Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-31 / 203. szám
A pártoktatás vezetői — az országos pártévíekezlcí anyagának tanulmányozásávalmár most kezdjék meg a felkészülést A párioktatás előkészítése ck kiskőrösi járásban A kiskőrösi járásban az ősszel induló pártoktatási év előkészítéséről minden párt- aiapszervezetben előbb vezetőségi ülésen, majd azt követően párttaggyűlésen tanácskoztak. Ezeknek a taggyűléseknek a járási pártbizottság igen nagy fontosságot tulajdonított, amit az is mutat, hogy azokon a járás vezető kommunistái is részt vettek. Vajon milyen eredménnyel jártak ezek a taggyűlések? Elérték-e azt, amit a járási párt- bizottság eléjük tűzött? — Igen, elérték. Mondhatom, várakozásunknak megfelelően sikerülte^, — válaszolja Büki elvtárs, a járási pártbizottság politikai munkatársa. — Ezeken a gyűléseken mindenekelőtt a marxizmus-leninizmus tanulásának fontosságáról és az őszszel induló oktatási formákról tájékoztatták a párttagságot. Tapasztalataink szerint a párttagok többsége megértette, hogy a párt helyes politikájának megvalósítása, az elhajlások elleni harc és a külföldi imperialisták rágalmainak visszautasítása annál eredményesebb lesz, minél behatóbban foglakoznak elméleti kérdésekkel, A taggyűlések megmutatták, hogy párttagjaink körében örvendetesen nagy a tudásszomj és a tanulás iránti érdeklődés. Mindezt azonban nem akarjuk túlbecsülni és tudjuk, hogy a szemináriumok tényleges sikere érdekében még sokat kell tennünk. Arra törekszünk, hogy ezt az egészséges, tanulni vágyó légkört megfelelően kihasználjuk. Jelenleg hogyan állnak a tanfolyamok megszervezésével, — megkezdték-e a propagandisták, valamint a hallgatók kiválogatását? — A propagandisták számbavétele megtörtént, a hallgatók kiválogatását pedig most kezdik meg pártszervezeteink. Meg kell azonban mondani, hogy a propagandisták kiválogatása nem ment hiba nélkül. A tanfolyamvezetők alkalmasságát és a megszervezhető tanfolyamok lehetőségét pártszervezeteink különböző mércével mérve határozták meg. Voltak helyek, ahol a taggyűlések jó hangula' iához igazodva egészen magas i számokat hajhászva tervezték I meg a tanfolyamokat, ugyan- j akkor a propagandistákkal I szemben támasztott követelményeket pedig leszállították. — A propagandisták kiválogatásához mi nem állítottunk fel merev sémákat, de azt javasoltuk, hogy vegyék figyelembe a párt ügye iránti odaadásuk mellett a pártmunkában való jártasságukat, marxista- leninista képzettségüket, előadókészségüket, stb, javasolták például, hogy a marxizmus- leninizmus tanfolyam vezetésére legalább öthónapos pártiskolát végzetteket, vagy annak megfelelő politikai képzettséggel rendelkezőket állítsanak be. Sajnos, pártszervezeteink ezektől az irányelvektől sok helyen eltértek és a propagandistákkal szemben támasztott igények leszállításával még az előző években szervezett tanfolyamoknál is többet akartak indítani. Ilyen törekvést tapasztalhatunk többek között Tázlá- ron, ahol négy és Soltvadker- ten, ahol pedig öt szeminárium szervezését vették tervbe. Ezeknek a községi pártszervezeteknek mi azt javasoltuk, hogy eredeti elképzeléseiket módosítsák és inkább kevesebbet, de jobban elv alapján nagyobb gondot fordítsanak a. minőségre. — A hallgatók kiválogatására pártszervezeteink megala kitottáh, az elbeszélgető bizótt- ságokat, ezek szeptember végéig minden páittaggal és számos pártonkívülivel beszélgetnek a pártoktatásban való részvételük érdekében. örömmel vesszük azonban, ha a tanulni vágyók nem várják meg, amíg őket felkeresik, hanem maguk jelentkeznek a pártszervezeteknél. Tapasztalatuk szerint vannak-e olyan helyek a járásban ahol a rendelkezésre álló lehetőségekhez képest kevesebb tanfolyamot akarnak indítani? — Ilyet nem észleltünk. Inkább a túlméretezettségre való törekvés a jellemző. — Meg akarom még említeni, hogy a szervezett pártokía táson kívül — olyan elvtársak tanulásának elősegítésére, akik a szervezett pártoktatásban vesznek részt, havonta tömeg propagandaelőadásokat, másrészt természettudományos előadásokat tartunk. — Végül arra hívom fel a propagandisták figyelmét, hogy az októberben induló előkészítő tanfolyamok megindulásáig szerezzék be és tanulmányozzák az országos párlértekezlet határozatát, valamint a sajtóban megjelenő elméleti cikkeket — fejezte be Büki elvtárs. — N A Bajai Belsped, avagy az Igérefek-földje Az egyik este ülök a moziban, nézegetem a Magyar Hirdető reklámképeit, amikor a következő hirdetésen akad meg a tekintetem: »A Bajai Belsped olcsón és gyorsan házhoz szállítja áruit.« Minden vitán felül áll, hogy ez a mondat szépen hangzik, jói is, kár, hogy a valóságban nem így van. Ez év áprilisától kezdve több esetben szóban, írásos megrendeléssel és telefonon keresztül kértem, néha könyörögtem a Belsped vezetőjének, Katz elvtársnak, hogy 200 méter távolságról két darab páncélszekrényt szállítsanak el. S a válasz: »Semmi akadálya, meglesz«, — kapom a biztatást, sőt még az időpontot is, hogy mikor. Hja, az idő múlik, a biztatások halmozódnak, a páncélszekrények pedig maradnak a régi helyükön. Én megbocsátok a Bajai Beispednek a hirdetés »olcsó és gyors« kifejezéséért. Nem bánnám már, ha »drágán« is, de végre öt hónap után szállítsák irodánkba a páncél- szekrényeket. Gondoljanak arra a közmondásra, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Ferenczi József ifofci&ícfíól JELES Néhány héttel ezelőtt egyik vasárnap 16 hónapos kislányom délután fél egykor hirtelen belázasodott. A lázmérő 40,5 fokot mutatott. Kétségbeesetten rohantam lakásomhoz legközelebb laké orvoshoz, dr. Záboji Gusztávhoz. Ijedten közöltem vele, hogy kislányom súlyos beteg és kértem, vizsgálja meg, utalja kórházba. Végig sem hallgatott, abbahagyta ebédjét, sietett telefonálni a mentőknek. Ezután kerékpárra ültünk és a lakásomra siettünk. Néhány perc alatt megvizsgálta a kislányt és telefonált a kiskun- halasi kórház gyermekosztályára, hogy a mentők rövidesen egy súlyos beteg gyermeket visznek, készüljenek fel fogadására. Amikor feleségem felöltöztette a gyereket, lakásunk előtt már ott állt a mentőautó. Elindultunk Kiskunhalasra, a kórházba ahol már várt ránk az ügyeletes orvosnő. A gyereket azonnal kezelés alá vették. A gyógyítás eredménnyel járt, mert kislányom közel három heti kórházi ápolás után, teljesen meggyógyult és azóta egészséges. Annak ellenére, hogy vasárnap volt, tikkasztó forróság, Zá- boji doktor az ebédjét is félbeszakította, nem kérdezte még azt sem, hogy SZTK-tag vagyok-e? Gondolom, csak egy cél lebegett a szeme előtt: »meg kell menteni egy gyermek eletét«. Megírom őszintén, a fent elmondottakért egyetlen forintot sem kért s nem is fogadott el (bár legtöbb orvos nem ezt teszi), sőt mikor megköszöntem a szívességét, szerényen igyekezett ezt elhárítani. Egyszerű dolgozó ember vagyok, de mikor ezeket a sorokat írom, melegség tölti el a szívemet. Érzem, hogy Záboji doktor valóban a hivatásának él s minden emberileg megtehetőt elkövet hogy megmentse a beteget. Köszönetét kell mondanom mégegy- szer itt a sajtó hasábjain Is mindazoknak, akik hozzásegítették kislányomat a gyógyuláshoz. Apró János Kecel A Bács-Kiskun megyei Tűzrendészen Osztályparancsnokság felhívása a megye dolgozó parasztságához A kenyérgabona cséplése a megye területén néhány nap múlva befejeződik. Dolgozó parasztságunk — kevés kivétellel — jól végrehajtotta az aratásra, behordásra és cséplésre vonatkozó tűzrendészet! utasításokat. Ennek köszönhető, hogy a megyében csak elenyésző kenyérgabonakár keletkezett. Tűzrendészet! szerveink azonban ellenőrzéseik során megállapították, hogy sok helyen a közös szérűkön, rakodókon, magánszérűkön és belsőségeken még mindig nem takarították össze a szalmát, töreket stb., a cséplés után. Ez pedig, esetleges tűz alkalmával, nagyobb tűzvész okozója lehet. Esetleges tűzvészek megakadályozása érdekében felhívjuk a megye dolgozó parasztságát, valamint az állami gazdaságok és tsz-ek dolgozóit, hogy a szérűkön és a belsőségeken a szalmát, a töreket haladéktalanul takarítsák össze. A szálas mezőgazdasági takarmányok be hordásánál is ugyanazokat a tűztávolságokat kell betartani mint a kenyérgabona berakásánál. A szalmakazlak, takarmánykazlak közelében gondoskodjunk oltóvíz tárolásáról, valamint tűzhordó. szikracsapó stb. készenlétbe helyezéséről, hogy tűz esetén azonnal lehessen kezdeni az oltást. A tüzesetek megelőzésének fontos feltétele, hogy a szalma- és takarmánykazlak közelében ne dohányozzunk, nyilt lángot ne használjunk és ne engedjük a gyermekeket ott játszadozni; A tűzrendészet! előírások pontos betartásával elkerülhetjük a tűzkárokat. Tűzrendészen Osztály pa rancs nokság Már Csapon, a határállomáson is teltűnt, hogy mennyire tiszták a várótermek, az állomás peronja, csarnokai. Rögtön láttuk itt azt is, hogy a tisztaság nem csupán egyedül a szovjet emberek fegyelmezettségének eredménye. Minden órában megjelentek a várótermekben a takarítónők, az esetleg eldobott papírdarabkákat, cigarettavégeket összesöpörték, tisztán tartották a határállomást. De nem csupán itt, az országok érintkezési pontján találtuk tisztának, rendezettnek az állomást és környékét, ugyanezt tapasztaltuk egész utunk során Lvovban, Ki- jevben, Brianszkban, Zsitomir- ban és másutt is. Legfőképpen azonban Moszkva város — nekünk ugyancsak feltűnő — tisztasága ötlött szemünkbe. Azt még meg lehetne magyarázni a jelentős számú takarító személyzet beállításával, hogy a vasútállomások tiszták, de egy hétmilliós világváros tisztántartásához nyilvánvalóan nem elegendő csak a takarító személyzet erőfeszítése. Budapesti és kecskeméti fogalmak szerint ehhez a fél városnak mást sem kellene akkor tennie, mint utcát, járdát seperni, éjjelnappal. Hogyan érik el mégis, hogy tiszták az utcák, terek, parkok? S vajon nem tudnánk mi, magyarok, kecskemétiek és budapestiek hasonlóképpen tisztán tartani városainkat? Szerintem nincs semmi ördöngösség a moszkvai tisztaságban és egy év ☆ ☆☆ VILÁG FŐVÁROSÁBAN ☆ ☆☆ 6. A tiszta város alatt a mi városaink is olyan tiszták lehetnének, mint a szovjet főváros. Csak meg kell teremtenünk hozzá az előfeltételeket. Moszkvában nem láttam olyan házat, vagy húsz-harminc méteres sétányrészletet a tereken, parkokban, ahol ne lett volna felállítva a szemétgyűjtő urha. A belváros fényes palotái előtt éppen úgy meg lehetett találni a szemétgyűjtő kosarat és urnát, mint a külváros régi faházai előtt. Én ezt tartom egy város tisztasága szempontjából a legalapvetőbbnek. Miért? Azért, mert így önkéntelenül megszokja az ember, hogy a cigarettavéget, a moro- zsenoje (ez a moszkvai fagylalt neve) ezüstpapírját, vagy a diny- nye héját ide dobhatja és ide kell dobnia. Ha rövid, csikk is már a cigarettája, tíz-tizenöt lépésnyire még kézben tarthatja és kézben is tartja, mert tudja, hogy ilyen távolságon belül biztosan talál egy urnát, egy személygyűjtő ládát. Nálunk viszont? Akár Pesten, akár Kecskeméten százmétereket megy az ember az utcán, amíg talál egy kicsiny, nem szembetűnő alumínium hulladékgyűjtőt. A moszkvai Nagy Színház Ezt is sokszor eldugják a villanyoszlop, vagy fa úttest felőli oldalára. Tehát, ha szemétkosárba, hulladékgyűjtőbe akarná is az ember dobni lejárt autóbusz- jegyét, a cigaretta végét, akkor se dobhatja oda, mert nem talál a közelben egyet sem. Vagy ha talál is, igen sokszor kitömve, telten találja, s messziről látszik, hogy hetek óta áll már benne a szemét. Ez lenne tehát az első, amit városunk tisztasága érdekében nekünk is meg kellene tennünk, hogy utcáinkra, a házak elé (a kis, földszintes házaknál minden tizedik-tizenötödik elé) rakjunk ki szemétgyűjtő urnákat. Hasonlóképpen a parkokba, terekre is. Ez az előfeltétele annak, hogy a szemét a szemétgyűjtőkbe, s ne a járdára, utakra kerüljön. Ha ez meglesz, akkor bizonyára nagyobb foganatja lesz a tisztaságra figyelmeztető plakátoknak, propagandának, sőt — mint Budapesten már bevezették — a szemetelők helyszíni bírságolásának is. A moszkvai tisztaság azonban nem csupán a szemétgyűjtő márványurnákra, meg a szovjet emberek öntudatára épül. A városi tanács megfelelő számú öntözőautóval, seprőgéppel és köztisztasági alkalmazottal is rendelkezik. Mert itt is előfordulnak olyan esetek, amikor szinte elkerülhetetlen a szemetelés. Ilyen volt például a Vörös Téren rendezett utcabál, vagy a hirosimai atombomba-robbantás évfordulóján rendezett nagygyűlés. (Igaz, itt több volt a külföldi, mint a moszkvai, talán ez volt egyik oka annak, hogy a gyűlés végén tele volt a tér papírhulladékkal, cigarettavégekkel.) De csak néhány óráig, volt itt a szemét, még el sem oszlott a hallgatóság, máris megjelentek a seprőgépek, jöttek sorban az öntözőautók és egykettőre újra a régi tisztaságában ragyogott a Vörös Tér. Hiába lenne azonban a köz- tisztasági gépek regimentje, milliónyi szemétgyűjtő urna az utcákon, ha az emberek nem volnának rend- és tisztaságszeretőkj Ez pedig — bármennyire is elhúzzák most, e szó hallatára a szájukat egyes »művelt« szemetelők — hozzátartozik a kultúrához. Palkó László
