látszott ki a tőkék vérével mindig szép rendben tartják kis lakásu­kat, a maguk és édesapjuk ruháit is. Nővére most 18 éves és menyasszony. Férjhez megy az őszön, ele még nincs »staff rung ja«. Ezért édesanyjának is, aki 54 éves, munkát kell vállalnia, mert Ilonka keresete nem elég négyüknek a megélhetésre, meg a ruházkodásra. A nővére teljes fizetését ugyanis félrerakják, hogy legalább a legfonto-s„ sabbakat meg tudja vásárolni az esküvőig. — És a családfő? — kérdezem. — Jó dolgos ember. Volt a nyáron olyan hó­nap, amikor kétezren is felül keresett, de ebben az évben még ezernégyszáz forintnál többet nem adott á családjának, — mondják az ismerősök, mert ahogy megkapja a fizetését, azon mód el­issza. Éjjel jár haza, s olyankor felzavarja álmá­ból az egész családot. Nem egyszer fordult már elő, hogy legyilkolással fenyegette őket. Mind­annyian félnek tőle, és Ilonka, akit beválasztot­tak a KISZ-szervezet vezetőségébe is, nagyon szégyelli, hogy ilyen apja van... Eddig tart a történet, s ha folytatom az írást, azt Sz. bácsiért teszem. Kedves Sz. bácsi! Ugye sokszor meggyőződött már arról a jóindulatról, melyet iránta családja tanúsít. Hát akkor miért olyan, mint egy kegyetlen mostoha? Mondjon le a túlzott itatózásról a maga és családja békéjé­nek érdekében, és azért, hogy ne emlegessék kedves, szorgalmas kislányát többé »-szomorú Ilonkának«.; j Horváth Ignác *> • ? A zene utolsó- ütemei is el- t hangzanak és a vonat lassan ki­♦ gördül a pályaudvarról. Elindul- {tunk Csap felé. Csapnál már {pionírok vártak bennünket. Rö- ?vid fogadtatás volt, de hamar ? mély barátság szövődött a ma- « gyár és a szovjet úttörők között. ; Moszkvában az autógyár dol- igozói vártak bennünket. Nagyon fszép fogadtatásban részesültünk. {Autóbusszal mentünk a gyár {üdülőjébe, Mihnyevóba, ahol 2000 | pajtással töltöttünk egy vidám | hónapot. | Ez idő alatt mind a pajtások, I mind a felnőttek igen kedvesek, J figyelmesek voltak velünk, a 182 ♦ magyar úttörővel. Sokat szóra- ? koztunk. Moziba, bábszínházba | jártunk, szamócát szedtünk, egy­♦ mást táncokra tanítottuk, s pár I hét alatt én is jól tudtam már t a »paderákot« járni. Ök viszont | egész jól megtanultak csárdá­♦ sózni. Egy alkalommal kolhoz- j ban is voltunk, ahol káposztát í segítettünk kapálni. Jutalmul ? dupla adagot kaptunk, csak azt | sajnálom, hogy az ott látott ? nagy dinnyéket nem kóstolhat- ! tűk meg. ? ___ .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents