Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-15 / 190. szám

Ci ii törtük i KRÓNIKA i Saerhessti i heve Jenő EPKXALL1TÄS NYÍLIK ECSKEMÉTEN augusztus 20-án nív A vasutasnap méltó keretek között zajlott le. Az egész ország ün­nepelte derék vasutasainkat, akik minden erejük és tudásuk latbavetésével dolgoznak ha­zánk boldogulása érdekében. Nem ismernek sem akadályt, sem fáradtságot, dolgos nappa­lokká teszik az éjszakákat is, mert az emberi érzések legne- mesebbike él szívükben: a köte­lesség. Sokféle ténykedésük az ország egészséges vérkeringésé­nek lüktető ereje. Csak tolassa­tok hát egyszemű mozdonyok éj­szakákon át, hogy hangyaszor­galommal összehozzátok a sze­relvényeket. Csak robogjatok kétszemű gőzkolosszusok erőtől duzzadó kazánjaitokkal, a kilo­méterek százezreit magatok mö­gött hagyva szerte az ország­ban, de mégis egy közös cél irá­nyában: a szocializmus felé. Egy jobbol­dali párizsi új­ság irodalmi pályázatot hir­det az Atlaati Szövetséget magasztaló írásra. Ehhez bizony nem mindennapi toll kell. Ha túl hegyes a toll és jobban megnyomják, attól köny- nyen felszisszenhetnének a fel­magasztosultak. Ha pedig túl tompa, akkor viszont nem lehet vele kellőképpen feldicsőíteni. Hát a tollúkat mibe mártsák a pályázók? Egyiptomi, algíri, pe­rui, vagy omani vérbe? És mi­ről írjanak tulajdonképpen? Amiről több kötetre terjedőt le­hetne írni, az semmi esetre sem felelne meg a kiírásnak, amit vi­szont annak jegyében megírhat­nának, olyan pedig nincs. Ahány lehetőség, annyi probléma. Nem is értem, hogy miért írnak ki az ilyen nehéz dologra pályázatot? Nem lenne könnyebb valakit megbízni vele? Ajánlhatok is egyet, aki szemrebbenés nélkül megírná ezt az ódát. Fordulja­nak bizalommal Aczél Tamás­hoz. Cime: New York legmaga­sabb felhőkarcoló. Dollárral azonban még a poklok fenekére is lecsalogathatják, És akkor nyert ügyük van. _ _ Egy apró­y& 'W hirdetésben a //ór következőket olvastam: Há- zasság céljá- i ból megismer­kedhetnék olyan csinosnak mond­ható, fiatal nővel, akinek ma­gassága a 160 centimétert nem haladja meg. Leveleket »igaz boldogság« jeligére a kiadóhiva­talba. No lám. Az ember holtig tanul. Hát már a boldogságot is centiméterekkel mérik? És ki hitte volna, hogy az igazi boldog­ság felső határa a 160 centimé­ter? A legtöbb ember bizony azon felül keresi. Ezért van hát annyi rosszul sikerült házasság? De nem féltem a nőket! Ha az öregedés korhatárát olyan tüne­ményesen ki tudták tolni, akkor az igazi boldogság határát is ját­szi könnyedséggel megtoldhat- ják 10—15 centiméterrel. A vezető nyugati politi­kusok már annyi szörnyű­séget zúdítot­tak az emberi­ségre és any­nyit beszéltek télre, hogy nem tudok hinni nekik. Minden sza­vuk és cselekedetük mögött min­dig keresek valamit. Így vagyok most is, amikor a Hold-rakéták kerültek előtérbe. Nem hiszem el, hogy csak a tudományt és az emberiség fejlődését kívánják velük szolgálni. Valami más lappang mögötte. Ezek fel akar-: nak jutni a Holdba. Miért? Ügy; látszik, hogy magasabb régiók-: ba szeretnék áthelyezni gyarma-i tosító politikájukat, mely itt ai földön már a végét járja. Vágyj újabb támaszpontokat keresnek, mert a földtekén már minden eshetőséget kimerítettek? Min­denesetre már megint elügyet­lenkedik a dolgukat. Miért nem választották inkább a Fiastyú- kot, ahol két lehetőség is kínál­kozott volna egyszerre? Vagy pláne a Göncöl szekerét, hisz azok heten vannak, mint a go­noszok és ezért jobban is illett volna hozzájuk? De mindegy! Mi így is elégedettek vagyunk velük. Csak helyezzék át a Hold­ba a főhadiszállásukat. Augusztus 20-án, az alkotmány ünnepén nagy magyar festőmű­vészek műveiből képkiállítás nyí­lik a Katona József Múzeumban. A múzeum dolgozói már meg is kezdték a kiállítás előkészítését. A múzeum, a városi tanács és magánosok birtokában tudvale­vőleg kiváló magyar képzőmű­vészek igen sok alkotása talál­ható. Ezeknek a közönség szá­mára való bemutatása már hosz- szú idő óta várat magára. Most a Kecskeméten található fest­mények, képzőművészeti alkotá­sok összegyűjtése után a múze­um három termében első ízben állítják ki a megyeszékhelyen található értékes anyagot. A rendező bizottság felvilágo- sítása szerint Munkácsy, Székely Bertalan, Rétfész, Iványi-Grün- wald, Barabás Miklós, Tornyai, Ferenczi, Perlőit Csaba Vilmos, Kmetty és mások müvei lesznek megtekinthetők a kiállításon, amely az alkotmány ünnepi ese­mények között jelentős helyet foglal el. Előreláthatólag augusztus 20-a után még két-három héten ke­resztül tart nyitva a kiállítás. AVAR KORI •lovas sírok Kiskunt élegyháza határában Szőlöforgatás közben avarkori lovas sírok maradványai kerül­tek napvilágra Kiskunfélegyhá­zától 15 kilométerre, az Alsómo- nostorpuszta-galambosi határré­szen. A leletek és eddigi tudo­mányos ismereteink arra mutat­nak, hogy avarkori lovastemető fekszik a homok alatt, amelynek feltárása iránt különösen a Ant­ropológiai Intézet érdeklődik. A birtokunkban levő avarkori leletek alapján ugyanis eddig még pontosan nem lehetett meg­határozni az avarság etikai ösz- szetételét. A kecskeméti Katona József Múzeum még az idén szeretné megkezdeni a sírmezők feltárá­sát, hogy ezzel kapcsolatos tu­dományos feldolgozás mihama­rabb megkezdődhessék. El lehetett volna kerülni... Az élelmezésügyi miniszter rendelete a mezőgazdasági termékek minőségi és átvételi feltételeiről] A Magyar Közlöny augusztus 11-i számában közli az élelme­zésügyi miniszter rendeletét az egyes mezőgazdasági termékek minőségi és átvételi feltételeiről. A minőségi feltételek meghatá­rozásán kívül az élelmezésügyi miniszter a földművelésügyi mi­niszterrel és az Országos Árhi­vatal elnökével egyetértésben meghatározza az előírt feltéte­lektől eltérő minőség esetén fi­zetendő felár, illetőleg levonás mértékét is. Előírja a rendelet továbbá, hogy a minőségi viták esetében terményenként melyik szakértői bizottság vagy szakin­tézmény illetékes a döntésre, s hogy esetenként melyik fél kö­II teles a költségeket megtéríteni. Az átvételi feltételek között szerepel például, hogy a termelő a természetben fizetendő föld­adót, cséplési díjat, a vetőmag és egyéb kölcsönök kiegyenlítése címén szolgáltatott terményt a termelés helye szerint illetékes felvásárlással megbízott vállalat raktárában, illetve a vállalat ál­tal kijelölt helyen köteles át­adni. Kimondja azonban azt is, hogy ha a termelő a terményt vasúti kocsiba vagy hajóba rak­va adja át, akkor a felvásárló vállalat köteles a rendeletben megszabott fuvarozási és bera- kási költséget megfizetni. A fu­var-, illetve berakási költség lllll megfizetése akkor is kötelező, ha ? a felvásárló vállalat rendelke-f zése szerint a vasúti állomásra? vagy hajóállomásra kiszállított? árut ott nem tudják átvenni, azl átadás végül mégis a vállalat* raktárában történik. Gőring életrajza Göttingában kiadták Herman Gőring életrajzát. A kiadó »tör­ténelmi jelentőségű műként«, ajánlja a könyvet az olvasók-j nak. WV>A/VVWVWW>A/WWVWVWWWW' ♦ Hirdessen a Felöli Népében! A képen látható Pannónia motorkerékpáron nem látszik, hogy nagyon összetört volna, annál jobban az egyik masa, aki hosszú ideig nyomta a kórházi ágyat. Hogy történt a szeren­csétlenség? Egy könnyelmű ke­rékpáros jobbról balra kacska­ringózott a kiskunfélegyházi 42. Ilii számú műúton. Az utána jövő motor, hogy elkerülje a balese­tet, szabálytalanul bár, de át­tért az út baloldalára, viszont az össze-vissza hajtó kerékpáros is a kitérésnek ezt a szabálytalan módját választotta, holott előtte szabad volt az út. Így történt az összeütközés.1 SÍK .lOUÍV IHM Ez — noha nem volt különösen kényelmes — határozott előnyökkel járt. Tízpercenként rendkívül erős szélrohamok csaptak le ránk, és vala­hányszor a magasról hallatszó süvítő hang egy-egy ilyen szélroham köze­ledtét jelezte, jól megfeszítettem a vállamat és lábamat, hogy gyenge »horgonyainkat« támogatva helyén tartsam a sátrat, amelyet félelmetesen rázott és csattogtatott a szél. Csak annyi oxigénünk volt, hogy percen­ként egyliteres adagolással négy órai alvást biztosíthattunk. Ezt két rész­letre osztottam be, úgyhogy éjjel 9-től 11-ig, és reggel 1-től 3-ig használ­tuk. Amíg oxigént szívtunk, aránylag elég jól éreztük magunkat és el­eiszundítottunk, de mihelyt kifogyott az oxigén, dideregni kezdtünk és nyomorúságos érzés nehezedett ránk. Éjszaka a hőmérő —27 C fokot mutatott, de szerencsére a szél később szinte teljesen elült. Reggel 4 órakor nagy csend uralkodott. Kinyitottuk a sátorajtót és végignéztünk a messze alant sötétségbe merül', alvó nepáli völgyeken. A mélyebben álló jeges csúcsok tiszta fénnyel izzottak a hajnal világos­ságában, és Tenzing megmutatta a thjangbocsei kolostort, amely egy kiemelkedő sarkantyún állt, majdnem 4900 méterrel alattunk. Egészen halványan láttuk körvonalait. Megnyugtató volt arra gondolni, hogy a thjangbocsei lámák már ebben a korai órákban hódolatukat ajánlják fel buddhista istenségeiknek a mi biztonságunkért és életünkért. Nagy elhatározással begyújtottuk a főzőkészüléket, s hogy elejét vegyük a nedvességhiány okozta elgyengülésnek, nagy mennyiségű citromlevet ittunk, sok cukorral, majd elfogyasztottuk utolsó szardiniás- dobozunk tartalmát, kétszersültre rakva a halakat. Oxigénkészülékeinket bevonszoltam a sátorba, letisztogattam róluk a jeget, azután alaposan átvizsgáltam szerkezetüket és ellenőriztem, hibátlanul működnek-e. Éjsza­kára lehúztam előző nap kissé átnedvesedett bakancsomat. Reggelig keményre fagyott. Erélyes rendszabályokhoz kellett folyamodnom tehát; a Primus harsogó lángján melegítettem a bakancsom. Az erős égett bőr­341 szag mindenbe bevette magát, de sikerült felpuhítanom. Pehelybélésű öltözékünk fölé felvettük szélhatlan felsőruhánkat, kezijnkre hármas — selyem, gyapjú és szélhatlan anyagú — kesztyűt húztunk. Hat óra 30 perckor kibújtunk sátrunkból a hóra, hátunkra emeltük 13,5 kiló súlyú oxigénkészülékeinket, hozzákapcsoltuk maszkjainkat és megnyitottuk a szelepeket, hogy az éltető oxigén tüdőnkbe áradjon. Né­hány mély lélegzetvétel után készen álltunk az indulásra. Fázó lábaim nyugtalanítottak kicsit, és ezért megkértem Tenzinget, menjen előre. Mély lépcsőfokokat rúgott a hóba, balkéz felé távolodva a sátrunkat védő sziklakupactól, ki a gerinc porhóval födött meredek lejtjőjére. A gerincet most teljesen beragyogta a napfény, és magasan fölötte megpillantottuk első célpontunkat, a Déli Csúcsot. Tenzing határozott irányba indult és lépcsőket rúgott, hosszú harántátkeléssel igyekezve vissza a gerinc felé. A gerinc taraját éppen azon a helyen értük el, ahol kb 8540 m magasság­ban nagy, feltűnő hókupacot formál. Innen kezdve szinte kés éléhez fog­hatóvá szűkült, és mivel lábam már átmelegedett, átvettem a vezetést. Lassan, de egyenletesen haladtunk. Nem kellett megállanom, hogy lélegzethez jussak és éreztem, hogy bőven van oxigéntartalékunk. A lágy, laza hó a gerinc tetején nehézzé és veszedelmessé tette a járást, ezért kissé lejjebb és a meredély baloldalára tértem, ahol a szél vékony kéreg­gel vonta be a hó felszínét. A jeges kéreg többnyire elbírta súlyomat, de elég gyakran megesett, hogy hirtelen roppanással beszakadt alattam. Ez veszélyes, mert az ember elvesztheti az egyensúlyát a zökkenéstől, s az erkölcsi hatás sem előnyös. Száz—százhúsz métert tettünk meg így a gerinc fárasztó vonalán, azután egy kis mélyedéshez értünk és itt megtaláltuk a két oxigénpalackot, amelyeket Evans és Bourdillon hagytak itt előző kísérletük alkalmával. Lekapartam a jeget a csapokról és nagy megköny- nyebbülésemre azt találtam, hogy még több száz liter oxigén van bennük — elég ahhoz, hogy takarékosan használva lesegítsen bennünket a Déli Nyeregig. Megnyugtatott, hogy hátunk mögött tudtuk az oxigénpalacko­kat. Folytattuk az utat; nyomdokot készítettem fölfelé a gerincen, amely rövidesen meredekebbé vált és félelmetes hóháttá szélesedve vitt fel az utolsó 120 méteren a Déli Csúcsig. Éreztük, hogy a hó állapota itt hatá­rozottan veszedelmes, de mivel nem volt más választásunk, folytattuk szívós és kényelmetlen erőfeszítésünket, hogy nyomdokot törjünk rajta fölfelé. Ez a szakasz ugyancsak próbára tette erőnket; gyakran váltottuk fel egymást a vezetésben, és egy esetben, amikor éppen ösvényt tapostam a mély hóba, ez megindult alattam, és négy vagy öt lépéssel visszacsúsz­tam. 142 (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents