Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-02 / 205. szám
KÖSZÖNTŐ Hűvösek már a reggelek. A fűszál hegyét megcsípi a dér. Száz és százezer kiscipő, kiscsizma kipeg-kopog a járdákon, a dűlőutakon, a gyalogösvényeken. Mennek a gyerekek az iskolába. Frissen meszelt tantermek fogadják őket. Vigyázzatok rá, gyerekek, most olyan szép, olyan tiszta! Ugye milyen jó érzés a tisztára súrolt padba ülni? Nehogy összefirkáljátok! Ne is járjunk rajta cipővel! Olajos lesz a teteje. Látjátok, hogy a padló milyen olajos. Üj füzetek! Milyen jószagúak. Csomagoljuk be hamar, nehogy idő előtt piszkosak legyenek, tönkremenjenek. Mert nagy -feladat áll előttetek; tanulás! Ez a ti munkátok. Éppen olyan ez nektek, mint szüléiteknek a gyár, a szántóföld, vagy a hivatal. Aki jól tanul, az majd mire megnő, sokat tud, mindenki szereti, megbíznak benne, nagy ember válik belőle. Tehát vigyázzatok, most kell megalapozni az életeteket, már most kell látnotok, ki mi akar lenni, s úgy kell tanulni. A tudás nagy hatalom, amennyi), tudsz, annyit érsz! Tanuljatok hát úgy, hogy ne legyen panasz. Ha te tudsz legtöbbet, te építheted fel az új hidat, az új gépet, lehetsz tanár, orvos, mozdonyvezető, mérnök, de ez mind attól függ: mennyi a tudásod? \c/L k&aikzwiítL korzó „ÉKE#f Aligha van ro- Jmantika abban a „ {félig összedőlt, fé- j§ ■lig lebontott épü- \ létben, mely a iBéke-szálló szomszédságában gyö- ínyürködteti hóna- I 'pok óta a Nagykő- . Jrösi utcán sétáló- ^ /;kat. Vajon hány- !| {{ezor kell még kö- V •zölnünk ezt a ké- 'pet a kecskeméti Jkorzó »ékéről«? — ’Reméljük, választ {kapunk rái káros |Í(Ml(1Í uAUüüCiy * zsugoriság! >(Egyről s másról a Máléfelki Állami Gazdaságban) — Kedves Gyerekek! Igéretemnez bűén, most bcsziámolok nektek legújabb élményemről, a szovjet pionírokkal való találkozásom esetéről. a VIT-en jártam, ahol sok-sok szovjet pajtással ismerkedtem össze. Meghívtak a táborukba is, nem messzire Moszkvától. Erről a táborról szeretnék néhány szót regélni. A tábor egy fenyőerdő közepén terül el. A tábor közepén van egy vadonatúj fáin. a pionírok építették. Picikék a házak, de valóságosak, emeletesek, erkélyesek. A tetőkön láthatók a, televíziós antennák, A kertek alatt folyó kanyarog, vasszerkezetű híd rajta, traktorok és teherautók dübörögnek a hátán, A pionírok büszkén mutatták meg kísérleti kertjüket. Sokféle virágot termesztenek, ezenkívül mezőgazda- sági és ipari növényekkel is komoly kísérleteket folytatnak. Nagy on tetszett nekem a tábor meteorológiai állomása. Mert az is van nekik. Precíz, pontos megállapítások történnek itt a, légköri viszonyokra vonatkozóan. Négy pionír figyeli naponta az időjárást. A szél járástól a Jégnyomásig mindent pontosan feljegyeznek, mert az Ő észleléseik nagyon fontosak a táborvezetés szempontjából. Ugyanis az ő jeleneseik szabják meg a kirándulások és egy éb •túrák időpontját. Ahogy a pionírok elmondották, a megfigyeléseik any- nyír a pontosak, hogy még egyszer sem. csalódtak a gyerekek, mert ha a meteorológia azt jelentette hogy ma szép idő lesz, az úgyis volt, bátran nekivághattak a kirándulásnak. A tábor parkja szinte elbájoló. Középen áh Gorkij szobra, a szertelen pázsiton pedig ezer virág nevet a gyerekekre. Nagy lom bú fák árnyas húst lehelnek és gyantaillattal fűszerezik a harapni való, friss levegőt. A kislányok a parkban virággal fogadtak, Közülük az egyik, úgy hívják, hogy Szonja, az én tiszteletemre Petőfi Sándor versét, a Nemzeti dalt szavalta el magyarul. Sokáig szerettem volna közöttük időzni, legszívesebben köztük élnék de az idő sürgetett. Búcsúznom kellett tőlük. Ezer üdvözletét küldenek nektek és sok sikert kívánnak az új iskolaévben. A kecskeméti Katona József Színház BÚTOROZOTT SZOBÁKAT KERES. Címeket a színház portájára kérjük leadni. 1450 Hirdessen a Petőfi Népien Olvastátok már? Ilf—Petrov: Aranyborjú (Euró-) pa). 400 oldal, kötve 21.ßa. lüusztráciő Ilf—Petrov: Aranyborjú című kötetéből. A regény főszereplője Ősz tap) Bender, a kalandor, sokmilliós? vagyon nyomára jut, amit Korej-> ko nevű ember rejteget. A szél-? hámossággal szerzett milliók tulajdonosa nem tud pénzével mit? kezdeni, mert retteg a leleple-v zéstől. Bender zsarolással elvesz) tőle egy milliót, de pénzét ő sem? tudja felhasználni. Atszökik a> határon, azonban a burzsoá or-< szagban tüstént kirabolják. A) történetet az írók keretül basz-< nálják fel arra, hogy a szovjet) életnek az első ötéves terv ele-? jén tapasztalható hiányosságait) kifigurázzák. Útban Afrika felé Egy csúf varangyos b< beszélgettem a minap. Nagy örömmel újságolta, hogy a bénáknak csak most kezdődik iga- lán az élet. jatok nekik menedéket, várjátok meg, amíg kipihenik magukat, aztán úgyis tovább indulnak. Te pedig, csúf varangyos béka, hiába örülsz, jön a tél, mehetsz a pocsolya alá aludni, csak aztán? vigyázz! nehogy márciusban nya~) koncsípien az első hosszúlábú,? piroscsőrű gólya. Eszik Sándor Délbácsfea, augusztus hő, A toronymagas nyárfákkal szegélyezett báesbokodi műútról rövid bekötőút vezet a Má- tételki Állami Gazdaságba. Jobbra-baíra csinos lakóházak sorakoznak, a háttérben hosz- szú gyárkémeny fújja a füstöt a bárányfelhős ég felé. Hatalmas, vöröstéglás épület tartozik a kéményhez; ez a gazdaság ipari szeszgyára, amelyben azonban nem szeszt gyártanak, hanem kazánjával egy szárító- berendezést hajt. Hogy miért nincs szeszgyártás, arról a továbbiakban szólunk. Most inkább arról a hatalmas gabonarakásról kell beszélni, amely az udvaron áll s éppen most ázott meg harmadszor. Zsákokban és ömlesztve is bőven hever a termés. Nem, egyáltalán nem hanyagságról van szó, hiszen a vezetőség mindent megtett, hogy az elcsépelt gabonát mielőbb tárolhassák, illetve elszállíthassák. A vasútállomás négy napon át (éppen az esős idő miatt) nem tudott vagont adni, fedett tárolóhely pedig — legalábbis elegendő — nem áll rendelkezésre. A miért? — kérdésre a szokásos választ kapjuk: — Nincs rá keret, — Elmondják, hogy minden évben megpróbálnak erre a célra pénzt keríteni, de eddig nem sikerült. De nincs fedett gépszín sem, az ég alatt állnak és rozsdásodnak a gépek, Építkezni kellene sürgősen, meift nemrég 2000 holddal növekedett is a gazdaság. A szomszédos Bácsalmási Állami Gazdaság óalmási üzemegységét csatolták ide.'(Láttuk, hogy ott is a szabadban ázott jópár vagon elcsépelt gabona s a gépek itt is a szabadban állnak. A hibát abban látjuk, hogy ezt a kis (mostmár ugyan 5000 holdas gazdaságot) valahol fent mostohán kezelik. Az egyébként dicséretes költségmegtakarítási törekvésben még arra sem adnak pénzt, amire múlhatatlanul szükség lenne, Ez a megtakarítás — inkább zsugoriságnak nevezhetjük — persze évente megbosszulja magát. Ha számításba vesszük a sok-sok tönkrement gabonát, a kint rozsdásodó gépeket s azt a keresetkiesést, amit a szeszgyár leállása okozott, szép kerek összegecske jönne ki minden évben s ebből meg lehetne építeni legalább a gépszínt. Ezzel megoldódnék a gabona ideiglenes tárolása is az elszállításig. Ilyesmit már láttunk a Városföldi Állami Gazdaságban. Szerencse a bájban, hogy felállították a szárítótelepet s így némileg kihasználhatók a szeszgyár gépei, amelyek eddigi kényszerpihenője, is egy felülről jövő hibás intézkedés számlájára írható. A szeszgyár leállása legalább 200 000 forintos jövedelemtől fosztotta meg a gazdaságot anélkül, hogy ez más vonalon ráfizetést okozott volna. A hatóságok annakidején ígéretet tettek a feldolgozandó burgonyamennyiség biztosítására és egy bizonyos ár- differencia kiegyenlítésére, melyet a termelt szesz meglehetősen magas ára bőven megtérített volna. A gyárat nagy költséggel üzembehelyeztek, de mert az ígéretekből nem lctl semmi, le kellett állítani. Többet kellene törődniük az illetékeseknek ezzel á jobb sorsra érdemes kis gazdasággal... S. Gy. — Miért? — érdeklődtem úgy, mintha engem legjobban a békák élete érdekelne. — Brekekeke, brekeke, kres, kres, kres. Ha nem tudnék bókanyelven, akkor is megértettem volna, hogy miről van szó, hiszen any- nyi kárörvendés volt a szavaiban. Bizony ez azt jelentette, hogy elmennek a gólyák. Nagyon rosszul esett nekem ez a kijelentés, hiszen a gólyákkal együtt a nyár is elmegy. Már végeszakadt a felejthetetlen táborozásnak, nyakunkban a munka, a tanulás. Szegény gólyáknak pedig nagy-nagy messzeségbe kell repülniük. Nem láthatják a mi őszi évszakunkat, ami pedig nekünk mégis csak nagyon kedves, mert akkor pirosodik igazán az alma, ez az évszak csöpögtet mézet a szőlőszemekbe, ekkor kerül földbe a jövő évi kenyérnekvalónk és ekkor kezdenek gömbölyödni a röfik. Milyen jó volna, ha mindezt a gólyák is láthatnák, s ők is gyönyörködhetnének benne. Rájuk .azonban kemény munka vár. Át, kell költözniük a meleg afrikai partokra. Ezen a rengeteg úton sok fiatal, még gyenge szárny elfárad és kénytelen megpihenni a végtelen vízen himbálózó hajó födelén. .Tólelkű tengerész bácsik, szeressétek őket. adlilád szfy hnni | Qzokták mondani, hogy »a I Ö téma az utcán hever«, s I valóban, nem egyszer láttam én I is — heverni, éjszakánként, ré- I szegember képében. | De most nem így kínálkozik, | hanem úgy jön a téma, menet- | oszlopban, az út közepén. Mene- ítelő fiatalemberek és egy mel- I lettük lépdelő főhadnagy, igy I együttesen rejtik magukban a * témát. | — Csakis bevonuló fiúk lehet1 nek — vélem, s hatalmába kerít ♦ annak az emléke, amikor, hej- | haj, már tizenöt esztendeje, ne- |kem is kellett mennem, megkós- | tolni a komiszkenyeret. Akkor, 11942-ben úgy történt, hogy be- ! hívtak bennünket Pesten egy I laktanyába, le kellett vetkőz♦ nünk, miközben hol innen, hol * onnan mordult ránk valamilyen I rangbéli katona. Némelyikünk í hamarosan megkapta a »marha« I titulust is, egyszóval, jól kezdő- | dött minden. Aztán belódítotték I társaságunkat a kaszárnya egyik I * szobájába, olajos padlón, meztelen talppal kéllett odaállnunk egy asztal elé, tőle nem is a katonás három, hanem öt-hát Iépés- l re. Szemüveges katonaorvos ült | az asztal mögött, ívpapír előtte, Is ha valamelyikünk megpróbál- 1 ta elnyekeregni, hogy doktor úr. itt fáj, meg amott, neki a szeme sem rebbent, ő még arra is azt mondta, akibe szemmel láthatóan hálni járt a lélek: »Alital- mas! Mehet!« Néha pisíantott csak ránk a katonaorvos úr, mereven. M ost már tudom, neki is így parancsolták, »felülről«, míg végül a lábaujjáig átitatta a parancs, s már csak egyetlen parancs volt az egész ember, aki nem is tud mást mondani, miközben jóformán csak az ívpapírt nézi, mintha azt sorozná katonának. Hogy aztán hány fiú esett össze később a gyakorlótéren, egyik szívgörcsöktől, a másik tüdőkavernával, a harmadik gyomorvérzéssel, -— kit érdekelt az? Kinek fájt ott »fent«, hogy abba a »komiszkenyérbe« soknak beletörött a foga az én korosztályomból. Mondom, pillanat alatt úrrá lesz rajtam katonaéletem em-- léke, ahogy a főhadnagyot és a fiúkat jönni látóm. De fellobog bennem parazsába hamvasztott ifjúságom, s feltámad az újságírói kíváncsiság is, e kettő pedig elégséges kényszerítő erő ahhoz, hogy csatlakozzam a menetükhöz, hogy néhány száz métert együtt tehessek meg Velük. — Bevonulok? — kérdem a főhadnagytól. — Nem még. A 37-es korosz- tálybeliek, most viszem őket előzetes orvosi vizsgálatra. — Előzetes?! —- csodálkozom. •— Igen. A sorkötelesek, mielőtt katonaorvosi vizsgálatra kerülnének, tüdőszűrőn esnek át, s aki egyéb belső bajára is panaszkodik, azt belgyógyásszal is megvizsgáltatjuk, — s meg is mutatja már az SZTK előtt azt az orvosi kartotékot, amelyen fel kell tüntetni, hogy milyen rendellenesség tapasztalható a bevonuló ifjak tüdején, szívében, gyomrán. D e mond a főhadnagy mást Is. Minden erővel készülnek hadseregünk tisztjei, hogy necsak a fegyvernemek szakmaiságában való jártasságra képezzék ki a katonákat, hanem neveljék őket arra is, hogy minél műveltebbek legyenek, jól ismerjék haladó hagyományainkat, azokat az időket, amikor népünknek meg kellett küzdenie létéért, fennmaradásáért. S mondja még a főhadnagy, hogy hadseregünk a Honvédelmi Sportszövetséggel karöltve gépkocsivezetői tanfolyamot is rendezett a jelentkező sorkötelesek számára, s aki ezt elvégezte, az a honvédségnél is gépkocsira kerül. Majdnem kikottyántom, hogy hisz’ így tálcán viszik a katonaköteleseknek a lehetőségeket, mert hazudik az, aki másképp állítja. Arról is tájékoztat a főhadnagy, hogy a bevonult fiatal családjával is törődnek, a tanáccsal karöltve munkaalkalmat teremtenek — ha nős — a feleségének, ha más formában családfenntartó, akkor munkaképességének megfelelően a rászorult családtagnak. Sőt, ha az beteg, s nincs módja a gyógykezeltetésre, arra i > gondja van a honvédségnek, hogy orvosi kezelésben részesüléssé. — Ez a nép hadserege! — tolmácsolnám egy nyugati újságírónak, ha történetesen itt állna mellettünk, mondjuk, annak a nyugatnémet kollégának, aki megírta, hogy miképpen fulladt gyakorlatozás közben a vízbe 15 fiatal német katona. Dehát nem tehetem, viszont irigykedve nézem a fiúkat, akikkel és akikről úgy beszél a főhadnagy elvtárs, mintha a bátyjuk, az apjuk volna. B izony fiúk, ti húszévesek, valószínűen nem is tudjátok, hogy amit mi idősebbek, annak idején annyiszor fújtunk hazudva, nem tudjátok bizony, hogy a nóta napjainkban igaz, énekeljétek hát szárnyaló vidámsággal: »Most szép lenni katonának!« Tariá» István
