Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-06 / 182. szám
Az MSZMP agrárpolitikájának tézisei * A tézisek bevezetése az elmúlt esztendők agrárpolitikájának eredményeivel és hibáival foglalkozik. Majd így folytatódik: I. A pórt politikája a parasztság egyes rétegeivel kapcsolatban paraszti gazdaság nem képes íelA magyar parasztságot a már megváltozott falusi osztályviszo- nyok között alapvetően a következő rétegek képviselik: 1. Termelőszövetkezeti parasztság. A termelőszövetkezeti parasztság a jövő egységes szocialista parasztosztályának magját képezi. Gazdálkodási módja elvileg és alapjaiban különbözik az egyénileg gazdálkodókétól. A termelőszövetkezeti parasztságot, a mezőgazdasági munkásokkal és félproletárokkal együtt, a párt fő falusi bázisának kell tekinteni. A tsz-tagok szocialista gazdasági helyzete és öptudata között azonban ma még sok esetbep tapasztalható ellentmondás. Ezért a pártnak, a szövetkezeti vezetőknek és minden öntudatos termelőszövetkezeti tagnak a jövőben nagyobb gonűot kell fordítania a termelőszövetkezeti parasztság egységének, nevelésének, öntudatának kikovácsolására, az egységes, egészséges szövetkezeti szellem kialakítására. Másik, nem kevésoe fontos feladat: a kilépett termelőszövetkezeti tagokkal való megfelelő bánásmód. Általában úgy kell bánni velük, mint leendő szövetkezeti tagokkal. 2. Mezőgazdasági munkások, félproletárok. Számbelileg a falu legnagyobb rétege. Számuk több mint egymillió, zömmel a mezőgazdasági szocialista szektorában, az állami gazdaságokban, gépállomásokon, erdőgazdaságokban dolgoznak, egy részük az iparban, mint bejáró, kétlaki munkás, más részük kubikmunkán, vagy a középparasztoknál, kulákok- nál, mint alkalmi munkás dolgozik. Az október-novemberi ellen- forradalmi eseményekben e'réteg lényegében véve szilárdan kiállt a népi demokrácia mellett. A mezőgazdasági munkások' és félproletárok politikai szervezésére sokkal nagyobb gondot kell fordítani a jövőben. Ahhoz, hogy a párt szilárdan tudjon támaszkodni rájuk, segíteni kell anyagi nehézségeiken, fokozatosan rendezni kell kereseti viszonyaikat. A félproletárok részben a termelőszövetkezetekbe, részben az állami szektorba fognak menni. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében a pártnak szilárdan kell támaszkodnia e rétegre és segítenie kell őket belterjes szocialista gazdaságok létehozásábaii. 3. Kisparasztok. (Általában 4— 8 kát. holdas parasztok.) Számuk több, mint negyedmillió. Hazánkban a parasztság egyik jellegzetes rétege. A pártnak a kisparasztokkal •— mint a jövő szövetkezeti parasztjaival — sokat kell. foglalkoznia. Mivel e réteg a földreformmal, az igauzsoránál olcsóbban elvégzett gépállomási talajmunkával, a szerződéses termelés stb. segítségével sokat nyert: hívjuk fel figyelmét arra, hogy mindezt a munkásosztálynak, a népi demokrácia állam- hatalmának köszönheti. Ugyanakkor kézzelfoghatóan világossá kell tenni számára azt' is, hogy jövőjét nem a középparaszti gazdálkodási forma, hanem a jól jövedelmező szövetkezeti nagyüzem jelenti, amellyel a közép* A párt agrárpolitikájának téziseit, éppen nagy jelentőségük, fontosságuk következtében lapunkban is közöljük. Tekintette] a nagy terjedelemre, hasábjainkon nemcsak a bevezetést hagytuk el. hanem a szövegen közben is jelentősen rövidítettünk. Akik tüzetesebben érdeklődnek a tézisek iránt, — azok megtalálhatják a teljes szöveget a Társadalmi Szemle júliusi számában vagy a már megjelent brosúrában. venni a versenyt. 4. Középparasztok. jlazánkban a dolgozó parasztság legtehetősebb rétege. Gazdaságuk zömében árutermelő jellegű. Életkörülményeik az 1945 előttihez viszonyítva javultak. Jelenleg a középparasztság úgy érzi, hogy — főként a beadási kötelezettség eltörlése után kialakult szabad árrendszer mellett — megerősödött egyéni gazdaságában, s egyre inkább ezt igyekszik biztosítani. Ebben a helyzetben a középparaszti gazdaságok egy része természetes úton időnként bővített újratermeléshez juthat. Ezzel erősödnek a középparaszti gazdaságok kapitalista tendenciái. Amíg e tendenciák a mezőgazdasági termelés fellendítését szolgálják, tehát több élelmiszert hoznak a dolgozó népnek és több nyersanyagot az iparnak: a proletár- diktatúra állama célszerű árpolitikával és iparcikk-ellátással számára megfelelő mederbe tudja terelni azokat. A proletárdiK- tatúra államának azonban nem érdeke, hogy a kapitalista tendenciák túlzott mértékben érvényesüljenek. Ezért is szabta meg a családi munkán alapuló paraszti birtok felső határát 20— 25 kát. holdban. A pártnak a szocialista építés szakaszában a középparaszthoz való viszonya döntő jelentőségű. A középparaszt árutermelésére a népgazdaságnak szüksége van, s ezért segíteni kell lehetőségeinek kihasználásában. Meg kell vele ismertetni és kedveltetni a szövetkezeti gondolatot — túlzott tulajdonosi beállítottsága miatt elsősorban az égyszerübb társulásokon keresztül. Nem szabad félni attól sem, hogy állami szerveink kiadják a működési engedélyt csak középparasztok- ból alakult termelőszövetkezetnek vagy termelési társulásnak is. 5. A falusi kizsákmányolok. A kulákok tőkés vállalkozók a Népgazdaságunkban *a mező- gazdasági termelés igen jelentős szerepet tölt be. A nemzeti jövedelem létrehozásában a mező- gazdaság 1955-ben változatlan (1954. évi) áron 30,1 százalékkal, folyó áron 33,4 'százalékkal vett részt, az exportban 38,4 százalékkal részesedett, s az ország lakosságának ma is mintegy 44 százalékát foglalkoztatja. A mezőgazdasági termelés fejj les ,z tűsének lehetőségei országunkban igen nagyok, s az adottságok megközelítően sincsenek kihasználva. Éppen ezért a párt a lakosság életszínvonalának további javítása, az ipar nyersanyag-» bázisának és a mezőgazdasági exportnak növelése érdekében azt tartja helyesnek, ha a forradalmi munkás-paraszt kormány az egészségesebb ipari szerkezet kialakítása mellett, a falu szocialista átalakításának szem előtt tartása és egyidejű végzése mellett a mezőgazdasági termelés fokozottabb fellendítését — arccal a belterjesség felé —, fő feladatnak tekinti. 1. A nyugodt termelőmunkának, a növénytermesztés és az állattenyésztés hozamai növelésének egyik alapvető feltétele, hogy az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó parasztok biztonságosan termeljenek. A párt helyteleníti, és minden erejét iatba- vetve megakadályozza azokat a törekvéseket, amelyek — sokszor a törvények megkerülésével is —, a mezőgazdasági termelés mezőgazdaságban, akik rendszerint több bérmunkással dolgoznak vagy dolgoztak, s a parasztsággal csak a falusi kultúrszin- vonal, falusi életmód és a saját gazdaságukban végzett személyes fizikai munka köti össze. Jövedelmüket elsősorban kizsákmányolásból és nem saját tisztességes munkájukból szerzik vagy szerezték. A családi munkaerő kapacitását meghaladó földterülettel rendelkező és kizsákmányolásból élő kulákok száma hazánkban ma már igen »csekély. Emellett azonban jóval nagyobb az a rétegük, amely részben vagy egészben lemondott földjéről (vagy elvették tőle), s jelenleg közép- vagy kisparasztiként, illetve mezőgazdasági vagy ipari munkásként dolgozik. Korábban betöltött szerepénél fogva és az elmúlt évek hibás politikája miatt a parasztságnak ez a rétege nem lehet híve a munkás-paraszt hatalomnak és a szocializmus építésének. Súlyos hiba lenne tehát az »■osztálybéke« álláspontjára helyezkedni velük szemben, s ennek megfelelően visszaadni földjeiket, felszereléseiket, sto. Ugyanakkor az -is súlyos hiba lenne, ha visszatérnénk az elmúlt években szokásos »likvidáló« módszerekhez és a célszerű korlátozó intézkedések helyett olyan — termelésüket lehetetlenné tevő és őket emberi méltóságukban megalázó — módszereket alkalmaznánk, amelyekkel a dolgozó parasztság zöme, főleg a kis- és középparasztság nem értene egyet. Ezért a fő küzdelmet politikai befolyásuk csökkentéséért kell folytatni. Fiaik, leányaik vagy egyéb közeli rokonaik természetesen más elbírálás alá esnek. A7, október-novemberi ellenforradalom azt bizonyítja, hogy az elmúlt évek során helytelen volt a szocializmussal szemben álló osztályellenség fogalmát falun csak a kulákok körére leszűkíteni; Az osztályellenség fogalma jóval szélesebb a kulák- ságnál. A pártnak és népi demokráciánk államhatalmának a kulákok mellett az egyéb ellenséges elemek ellen is kíméletlen harcot kell folytatnia. bármely területén termelési bizonytalanságot igyekeznek előidézni. A pórt elutasítja az olyan törekvéseket, amelyek a termelési biztonság kihangsúlyozása címén az egyéni gazdálkodási forma konzerválását igyekeznek elérni. Az a vélemény, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságnak is növekedjék a bevétele, és emelkedjék életszínvonala annak arányában ahogyan termelésük és árutermelésük emelkedik, termelési költségük csökken. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy bevételük növekedése és életszínvonaluk emelkedése nagymértékben csak a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés útján, az ott lehetséges fokozott gépi munka, szaktudás felhasználása, korszerű termelés, és ami ezekkel együtt jár, a rendszeres bővített újratermelés útján valósulhat meg. 2. Jelentősen előre kell haladni mezőgazdaságunk termelési kulturáltsága, a belterjesebb gazdálkodás kialakítása terén. Ennek érdekében: a) Fokozni kell a talaj termőerejét azzal, hogy az eddiginél több és szakszerűbben kezelt is- tállót.rágjrát, lényegesen több műtrágyát biztosítsunk. Szükséges jelentősen növelni a belvízrendezett területeket, gondoskodni a meglevő berendezések felújításáról, a karbantartásról, s jobban ki kell használni öntözési lehetőségeinket, A kenyérgabona-termelésben a vetésterületek mindenáron való növelésére irányuló törekvés helyett fordítsuk a fő súlyt a hozamok növelésére és a minőség javítására. Országunk megnövekedett állatállománya szükségessé teszt, hogy jelentősen növeljük a takarmánynövények — elsősorban a pillangósok — termelését. A növénytermesztés és a kertészet területén biztosítani kell a hagyományos termelési körzeteknek megfelelő kultúrák termelését (gyümölcs, szőlő, paprika, hagyma, minőségi vetőmag stt}.). Helyezzük előtérbe hazai körülményeink között holdanként legnagyobb termelési eredményt biztosító fajták és hibridek termesztését. Az alapvető agrotechnikai módszerek színvonalának emelése mellett egyre nagyobb szerepet kell biztosítani a mezőgazdasági termelésben a vegyianyagok felhasználásának. t>) Az állattenyésztés terén elsősorban a szarvasmarhatenyésztés és tartás számára kell kedvező feltételeket biztosítani. A szarvasmarha-tartásban segítsük elő helyes árpolitikával is az anyagi érdekeltség kialakulását, s azt, hogy a szarvasmarha-állományon belül a tehénállomány emelkedjék. A sertéstenyésztésben a jelenlegi állomány továbbfejlesztése nélkül fokozatosan törekedjünk az intenzívebb tartást igénylő, de a -piac igényeinek megfelelőbb hússertes-áilo- mány növelésére, főleg azokon a tájakon, ahol ennek lehetőségei a leginkább biztosítottak. A jelenleginél nagyobb anyagi érdekeltséget kell teremteni a juh- tartás számára is, főleg az egyéb állatok által fel nem használható takarmányfélék értékesítése és az ország gyapjúszükséglete- nek nagyobb mérvű fedezése, valamint a. tejellátás megjavítása érdekében. Az ország lóállományát állatában csökkenteni kell olyan mértékben, ahogy azt a gépi szállítóeszközök elterjedése és az útviszonyok javulása lehetővé teszi azért, hogy az így felszabaduló takarmánytermő területek más célra legyenek hasznosíthatók. Baromfiállományunk általában fejlesztendő, főleg a nagyobb tojáshozam és jóminőségű hús irányában. c) Mezőgazdasági gépellátásunk irányuljon a termés fokozására, a belterjesség növelésére, a nehéz fizikai munka megköny- nyítésére, a munka minőségének javítására, a termelési költségek csökkentésére, a munkacsúcsok csökkentésére, a munka optimális időben törtéhő végzésére. Fel kell számolni a mezőgazdasági gépgyártás terén a külföldi országokhoz viszonyított nagyfokú lemaradást, s ennek érdekében korszerű, könnyen kezelhető, kis önsúlyú, jó anyagból készült gépeket kell előállítani. Biztosítsuk a megfelelő mennyiségű pótalkatrészt és garanciális javítószolgálatot is. d) A mezőgazdasági termelés kulturáltságának növelése és belterjes irányú fejlesztése szükségessé teszi az állami és társadalmi beruházások célszerű elosztását. Szakítani kell mindenekelőtt azzal az évek óta uralkodó szemlélettel, hogy a mezőgazdaHazánk mezőgazdaságának szerkezete túlnyomó részt kis- órutermelő jellegű. Az ország szántóterületének mintegy 78 százalékát egyénileg gazdálkodó kisparasztok művelik, és csak 22 százalékát szocialista nagyüzemek, szövetkezetek és állami gazdaságok. Az MSZMP, egész népünk egyetemes érdekét — beleértve a parasztság érdekét is — szem előtt tartva, a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének fő feladata mellett egyik legfontosabb feladatának tekinti annak elősegítését, hogy mező- gazdaságunk fokozatosan , korszerű, szocialista nagyüzemű meság a nemzeti jövedelemben való magasfokú részesedése ellenére is igen alacsony arányban részesüljön az állami beruházásokból Szükséges, hogy a gazdaságpolitika és az ipar felelős irányítói, körében olyan szemlélet alakuljon ki, hogy az ipar egyik fő piaca a mezőgazdaság. 3. A kötelező beadás eltörlésével előállott új helyzetben olyan mezőgazdasági felvásárlási rendszert és árpolitikát kell kialakítani, amely egyrészről elősegíti a mezőgazdasági termelés meny- nyiségi és minőségi fejlesztését — másrészről a várható nagyobb áruteleslegek és az egészségesébe árucsereíorgalom kifejlődésével a lakosság élelmiszerellátásának, az ipar nyersanyagbázisának megjavítását és külföldi adósságaink törlesztésének további növelését, a hagyományos es egyeo mezőgazdasági termékek exportját teszi lehetővé. Az állam piacszabályozó szerepének ellátásához az szükséges, hogy a legfontosabb mezőgazdasági termékekből megfelelő készletek álljanak rendelkezésre. tí készleteket az állami gazdasagok árutermelésének fejlesztése révén, állami felvásárlásból, szerződéses termeltetés útján, továbbá a földadó, a cséplési és a malmi vámnyeremények természetbeni fizetésének fenntartásával, szükség esetén importból kell biztosítani. Fontos előfeltétele az állam piacszabályozó szerepe érvényesítésének, hogy a falu megfelelő választékú iparcikkel legyen ellátva. A termelési és szállítási szerződések kötésében, valamint a mezőgazdasági termékek felvásárlásában az eddiginél sokkal nagyobb szerepet kell juttatni a földművesszövetkezeteknek. 4. A mezőgazdaság területén dolgozó szakembereket részesítsük nagyobb megbecsülésben, a mezőgazdaság szakirányítását arra alkalmas, népi demokráciánkhoz hű, tapasztalt szakemberekre kell bízni. Ugyancsak becsüljék meg és beosztásukban erősítsék meg a munkájukat jól ellátó, nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező, munkaterületüket jól ismerő, párthoz és népi demokciához hű — oklevéllel nem rendelkező — munkás- és parasztkádereket. A mezőgazdasági termelés fejlődését elő kell segíteni a termelők mezőgazdasági szakismeretének növelésével is. Csökkentsék a mezőgazdasági főiskolákon kiképzendők számát, viszont növeljék a kiképzés színvonalát. 5. Az állami irányító szervek mellett lehetővé kell tenni különféle termelői és tenyésztői szakegyesületek (legeltetési bizottság, cukorrépatermelők egyesülete, szőlő- és gyümölcstermelőkből létesített hegyközségek, stb.) alakulását. E szakegyesületek önkéntes alapon szerveződnek, működési körükét alapszabály határozza meg, s a megyei tanács szakfelügyelete alatt állnak. Az állam a szakegyesületeknek a termelés, tenyésztés, értékesítés, szakoktatás, tanácsadás területén kifejtett munkájukhoz anyagi és erkölcsi támogatást nyújt, zőgazdasággá alakuljon át. A mezőgazdasági termelés fejlesztése és a szocialista átalakítás egységes, elválaszthatatlan feladatot képez. A mezőgazdaság nagyüzemű átszervezése nem öncél, hanem eszköze, fő módszere a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének, a dolgozó nép s ezen belül a parasztság jóléte állandó növelésének. A mezőgazdaság szocialista átalakítása csak a párt vezetésével és dolgozó parasztságunkkal együtt hajtható végre. Ahhoz, hogy dolgozó parasztságunk helyeselje és támogassa a (Folytatás a 4, oldalon.) II. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséinek főbb irányelvei III. Ä mezőgazdaság szocialista átépítésének irányelvei
