Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-21 / 221. szám

lcC'CskC'ff%t/ti(' ODPPPPPPPPPPPOPPPPPPP^ rnnr7mn u )í JJ ÍMÍ H 'D ui tálcái EPPPPPPPPPPPPPPPP A müvésztelep zöld pázsit­szőnyegén ül Váci András festő- müvész és Palicz József grafi­kus. Mindketten fiatalok és az alföldi táj szerelmesei. Vázlatot készítenek. Az ecset puhán suhan a vásznon, s a s2Í-j nek panorámájából kirajzolódik az alkonyba hulló táj szépsége. VÁCI ANDRÁS nyírségi em­ber. 1952-ben végezte el a Kép­zőművészeti Főiskolát. Egy hó­nap óta lakója a művésztelep­nek. S e rövid idő alatt beba­rangolta a környező tanyavilá­got. ségé mély emlékeket hagyott lelkemben. A Kecskemét kör­nyéki tanyákról grafikai soroza­tot készítek. Elképzelésem sze­rint a XX. századról szeretnék kompozíciót festeni. Hagy ez majd mennyiben sikerül, még nem tudom. Mindenesetre na­gyon foglalkoztat a gondolat. Az egész emberiség sorsa ér­dekel, s ennek a belső forron­gásnak szeretnék konkrét for­mát adni. Egy kis szünetet tartunk. Az alkotó kéz megpihen, s szinte egyszerre mondják: — Tolmácsold a kecskeméti íróknak szerény kérésünket: ne hanyagoljanak el bennünket. — Hívjatok meg irodalmi estek­re, baráti összejövetelekre. Szí­vesen elmegyünk. Nem akarunk a társadalom vérkeringésétől tá­vol élni. Segítünk mi is nektek. A versekhez, novellákhoz, re­gényekhez készítünk illusztrá­ciókat, kisebb-nagyobb rajzokat, egyszóval: legyünk jóbarátok. Igaza van a két fiatal festő­nek, a Kecskeméten élő művé­szek legyenek jóbarátok! — Bieliczky Sándor — Autóhuszvárótermet kér Mátélelke A Petőfi Népe szeptember 5-i számában olvastam és láttam a fényképét a keceli autóbuszmegállónak. Régóta álmodunk ilyen­ről Mátételkén is. leginkább a hideg reggeleken — az egyetlen vonathoz igazodó autóbusz 5 órakor megy —, amikor fázva és vacogva kell várni az alkalmi utasoknak, diákoknak egyaránt. De talán a diákok szenvednek a legtöbbet. Télen napról napra fagyos lábak, vörösre dagadt kezek bizonyítják ezt. Azt hiszem, hogy a mátételkiek kívánságát mondom el, ha azt írom, hogy nagyon szeretnénk mi is egy olyan autóbuszmegállót, amilyen Ketelen is van már. ‘ Varga Erzsébet — Sok a hasonlatosság a nyírségi és a kecskeméti táj kö­zött. Ezért nagyon megszerettem ezt a vidéket. Most fejeztem be egyik alföldi tájképemet, s rö­videsen hozzákezdek »Műterem­részlet« című munkám elkészí­téséhez A történelmi témák nagyon érdekelnek. Itt tartózkodásom alatt tervezem egy történelmi tárgyú kompozícióm befejezé­sét is. Nehéz feladat lesz, de re­mélem, megbirkózom vele. Mi­nél több portrét szeretnék fes- téTti. Nem tartam helyes dolog­nak, ha egy művész eltökéli magában: én csak csendélettel foglalkozom, a másik pedig táj­képfestészettel. Legyen a mű­vész sokoldalú. PALICZ JÓZSEF Nyír egy há­zán született, 1956-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, Sokszorosító grafikával foglal­kozik, — A tanyavilágot nagyon szeretem. En is WMMMil # / ju, ipergaszoerseny n Az aldunai. horgászegyesüle­tek intéző bizottsága nagysza­bású horgászversenyt rendezett Baján. A hatórás versenyben 250 versenyző vett részt. A nem­zetközi szabályok szerint lebo­nyolított versenyben a darab­szám és a fogott halak súlya nyert pontozást. A csapatver­senyt a Bajai Horgászegyesület második csapata nyerte, míg a Szekszárdi Horgászegyesület csoportja, a harmadik helyezést érte el. A felnőttek egyéni ver­senyében Tóth Lajos szekszárdi sporthorgász első, Fábián Rezső bajai sporthorgász második lett. Az ifjúsági csapatversenyben « szekszárdiak győztek. A fiatalok egyéni versenyében Oroszlán ott töltöltem I György bajai tanuló nyerte az A verseny legnagyobb halát Mervald Frigyes bajai sporthor­gász fogta, egy 1.60 kilos pon­tyot. Ezzel a teljesítménnyel a versenyben a 14. helyezést érte el. ötven városföldi kisgyerek egészségéről van szó! Komoly gondok foglalkoztat-1 iskolának berendezett sarkában nak bennünket Városföldön. | tanulnak, Ez a kultúrterem 300 ak!k felelősséget érzünk a gyér- ember befogadására készült mekekért. Arról az ötven is- nyitott színpaddal és szimpla kolásról van szó, akik az álla­mi gazdaság kultúrterme egyik gyermekéveimet. s a táj szép-1 első díjat. Nincs — csak volt! „Szemétlerakás büntetés terhe mellett tilos" * >' .« ♦ * ?«' ♦ v ♦ * v' vf v %' % W ’M V Sd . ti? ti? "ti': i -V W -v ".-i "4 Váratlanul tört rá az ősz Jánoshalmá­ra. Csütörtöki na­pon, úgy délután 5 —fi óra tájban szél­vihar támadt, feke­te felhőket hozott s bőrig áztató ziva­tart. A vihar fákat tépett ki, egy fa zu- hantában még a vil­lanyvezetéket is el­szakította a Szabad Május téren. De nemcsak az ég dör­rent, a sziréna is felüvöltött. Tűz ütött ki az egyik tanyán, a határban. A tűzoltók — miután össze­gyűltek — befogtak, kocsira (!) pattantak, de mire a célhoz ér­tek, már leégett minden. Egy nádfe- deles tanya, egy disznóól két hízóval és húsz hízott ka­csa, bútor, ruha, éle­lem. Egy öt holdas dolgozó paraszt va­gyona lett oda, éle­tének, munkájának eredménye... Mert Jánoshalmának, a 18 000 lélekszámú nagyközségnek nin­csen tűzoltóautója. Csak volt! Most, mint hajdan, kocsi­val »száguldanak« a tűz színhelyére a derék önkéntes tűz­oltók. ., B. Ä. — hírdeli három tábla is a Szé­chenyi körút mentén. A Nyíri út sarkánál a több mint két éve elhelyezett tábla környékén las­sacskán javulás állt be. Tavasz végén viszont a Józset Attila út sarkán volt igen indokolt a tila­lom tábla elhelyezése. Azóta ezen la környéken teljes a rend és a «tisztaság. Bezzeg más a helyzet fa Sétatér utca kiágazásánál. A iszénsalak helyére házi szemetet «hordanak a környék lakói, bi- ízony felháborító merészséggel. {Gyűlik egymásra a rothadó fdinnyehéj, a poshadt paradi- ícsom, a törött, edények és még ki tudná elsorolni, miféle házi szemét díszteienkedik az átvo­nuló nemzetközi út mentén. A helyzet megváltoztatásához nemcsak a hatóságra, hanem a környék lakosságának rend­szereidére lenne szükség, s a tanácstagok kezdeményező kész­ségére is, akik okos szóval meg- gyaráznák, mennyire helytelen az utca levegőjét és rendjét megmérgezni ilyen szemétlera- katakkal. Jó példa van előt­tünk — csak vonakodás nélkül követni kellene. Egy villatelepi lakos I ablakokkal, ajtókkal s így a te­rem megfelelő fűtése lehetetlen. A másik gond az, hogy ugyaneb­ben a teremben hetenként l}á- ra in szór van mozielőadás s any- nyisson kell az iskola berende­zését kipakolni s tanítás előtt a fordítottját tenni. Szétnéztünk portánkon, hagy mit tehetnénk a gyermekekért, a nyugodt körülmények közötti tanítás megteremtéséért? Terem kellene, de honnan? —* n nekem lenne javaslatom, ami azonban lehet, hogy ellenvetésre iáiá'. Van a községi tanácsnak egv szép, egészséges tanácskozási terme. Nem lehetne-e itt heren­dezni az iskolát s a tanács a népesebb gyűléseket megtart­hatná az alig 500 méterrel odébb lévő kullúrotthonban. — Ügy gondolom, ez lehetséges volna s. meg is kellene oldani sürgősen, félszáz kisgyerek ér­dekében! Bátki Ferenc KISZ-titkár * ■ A szerkesztőség, az ügy fon­tossága miatt helyt ad Bátki elvtárs levelének, de az iskola elhelyezére a tanácsháza helyett más megoldás keresését java­solja, A reggeli és az esti sötétség olyan köze! vannak egymáshoz, hogy át le­het ugrani, akár egy kis csatorna fo­lyót. Panni kedveli, hogy Jani olyan so­kat van otthon és nem úgy kellett kez­deni ezt a házasságot, hogy mindjárt nyakig a munkában. A korai estéken nem gyújtanak mindjárt lámpát, nem­csak azért, mert messze a bolt és ke­vesebbet kelljen fordulni petrólért, ha­nem elsősorban azért, mert jó egymás­mellé heverni ilyenkor a konyhai, pok­róccal letakart ágyon. Jó hallgatni a lűz ropogását a tűzhelyen és figyelni a réseken a kivillanó fény játékát a mennyezet fehérjén. Jó összesímulni és fogadni szótlanul az ezerszer kimon­dott szerelmet. Jani nagyon szerette ezeket az elmerengő estéket, a szótlan­ságot. vagy a rövid múltjukra vissza­emlékező beszélgetéseket. Boldogan vette tudomásul, hogy Panni gyereket vár. Verebet lehetett volna fogatni vele. Gyengéden figyelte és aggódva cirógatta, ha rosszukét fogta el és az arca néha elsápadt. 1 Egyik nap Jani disznóvágásba volt hivatalos, mégpedig a Domokos Jóska bácsiékhoz, akik nem messze laktak tőlük. A meghívásra az adott okot, hogy a fiával együtt katonáskodott és szeg- ről-végrőj valamiféle rokonság is ki volt deríthető. Jóska bácsi felesége Ro- honci-Iány és igazi megszokott nevén Mári néni, második unokatestvére édes­anyjának. Egy ilyen határban, mint ez a Tüskös, mindenki talál rokont ma­gának, ha akar. Ügy állapodtak meg, hogy az asz- szonyok majd csak délután jönnek, al- konyattájt. Addig végezzék el a dolgu­kat, etessenek és jutalomként egyből hurkát, kolbászt kapnak. Az asztVil kö­rüli ülésrendet nem készítették előre, mindenki úgy foglalt helyet, ahogyan éppen akart. De a johb ismerősök, ba­rátok vagy éppen jobb viszonyt tartó rokonok egymás mellé igyekeztek, ám WEITHER DÁNIEL: DÉVA PANNI a vége mégiscsak az lett, hogy megfe­leződött nemek szerint a vendégsereg: külön az asszonyok, lányok, majd ismét külön a legények, emberek. Az asszonyok között terpeszkedett a puszta szája is, nevén nevezve: Bozár Treszka. Jó negyvenes, szétterült, sza- lonnás idomokkal. Vénlány maradt, ahogyan erre mondják, persze rém azért, mert ő nagyon válpgatott, hanem abban a virágcsokorban válogattak a nősülendők, melynek ő is egyik szála volt, Mindent ő tudott a legjobban. Bármi történt, félremagyarázva megta­lálható volt Treszka száján. Ha az igaz­ság csak annyi volt, hogy a Balog Jani (a másik pusztán nála lehet folyatni a teheneket) anyadisznaja félidősen elve­télt, ő már azt kárálta, hogy a vész még a galambjait is kiirtotta. Nosza sajnálkoztak Balogon, nem érdemli az ilyen szerencsét, mert nagyon dolgos ember. Disznótorba ő is a rokonság révén került, mert Domokos Jóska bácsi fe­leségének sógora, Treszkának volt fél­testvére még az apjuk első házasságá­ból. Treszka már hajnalban odament. Nagyon hívták, mert jól értette az ilyesmi munkát és kiváltképpen jól mosta a beleket. Akármilyen finnyás orrú szagolhatta azt:, nem volt abban semmi orrfintorító. Úgy hozta a sor. hogy éppen Panni mellé került. Panni feszengett, nem szerette ezt a száj as vénlányt, de nem húzódhatott semerre sem, mert beszorították mind­két oldalról. Amaz meg azon gondol­kodott, hogy mivel is kezdje a beszé­det ezzel a fiatal, hamvas asszonnyal. hiszen mióta bekötötték a fejét, még nem is találkoztak. — Hogy tűröd az embert, Panni? — Jó-e, dolgos-e, csókos-e? Hozzákuncogott a szellemességén. — Nem kell azt tűrni, hallja-e? Tűri-e az ember a szentelt vizet? Mondta durcásan, meg kicsit büsz­kén is. — De megfenődött a nyelved, hú­gom, hogy menyecske lettél, aztán mi­lyen éle van neki. ha az uradról van szó. Pedig te még sületlen fejjel nem is tudod, hogy hova juttatott téged is, meg magamagát. — Miket beszél, Treszka néni? : : ; Ugyan hagyjon már... De mi az, hogy hova juttatott? — Ej... látszik, hogy még fiatal vagy és a talpadban az eszöd, amikor a fe­jedbe kéne legyen. Hogy hova jutta­tott ... hova juttatott... hát a szövet­kezetbe ... Mi baj lenne ott. Tudja Jani, mit csinál. Élünk, mint a többiek . . . Meg hogyan indultunk volna azzal a föld­del megunk . . . egyedül. Nem gyerek­játék ám az iga nélkül, jószág nélkül. — Hát igaz, hogy még baj nincs. De ha nincs, majd eztán lesz. Mit tudod te, hogy milyen ott a munka, hisz még aem is dolgoztatok . . . Most még a Készből éltek. De ha majd elfogy a kész, elmúlnak a mézeshetek, aztán majd ott ordítoztok tik is a gyűlésen, ezt ossza­nak, meg azt osszanak . . . Majd azt mondod akkor, hogy igaza volt a Tresz- ica nénédnek. Panniban megrendült eddigi bizton­sága. Hirtelen elfelejtette, hogy mind­ezt Treszka mondja, akinek szavaiban több a kételkedni, mint a hinnivaló, ki­nek haláláig szokása lesz tüsköt szórni a gyalogúira, hadd lépjenek bele az arrajárók. Jamba vetett bizalma úgy meghajolt és olyan félve remegett, mint a szélviharba jutott nemrég ültetett su- náng. Nem szólt egy szót sem. Mit is szólhatott volna. A sírás fojtogatta. Oda a disznótorra mindig elképzelt gzéi) estének. Ha szól, biztosan hangosabb lett vol­na a kelleténél. Nem azért, mintha vi­tatkozni tudott volna, de többet sze­retett volna hallani arrói, amit Tresz­ka mondott, bármennyire is gyötrődést jelentett számára. Mintha érveket akart volna gyűjteni magának egy esetlege­sen Janival folytatott vitához. De aho­gyan Jani vidám arcát látta, amint jó­kedvűen koccintgat és ékelődik a böl- lérrel a tölteléket illetően, nehezebbé vált elhinni azt a sok rosszat, amit Treszka kilátásba helyezett. Ám Treszka nem hallgatott, hanem csak úgy pusmogva, hogy azért más ne hallja, tovább mondta a magáét. — Anyád mondta a múlt hetipiacon, hogy nyár végire talán gyereked is lesz. Hát mit akarsz ott csinálni vele? Tán a hátadra kötöd... cipeled ki a földre, aztán míg kapálsz, ott ordít a föld szélibe...? Mert mit is tehetsz mást? Egység neked is köll, mert kü­lönben nem kapsz semmit, amit Jani egyedül összeszed, attól fölkapna az állatok. Most mintha valami nagyon bizal­masat akarna mondani, közelebb hú­zódott Fannihoz, felkönyökölt az asz­tal szélére, kezével a szájához ellenzőt támasztott és úgy súgta: — Tudod, mit hallottam a múltkor? Mise utált Benyók Sára nénivel beszél­gettünk. Mindent tud ez az öregasz- szony, még azt is, amit nem lát, mert a szellemek éjszaka megsúgják neki má­sok titkait és a világ holnapját. (Folyt, köv.) Osai tártai i I Októberben nyílik Baján a' {Tóth Kálmán Társaságba tömő- j Irült helyi képzőművészek őszi] »tárlata. Erre az alkalomra mér ♦bejelentette képvásárlási szán- I lyiltk Baján dékát a Képzőművészeti Alap, a Fővárosi Képtár, a Szépművé­szeti Múzeum, valamint a me­gyei tanács népművelési osztá­lya.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents