Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-02 / 205. szám

60 fővel alakult — ma 8G0 taggal

dolgozik Kiskunfélegyházán a MEDOSZ városi szervezetei

»A mezőgazdasági munkások és félproletárok politikai szervezésére sokkal nagyobb gondot kell fordítani a jövőben. .. segíteni kell anyagi nehézségeiken, fokozatosan rendezni kell kereseti viszonyaikat.« — (Az MSZMP agrárpolitikai téziseiből.)

1951-ben Kiskunfélegyházán

4500—5 0 00 tagja volt a DÉFOSZ- nak. A felsőbb szervek feloszlatták a nincstelen és bérből élő dolgozók tiltakozása ellenére.

Az ellenforradalom után újra (elmerült a kérdés: miért nincs olyan szervezet, amely képviselné a nincstelen dolgozók ügyesbajos dolgait. A MEDOSZ megyei bizottsága úgy határozott, hogy a dolgozók kérésére meg kell alapítani a szervezetet. Így jött létre nálunk a MEDOSZ városi szervezete ez év februárjában 60 fővel.

Első feladatunk a tagtoborzás volt, szervezetünk létszámbeli megerősítése. Ma már 800 tagunk van, kubikosokból, napszámosokból, időszaki munkásokból. Részükre taggyűléseket s minden vasárnap összejövetelt tartunk, ahol meghallgatjuk s orvosoljuk a problémákat. Eddig mintegy 200 hozzárjk érkezett jogos panasz ügyében döntöttünk. Bizalmi hálózatún k segítségével felkerestük mindazokat a területeket, ahol időszaki munkások dolgoznak, foglalkozunk velük és igyekszünk bevonni a szakszervezetbe,

A szakszervezet vezetősége megvizsgálta a gépállomás cséplőit, hogy gondoskodtak-e megfelelően a balesetek elhárításáról, a felszerelések épségéről? A cséplőmunkásokkal is ismertettük a balesetelhárítási rendszabályokat,' a gépállomás vezetőségének segítettünk a gépek menetrendjének elkészítésében.

A mezőőrök rendszeresen foglalkoznak azzal, hogy a dolgozó parasztok figyelmét felhívják az időszerű munkák, az őszi talajelőkészítés, vetés jó elvégzésének fontosságára.

A jövőben feladatkörünket méginkább szélesíteni akarjuk.

Bele akarunk kapcsolódni a ha-j szonbérleti szerződések megkö-j tésének jóváhagyásába, ellenőr-1 zésébe. A tagság egyrészét be- J vonjuk politikai és szakelőadó-» sok tartásába.

a MAQYAB Szocialista mumk-a-spak aAcs-kiskun megye)- iaW-a .

Elhatároztuk, í hogy a KISZ-szervezettel közö-t

k

eddi

eset

A presszógép

Folytatják a helyreállítást

a kecskeméti újkollégium tetején

Egy idő óta a kecskeméti lakosok hiába tekintettek az Üj- kollégium tornyára, nem látták dolgozni az ácsokat, a cserepe- zőket, csak az elhagyott állványok ölelték körül a tornyot, a foghíjas tetőszerkezetet. S a tekintetekbe —, amellyel a munka abbahagyásán sajnálkoztunk — féltő aggódás is keveredett: Vajon, miért maradt abba a munka, miért nem folytatják, s

Megkezdődött az 1958, évi

vállalati beruházások előkészítése

Ä hároméves terv kezdetétől, 1958-tól kezdve jelentős változások lesznek a vállalatok beruházási tervezésében.

Az'új tervezési módszer a beruházási eszközök összpontosítására, koncentrálására irányul. A rendelkezésre álló anyagi és műszaki fedezetből elsősorban a már folyamatban levő beruházások befejezését kell biztosítani. Azután pedig az áthúzódó, vagy félbehagyott létesítmények továbbépítését biztosítják és csak

ezután lehet új létesítményeket, beszerzéseket az éves tervbe beállítani. A Beruházási Bank most veszi számba az átmenő beruházások keretszükségleteit, s ezután adja ki az egyes vállalatoknak a következő év beruházási keretszámait.

A vállalatok rövidesen megkapják jövő évi beruházási keretszámaikat a banktól, s hamarosan sor kerül a tervtárgyalásokra is.

megjegrys

sen kulturális rendezvényeket is j szervezünk, időnként mezőgaz-1 dasági jellegű filmeket vetítünk. |

Szoros kapcsolatot építünk kit Kevés városnak van reggeltől csak egy dupla készül, de az sem a párt városi végrehajtó bizott-|estig olyan átmenő forgalma, egy perc alatt. Egy-egy autóbusz ságával, tájékoztatjuk a szak-*mint Kecskemétnek. Budapestre megérkezésekor viszont tizenöt- szervezet munkájáról Résztve- * tartva, vagy onnan jövet itt tar- húszán, de nem ritka, hogy még szünk a városi tanács végre- j Janak Pihe,n°í a Szegedről, Bé- többen rohamozzák a kávéföző. ♦ kescsabarol, Szarvasról, Bájáról, not, aki viszont legjobb tudasa hajtóbizottsagi üléséin arn 1_ f v agy Orosházáról jövő utasok, mellett sem képes kiszolgálni ötkor azokon mezőgazdasági kér-í Mindenhonnan hosszú az út, s hatnál több utast. így egy sor, dést tárgyalnak — és segítjük? ilyenkor jól esik az embernek 8— nem épperé epe nélküli megjegy- egvmást a feladatok elvégzésé-;10 perc mozSás- nyújtózkodás, zést, ami a Kecskeméti Kiskeres- kg"-, * nem kevésbé pedig egy jó erős kedelmi Vállalat vezetőit illetné,

Ágó Ferenc MEDOSZ-elnök|dupla fekete szellemi frissítőnek, a kis asszonykának kell lenyelni B ’ j Azaz, hogy csak jólesne, mert nap-nap után.

♦ alig pár lépésnyire az autóbusz- Továbbmenve, nem kívánatos

• megállótól a Széchenyi téren levő az sem, hogy ezer és ezer Kecs- J tejcsárdában olyan kicsi a presz- keméten pár percre megpihenő ? szogép, hogy a feketét kedvelő utas olyan elmarasztaló véle- j utasok nagyobb része idegileg in- ménnyel távozzon a megyeszék* kabb a bosszúságtól villanyozo- , , , ,, .

üdítő hatású heIyro1’ h°sy; ebben a varosban

feketét sem ihat az ember. Ami

Mindörökkön örökké

mikor lesz újra ép az Üjkollé-\^£éf™int™™

jíuví büszke tornya. ♦ kis, látszatra nem több mint pedig a kávé üzleti részét illeti.

Az aggodalmak arra késztet-i 5 literes presszógépen egyszerre ezen is érdemes gondolkozni.

cek bennünket, hogy érdeklőd-t jünk az Építési és Szerelőipari\

Vállalatnál, amely az Üjkollé-i gium rendbehozását magára vál-% .

lalta Nem csekély örömünkre al visszatérő problémája a vasúti hogy mar negyedórája álltunk, rövetkezöket hallottuk■ A mun-? átjárók ügyében pallérozott jám- megnyomta a Pobjeda erős han- Tanyaghfány mait ^ utazóknak a kiskunhalasi gú szirénáját, mire a mellettünk

abba, de éppen most érkezettj sorompó. Az ember sokszor már veszteglő teherautó sofőrje ijed- 25 000 cserép, amellyel a ki-i hajlamos azt gondolni, hogy az ten rákiáltott: — Megőrült, most tűzött határidőre, vagyis nö-lott levő áldatlan állapoton már itt állhatunk, vagy egy félóráig. vember elsejére, teljesen rend-1 maga a közlekedés- és posta- — Sajnos, majdnem úgy történt, be tudják hozni az epület teie-\ ügyi miniszter sem képes változ- ahogy mondotta. 23 percig nézőéi. A cserép megszerzésében? látni. tünk farkasszemet a sorompóval,

elég nehéz helyzete volt a válla-1 Nem múlik el év, hogy négy- pedig amikor már odaértünk jó- latnak, mert különleges formájújszer-ötször ne szerepelne ez a Pár jármű állt előttünk. cserepekre volt szükség. HosszasJ panasz valamilyen formában a Tudom a MÁV illetékesei kö- kutatás után azonban —, amint‘ megyei, vagy az országos lapok- zölni fogják, hogy a kezelőt a példa is mutatja — sikerült ban. A helyzet mégis az, hogy megrótták, kioktatták, esetleg megszerezni. Most meg csak a autóval, motorral, vagy fogattal fegyelmit kapott és aztán megy badogszukseglettel van egy kis közlekedő nem addig áll a le- tovább minden mint eddig hiba, de az ígéretek szerint, ezt eresztett sorompó *lőtt, amíg Holott azvolto az értek^bb! is folyamatosan kapja a valla- azt a MÁV közlekedési szabályai meddig tűri a MÁV vezetősége

mía°9muTk°át y "* előírják, hanem addig, amíg a ^y gnéMny fetlőüen

c munuai. . sorompó kezelőjének eszébe nem trucé« ember bosszantó viselkeMa már ismét dolgoznak a í:l*L az útelzáró póznák feleme- (jése nem kívánt árnyékot vés- tetőfedők s a bádogosok is — s ^se. sen egész sor jól dolgozó vasreméljük, abba sem hagyják,i A minap Halason volt dolgom, utasra. Erre kérünk választ. míg el nem készül teljesen. s s a gépkocsi vezetője megunva, Sándor

Ilii

! HÉT

I A VILÁG FOVÁROSABAH

8. A moszkvai közlekedés

Három szembetűnő, a. hazai viszonyoktól nagymértékben elütő jellegzetességet találtam: a csendességet, az udvariasságot és végül a harmadik, amelyben az első két tulajdonság is szinte megtestesülni látszik: a Metrót. Vegyük sorra őket.

Ami leginkább és legelőször (eltűnt nekünk: a csendesség.

Pedig itt legalább négyszer annyi jármű rohan az utcákon, mint Pesten. Autó, autó mellett, négyes-ötös oszlopokban azp úttest mindkét oldalán. De mégis csendes a város. Miért? Azért, mert a városban sem éjjel, sem nappal nem dudálhatnak, szirénázhatnak a járművek. Traktorokat egyáltalán nem, motor- kerékpárokat pedig elvétve lehet az utcán látni. A város belterületén nem jár villamos, csak földalatti, meg az autóbusz és a trolibusz.

Részegen gajdoló emberrel sem találkoztunk egyszer sem, pedig éjfél előtt ritkán tértünk haza szállodánkba. De ez nem is csoda: itt nincsenek egész éjjel nyitvatartó zenés szórakozó helyek, bárok és lokálok. S aki becsíp, az is kétszer meggondolja, hogy végigénekelj e-e az utcát. Az ilyen részeges, ordítozó rendbontókat egyes városokban ugyanis — mint hallottuk — büntetésül »bevonultatják« egy, vagy két hétre — utcát seperni ; : :

Ezek után néhány szót a moszkvai közlekedés dolgozóinak udvariasságáról. Mindjárt az elején el kell mondani, hogy a kalauzok, gépkocsivezetők nem különlegesen udvarias, kiválasztott emberek, az utazó közönség is udvarias, fegyelmezett. ' Ha hárman összejönnek egy autóbuszmegálló táblája körül, már sorbaállnak és ha zsúfolt is a kocsi, akkor sem tolakszik senki. így azután köny- nyű a kalauznak is udvariasnak lenni.

Egy alkalommal (amikor még nem tudtuk meg, hogy a külföldiek ingyen utazhatnak) végig kértem a buszon jegyet. 1 rubel 40 kopejkát fizettem. Aztán megkérdeztem a kalauzt, hányadik megálló lesz a Szverdlov tér.

— Csak odáig utazik? — kérdezte vissza. — Akkor miért kért a végállomásig jegyet? Adja csak vissza, adok másikat. — Visszavette, olcsóbb jegyet nyomott a kezembe, hatvan kopejkát meg visszaadott, minden szabódásom ellenére.

Hasonló eseteket tízesével soroltak el turistatórsaim is. A pálmát én egy moszkvai taxisofőrnek ítélném udvariasságáért. Az eset ugyan nem velem történt meg, mégis elmondom. Két magyar turista, egy komlói bányász és egy pesti munkás, hazafelé tartottak a mezőgazda- sági kiállításról, az ifjúmunkások fesztiváli találkozójáról. Elmúlt már hajnali két óra is, így hát gyalog vágtak neki a nyolc —tíz kilométeres útnak a Hotel Ukrajnáig, mivel a taxin kívül ilyenkor más közlekedési eszköz már nincs forgalomban.

Ahogy bandukolnak, beszélgetnek, egyszer csak melléjük kanyarodik egy taxi. Integetnek neki, az szerencsére üres. beszállhatnak. A gépkocsivezető igen megörült, amikor megtudta, hogy magyar utasokat visz. A háború idején hazánkban volt katona, s most újra megpróbált magyarul beszélni. Majd magyar nótákat kezdett el énekelni (persze ezt már oroszul) és végül megkínálta utasait naranccsal. Megérkeztek a szállodához, s a szívélyes búcsúzkodás után csaknem megsértődött, amikor a viteldíjról próbáltak vele beszélni.

Itthon talán el sem hittem volna, hogy ilyesmi is megtörténhet, még ha Moszkváról van is szó, de ott voltam magam is, láttam, részese voltam hasonló eseteknek. Ez utóbbi persze több egyszerű udvariasságnál, ez a szovjet emberek részéről irántunk szüntelenül tapasztalt barátságnak is szép példája volt.

Végül néhány szót a Metróról, a moszkvai földalatti vasútról. Ha meglátsz valahol egy új épületet, melynek homlokzatán nagy »M« alakú neoncső világít, akkor Metró állomásra leltél. Bemégy az egyik bejárati csapóajtón, s egy tágas csarnokba érsz. Köröskörül pénztárablakok, any- nyi, hogy ha századmagaddal léptél is be, akkor is fél percen belül a kezedben a jegy. Egy jegy ára 40 kopejka (körülbelül 60 fillér) s azzal akár tízszer is össze járhatod a több mint húsz állomást, hajnali 1 óráig utazhatsz, átszállhatsz, ahányszor csak akarsz a föld alatt. Csak ha feljöttél, s újra le kívánsz menni, akkor kell új jegyet váltanod.

Megvan tehát a jegyed, elindulsz az emberfolyammal. Látod, hogy egy helyen összetömörülnek, ott kezdődik a mozgólépcső. Rálépsz, aztán egyhelyben állva »lemégy« 30—50 méter mélyre is. Ott egy újabb

Moszkva, Kreml. Az Archangelszkij-templom

hosszú előcsamokfélében találod magad. Köröskörül minden márvány, szebbnél-szebb mozaikok, szobrok és domborművek, fejed felett hatalmas, sokágú csillárok ragyognak. Ez az állomás.

Még meg sem csodálod a festményeket és szobrokat, máris zúgást hallasz, majd a lefékezett kerekek surrogását. Befutott a nyolc-tíz kocsiból álló, égszínkék villanyvonat. Szép lassan megáll, aztán kitárulnak a kocsik ajtói (négy dupla, sűrített levegővel működő ajtó van egy-egy kocsin). Aki ide akart jönni, az kiszáll, te meg a többiekkel együtt belépsz. Körülnézel, megállapítod, hogy legalább nyolcvan ülőhely van egy kocsiban s negyven—ötven állóhely. Ezt megszorzod tízzel: — ezer embert is könnyen elszállít egy-egy szerelvény!

Közben elindult a villanyvonat s ha nem szálltál volna fel, lemérhetted volna stopperórával, hogy amire a második kocsi melléd ér, az már hatvankilométeres sebességgel száguld) A menetsebességet nyolcvan— nyolcvanöt kilométerre saccol- hatnád.

Rohan a szerelvény a föld alatt s te a nappali világítású kocsiban nyugodtan olvashatsz» Négy—ötperces út után lassar» fékez a vonat, új állomásra értél. Óvatosan megáll, kitárulnak az ajtók s te kilépsz az új festményekkel, új szobrokkal* csillárokkal és márványoszlopokkal elkápráztató állomásra;

Aztán rálépsz a mozgólépcsőre, s így kényelmesen »felsétálsz« az utcára. Kiérve a napfényre, mély lélegzetet veszel* de csak megszokásból, hiszen a Metrón még frissebb, tisztább a levegő, mint az utcán, merő megszűrve és tisztítva kerül oda,'

Nos, kedves olvasó, hát ez a Metró.

Palkó László