Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-15 / 190. szám
Ci ii törtük i KRÓNIKA i Saerhessti i heve Jenő EPKXALL1TÄS NYÍLIK ECSKEMÉTEN augusztus 20-án nív A vasutasnap méltó keretek között zajlott le. Az egész ország ünnepelte derék vasutasainkat, akik minden erejük és tudásuk latbavetésével dolgoznak hazánk boldogulása érdekében. Nem ismernek sem akadályt, sem fáradtságot, dolgos nappalokká teszik az éjszakákat is, mert az emberi érzések legne- mesebbike él szívükben: a kötelesség. Sokféle ténykedésük az ország egészséges vérkeringésének lüktető ereje. Csak tolassatok hát egyszemű mozdonyok éjszakákon át, hogy hangyaszorgalommal összehozzátok a szerelvényeket. Csak robogjatok kétszemű gőzkolosszusok erőtől duzzadó kazánjaitokkal, a kilométerek százezreit magatok mögött hagyva szerte az országban, de mégis egy közös cél irányában: a szocializmus felé. Egy jobboldali párizsi újság irodalmi pályázatot hirdet az Atlaati Szövetséget magasztaló írásra. Ehhez bizony nem mindennapi toll kell. Ha túl hegyes a toll és jobban megnyomják, attól köny- nyen felszisszenhetnének a felmagasztosultak. Ha pedig túl tompa, akkor viszont nem lehet vele kellőképpen feldicsőíteni. Hát a tollúkat mibe mártsák a pályázók? Egyiptomi, algíri, perui, vagy omani vérbe? És miről írjanak tulajdonképpen? Amiről több kötetre terjedőt lehetne írni, az semmi esetre sem felelne meg a kiírásnak, amit viszont annak jegyében megírhatnának, olyan pedig nincs. Ahány lehetőség, annyi probléma. Nem is értem, hogy miért írnak ki az ilyen nehéz dologra pályázatot? Nem lenne könnyebb valakit megbízni vele? Ajánlhatok is egyet, aki szemrebbenés nélkül megírná ezt az ódát. Forduljanak bizalommal Aczél Tamáshoz. Cime: New York legmagasabb felhőkarcoló. Dollárral azonban még a poklok fenekére is lecsalogathatják, És akkor nyert ügyük van. _ _ Egy apróy& 'W hirdetésben a //ór következőket olvastam: Há- zasság céljá- i ból megismerkedhetnék olyan csinosnak mondható, fiatal nővel, akinek magassága a 160 centimétert nem haladja meg. Leveleket »igaz boldogság« jeligére a kiadóhivatalba. No lám. Az ember holtig tanul. Hát már a boldogságot is centiméterekkel mérik? És ki hitte volna, hogy az igazi boldogság felső határa a 160 centiméter? A legtöbb ember bizony azon felül keresi. Ezért van hát annyi rosszul sikerült házasság? De nem féltem a nőket! Ha az öregedés korhatárát olyan tüneményesen ki tudták tolni, akkor az igazi boldogság határát is játszi könnyedséggel megtoldhat- ják 10—15 centiméterrel. A vezető nyugati politikusok már annyi szörnyűséget zúdítottak az emberiségre és anynyit beszéltek télre, hogy nem tudok hinni nekik. Minden szavuk és cselekedetük mögött mindig keresek valamit. Így vagyok most is, amikor a Hold-rakéták kerültek előtérbe. Nem hiszem el, hogy csak a tudományt és az emberiség fejlődését kívánják velük szolgálni. Valami más lappang mögötte. Ezek fel akar-: nak jutni a Holdba. Miért? Ügy; látszik, hogy magasabb régiók-: ba szeretnék áthelyezni gyarma-i tosító politikájukat, mely itt ai földön már a végét járja. Vágyj újabb támaszpontokat keresnek, mert a földtekén már minden eshetőséget kimerítettek? Mindenesetre már megint elügyetlenkedik a dolgukat. Miért nem választották inkább a Fiastyú- kot, ahol két lehetőség is kínálkozott volna egyszerre? Vagy pláne a Göncöl szekerét, hisz azok heten vannak, mint a gonoszok és ezért jobban is illett volna hozzájuk? De mindegy! Mi így is elégedettek vagyunk velük. Csak helyezzék át a Holdba a főhadiszállásukat. Augusztus 20-án, az alkotmány ünnepén nagy magyar festőművészek műveiből képkiállítás nyílik a Katona József Múzeumban. A múzeum dolgozói már meg is kezdték a kiállítás előkészítését. A múzeum, a városi tanács és magánosok birtokában tudvalevőleg kiváló magyar képzőművészek igen sok alkotása található. Ezeknek a közönség számára való bemutatása már hosz- szú idő óta várat magára. Most a Kecskeméten található festmények, képzőművészeti alkotások összegyűjtése után a múzeum három termében első ízben állítják ki a megyeszékhelyen található értékes anyagot. A rendező bizottság felvilágo- sítása szerint Munkácsy, Székely Bertalan, Rétfész, Iványi-Grün- wald, Barabás Miklós, Tornyai, Ferenczi, Perlőit Csaba Vilmos, Kmetty és mások müvei lesznek megtekinthetők a kiállításon, amely az alkotmány ünnepi események között jelentős helyet foglal el. Előreláthatólag augusztus 20-a után még két-három héten keresztül tart nyitva a kiállítás. AVAR KORI •lovas sírok Kiskunt élegyháza határában Szőlöforgatás közben avarkori lovas sírok maradványai kerültek napvilágra Kiskunfélegyházától 15 kilométerre, az Alsómo- nostorpuszta-galambosi határrészen. A leletek és eddigi tudományos ismereteink arra mutatnak, hogy avarkori lovastemető fekszik a homok alatt, amelynek feltárása iránt különösen a Antropológiai Intézet érdeklődik. A birtokunkban levő avarkori leletek alapján ugyanis eddig még pontosan nem lehetett meghatározni az avarság etikai ösz- szetételét. A kecskeméti Katona József Múzeum még az idén szeretné megkezdeni a sírmezők feltárását, hogy ezzel kapcsolatos tudományos feldolgozás mihamarabb megkezdődhessék. El lehetett volna kerülni... Az élelmezésügyi miniszter rendelete a mezőgazdasági termékek minőségi és átvételi feltételeiről] A Magyar Közlöny augusztus 11-i számában közli az élelmezésügyi miniszter rendeletét az egyes mezőgazdasági termékek minőségi és átvételi feltételeiről. A minőségi feltételek meghatározásán kívül az élelmezésügyi miniszter a földművelésügyi miniszterrel és az Országos Árhivatal elnökével egyetértésben meghatározza az előírt feltételektől eltérő minőség esetén fizetendő felár, illetőleg levonás mértékét is. Előírja a rendelet továbbá, hogy a minőségi viták esetében terményenként melyik szakértői bizottság vagy szakintézmény illetékes a döntésre, s hogy esetenként melyik fél köII teles a költségeket megtéríteni. Az átvételi feltételek között szerepel például, hogy a termelő a természetben fizetendő földadót, cséplési díjat, a vetőmag és egyéb kölcsönök kiegyenlítése címén szolgáltatott terményt a termelés helye szerint illetékes felvásárlással megbízott vállalat raktárában, illetve a vállalat által kijelölt helyen köteles átadni. Kimondja azonban azt is, hogy ha a termelő a terményt vasúti kocsiba vagy hajóba rakva adja át, akkor a felvásárló vállalat köteles a rendeletben megszabott fuvarozási és bera- kási költséget megfizetni. A fuvar-, illetve berakási költség lllll megfizetése akkor is kötelező, ha ? a felvásárló vállalat rendelke-f zése szerint a vasúti állomásra? vagy hajóállomásra kiszállított? árut ott nem tudják átvenni, azl átadás végül mégis a vállalat* raktárában történik. Gőring életrajza Göttingában kiadták Herman Gőring életrajzát. A kiadó »történelmi jelentőségű műként«, ajánlja a könyvet az olvasók-j nak. WV>A/VVWVWW>A/WWVWVWWWW' ♦ Hirdessen a Felöli Népében! A képen látható Pannónia motorkerékpáron nem látszik, hogy nagyon összetört volna, annál jobban az egyik masa, aki hosszú ideig nyomta a kórházi ágyat. Hogy történt a szerencsétlenség? Egy könnyelmű kerékpáros jobbról balra kacskaringózott a kiskunfélegyházi 42. Ilii számú műúton. Az utána jövő motor, hogy elkerülje a balesetet, szabálytalanul bár, de áttért az út baloldalára, viszont az össze-vissza hajtó kerékpáros is a kitérésnek ezt a szabálytalan módját választotta, holott előtte szabad volt az út. Így történt az összeütközés.1 SÍK .lOUÍV IHM Ez — noha nem volt különösen kényelmes — határozott előnyökkel járt. Tízpercenként rendkívül erős szélrohamok csaptak le ránk, és valahányszor a magasról hallatszó süvítő hang egy-egy ilyen szélroham közeledtét jelezte, jól megfeszítettem a vállamat és lábamat, hogy gyenge »horgonyainkat« támogatva helyén tartsam a sátrat, amelyet félelmetesen rázott és csattogtatott a szél. Csak annyi oxigénünk volt, hogy percenként egyliteres adagolással négy órai alvást biztosíthattunk. Ezt két részletre osztottam be, úgyhogy éjjel 9-től 11-ig, és reggel 1-től 3-ig használtuk. Amíg oxigént szívtunk, aránylag elég jól éreztük magunkat és eleiszundítottunk, de mihelyt kifogyott az oxigén, dideregni kezdtünk és nyomorúságos érzés nehezedett ránk. Éjszaka a hőmérő —27 C fokot mutatott, de szerencsére a szél később szinte teljesen elült. Reggel 4 órakor nagy csend uralkodott. Kinyitottuk a sátorajtót és végignéztünk a messze alant sötétségbe merül', alvó nepáli völgyeken. A mélyebben álló jeges csúcsok tiszta fénnyel izzottak a hajnal világosságában, és Tenzing megmutatta a thjangbocsei kolostort, amely egy kiemelkedő sarkantyún állt, majdnem 4900 méterrel alattunk. Egészen halványan láttuk körvonalait. Megnyugtató volt arra gondolni, hogy a thjangbocsei lámák már ebben a korai órákban hódolatukat ajánlják fel buddhista istenségeiknek a mi biztonságunkért és életünkért. Nagy elhatározással begyújtottuk a főzőkészüléket, s hogy elejét vegyük a nedvességhiány okozta elgyengülésnek, nagy mennyiségű citromlevet ittunk, sok cukorral, majd elfogyasztottuk utolsó szardiniás- dobozunk tartalmát, kétszersültre rakva a halakat. Oxigénkészülékeinket bevonszoltam a sátorba, letisztogattam róluk a jeget, azután alaposan átvizsgáltam szerkezetüket és ellenőriztem, hibátlanul működnek-e. Éjszakára lehúztam előző nap kissé átnedvesedett bakancsomat. Reggelig keményre fagyott. Erélyes rendszabályokhoz kellett folyamodnom tehát; a Primus harsogó lángján melegítettem a bakancsom. Az erős égett bőr341 szag mindenbe bevette magát, de sikerült felpuhítanom. Pehelybélésű öltözékünk fölé felvettük szélhatlan felsőruhánkat, kezijnkre hármas — selyem, gyapjú és szélhatlan anyagú — kesztyűt húztunk. Hat óra 30 perckor kibújtunk sátrunkból a hóra, hátunkra emeltük 13,5 kiló súlyú oxigénkészülékeinket, hozzákapcsoltuk maszkjainkat és megnyitottuk a szelepeket, hogy az éltető oxigén tüdőnkbe áradjon. Néhány mély lélegzetvétel után készen álltunk az indulásra. Fázó lábaim nyugtalanítottak kicsit, és ezért megkértem Tenzinget, menjen előre. Mély lépcsőfokokat rúgott a hóba, balkéz felé távolodva a sátrunkat védő sziklakupactól, ki a gerinc porhóval födött meredek lejtjőjére. A gerincet most teljesen beragyogta a napfény, és magasan fölötte megpillantottuk első célpontunkat, a Déli Csúcsot. Tenzing határozott irányba indult és lépcsőket rúgott, hosszú harántátkeléssel igyekezve vissza a gerinc felé. A gerinc taraját éppen azon a helyen értük el, ahol kb 8540 m magasságban nagy, feltűnő hókupacot formál. Innen kezdve szinte kés éléhez foghatóvá szűkült, és mivel lábam már átmelegedett, átvettem a vezetést. Lassan, de egyenletesen haladtunk. Nem kellett megállanom, hogy lélegzethez jussak és éreztem, hogy bőven van oxigéntartalékunk. A lágy, laza hó a gerinc tetején nehézzé és veszedelmessé tette a járást, ezért kissé lejjebb és a meredély baloldalára tértem, ahol a szél vékony kéreggel vonta be a hó felszínét. A jeges kéreg többnyire elbírta súlyomat, de elég gyakran megesett, hogy hirtelen roppanással beszakadt alattam. Ez veszélyes, mert az ember elvesztheti az egyensúlyát a zökkenéstől, s az erkölcsi hatás sem előnyös. Száz—százhúsz métert tettünk meg így a gerinc fárasztó vonalán, azután egy kis mélyedéshez értünk és itt megtaláltuk a két oxigénpalackot, amelyeket Evans és Bourdillon hagytak itt előző kísérletük alkalmával. Lekapartam a jeget a csapokról és nagy megköny- nyebbülésemre azt találtam, hogy még több száz liter oxigén van bennük — elég ahhoz, hogy takarékosan használva lesegítsen bennünket a Déli Nyeregig. Megnyugtatott, hogy hátunk mögött tudtuk az oxigénpalackokat. Folytattuk az utat; nyomdokot készítettem fölfelé a gerincen, amely rövidesen meredekebbé vált és félelmetes hóháttá szélesedve vitt fel az utolsó 120 méteren a Déli Csúcsig. Éreztük, hogy a hó állapota itt határozottan veszedelmes, de mivel nem volt más választásunk, folytattuk szívós és kényelmetlen erőfeszítésünket, hogy nyomdokot törjünk rajta fölfelé. Ez a szakasz ugyancsak próbára tette erőnket; gyakran váltottuk fel egymást a vezetésben, és egy esetben, amikor éppen ösvényt tapostam a mély hóba, ez megindult alattam, és négy vagy öt lépéssel visszacsúsztam. 142 (Folytatjuk)
