Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-31 / 203. szám
j egy Figyelemreméltó kezdeményezés | Jt LiLcniaqipökb- siker Bálikölcsönzés , megyei bábiészüe műbely, HlCSClláZ AZ ÚJJÁÉLEDŐ BÁBMOZGALOM TERVEIBEN Megyénkben is lendületes fejlődésnek indult évekkel ezelőtt a bábjátszás. 1950—53 között több mint félszáz bábcsoport élt, Fülöpszálláson, Baján, Kiskunfélegyházán, Kalocsán és Kecskeméten erős báziscsoportok működtek. Megyeszerte 20—25 azoknak a képzett bábosoknak a száma, akik a fővárosban, vagy a megye területén rendezett bábtanfolyamokon resztvettek. Abban az időben a megyei tanács népművelési osztálya erőteljesen foglalkozott a bábmozgalom fejlődésével és támogatásával. Tiszteletdíjas bábfelelős tevékenykedett, nagyrészt az ő buzgalmának köszönhető a bábozás megerősödése. Később ezt a funkciót megszüntették. A különböző társadalmi szervek sem foglalkoztak eléggé a bábmoz- galommal. A légi, tapasztalt bábjátszók elkedvetlenedtek. A bábozás egyébként is áldozatvállalást kíván, hiszen nemcsak abból áll, hogy a bábokat mozgatják a piciny színpadon, hanem bizony maguknak kellett előállítaniuk, sokszor minden segítség nélkül az apró bábfigurákat, a számtalan miniatűr kelléket, sőt nem egyszer magát a színpadot is. Ehhez pedig idő, nagy kitartás, hosszas készülődés kellett. A szabadidőben végzett munka lefoglalta a bábosokat. Nem jutott energia a próbákra, hanyatlott a bábjátszás politikai és művészeti értéke is. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a művelődési osztály javaslatára nemrégiben foglalkozott a népművelés helyzetével. Határozat született arról, hogy az osztály mellett egy- egy tiszteletdíjas referens beállításának anyagi feltételeit biztosítják. Így lett a bábjátszás megyei referense Hujber Józsefné tanárnő, aki hosszú évek óta nagy kitartással és lelkesedéssel ápol- gatta a bábjátszás hagyományait, tapasztalt és leleményes vezetője volt a kecskeméti bábcsoportnak — sőt, egyidőben megyei előadója is volt a bábjátszésnak. Megkérdeztük Hujber József- nét, az új bábreferenst, milyen tervek vannak a bábmozgalom fellendítésére? — Ügy érezzük, hogy országos viszonylatban is úttörő kezdeményezésnek számít az a terv, melyet ennek a művészeti ágnak a fejlesztésére, támogatására közös erővel összeállítottunk — mondotta Hujber Józsefné. Célunk az, hogy ne csak városainkban, hanem a községekben, falvakban, tanyákon is színpadra léphessenek ismét az apró bábuk, gyermekeink — és talán a felnőttek örömére. Egyelőre a következők történtek. A járási és városi művelődési házak vezetői erre az évre 200—200 forintos támogatást szavaztak meg egy megyei bábkellckgyártó műhely létrehozására. Ez az összeg lesz a mi alaptőkénk és a műhely dr. Bakai Tiborné rajztanár vezetésével rpvidesen meg is kezdi munkáját. Kipróbált és hatásos bábdarabok teljes kelléktárát készítik el. Ezeket a kellékeket — bábukat, díszleteket kérésükre kölcsön adjuk a megyében működő bábcso- port oknak. A jövőben nem kell tehát már az indulásnál két-három hónapos kedvet szegő, lendületet tompító műhelymunkái végezniük a most megalakuló bábcsoportoknak. — Minden figyelmüket az előadások színvonalának emelésére fordíthatják. A próbákon és az előadásokon kívül más elfoglaltságuk nem lesz. A kellékössze- állításokat a darab szövegkönyvével együtt háromhetes időtartamra adjuk kölcsön, egyelőre a városi és járási művelődési házakban alakuló bábcsoportoknak. Íratlan törvény lesz, hogy legalább hat előadást kell tartaniok a vidéki bábosoknak egy-egy készlettel. Egyrészt azért, hogy megtérüljön a kölcsönzési díj (három hétre 100 forint), másrészt, hogy a járás, a városkörnyéki községek kultúrotthonai- ban is tartsanak bábelőadásokat a megalakuló báziscsoportok. A bábmozgalom számára is a legjobb »reklám« az, ha az érdeklődők — pedagógusok, KISZtagok, fiatalok — személyesen ■ győződnek meg a bábozás hal- ; latlan érdekességéről és haszná- < tói. Gondoljuk, ezen az úton sok községben kedvet kapnak majd . helyi bábcsoportok alakítására. Ha egy csoport megalakult,! máris kolesönveheti egyik vagy ■ másik előkészített darabunk kelléktárát. Azt is elárulhatjuk, hogy itt, Kecskeméten a legfőbb segítő-1 társunk a nőtanács. A nőtanács < megyei vezetői vállalták a köl-[ csönzés fáradságos és körülte- • kintő munkáját — természetesen aktíváikra támaszkodva. Vide-. ken is szorgalmazzék a bábcso- ; portok megalakulását. Terveink szerint október végén vagy november elején kerül sor a kecskeméti csoport első bemutatójára. A premier-darab valószínűleg az ! »Ezüstfurulya« című háromfelvo- ■ násos népi játék lesz. | Szoros kapcsolatot tartanak < fenn az Állami Bábszínházzal is.' Városainkban már az idén megalakulnak a bázis bábjátszó [ csoportok. Kalocsa az úttörő. Ott már 14 tagú csoport alakult, | óvónőképzősökböl, tanítóképző-[ sokból. Kitűnő adottsága van1 Kalocsának, amely bábszem-1 pontból jól kihasználható. A vá- 1 rosi parkban ott áll az úgynevezett mescház, amely kis költséggel állandó nyári bábszínpaddá alakítható át. A kecskeméti bábosoknak is igen megtetszett a meseház, a megyei művelődési osztály hasonló szabadtéri bábszínpadot létesít a város _ valamelyik parkjában. Utána jönnének a többi városok — Baja, Kalocsa, Félegyháza. Október végén, vagy november elején tehát felgördül a függöny az apró színpadon, kezdődik a játék. Remélhető, hogy a kezdeményezés fénye igen gyorsan eljut a legkisebb községünkbe is. Csillogó gyermekarcok mosolya, öröme adja meg majd a választ, helyes volt-e a kezdeményezés. Ügy hisszük, a felelet nem kétséges. Cs. L. A hangverseny- deremben mozdulatlan csend ül a tekintetekre. Az arcok • megszépülnek a mu- [ zsika varázsában s i a dallam szárnyaló | zúgása egy gondnél- ! küli világba vezeti •a zenekedvelőket. Fiatal művész- ! ígéretek állnak a ■ dobogón, s ujjaik Tinóm rezdülése lé- i lekemelő hitvallást [csal elő a hangsze- ’ rekből. A maga ■ nyelvén . mindegyik [ azt hirdeti, hogy a • muzsika, a zene az [életnek olyan szépl• tőszere, melynek birtokában kivált[ ságosan gazdagnak 'érezheti magát min- [denki. Örökszépségü, — I megunhatatlan dal- ’ lám zsongása árad ! a terenmen. Bee- l thoven: Mondschein szonátája körülöleli azt- a szelídmosolygás ú, kis szőke lányt, aki sugárzó fiatalságának min- ; den varázsával és ■ tisztaságával dédel[ geti, csalogatja a billentyűk daloló 1 lelkét. A terem feszülten figyel. Minden lé■ lekbe betör a dal- [lam áradó szépsége. , A mozdulatlanságot [egy sötét szemüveg [alá emelt zsebkendő íve töri meg. A kéz, [amely tartja, az »édesapa keze, mely [ sokszor tétova si- ! mogatással pihent ■ meg ezen a szőke [ kislányfejcn. Es a > szem, amelyből a [könnyek kigördülitek, örökre lezárult [ minden külső szín [ és forma érzékelésére. Talán nem is [ zárult, hanem csak > másfelé néz, befelé. Most az ő kislánya játszik, akinek növekedését tenyerének kifinomult tapintásával mérhette csupán s aki annyiszor feledtette édes csacsogásával a szemére hullott szürke fátyol szomorúságát. Együtt növekedtek a muzsikában, de most a zongorából felé csendülő hangok erejében érzi Igazán — mekkorát nőtt a lánya. Ezt a mozdulatot és ennek a néhány könnycseppnek a világra érkezését talán rajtam kívül ném látta más, sí most te, kedves sző. ke lány — talán világsikerek előtt álló ifjú művész — azért mondtam el mindert neked, hogy megérezd: — amíg élsz, az édesapád aranyló könnyeinél nagyobb elismerésre soha se számíts. Bieliczky Sándot (Verses gyermekmese) r Irta: Eszik Sándor Leüli a ház mögé kaszát kalapálni. Így dongott magába: részesnek kell állni; Jó szerencse, hogy üköregapjáról maradt rá egy kasza még az óvílágból. Hű, mily kasza volt az! Csupa elismerés! Legendák járnak hírt, nincs rá kifejezés. Kimondott dicsőség száll a falu száján, — A táltos kaszáról — meg e vidék táján Mikor kész lett János a kalapálással, szörnyűt suhintott oly rettentő csapással hogy a tábla búzát megérte a szele, tüstént rendredűlt a gabonának fele. sm joiuv m vr Érdemes volt? Nekünk, akik részt vettünk a vállalkozásban, mindenesetre az volt. Részesei voltunk egy magasrendű törekvésnek, a szépség és nagyszerűség látomásaiban gyönyörködhettünk; tartós barátságot kötöttünk egymással és láttuk a bajtársiasság gyümölcseit eredményekké érni. Sohasem fogjuk elfelejteni a nagyszerű érzést, amely ott a hegyen eláradt bennünk. Az Everest meghódításának története az együttműködés története. Ha . vállalkozásunk mögött a merőben fizikai teljesítménynél mélyebb ás maradandóbb tanulság rejlik, akkor ez á bajtársiasság nagy értéke, s azok az. erények, amelyek együttesen létrehozzák. A magas hegyeken semmivé törpül minden nemzetiségi vagy felekezeti különbség, s a bajtársi összetartozás érzését csak erősítik a nehézségek és veszélyek, amelyek a hegy megmászásával próbálkozókat fenyegetik. Egyesíteniük kell erőiket, hogy elérjék a célt és mindnyájan együtt osztoznak a nagy kaland izgalmas élményében. De hát mit feólnak hozzá mások? Ögy is úgy találják, hogy érdemes volt küzdenünk? Azt hiszem, igen, ha elfogadjuk, hogy a világnak, amelyben élünk, szüksége van a kalandra, és hogy a kalandot sokféle területen lehet megtalálni, hem csupán a hegyen, s . nem is feltétlenül csak fizikai értelemben. Végső fokon, ha egyáltalán igazolást kell keresnünk, az Everest megmászásának igazolása abban áll, hogy mások is keresik az ő külön »Everestjüket, s a mi teljesítményünk éppúgy lelkesítheti őket, mint ahogy bennünket lelkesített az előttünk járók példája. A visszhang, amelvet sikerünk nemcsak hazánkban vagy a Nemzetközösségben, hanem még sok-sok országban keltett, világosan bizonyítja, hogy a kalandvágy még mindenütt cl. Az expedíció előtt, alatt és különösen utána, az érdeklődő jóakarat és rokonszenv számtalan ajándékával és üzenetével árasztottak el bennünket, prózában és versben, a világ minden tájéról kormányfők részéről éppúgy, mint egyszerű emberektől. Az üzenetek jórésze gyermekektől és fiataloktól származott. Az Everest meghódítása, úgy lát167 szik, felébresztette a kaland szellemét, amely minden ember keblében ott szunnyad. És sok jel mutat arra, hogy a kaland szellemének felébredése tartós eredményeket hozhat. Példaként megemlíthetem, hogy amikor Calcuttában tartózkodtunk, Sir B. C. Roy, Bengál főminisztere, egy tervet körvonalazott előttünk, egy különleges gyakorlóiskola létesítésére vonatkozólag Dardzsiling közelében, ahol a legjelesebb serpák a társadalom minden rétegéből való fiúkat a hegymászásban és hegyi jártasságban képeznék ki. Ezzel emléket kívánnak állítani az Everesten elért sikerünknek, de elsősorban lerónák elismerésük adóját a serpáknak, akik közül sokan élnek Bengálban. A terv valóban minden dicséretet megérdemel. ¥ És a jövő? Az Everest meghódítása után igazán nincs helye a csüg- gedésnek. Ha csupán a hegymászás szempontjából nézzük, noha talán kicsit sajnáljuk is, hogy ez a csúcs nem hív többé küzdelemre érintetlenségével, azt hiszem, ideje volt már, hogy a hegymászók ezen a nyáron elérjék az Everest csúcsát. Az Everest vonzereje túl sok erőt tartott lekötve, amely a hegy világ felderítését lenne hivatva szolgálni; most, hogy elérték a csúcsát, ez arra biztathatja a vállalkozó szellemű kutatókat és hegyjárókat, hogy szélesebb területen, a Himalájában vagy másutt keressenek új célokat. Az Everestet egy napon ismét meg fogják mászni. Lehet, hogy oxigén nélkül kísérleteznek majd vele, bár ez idő szerint ily módon nem sok esélyt látok a sikerre. Reméljük, hogy megnyitják a Nepált és Tibetet elválasztó határt a hegymászók előtt a politikai sorompó mindkét oldalán, hiszen az Északi falon a hegy tetejére vezető útvonal még megtételre vár. Eljöhet az idő, amikor az a lehetőség, hogy a hegy csúcsára az egyik oldal gerincén kapaszkodjanak fel és a másik oldalon ereszkedjenek le, merő elképzelésből valósággá válik. Ezek és egyéb lehetőségek tág teret nyitnak: a kalandnak még a föld e kis körzetében is. Azt hiszem, hogy más hegyóriások kihívását sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az Everestnél alig alacsonyabb csúcsok egész sora még mindig »ott van«, mint ahogy Mallory mondotta. Hívnak-hívogatnak bennünket, és nem nyugodhatunk, amíg meg nem küzdöttünk velük. És még számtalan alkalom kínálkozik a kalandra, keressük akár a hegyek között, akár a levegőben, a tengeren, a föld méhében, vagy az óceán mélyén; és mindezek után még mindig »ott van« a Hold, hogy egyszer majd azt is elérjük. Nincs olyan Magasság, vagy mélység, amelyet az ember akarata el nem érhetne. VÉGE 168
