Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-31 / 203. szám

Stassen beterjesztette

a nyugati leszerelési javaslatokat

(London) Az ENSZ leszerelési albizottságának csütörtöki ülésén, amely három óra hosz- szat tartott, Stassen amerikai delegátus hosszas előkészületek után beterjesztette a részleges leszerelésre vonatkozó nyugati javaslatot. A 11 pontból álló emlékirat nagyrészt a már korábban beterjesztett nyugati javaslatok összefoglalója. Utolsó pontja szerint ezek egymástól elválaszthatatlanok. Csak úgy érvényesek, ha az albizottság valamennyi javaslatot jóváhagyja.

Stassen előterjesztése után felszólalt az albizottság másik nagy képviselője is. Zorin, a Szovjetunió képviselője, amint a Reuter közli, megállapította, hogy a nyugati hatalmak a fő kérdésekben egyetlen lépést sem tettek előre. Újból kifogásolta, hogy a fegyveres erők

létszámának csökkentését politikai problémák megoldásától teszik függővé. , Az a feltétel, hogy más jelentős államok is részvevői legyenek a leszerelési egyezménynek, azt jelentené például, hogy a haderők létszámának további csökkentése Adenauer tetszésétől függne — mondotta Zorin. Kifogásolta azt is, hogy a nyugati emlékirat nem tartalmaz javaslatokat a külföldi támaszpontokra, továbbá a Németországban, valamint a NATO és a varsói paktum tagállamainak területén tartózkodó haderők létszámának csölokentésére. Rámutatott, hogy a nyugati emlékirat nem tesz említést a nukleáris fegyverek betiltását célzó semmilyen tervről.

Az öt delegátus felszólalása után az albizottság elhatározta, hogy kedden tart újabb ülést,

Aszoviet1 rakétokísérletek sajtóvisszhangja

A szovjet interkontinentális irányítható rakéta sikeres kipróbálásának jelentőségét elemzi továbbra is a külföldi sajtó. Az osztrák polgári lapok csalódásukat fejezik ki afölött, hogy nem a technikailag legfejlettebb

Amerika, hanem a szocialista Szovjetunió ért el újabb sikert a technikai fejlődésben.

A Presse című lap kijelenti, hogy a nyugati államférfiaknak most erősebb idegekre lesz szükségük, mint a múltban;

Hz Országos Bskeíanács kaloükus bizottsága

a gyermekek hazahozataláért

(f olytatás az 1. oldalról)

indít, látva kalandos elhatározásuk indító erőinek gyermeki elgondolásait és politikai bűnte- lenségüket.

A magyar szülők egyre sürgetőbben követelik gyermekeik hazatérését. Családjuk reménységéről nem hajlandók lemondani. A külföldi hatóságok azonban nehézségeket gördítenek a gyermekek visszatérésének útjába. Felelőtlen elemek pedig a gyermekeket részben meggondolatlan cselekedetük következményeivel való ijesztgetés útján, részben kecsegtető ígéretekkel akarják lebeszélni, nehogy engedjenek a hazahívó szülői szónak. Nem egyszer a gyermekeket el is rejtik az őket kereső

szülői megbízottak elől.

A katolikus egyház a családok természetes jogaiért küzd hivatása szerint. Ezért emeljük fel szavunkat mi is, az Országos Béketanács katolikus bizottságának tagjai. Hálásak vagyunk azoknak a családoknak, amelyek gyermekeinket jószándékkal befogadták.

A gyermekeknek azonban természetes otthona és nevelője a szülői ház és a szülők gondoskodása. Nagyon bízunk abban, hogy ezzel az állásfoglalásunkkal is hozzá fogunk járulni ahhoz, hogy a külföldre került magyar gyermekek mielőbb otthonukba térve, itthon nevelkedjenek hazájuk jó polgáraivá és egyházuk hű fiaivá.

Választás küszöbén Nyugat-Németország

(Bonn) A nyugatnémet szövetségi gyűlés csütörtökön ösz- szeült a választás előtti utolsó ülésre. A teljes ülés után a hadügyi bizottság megvizsgálta azokat a vádakat, amelyeket a katonai megrendelésekkel kapcsolatban egyes képviselők ellen emeltek.

Nasszer fogadta a magyar államférfiakatj

(Kairó) Nasszer, egyiptomi! elnök csütörtökön otthonában] fogadta Szarka Károly magyar! külügyminiszterhelyettest, Pé-j tér Jánost, az Elnöki Tanács< tagját és Várkonyi Pétert, aj kairói magyar nagykövetségj ideiglenes ügyvivőjét.

Nasszer elnök Igen szívélyes] beszélgetést folytatott a magyar! kormány képviselőivel.

Újabb augol terror» j

támadás Jenien ellen ♦

(Kairó) Jemen kairói ügyvi-i vője közölte, hogy angol repülőgépek Jemenben újabb tárna-, dást intéztek több falu ellen. A) légitámadásoknak emöeráldoza-* tai is vannak.

A jemeni kormány tiltako- i zott az angol kormánynál. A| brit külügyminisztériumban a| tiltakozásra fenyegetéssel va-| laszoltak. Kijelentették, hogy- mindaddig légitámadások fogják érni a jemeni haderőket, míg azok ki nem vonulnak az adeni protektorátus területéről

Mozik M

usora

Augusztus 31-én, szombaton:

Baja Központi: Till Ulenspiegel.

— Baja Uránia: A kuruzsló. — Baja Szabadság: Till Ulenspiegcl.

— Jánoshalma: A mexikói. — Kalocsa: A vörös kocsma. — Kecel: Janika. — Kecskemét Árpád: Kötekedő Lia. — Kecskemét Városi: Aida. — Kiskőrös: A boszorkány. — Kiskunfélegyháza: A két Lotti. — Kiskunhalas: A kuruzsló. — Kiskun- majsa: Tavasz a kisvárosban. — Kunszentmiklós: Bankó Pista. — Tiszakécske Petőfi: Gracieía. —

Tiszakécske Tisza: Nem igaz.

Mi, Bács megyei asszonyok és lányok, tiltakozunk az ellen, hogy az ENSZ ötös bizottságának Magyarországot rágalmazó jelentését rendkívüli közgyűlésen vitassa meg.

Felháborodottan vettük tudomásul e rágalmazó jelentés megszületését, amelynek, véleményünk szerint, célja népi demokratikus társadalmi rendünk és munkás-paraszt kormányunk be- feketítése a világ közvéleménye előtt. Továbbá célja az, hogy elterelje a figyelmet a vezető imperialista államok agressziójáról és elhitesse a világ közvéleményével, hogy a szoVjet hadsereg erőszakkal verte le a magyar ellenforradalmat.

Az ötös bizottság jelentése azt akarja bizonyítani, hogy nálunk nem ellenforradalom, hanem szabadságharc robbant ki október 83-án. A mi megyénk mező- gazdasági megye, a földreform után 45 000 nincstelen paraszt kapott földet. Vajon a 45 000 paraszt, kinek a szabadságáért indított volna felszabadító harcot? Talán annak a pár száz földbirtokosnak érdekében, akik benyújtották a kiosztott földekre igényüket? (Mint például Balogh ügyvéd, horthysta hadbíró, aki egyszerre »C3ak« 100 hold földet követelt vissza.) .

Nem! Nem így volt! A szovjet csapatok segítettek a 45 080 parasztnak, hogy földjüket vissza ne vehessék a nagybirtokosok.

Vagy talán azt lehetne felszabadító harcnak nevezni, hogy a kecskeméti járásban levő Bugac községben Kovács Benjámin volt csendőr vette át az államhatalmat, vagy Kiskunmajsa községben Neményi József nevű agrárproletárból lett tanácsi dolgozót agyonvertek a kulákok és munkakerülő elemek? Vagy talán azt is felszabadító harcnak nevez- | nék, hogy minden járásban, vá- jrosban és községben ellenforra- {dalmi elemek listát készítettek

Í

* haladó szellemű emberekről, akik közül többet bebörtönöztek?

* A tömeggyilkolást a szovjet J hadsereg akadályozta meg.

♦ Az ötös bizottság jelentése arra

is hivatkozik, hogy a munkások eltökéiten harcoltak a rendszer ellen. A mi megyénkben, például Kecskeméten a munkakerülő lumpen elemek Nagy Lajos többszörösen büntetett előéletű postarabló vezetésével terrorizálták a fegyvertelen munkásokat. Vajon ezek a büntetett előéletű fosztogatók harcolták volna ki a munkások jobblétét?

Nem! És nem az ő érdemük, hanem a munkás-paraszt kormány gondoskodásának köszönhető, hogy a munkások keresete a mi megyénkben is emelkedett.

Ezenkívül sok száz és ezer példán keresztül tudnánk még cáfolni az ötös bizottság jelentését. Mi, Bács megyei asszonyok, csak annyit mondunk: égy emberként állunk a forradalmi munkásparaszt kormány mögött. Ezt munkánkkal is bizonyítjuk. Hitet teszünk a szovjet-magyar barátság mellett, köszönetünket és hálánkat tolmácsoljuk a szovjet hadseregnek, hogy immár másodszor sietett segítségünkre nagy bajunkban.

Követeljük, hogy az ENSZ vegye le napirendről az ötös bizottság jelentését. Követeljük, hogy a jelentés megtárgyalása helyett inkább az idegenbe csalogatott, hazánktól elszakadt gyermekeink hazahozatalát segítse elő, s követeljük, hogy munkájával biztosítsa a világ békéjének megszilárdítását. Hazánk jövőjét, boldogulását nyugodtan bízzák csak ránk.

A megyei nőaktíva hatszáz részvevője.

fl népi erük győzelm* Brií-Guaysnáöan

(London) Az angol kormány beleegyezett, hogy Guayanában dr. Jagan, a legutóbbi választásokon győzelmet aratott Népi Haladó Párt vezetője, alapítson kormányt. A Néfii Haladó Párt 1953-ban aratta első választási győzelmét. Akkor is a haladó politikát követő Jagan alakított kormányt. Néhány hónappal később azonban megbuktatták ezt a kormányt.

H

at esztendővel ezelőtt

többedmagammal orosz nyelvleckéket vettem egy magántanártól. Nála ismerkedtem meg Verával, aki szintén oroszul akart tanulni.

Csinos, fekete leányka volt, s mindössze tizenöt esztendős. Mi, közel a harminchoz, néhányan túl is rajta, segítő szándékkal vettük körül. Egy feleannyi idős, jóformán még gyerekember hogyan is tudhat annyit, mint mi, akik jónéhány vizsgát letettünk már az élet iskolájában is? Ám Vera olyan magatartást tanúsított velünk szemben, amellyel mindannyiszor tudomásunkra adta: mit akartok, öregecske muftik, tudjátok is ti, hogy mi az élet?

Fölényes, kiábrándítóan na- gyoskodó volt a leány, olyan, akit a »koraérett« jelzővel szoktak illetni a felületesek, tisztában nem lévén az ember — fizikai és szellemi — érettségének a fogalmával. Bár igaz, Vera túl sokat tudott — persze sajátos szemlélettel — az életről, olyasmit, aminek a megismerésére ráért volna, s nem tagadta ő sem, hogy másfél esztendeje, tizenhárom és féléves korú óta »túl vari mindenért«.

Hogy segítsünk rajta, az okot keresőn tájékozódtunk a családi körülményei felől. Megdöbbentünk, de nem csodálkoztunk. A leány apja részeges kárpitos, anyjáról pedig Vera is tudta, s a »Világ legtermészetesebb hangján« vallotta be, hogy »barátokat tart«. Éreztük, nehéz feladat lesz ifjú taiiulótársunkat megmentenünk, hiszeh a múlt posványában nevelődött szülők hatását bajosan ellensúlyozhatja, s múlja felül az a heti két-hórom 5ra, amelyen foglalkozhatunk vele;

v (JavCLyCL „ÍXaLtia és Andersen úr j

Szándékunkról azonban nem mondtunk le, — csakhogy Vera hirtelen meggondolással íakép- nél hagyta tanuló-kollektívánkat. Hasztalan kerestük néhányszor a lakásán, soha nem volt Otthon, míg végül fájdalmas belenyugvással kellett tudomásul vennünk, hogy elvesztettük a harcot egy ifjúért.

E

zután éveken át nem láttam Verát, de időközönként elszomorító históriákat hallottam viselt dolgairól. Majdnem öngyilkosságba kergetett . egy érettségizett és nagyon tehetséges ifjúmunkást, aki 3000 forintot is megkeresett havonta. Elszakította a családjától, tetemes pénzösszegeket csalt ki tőle, s a fiatalember megtudván, hogy másokkal is ezt teszi, mérget ivott, el akarta magától dobni az életet. A becsületes szülők, barátok azonban már a kórházi kezelés alatt mellé álltak, később bevonult a fiú katonának, s amikor mint őrvezetővél beszélgettem vele, már lelkileg is gyógyultan legyintett Verára, arra a »pocsék kis dög«-re.

Később azt hallottam Veráról, hogy Sztálinvárosba helyezte át működési területét, itt elcsábított egy nős embert, együtt élt vele, gyermeket szült tőle, akit azonban menhelyre adott, hogy az állam félnévéljé. (Tegyük hozzá: ezt utóbbit jól is tette.)

Röviddel rá jött a híré, hogy Vera ismét Pestén van, most meg égy fiatalemberrel él égyütt, aki mégüriva a tanulást, otthagyta az egyetemet. Hogy miből élnek?, ia. á jóég tudliá megmondani*

R

Tavaly nyáron aztán találkoztam a se-lány, se-asszonnyai.

Mi, újságírók meghívót kaptunk a Petőfi kör sajtó-vitájára, elmentem hát, nemcsak a meghívásnak járó obligációval, hanem kíváncsiságból is, mert híre járta, hogy élénk és érdekes viták zajlanak le a körben.

A nagyterem már tele volt emberrel, ülőhely híján a fal mellett ácsorogtam. EgysZer- csak megszólalt előttem egy karikásszemű, égő tekintetű höl- gyike: »Üdvözlöm körünkben.« Meglepődve ismertem fel benne az évek óta nem látott Verát.

z első benyomásom az volt róla, hogyha húszéves korában ilyen züllötten fest, a harmincadik esztendejében mér bajosan lehet megkülönböztetni az ötvenévesektől. Tekintetében a kíéltség buja tüze parázslott, némi felsőbbrendű büszkeség is, hogy lám, ő is itt van.

— Hogy’ került ide? — kérdeztem tőle.

— Tágja vagyok a Petőfi körnek — felelte. —- A férjem is — mutatott egy vitatkozó cső« portban élénken gesztikuláló vörhenyés fiatalemberre. — Azok a háverjai. Csuda intelligens srácok.

A hajnalba nyúló vita során módom volt megfigyelni a »srácokat« is, Verát is. Déryt, Mé- rayt, Tardost majd’ leszedték az emelvényről, amikor azok nagy« hangúan ítélkeztek rendszerünk hibái fölött, emlegetve a 48-as szabadságharc »márciusi ifja.it«

kor néhány munkás szót emelt a párt. mellett, telitorokkal üvöltötték: »Vigyázzunk, provokátorok is vannak közöttünk!«

Hajnalban gyalog mentem lakásomra, s a több mint nyolcórás vita élményeinek zűrzavarából igyekeztem tiszta ké- pet aikotni az egészről. Vera volt az a pont, amely körül rendeződtek gondolataim, s a kérdések gyanakvóan vetődtek fel bennem: Miféle szellemi elit« nek a társasága a Petőfi kör, amelynek raffinált és prostituált kis ringyó is a tagja lehet, a tanulástól undorodó, a feltűnést, könnyű érvényesülési lehetőséget viszont annál vehemensebben kereső társaival egyetemben? Honnan veszik ezek a jogot ahhoz, hogy a márciusi ifjak örököseinek tartsák magukat, s harcoljanak annak a társadalmi rendszernek a hibái ellen, amely egyébként a felszabadulás előtti erkölcstelen múlt hibáinak tetemes részét felszámolta? Kik ők, s mit akarnak végeredményben?

z október-novemberi napok eseményei választ adtak a »kik«-re, a »mit«-re is.

Január elején a véletlen ösz- szehozott ismét Verával. A földalatti állomásán ócsorgott a villamost várók között. Megismert, s üdvözölt, miután észrevett a pénztárnái.

— Hol dolgozik? — csapiam le rá a lényegbe vágó kérdéssel.

— Most engedtek ki, A férje- is. Vera és a haVerbk szinte met még benn tartották. Tudja, eksztázisban ujjongtál!, de ami- benne Voltunk az októberi bal*

Ä

héban, — mondta hangosan, szemtelen kihívással, büszkén nézve körül, hogy! a villamost és a jobb jövőt várók vajon elismerően tekintenek-e rá. De csak a fagyos közönyből félig-meddig már felengedett megdöbbenést árulták el az arcok.

A kocsi befutott, s vitte Verát az alagútba. Megmenthető-e? Nem nagyon hiszem.

De egyben biztos vagyok. Abban, hogy Andersen órákat, az ENSZ ötös bizottságának a tágjait sem tájékoztatták mások az ellenforradalmi eseményekről, mint a Verához és társaihoz hasonló hőzöngő hjaplopói, züllöttjei az emberiségnek.

Igaz, hogy Andersen úr igényeinek tökéletesen meg is felel ez a segítség. Mert mit lehet kívánni az egykori náci minisztertől, akinek a szemében egyszerű, becsületes dolgozó emberek millióinak a legyilkolása sem jelentett többet egy «- »balhénál«?

Csakhogy elszámította magát, Andersen úr! Az egyszerű dolgozó emberek netovábbot kiáltanak az ön eddigi, a mi ügyeinkbe avatkozó igyekvésére. S ha harcolni kell szocializmust építő társadalmi rendünk hibái ellen, ne aggódjék, vívják a harcot becsülettel, odaadással. Harcolunk, Herr Andersen, azoknak a Veráknak a megmentéséért is, akiket annak á társadalmi rendnek a még el nem tüntethetett posványa húz vissza, amely- rendnek ön oly lelkes híve, szószólója. De nyugodjék bele, eltüntetjük magát a posványt is,

E

hhez azonban semmi köze sincs, Andersen úr, hacsak annyiban nem, hogy bizonyára ez fáj önnek és péttzelői- nek!

Tarján István