Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-20 / 220. szám
I NAGY DOLGOKBA KÉPES AZ ÖSSZEFOGÁS | Mivel foglalkozik a bátyai népfront-bizottság?! Községeinkben hetek óta sok szó esik a Hazafias Népfront új tartalmáról, lehetőségeiről. Bátyán is élénk munka folyik e mozgalom jegyében, a pártszervezet és tanács által készített, a község fejlődését szolgáló akció- program megvalósítására. Megkezdték mintegy 5000 forint értékű társadalmi munkával a Hősök terének parkírozását. A községbeliek fogatokkal, gyalogmunkával segítettek a Fő utcán végighúzódó betonjárda építésében. Az innen kikerülő téglát a szállásiak kapták meg, amelyből I-* teljesen társadalmi munkával i- mintegy 30 000 forint értékű járdát építenek. Most folyik a sportpálya betonoszloppal való bekerítése is. Itt inkább a sportkedvelők segédkeznek s munkájuk i'évén mintegy 20 000 forinttal olcsóbban oldják meg az építkezést. Öröm hallgatni, milyen önzetlenül segítik a község dolgozói a pár hónappal ezelőtt még csak papíron levő tervek megvalósítását. Közel 18 000 forintos társadalmi hozzájárulással egyenruhával látták el a 25 tagú tűzoltócsapatot, most a tűzoltók további felszereléséről, ifjúsági tűzoltózenekar felállításéról folyik a szó. Szerepel az akció- programban új kultúrház és mozi építése is, amit szintén a legkisebb állami költséggel akarnak megoldani. Helyreigazítás helyett Mennyi a különbség két betű között ? AZ EGÉSZET el lehetett volna intézni egy betű, illetve egy szám kijavításával, mégis cikket írunk az ügyről. Félreértés azonban ne essék. Már elöljáróban is kijelentjük; nem célunk az alant szóbaníorgó két kecskeméti téglagyár között a sovinizmus szítása. Sőt, — ellenkezőleg. Lévén azonban egészséges munkaverseny az említett üzemekben, úgy gondoljuk, az ösztönzés nem árt. Hol is kezdődött ez az egész betű-ügy? Szeptember 6-i Pénteki jegyzeteinkben tégla vagy porladék címmel elmarasztaltuk a Kecskeméti II. Téglagyárat, ahol mint meggyőződtünk, kritikán aluli, vagy ahogy szaknyelven mondják, selejttéglát gyártottak ezres tételekben. Megjegyzésünk azonban egy sajnálatos betűhiba következtében a jól dolgozó Kecskeméti I. Téglagyár kollektívájának címző- dött. Mondanunk sem kell, a Il-es téglagyár, igen röstelve a dolgot, nem szólt a cikk ellen. Annál inkább azonban a címzett és joggal, mivel a két téglagyár között ma még jóval több a, különbség, mint egy szám, a római egyes betűje. De nézzük, mit mutat ez a számkülönbség a tények fényénél. A KECSKEMÉTI I. Téglagyár szorgalmas dolgozói béralaptúllépés nélkül, helyesen értelmezett munkaversenybén, jó szervezéssel és gazdaságos szénfelhasználással 357 forint helyett 307 forint és 67 fillérért állítanak elő 1000 téglát, azaz a tervezettnél 49 forint és 33 fillérrel olcsóbban. A gyár mennyiségi tervét ezzel 116 százalékra teljesíti, de ami a fő — nincs mit szégyenkezniük a gyártmányuk minőségén, hiszen a kemencéből egetett téglának több mint kétharmada elsőosztályú, közel 30 százaléka sorolható másodosztályúnak és csak egy kis rész az, ami ennél alacsonyabb értékű. EZ AZ EREDMÉNY annál is inkább elismerést érdemel, mert a gyár nem kis gondokkal küzd. Munkás és vezető félve néz az égre, ha ott gomolyfelhők gyülekeznek. A vállalatnak ugyanis mindössze négy szárítószínje van, azaz, hogy csak kettő, mert a többiben a már kiszáradt és kemencébe kerülő téglákat óvják az esőtől. A naponta tízezerszámra készülő nyerstégla többségének szárítása így a szabad ég alatt történik, ami, ha az idő kedvez, sikerrel jár, ha viszont esik, tíz- és százezer tégla megy tönkre. Az idén — úgy mondják i— kedvezett az időjárás, így »csak.-« 300 000 tégla, vagyis 10— 12 háznak való építőanyag lelt az elemek martaléka. fajta földhegyeket, melyeken a gaz mellett a salétrom is kivirágzott. MI ÚJSÁG szemben a fentebb írtakkal a Kecskeméti Téglagyár Il-es telepén? Az, amit a múltkori megjegyzésünkben írtunk? Nem. A mélyponton, jobban mondva egy ember lelkiismeretlen munkájának következményein nagyjából már túljutottak. Visszapillantást ezért csak tanulságként teszünk. Augusztus 20-ig a volt téglaégető nemtörődömsége és gyakori ittassága, nem kevésbé peci.g az ellenőrzés hiánya a gyárvezető részéről azt eredményezte, hogy az üzem tízezerszám gyártotta a harmad-, negyedosztályú és a minősíthetetlen téglákat. A Téglagyár Vállalat igazgatója végül is leváltotta az illetőt és a pártszervezet javaslatára Túri Károly kommunista téglaégetőt nevezte ki a II. telep ke mencéjéhez. A helyzet azóta gyö-| kérésén megváltozott. A gyár 1 nap-nap után köszörüli a hírén; esett csorbát. Túri elvtárs naponta 18—20 000 csengőhangúj citromsárga téglát gyárt, mely: mennyiségnek a 75—80 százaléka j rendszeresén elsőosztályú. HELYREIGAZÍTÁS helyett végezetül még annyit: ha ez a munkakedv továbbra is felfelé ível, akkor tényleg nem lesz több különbség egy betűnél a két gyár között. Pedig ez még odébb lesz, vagy talán soha. A két gyár dolgozói ugyanis örök vetélkedők egymással a munkában és virtusban. így, ha verseny közben- meg is esik, hogy a termelés eredményeiben utolérik egymást, nem sokáig maradnak majd egyszinten. Sándor Géza Ha magára ismer, szívlelje meg Újságba való... Szó szerint ezt mondta asszonyom, csak azért, mert nem engedték be a moziba az előadás megkezdése utón, mert elméltóztatott késni, S ön ezen felháborodott. Sőt mi több, durva szóval illette azokat, akik becsülettel végzik munkájukat. Maga szerint milyen mozialkalmazottak azok, akik azt sem tudják, hogy önnél az a divat, a párizsi sikk, az előkelőség, ba az előadás kezdése után tíz perccel belibeg, tudomást sem véve arról, hogy 500—600 ember szórakozását zavarja. Kisgyermek szorította az ön kezét. Aranyos, jólöltözött, tiszta, ápolt fiúcska. Vajon mit gondolt édesanyjáról, aki ahelyett hogy leszűrné az esetből a tanulságot, felpaprikázva vonult be a mozi- terembe, s közben szidalmazta azokat, akik nem estek hasra ön előtt. Mit szólna ön, ha gyereke hasonlóképpen viselkedne, követve az ön példáját odahaza. Mit gondol, önnek nem kötelessége a társadalmi együttélés íratlan, vagy írott törvényeit betartani? Ön minden lelkiismeretfurdalés nélkül hajlandó lett volna több j száz ember szórakozásét megzavarni, de azt elismerni, hogy * fegyelmezetlen volt, úgylátszik már nem jutott erejéből, mérgéből. Ha a cikk olvasása közben magára ismert, gondoljon arra, amit mondott: — Újságba való! Ne haragudjon. Újságba került, de nem úgy, mint ahogy ön szerette volna, hanem- ahogy hatszáz mozilétogató kívánta tőlem* — Venesz — Fejlődő szakcsoportok A harmadik negyedévben elénk fejlődésnek indultak Bács megye szakcsoportjai, A már működő 125 szakcsoport után több új szakcsoport alakult megyénkben. Most egymásután alakítják meg az állami tartalékföldeken a magtermelő szakcsoportokat, Csólyospáloson pedig őszibaracktermelő szakcsoport alakult az őszibaracktermelésre kedvező homoktalaj Iáhasználására. Mintegy három holdon mintatelepítést végeznek. Szép eredményt ért el a fülöpszállási juhtenyésztő szakcsoport is, amely a tavasszal alakult. Jelenleg 1300 birkájuk van, de egy cv leforgása alatt 2000-re akarják gyarapítani számukat. Most folyik a juhállomány törzsköny vezése és a fokozatos áttérés a merinói fajtiszta állomány kialakítására. Erre a célra húsz fajtiszta merinói kost kaptak a napokban. Terveik között szerepel még az is, hogy a juhonkénti gyapjúhozamot öt kilóra emeljék és a bárányoknál is elérjenek legalább egy kilót. Az élei küszöbén Halk csendüléssel koccantak össze a metszett üvegpoharak. Gyöngyöző, kristályos aranyfolyam csillant mélyükön s a fiatalok mámoros boldogan ürítették fenékig. — Szervusztok! Sok szerencsét! Sok szerencsét! — hallatszottak a jókívánságok minden-^ felől. A tanítóképzősök bankettje véget ért. Amilyen gondtalan vidámságban töltötték az estét, olyan szorongó szívvel távoztak a jelöltek, ki-ki otthonába. Holnap... Jaj, mi is lesz holnap? Hova is kerülök? Milyen lesz az új hely? Meg tudok-e majd szokni? Ezer és ezer gondolat merült fel Abrahám Erzsikében is, a végzős ÉS MÉG EGY. Tisztelet és megbecsülés a bányászoknak, de? ne úgy segítsék a téglagyárak; osztály kitűnő ered- munkáját, mint amit a Kecske-? ményt elérő növendé- méti I. Téglagyár udvara bizo-j kében. Izgatott várako- nyít. Vagy talán nem is a bá-S zást érzett. Bensője íe- nyászok a hibásak. Ki tudja?? szültséggel telt. Lón- Annyi azonban bizonyos, ha kül-f goló munkakedv tom- döttségük itt járna, nem vállal-; bolt lelkében, ná el bányászmunkának azokat; Véget ért hát a nyár, ß szén gyanánt érkezeit kisebb» a gondtalan diákévek pillangószárnyon, nesztelenül tovasuhantak. Érett nő lelt. S bár apró remegések cikázó futama játszik fogócskát szívétől a lábaujjá- íg, mégis meg kell tennie az utolsó lépést, mellyel kilép az életbe. Élet... Ó, mennyi mély titokkal, mennyi sugárzó reménnyel van telve ez a négy betű! Vajon boldogságot, vagy boldogtalanságot, sikert, vagy sikertelenséget rejt az ő számára? Titok... Lüktető, muzsikáló, sejtelmes titok... titok. ■* A vonalban ült. Olvasni próbált. Sehogyan se ment. Beszélgetni kellene; Nem, most nem tud. Mintha fojtogatná valami a torkát, Nyugalmat erőltetett magára. Kinézett az ablakon. Kívül lángolt az ősz. Színek skálája suhant tova. A párás felhőkkel borított mélykék égen még erőlködött a nap. A végső győzelmet áhítozta magának, Őszi nap! Kevés már az esélyed! Talán ideig-óráig még sikerül távoltartania a borongó fátyolt arcától. De azután?... Mindenesetre kihasználta az alkalmat s meleg mosolyával borította el a földet. Rá- . ragyogott a tikkadt ’•'adósávokra, a sárguló, csörgő kukoricatáblákra, csókot dobott a fá- ' radb atatlanul zakatoló traktornak — bár lehet, hogy az érzelemnyilvánítás a jóképű traktorosnak is szólt egyben — s kacsintásával a szőlőskerteket is felkereste. A szőlő- fürtök pedig boldogan nevettek vissza, és a levegőnek is egyszerre olyan íze lett, mint a bornak. Erzsiké felállt s az ablakhoz hajolt. Rövidre vágott haját, ösz- szeborzolta a szél. Észre se vette. Teli tüdővel szívta magába a rohanó őszi táj langyos lehelletét. Á vonat zakatolva ßSTÖKSST© W VoTL Ahogy az épületnek a Koliáry utcára néző falát nézem, egy anekdota jut az eszembe, E szerint, még közvetlenül a felszabadulás után, Buda romjai között hat faldarabot találtak, amelyeknek mindegyikére egy-egy szótag volt írva. Ezeknek az összeolvasása után régen letűnt kor írásjeleit gyanították a falmaradványokon, ezért felkérték a legnevesebb archeológusokat, hogy állapítsák meg: mit jelent az ily módon előbukilcanó teljes szöveg? Mert ez állott at egykori ház törmelékein: — »A VE CE ZÁR VA VAN,« A tudós régiségkutatók azt hamarosan megértették, hogy »Ave Cézár«, — s ez megerősítette abbéli hiedelmüket, hogy római leletről van szó, csak éppen a »Va van«-nal nem tudtak zöldágra vergődni. Sokáig töprengtek, csereberélték a szótagokat össze-víssza, de így sem jutottak a teljes megoldáshoz. Szerencsére, a hajdani ház Volt vicéje arra vetődött, s kíváncsiságában megnézte, hogy mit művel az a néhány komolyképű férfiú. S amikor feltárták előtte tudományuk kátyúba jutását, jóízűen kacagott. — Uraim — mondta —, nem római épület törmelékeit tartják kendtek a kezűkben, hanem egy háború előtti lakóház illemhelyéét. Én írtam a kőházikó ajtaja fölé az ostrom alatt: — »A Vécé zárva van.« Persze, ez csak olyasfajta adoma, ami nem történt meg, de jót lehet rajta nevetni, — itt, amelyet nézek, a szóbanforgó kecskeméti épület falán azonban a valóságban virítanak a rejtélyes szótagok, imigyen: »SZTK B CS KIS UNM G El AL ÖZPO TJ KEC KEMET.« Az SZTK-t megértem (hogyne érteném, húztak már nekem is fogat benne, no, a sértődések, elkerülése végett, nem itt, hanem Pesten), de a többi betűjel előtt tanácstalanabbul állok, mint Francois Champollkm annak idején, az egyiptomi hieroglifák meglátásakor. Az SZTK vezetői fényt deríthetnének a. betűrejtvény tiU kára, azzal, hogy a lepotyogott betűket visszahelyeztetnék tár- saik mellé. Még akkor is, ha az elintézés könnyebbik megoldása volna az az érvelés, hogy úgyis földre kívánkoznak ismét. Máskülönben, ugyebár, a fönn maradt és fejtörést okozó betűk miért nem esnek le? Szóval, rendbe kellene hozat- ni azt a feliratot, mert képzeljék el, ezer év múlva a tudósok, böngészgetvén a foghíjas szöveget, még azt találják megállapítani. hogy (g)ÖZPO(roló). vagy miacsuda állott itt 1957- ben, — hacsak nem jelenik meg valamelyik hírős városinak a szelleme és megmondja: — Ugyan kérem, ez volt az »SZTK Bács-Kiskun megyei alközpontja Kecskemét«-en! Tarján István nyelte a kilométereket. A távolban kicsiny állomásépület tűnt fel. Mind közelebb jött. A mozdony pöfékelve lassított. Egy nagyot zökkent s megállt. Erzsiké a táskája után nyúlt. Sietve ugrott le. Körülnézett. A sínek mellett néhány mezítlábas fiúcska állt tétován. Az egyik kezében agyonszorongatott dália csokor pihegett. A gyerkőcök összenéztek, majd tempósan feléje indultak. — Előre! — mondták kórusban. — Ezt az új tanító- néninek hoztuk. Tessék! — nyújtotta át a színes csokor üdvözletei a legbátrabbik. S a tanítóhéni boldogan magához ölelte a kicsiket, akiknek arcá*' l'ól biztató ragyogással sugárzott a Jövő. Frankó Mátyásáé tanítónő, Ágasegy- báza, ált, iskola „Balaton szépe“ Kecskeméten Operettszerzőt avat Kecskemét. Csorba István, a kecskeméti Katona József Színház tagja, Abay Pél ötletéből háromfel- vonásos, zenés vígjátékot irt; Címe: »A Balaton szépe«; Az operett muzsikáját Horváth Jenő, közismert Slágerszerző írja; A darab iránt máris érdeklődik a Budapesti Fővárosi Operett- színház és a kecskeméti Katona József Színház. Valószínűleg még a most induló évadban sör kerül az operett kecskeméti bemutatására.^^ ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, Olvasóink figyelmébe! Közöljük, hogy a Petőfi Népe szerkesztőségében minden kedden délután 3 órai kezdettel Ingyenes jogi tanácsadást tart a megyei ügyészség. (Cím: Kecskemét, Széchényi tér L L emelet,) Sokat foglalkozik a népfront- bizottság a kulturális élet fellendítésével is. Ifjúsági énekkar és tánccsoport létrehozását tervezik; megindítják az ezüstkalászos tanfolyamot, a legjobb termelők bevonásával paprikatermelési ankétot szerveznek, amelyre meghívják a szegedi paprikatermelőket is. E hónap végén 40—50 részvevővel kirándulást szerveznek Sztálinvárosba. A fentiek is bizonyítják, hogy a bátyai népfront-bizottság eddig is sokat tett a tömegek mozgósításával s a lelkesítő, szép feladatok együttes megoldása még jobban összekovácsolja a hazafias erőket. Radvánszki Imre
