Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-18 / 193. szám
0 ffteg&ízUatá földnyilvántartást a dolgosó parasztságnak! Sok szó esik mostanában a földek rendezéséről, a földnyilvántartás helyzetéről. Felkerestük Oláh Lajos elvtársat, az állami Foldméiési és Térképészeti Hivatal megyei felügyelőségének vezetőjét, hogy nyilatkozzék a megyében folyó földrendezési munkálatokról s a még megoldásra váró feladatokról. 52 községben befejeződtek a műszaki múmián — A földnyilvántartásnak most legfontosabb feladata a mezőgazdasági ingatlanok tulajdoni és használati viszonyainak rendezéséről szóló 10—1957. sz. törvényerejű rendelet végrehajtásával kapcsolatos műszaki és nyilvántartási teendők ellátása. A végleges rendezés műszaki munkáit eddig 52 községben végeztük el s szeptember 30-ig . az egész megyében megtörténik a teljes redezés. Eddig 36 000 hold egyéni tulajdonba visszaadott terület vázrajzi, egyéb nyilvántartási munkáit végeztük el. Folyamatosan történik az ellenforradalom során elégetett, megsemmisült kataszteri munkarészek és térképek pótlása is. Négy községben már elkészültünk, Akasztón, Bócsán, Imrehe- gysn, Kaskantyún, Helvécián és Jakabszálláson még ebben az évben pótolni fogjuk. Ezek mellett már dolgozunk kataszteri térképeink helyesbítésén s a földnyilvántartások rendezéséről szóló 46—1957. sz. kormányrendelet végrehajtásának előkészítésén; Ismertetjük olvasóinkkal e fontos rendelet lényegét s a végrehajtásával kapcsolatos feladatokat: „kiöregedtek“ a kataszteri térképek Hazánkban az ország részletes felmérését s a kataszteri térképek készítését száz éve, 1856- ban kezdték meg, így kataszteri dekeltekre, csupán csekély ösz- szegű hozzájárulást fizetnek az alábbiak szerint: Egyéni gazda a birtokában lévő föld minden kát. holdja után 30 forint. Mezőgazdasági termelőszövetkezeti csoportok és termelési társulások a használatukban lévő földterület minden holdja után 24 forintot, termelőszövetkezetek pedig 8 forintot fizetnek. Ezt az összeget az idén, illetve a jövőben írják elő s a közadókkal együttesen szedik be. Rácsborsódou, Katymáron és Császártöltésen kezdik először Egyes községekben — megyénkben a fenti három helyen — már ebben az évben megjelennek a szakemberek s megkezdik a munkát, amelynek sikere a helyi tanácsokon s az érdekelteken is múlik. A földméréssel és birtokvalósítással egyidejűleg megállapítják a földek művelési ágát, továbbá —, ahol kirívó aránytalanságok vannak — meghatározzák az új kataszteri tiszta jövedelmet. A helyszíni munkák befejezése után az állami gazdaságok, tsz-ek és csoportok üzemgazdasági célra 1:10 000 méretarányú térképet kapnak, az egyéni gazdák pedig birtokív- (törzslap-) másolatot. így készül majd el a megbízható földnyilvántartás, amelynek előnyeit a dolgozó parasztság már a legközelebbi jövőben élvezheti. Megszűnnek a felesleges kérvényezések és panaszok. ARATÁS UTÁN térképeink átlagosan 40—80 évesek. A községi felmérések adataiból készültek a kataszteri birtokívek, amelyek birtokosonként tartalmazták az egyes táblák helyét, művelési ágát és tiszta jövedelmét. A felszabadulás után végrehajtott földreform, majd a szövetkezeti mozgalommal kapcsolatos tagosítások, földcserék, az 1953-ban történt tömeges kilépések, végül az újbóli tagosítások olyan óriási földmozgást eredményeztek, amelyekkel a földnyilvántartás lépést tartani nem tudott. A kataszteri térképek s nyilvántartások már évek óta nem tükrözik a tényleges állapotot. A helyzetet súlyosbítja, hogy az ellenforradalom során több községben részben, vagy egészen megsemmisítették a földnyilvántartásokat. A parasztság érdekében rendezni kell az állapotokat Bármi idézte is elő a jelenlegi állapotokat, azokat továbbra fenntartani nem lehet, mert rontja a dolgozó parasztság termelési kedvét s mélyen sérti igazságérzetét. Kormányzatunk most kiadott rendeletével eleget tett a dolgozó parasztság részéről megnyilvánuló általános óhajnak és elrendelte, hogy a földnyilvántartások rendezése érdekében a kataszteri térképek helyesbítését meg kell gyorsítani és — a községek belterületének kivételével — négy év alatt be kell fejezni. A feladat nagy. Közel 70 000 darab térképet kell elkészíteni, mintegy 18 millió földrészletet ábrázolni és nyilväntartäsba*3isi<PvÄ££ÄÄiiÄÄÄÄ£ÄSÄÄ?ÄiÄ£Äiij5ÄXi^ venni s mindehhez 4 éven át)) közel 2000 hatósági és többszáz vállalati dolgozóra van szükség) Az érdekeltek csekély hozzájárulást fizetnek^ xt b t Kormányunk rendelkezése költségeket nem hárítja az ér-J ’»v»* '»***» A KISKŐRÖSI JÄRÄS termelőszövetkezeteiben az idei aratás sokkal jobb ütemben történt, mint tavaly. Azok a hibák, amelyek az elmúlt években a munka megszervezésére hatottak, szinte eltűntek. Nem volt a tsz-ekben mindennapos a látogatás, az utasítás, amely sok esetben csak akadályozta a munkát. Megszűntek azok az intézkedések, amelyek határidőket szabtak s amelyek nem egyszer egymásnak ellentmondóak voltak. Az idén a tsz-ek önállóan szervezték meg az aratást s tisztán szakmai segítséget kaptak. Az önálló szervezés helyessége igazolódott, a szövetkezetek a gabonát július 18-ra learatták. Sokhelyütt még folyt az aratás, de megfelelő munkaerő átcsoportosítással már a hordást is megkezdték. SZÖVETKEZETEINK 2605 hold kenyérgabonát és 1135 hold takarmánygabonát arattak le. Sajnos, csak 22,2 százalékban alkalmazták a gépi erőt, amely pedig megkönnyíti s olcsóbbá teszi a legnehezebb munkát. Hogy mennyire így van, igazolja a kiskőrösi József Attila Tsz példája. A tsz 20 hold árpát kombájnnal takarított be, terméseredménye 209 mázsa. Az aratási díj forintértékben 133,60. Ha azonban a természetbeni gépállomási díj (a termésnek 4,5 százaléka) több értékű, akkor a tsz pénzben nem fizet semmit. Ennek alapján a termés 4,5 százaléka = 13 mázsával, forintértéke 2730 forint, a 20 hold aratási díja pedig 2672 forint. Ebből levonjuk a 13 mázsa értékét, így pénzben munkadíjat a tsz nem fizet. A gabonára egyébként ráment volna a kézi aratás munkadíia. a hordás költsége, valamint* a cséplő- és munkásrész. Érdemesebb volt kombájnnal aratni, mert a gabona hamarabb és kevesebb költséggel biztonságba került, másrészt a tagok nem végeztek megerőltető munkát, ellenben jutott idő a kapálásokra. AZ ARATAS gyors ütemét azonban nem tudta követni a tarlóhántás, holott ennek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Egyes tsz-ekben nem takarították fel idejében a tarlót, nem rakták rendbe a kereszteket. 306 holdon történt másodvetés, kevés azonban a somkóró, amely a mi homokos járásunkban zöldtrágyának leszántva igen fontos talajerő visszapótló lehetne. A GABONA átlagtermése is jobb járásunkban, mint tavaly? A kiskőrösi József Attila Tsz átlaga őszi búzából 13,61, tavaszi búzábój 10,84, rozsból 12,2, árpából 14,47 mázsa. A császártöltési Kossuth Tsz-ben a búza 16 mázsával fizetett holdanként. A csépléssel egyidőben folyik a gabonaelőlegek osztása is. Sok tsz-ben 6—8 kilogrammot osztanak munkaegységenként, mint például a fülöpszállási Vörös Csillag Tsz-ben. Az előlegbe adott gabona mennyisége azonban nem áll arányban az államnak eladottal. A CSÉPLÉS lassan befejeződik, a tsz-ek nagyobb részében már a növényápolás is kész? Most már a jövő évi termés biztosítására kell gondolni, hiszen most van legtöbb idő és munkaerő a trágyakihordásra s a többi előkészületre. Markovics Ferenc közgazdász Hozzászólás a földművesszövetkezetek: feladataival kapcsolatos vitához | elfcteitclt fntstmícf, QeUáfnasztéi: I KALOCSAI’XFAZEKASOK COGJANAK ÖSSZE az ügyes, jótermelő parasztok <m\ A napokban olvastam a Petőfi Népében a földművesszövetkezetek feladatairól szóló írást. Nem vagyok mestere a cikkezésnek, de szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni a vita sikeréhez. Az írás sok mindenről tárgyal, de engem elsősorban érdekel, hogyan lehet többet termelni; Ismerem azt az igazságot, hogy ha valaki többet termel, jobban él. A cikk írója említést tett arról, hogy helyes, ha a dolgozó parasztok a földművesszövetkezeti mozgalmon belül szakcsoportot alakítanak. Én helyeslem ezt, hiszen sok gazdától hallottam, hogy gondjaik vannak az áru eladásával a műtrágya, a permetezőszer, vagy valamilyen gép beszerzésével kapcsolatban. Éppen ezért helyesnek tartanám, ha ügyes, jótermelő parasztok összefognának és a földművesszövetkezet vezetésével társulást alakítanának szőlő-, vagy zöldségtermesztésre. Több olyan szőlősgazda van, akinek nincs szőlőprése. vagy egyéb felszerelése, de ha társulna másokkal, abból a pénzből, amit a bevételből nyernének, vásárolhatnának ilyesmit. Véleményem szerint ezt meg lehetne oldani községünkben, mert a fölművesszövetkezet komoly gazdasági alappal rendelkezik és szeretik is a dolgozó parasztok. Szükség volna a községben egy gabonaraktárra, szárítóra, gyümölcsaszalóra. — Ügy tudom, a földművesszövetkezetnek több mint 2000 tagja van. Ila minden tag befizetne 100 forint részjegyet, az előbb elmondottaknak legalább a felét fel tudnánk építeni. Ezt az összeget a földművesszövetMINIATÜR MŰHELYBEN dolgoznak a kalocsai VKG Vállalat fazekasai. Tényleg aprócska műhely, alig 8x5 méteres helyiség. FITLER DEZSŐ, a vállalat fazekasműhelyének vezetője a következőket tudatta velünk erről a kevés létszámmal dolgozó nemrégiben létesült üzemágról.- Az induláskor virágcserepeket, itató kát, korsókat, s más 'a paraszti életben annyi hasz- egyénileg dolgozó paraszt\<nálatos cseréptárgyakat készt- Tiszakécske ínettünk. Miután a VKG Vállakezeti tagság annál is inkább* lejegyezhetné, mert évente leg-! alább kétszeresét kapná vissza1 csak vásárlási visszatérítésben) Zámbori László, lat a lakásgazdálkodást intézi, sok probléma merült fel a cserépkályhák körül. Elhatároztuk — hosszabb megfontolás után — hogy rátérünk a cserépkályha gyártására. A MŰHELY legnagyobb részét az égető kemence foglalja el. Mellette halomra rakva pú- posodik az először kiégett, három kályhához elégséges csempe. A kályhaelemek mellett Bende Józseffel, a kályhakészítés mesterével ismerkedünk meg. Bár beteg, mégsem tud otthon maradni. »öreg róka-« Üdvözlet Moszkvából Immár a hatodik napja vagyok távol Kecskeméttől azon a turista úton, amelyen a Petőfi Népe szerkesztőségének megbízásából veszek részt. Az első három nap az utazással, a másik három meg az egymást követő látogatásokkal, éjfélbe-hajnalba hajló programokkal telt el. Egyébként az egyik legújabb 30 emeletes felhőkarcolóban, az Ukrajna Szállóban (Gosz- tinyica Ukraina) kaptunk helyet. Ez év májusában adták csak át rendeltetésének ezt a fényűzően, a modern technika minden vívmányával felszerelt hatalmas épületet. Én a 28. emelet egyik szobájában lakom, amelyet előszoba, fürdőszoba, íróasztal, tükör, fotelek, egyéb bútorok és festmények tesznek lakájossá, széppé. Programunk zsúfolt. Három nap alatt meglátogattuk (inkább csak futólag végigjártuk) a Tretyakov Képtárat, az össz-szövetségi Mező- gazdasági Kiállítást, a Gorkij Kultúrparkot, egy üzemet, a Ill-as számú Autóbuszjavító Vállalatot, megcsodáltuk a Metrót, éppen ma, csütörtökön néztük meg a Kreml régi épületeit, holnap meg a Vörös térre, a Lenin— Sztálin Mauzóleumba megyünk. A sok látnivaló, az egymást követő élmények, mint valami csodálatos karnevál, úgy hatnak ránk; szinte szédítenek, lenyűgöznek az egymást követő új, meg új benyomások. A sok szép látnivalón túl azonban elsősorban az a meleg szeretet, a magyar dolgozó nép iránti aggódás és a vele való mélységes együttérzés ragadja meg az embert, amelyet lépten-nyomon tapasztalunk a Szovjetunióban. Még idejövet, a vonaton beszélgettem két Moszkva környéki taxisofőrrel, ők a munka- módszerükről számoltak be, s megvendégeltek bennünket. A Gorkij-parkban egy ul- janovszki autógyári főmérnök kérdezett ki alaposan a hazai viszonyokról, és egy hadirokkant forró, szívből- jövő jókívánságait vetettem papírra, hogy ezeket majd odahaza tolmácsolhassam. A hatalmas béketüntetésen, amelyen a Moszkvában összese- reglett fesztiváli küldöttek a hirosimai atombomba-támadás évfordulójáról emlékeztek meg, egy szovjet gyári munkással, egy indiai leánnyal és egy francia fiatallal beszélgettünk az elmúlt év októberének magyarországi eseményeiről, az ellenforradalom leveréséről. Csak éjfél után 1 órakor váltunk el a Vörös téren, de csupán azért, mert akkor indul az utolsó busz és trolibusz. Amit eddig láttunk, hallottunk, azt csak címekben van most módom »elmondani«. Csupán csak annyi szabadidőnk van, hogy az In- turist autóbuszain elszaladjunk napjában ebben a szakmában. A nagyapja is fazekas volt s tőle örökölte az ide is magával hozott fazekaskorongot. Ö már nem a nagyapja módszerével és tudásával dolgozik. Főiskolát végzett; kerámikus. — A múlt hátlapban szereztem be a kályhaégetéshez szükséges formákat — válaszol kérdésünkre. — Nem volt nehéz. Most rövidesen szerelném a formákat sokszorosítani, mert aklcor felszabadítjuk a munka alól a szakmunkásolcat. Az agyagot az égetéshez Nógrád megyéből kapjuk igen olcsó áron. Mázsája, helyhez szállítva, 8.40 forint, a csempéhez szükséges zománcnak kilója 12 forint. Hat mázsa agyagból, 20 kilogramm zománcból három kályhához szükséges elemeket tudunk elkészíteni. —* Rövid fejszámolás következik: — Az anyag ára a tüzelővel együtt 800 forint. A három kályhát 5000 forintért tudjuk eladni. Nem rossz kereset ez!? S MINÉL TOVÁBB fűzi a szót, annál inkább látszik a háromszor a Metropolj Étterembe étkezni. De sebaj! Aludni odahaza is lehet, s azt tartjuk valamennyien, hogy ha már egyszer Moszkvában lehetünk, akkor lássunk meg belőle mennél többet, ismerjük meg minél jobban a béke és a szocializmus táborának szép fővárosát, fiait, életét. Megígérem, hogy hazatérésünk után részletesen beszámolok majd lapunk olvasóinak tapasztalataimról, arról, hogy milyennek láttuk Moszkvát a VI. Világifjúsági Találkozó felejthetetlen napjaiban. Moszkva, (Ukrajna Szálló), 1957. augusztus 8Palkó László [megfontoltság, jól átgondolt ter- [vezés. Néhány nap múva már f nemcsak kályhaelemeket, ha- Inem shamott-téglát is gyárfalnak. Később fiatalokat szeretne [tanítani Bende József, amiről [így szól: I — Kalocsán megszűnt a faze- [leas mesterség. Pedig valamikor térről is híres volt a város. Sze- [ vetnék sok fiatalt megtanítani |erre a szép szakmára. Bocsánat ja kifejezésért, de ez nemcsak Iszakma, hanem művészet is! IGAZA VAN, mert a koronginál dolgozó Deák Ferenc fazekas keze alatt egymásután készülnek el a szebbnél szebb tárgyak, cserépedények. Forog a [korong, s mint a gumi, nyúlik ;a fekete, kalocsai agyag. S ez (a két fáradhatatlan fazekas, — : Bende József és Deák Ferenc [életre akarja kelteni a rég elfelejtett, de híres fazekas mesterséget. Gémes Gábar