Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-18 / 193. szám
Goór Imre : NYÁRI VÍZ, NYÁRI RÉT Békák között a tóban fürdők magam, mint kinek a jóban csak e gondja van. Üszőm: a langymeleg víz mennybe fröccsen s rámhull jeges-keményen tiszta csöppben. Füzek a barna partról rámhajolnak, águk közül kisejlik már a holnap. Szántván a viz ezüstjét, jő az ének a csengő kék hegyekről.. a Partra lépek s rádheverek, ó nappal, ölelkező ragyogó rét, te smaragd törülköző. illára MŰVÉSZÉI * 3<T>0a)MöM * NEVELÉS lllllllllllIflllllllllllllllllllllllBllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllll lYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII|||||||||||||UIII||||||||. '• A KENYÉRHEZ Az imént hoztalak meg a boltból s most, a leg- paszkodva: »mindennapi kenyerünket add meg...« pompásabb illatot árasztva itt vagy az asztalo- Ú hányszor — és mindhiába! mon, önmagod szerény kínálásával. De megtanultuk, kenyér, hogy nem imádkozni, 0, kenyér, de megtanított rá az élet, tudni ró- hanem harcolni kell érted! Es hangunkat már lad, hogy mi vagy, és szeretni téged. nem a megfoghatatlan reménytelenség felé sóHogy mi vagy, akkor tudtam meg, amikor — hajtottuk, hanem millió és milliónyian beledö- nem voltál. Amikor hiába lestem Édesanyámat a rögtük egy rabló, képmutató világ ijedt füleibe: dagasztóteknőnél, amikor hasztalan idéztem a ke- Kenyeret!!! nyérsütés ünnepélyes mozzanatainak felejthetet- Most már a miénk vagy. El nem vitathatón és en emlékeit; akkor tudtam meg, kenyér, hogy elorozhatatlanul. Azoké, akik a neked meleg mi vagy, amikor Édesapám keze tehetetlenül ágyat készítő ekét kovácsolják, akik úgy gondoz- süngött két térde között a kétségbeesés marcan- nak a termőföldeken, mint legdrágább gyerme- goló óráiban, napjaiban, éveiben. A kéz, amely küket, akik annyi szerető simogatással adják egykor oly szépen tudott a szívre ölelni téged, meg végső formádat, akik oly kedvesen kínálnak taréjokat szelni s osztani belőled. Ö, kenyér, de a pult mögül: tessék, új kenyér! hányszor sírtunk érted! Miénk vagy mindörökre. S mi a tiéd. Te nem Hányszor motyogta a szánk, az éhségtől kiszik- lennél nélkülünk, mi nem élhetnénk nélküled, kadt szánk a tébolyhoz közel álló percekben, Aláássál a nap minden órájában, és dícsértessék órákban, a remény csalfa pókhálószálaiba ka- a neve mindazoknak, akiknek léted köszönhető! Emlékeimben visszakószálsz: fehér oltár hamvas kis arcod, a két szemed édes komolyság, fényeskednek szádon a rózsák, s nem tiporták szived kudarcok i . t Ott kinn a nyár némbere táncol, zöld szoknyája mezőre dobva, vihog, sikoltoz, rázza húsát. Ó, ködbenúszó szomorúság, fehér tornyok néma harangja! Oly távol élsz, fejed lehajtod. Szemed tartott kertekre lát., j Kis ülat voltál, én az ágad. Hiába hajlok már utánad « ■ 8 Elfútt a szél az űrön át. Ladányi Mihály A vígság útját taposom Lábom a vígság útját tapossa. Bár fölém vaksötét fellegek gyakran húznak komor kárpitot, S mint óriás malomban őrölnek engem is az apró gondok., t Mégis, mégis vidáman élek. Nyugodt bensőm tavának tükre. S ha vad vihar korbácsolja néha nyugalmamnak hús azúr vizét... Csak legyintek! ... Úgyis eltűntök dühödt, röpke gondok. Mulandók vagytok, keveset fájtok! Mart sebbel is vidáman élek! Sötét hajamat behavazzák ezüstösen és nyugtatón a rohanó évek. Mécs Ferenc A gyermekek szórakozásáról Elevenen emlékszem még ma is, két tojás volt a belépődíj a báb-előadásra. Rengeteget kacagtunk és úgy drukkoltunk némelyik szimpatikus bábszereplő sorsáért, mintha jó pajtásunk lett volna. Később, mint íelnőtt, azon csodálkoztam, hogy az a gyermek, aki a színházban mamája ölében ülve a legizgalmasabb jeleneteknél kezd el fészkelődni, nyafogni, aki talán legszívesebben a padok között szaladgálna (a felnőtt közönség nem kis bosszúságára, már ilyen eset is előfordult), az a gyermek a báb-előadáson feszülő érdeklődéssel figyel. Csillognak a gyermekszemek, cseng a gyermekkacaj, összeverődnek a piciny kezek. Ha a gonosz farkas megjelenik, a néma csendben érezzük a meglepődött kis szívek dobogását. Egyesek nem tudják megállni, hogy a Piroskán ne segítsenek, izgalommal fűtött kiáltások röppennek fel: »-Vigyázz, a farkas!« »Meg akar enni!« Előadás után pedig a gyermekek féltőbb ragaszkodással húzódnak az édes mamához. Nagyobb érdeklődéssel hallgatják az édesanya intő szavait, s maguk is elmondják véleményüket. No, igen. Kedves dolog a báb-előadás, meg hasznos is, csak az a baj, hogy nagyon ritka jelenség. Mi lenne akkor, ha a szülők követelnék, hogy a gyermekeik részére biztosítsanak az illetékesek báb-előadásokat? Mi lenne, ha a pedagógusok is látnák a báb nevelő szerepét és támogatnák a szülők kívánságát? Végül: mi lenne, ha a társadalmi nevelésre hivatott ifjúsági szervezetek is, és a nőbizottságok is azt mondanák egy szép napon, hogy a gyermekek nevelésének éppen olyan fontos eszköze a bábszínház, mint a játszótér? Mi is lenne akkor? Egyszerű a felelet: bábcsoportok alakulnának. Először csak kevés, aztán egyre több. Az első előadás 6ok fáradsággal járna, a többi egyre kevesebbel. Eleinte alacsonyabb színvonalúak lennének az előadások, de később egyre nívósabbak. Véleményem szerint a fáradságért gazdag köszönetét adnának a gyermeiknemzedék tapsviharai és a vidám szórakozás közben észrevétlenül megismert és megszeretett nemes emberi tulajdonságok. Urban Pál Ilii Varga Mihályt Néked köszönöm Köszönöm, hogy iránytű volt szemed tiszta fénye, hogy száz-evezős lelkeden — dühöngő hullámok hátán e túlsó partra értem, míg a zokogó-napok emlékei miut ijedt halak rebbentek szavad csengésére ... (Ó, halak, ijesztő, furcsa kínok, mily halandó horgára juttok?) Néked köszönöm éveim nappali áradását, bódult illatát a légnek, nyugalmam a zajban, hogy a holnap ijesztő 8zele elkerül, hogy általad bízni tudok. Csendben rebbenő percek lágy csókját köszönöm s vágyón-remegve hívlak: jer, segíts elűzni a felhőt, melyből jég zuhogna Rád is, nézd, ó, a felleg eloszlik s ragyog a Minden, s e szent ragyogásban zengőn-ragyogva a Térbe kiáltom: Néked köszönöm! Sínrakók Szikkadt izom, kötél feszül, kőágyába gerenda száll, ütés zuhog s a gát körül feszeng a föld . . . Egy hangra a vasérc-élökar-koszorú hús sima sínt, sziklát emel. — Hórukk! (a sanda mélabú!) — Hórukk! (a gond sötét kehely!) — Hórukk! — Elődbe leng, míg élsz: fönn csontkerék a nap; kő porlik szürkén s cseng az érc a sápadt ég alatt. Goór Imre Kun-vidék, 1936 Mint lázbetegek, kínlódnak a fáik, lent gyökerük közt féreg foga rág, vak odvaíkban szeppent szél zokog és szív és fojt egyre a rőt homok. Ez a hazám! Folyó itt nem szalad, tüdeínken a tbc arat . . , Olykor, ha tán álom után futok, valót lobbantunk rím a vén kunok; kik itt, e tájon ezer éve már várják konokul, hogy a szél eláll, a vad homokra langy eső pereg s nem szárítják ki ordító szelek. — Most, im, az ólmos, bús buckák között a szőlő lágy virágba öltözött, mint tenger rubin ég érvén a meggy, baracktól sárgul messzire a hegy. Sajgó mezőkön elszéled a nyáj, felettünk lomhán örök por szitál, a fű alatt bágyadtan gyik piheg, esőre vár a gyér akác-liget. Ujjam hegyén homokot pergetek, mint füvek, fák osztálytól szenvedek és életem, mint hüs nedv elinal, egy pipacs befed halk szirmaival. Nagy Rasxtik Mihály nem régóta dolgozik új munkaterületén. 1952-ben végzett, utána került a bácsalmási leányiskolába, onnan áthelyezést kapott a fiúiskolába, majd amikor a művelődésügy új szervezete kialakult országszerte, fontos megbízatást kapott: egy- személyben képviseli az egyesített művelődésügyi közigazgatást a bácsalmási járásban, mint művelődési felügyelő, ügyelő. Rengeteg a dolga — mondja ő — és kétségei vannak az iránt, hogy vajon képes lesz-e eleget tenni azoknak a nagy követelményeknek, amit a művelődésügy helyi igazgatása jelent, s különösen azt nem látja világosan, hogy az oktatásügy mellett jut-e elég ideje mindenre, és maradék idejében végzett népművelési tevékenységének lesz-e elég hatása. Erre a kétségre — úgy gondoljuk — nem az apparátus, hanem a társadalom oldaláról kell választ adni. Kétségtelen, ha az iskolán kívüli művelődéspolitika régi igazgatásának elvét húzzuk elő a fiókból, ez az elv egy, vagy több ember beállítását követelné, olyanokét, akik kizárólag népművelési ügyekkel foglalkoznának és a járásban biztosítanák pártunk művelődéspolitikai elveinek érvényesülését. Csakhogy nem lehet elfelejteni egy alapvető tételt. Erősen leegyszerűsítve a problémát, igaznak kell tartanunk azt a megállapítást, hogy amíg az oktatás állami feladat, társadalmi támogatással, a népművelés társadalmi feladat, különösen falusi paraszti viszonylatokban és ezt a feladatot az állam anyagiakkal, adminisztratív és más feladatok megoldásával segíti a megvalósuláshoz, w Uj munkastílus — új gondok A megyei tanács művelődési osztálya, illetve a végrehajtó bizottság igen helyesen indult ki a népművelés új munkastílusának meghatározásánál ebből az alapelvből. Felismerte, hogy nem valósíthatók meg másképpen a tömegek művelődésének, a kultúrforradalom erősítésének tennivalói, csak a társadalom, az egész megye dolgozó népének öntevékeny segítségével, azaz olyan módon, amely a tanácsoknak:, mint tömegszervezeteknek a sajátosságait helyezi előtérbe, A megyei tanács népművelési osztálya mellett már működik egy művelődési tanács, amely a kultúra leghivatottabb ismerőit tömöríti. Ez a szerv, bár az utóbbi időben eléggé visszahúzódott a közélettől, korábban meghatározott irányelveivel hathatós segítséget tud nyújtani a művelődésügy irányításában. Az 6em megvetendő kezdeményezés, hogy az iskolán kívüli művelődés egyes szakágaiban megfelelő szakreferenseket állítottak munkába, akik tevékenységükért tiszteletdíjat kapnak és egy-egy művészeti ágban az egész megyére kiterjedő irányító, előrelendítő tevékenységet folytatnak. Csak nemrégiben jött létre például a megyei báb-felelős funkciója, de más művészeti ágak öntevékeny oldalának erősítésére is megyei méretű kampányokat indítanak (népi tánc, színjátszás, stb.). Ezeknek a kampányoknak ösztönző feladatai a járásokban működő szakemberek bevonásával lendítik majd fel a szocialista kultúr- íorradaimat megyeszerte. És itt érkeztünk el a járási művelődési felügyelő szerepének tisztázásához. Egy-egy járásban egy, vagy két művelődési felügyelő működik. Ha a régi járási centralizmus szemszögéből nézzük munkakörüket, valóban kevésnek bizonyulnak a népművelés legfontosabb ágazatainak irányítására. De ha akarják, száz kezük lehet kettő helyett. Minden küxségben, minden városban vannak társadalmi szervek, tömegszervezetek, amelyeknek fontos kulturális funkciói is adódnak. Ha ezekre támaszkodnak és a tanácsok tömegszervezeti feladataiból indulnak ki, nyilván megtalálják az útját olyan szakemberekből álló segítő szerveknek a létrehozására, amelyek növelhetik a tanácsok művelődési szaktekintélyét és a tájnak megfelelő helyi adottságokból meghatározott népművelési ágazatokban pezsgő életet hozhatnak létre. Ahol erre mód van, a tanácsok mellett működő állandó bizottságokat lehet aktívvá tenni. Ahol pedig más lehetőségek vannak, a tömegszervezetek erejére támaszkodva külön tömegszervezeti jellegű bizottságokat, intéző testületeket hívhatnak életre, amelyek társadalmi úton, nagy tömegekkel a hátuk mögött lendíthetik fel a művelődés legkülönbözőbb formáit. Nagy segítséget és lendítőerőt jelentenek a községekben működő művelődési házak. A bácsalmási járásban is négy ilyen falusi művelődési otthon működik és egy a járási székhelyen, a MEDOSZ kezelésében. Persze, a társadalmi úton történő népművelés öntevékeny szervezeteinek létrehozása az első időben nagyobb erőfeszítéseket kíván, mint később a meglevő szervek elvi irányítása, támogatása, tevékenységük ellenőrzése.De hát minden kezdet nehéz. Aki azonban az utat megtanulta hozzáértéssel járni, csak örömét lelheti ebben a sokoldalú, szép munkában. Akkor már nem érzi, hogy feje fölött összetornyosulnak a'megoldhatatlannak látszó feladatok, amelyeknek útvesztőjéből kivergődni szinte lehetetlennek tűnik. Persze ehhez az szükséges, hogy a megyei tanács művelődési osztálya megtalálja a módját a járási művelődési felügyelők népművelési szakemberekké való nevelésének, és lehetőséget biztosítson arra, hogy a falusi pedagógusoknak az eddiginél jóval nagyobb tömegeit vonják be a közművelődés munkásainak sorába. Moxxátartoxik a kérdéshez az is, hogy azok a pedagógusok, művelődési szakemberek, akik községeinkben, városainkban ezen a szép munkaterületen dolgoznak, megfelelő társadalmi elismerést kapjanak és ugyanolyan szakmai elismerést is, mint amilyet nevelői munkásságuk alapján élvezhetnek a szocializmust építő társadalmunkban. Az utak nyitva vannak. És nem vezethetnek másfelé, csak a falusi és városi kulturális élet fellendüléséhez, társadalmi súlyának növekedéséhez, igazi ki* virágzásáhozi Cs. L.
