Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-30 / 202. szám

JH €>$€>&6* fó / AZ ELLENFORRADALOM le­verése óta valósággal áramlanak a levelek és bejelentések párt- szervezeteinkhez. Ezek a levelek — mint hőmérséklet alakulását a higanyszál, úgy jelzik a párt iránt megnövekedett bizalmat. E levelek többségéből a párt és a népi demokráciánk iránt érzett felelősség sugárzik. Íróik nem egy esetben jeleztek súlyos hi- oákat, problémákat, s hívták fel azokra párt- és állami szerveink, (Vezetőink figyelmét. Megállapít­ható, hogy a levelek cs bejelentések többsége segítő szándékú, jóhiszemű. Elismerés és kö­szönet érte a becsületes le­vélíróknak. A levelek és bejelentések kö­tött azonban más értelmű, ké­réssé hasznos, sőt néha káros is akad. Egy kalocsai levélíró például >— a már visszakapott — koráb­ban jogtalanul államosított laká­sa ügyében írt. Azt kérte, mű­ködjünk közre a házában lakó család kiköltöztetésében. Üres lakással, sajnos, mi nem rendel­kezünk, levélírónk viszont arról nem írt, hogy hová telepítsük a szóbanforgó családot. Az utcára pedig nyilván nem rakhatjuk. Levélírónk ne várja tőlünk azt, hogy törvénytelenséget törvény­telenséggel tetézzünk. Számos levél érkezik olyan volt MDP-tagoktól, akiket most az MSZMP-be — kérelmük el­lenére — nem igazoltak át. E levélírók többsége becsületes ál­lampolgár és közülük többen ar­ra is érdemesek, hogy a pártnak tagjai legyenek — mások vi­szont — szintén becsületes em­berek — de nem kommunisták, ezért nem lehetnek pártunk tag­jai. E levelek azt mutatják, hogy pártszervezeteink hibát kö­vetnek el, ha a tagfelvétel visszautasításánál nem mond­ják meg nyíltan, hogy miért nem lehetnek a párt tagjai, •s hogy az elutasítottakra, mint a szocializmust építeni kész állampolgárokra számí­tunk, munkahelyükön dolgozzanak be­csülettel és a párttisztséget ki­véve bármilyen funkciót betölt- hetnek. Ha pedig jelenlegi fogy a­FELÍROK, tanutsáfrak tékosságaikat leküzdik, akkor később esetleg pártunk tagjai is lehetnek. A hozzánk érkezett panaszos­levelek azt mutatják, hogy ke­vés pártszervezet dolgozik ilyen módszerrel. Pedig az emberek azt várják, hogy szemtől szembe mondják meg fogyatékosságai­kat, mert ez a hibák kijavításá­nak is feltétele. A HOZZÁNK ÉRKEZETT le­velekben a sok hasznos és égető probléma feltárásain túl az is tükröződik, hogy az intrika, a fecsegés, a sut­togás és vádaskodás beteg­ségéből sajnos, még nem gyógyultunk ki, A rágalmazó, intrikus levelek írói főleg olyan személyek, akik az ellenforradalom után kivárták a helyzet tisztázódását és most pozícióharcot folytatnak, saját hibájukat, ingadozásaikat, vagy esetleg súlyosabb cselekedeteiket úgy akarják »jóvátenni«, hogy közben másokat rágalmaznak, vádolnak. Egyszerűen mások le­járatásával akarnak a létrán fel­felé haladni. Minden bizonyíték nélkül — legtöbb esetben névte­len levelekben — ellenforradal­mároknak bélyegeznek olyan be­csületes állampolgárokat és párttagokat, akik valószínűleg követtek el ugyan kisebb hibá­kat, de azért az ellenforradalom ideje alatt is védelmezték a párt és a szocializmus ügyét, megtették, amit megtehettek, november 4 után pedig azonnal az ellenforradalom ellen fordul­tak. Sajnos, a különböző intri­káknak és rágalmaknak sok be­csületes ember is áldozatul esett. MAS ESETEKBEN sokszor ki­sebb, régen elkövetett hibákat, emberi botlásokat, lezárt ügyeket elevenítenek fel a levélírók, ki­javíthatatlan bűnnek nevezve. Vannak olyan típusú levélírók is, akik addig, amíg a nekik tetsző munkakört betöltötték, nem je­leztek semmiféle hiányosságot, környezetükben mindenkivel meg voltak elégedve. Amikor azonban őket valamilyen sére­lem éri, a hibák és hiányosságok özönét tárják fel, vádolnak, rá­galmaznak, s kommunista mivol­tukra, családfájukra hivatkoz­nak. Nemrégen például kaptunk egy levelet, amelyet az egyik ál­lami gazdaságból elbocsátott egyének közösen állítottak össze. Ügy akartak igazságot nyerni, hogy az állami gazdaság igazga­tóját rágalmazták, hogy ő törte össze a vörös csillagot, tépte le a vörös zászlót, stb. Egymás ér­dekében hamisan tanúskodtak. Megpróbáltak más becsületes embereket is maguk mellé állí­tani, ezek azonban az igazságot mondták el és így fény derült rá, hogy állításaik szemenszedett hazugságok. Az állami gazdaság igazgatóját azért vádolták, mert eltávolításuk elsősorban rajta múlott. Az állami gazdaság igaz­gatója — helyesen — eljárt az ellene intrikálókkal szemben és becsületsértés miatt feljelentést tett ellenük. Az intrikusok ellen, akik csak a bizalmatlanságot és a nyugta­lanságot szülik, mindenütt a leg­határozottabban lépünk fel. Véget kell vetni annak a tűrhetetlen állapotnak, hogy bárki is következmények nélkül, alaptalanul vádas­kodhasson. Az alaptalanul vádaskodókkal és intrikusokkal szemben párt- és állami vonalon szigorúan és ha­tározottan fogunk eljárni. A LEVÉLÍRÓK igazi szándé­kának felismerése természetesen nem könnyű. Éppen ezért na­gyon alapos körültekintésre, sokszor napokig tartó munkára van szükség ahhoz, hogy a le­vélírók valódi szándékát felis­merjük. Ettől azonban a fárad­ságot nem szabad sajnálni. Mi a hozzánk érkezett leveleket gondosan, figyelmesen, körülte- kitően intézzük, ugyanezt vár­juk járási pártbizottságainktól és többi pártszervezeteinktől is. Elítéljük a rágalmazókat, az intrikusokat, ugyanakkor bá­torítani, serkenteni szeret­nénk a becsületes szándékú levélírókat. Kérjük, írjanak nekünk, vagy bármelyik pártszervezetünknek, problémáikról, tapasztalataikról, segítsenek a hibák kiküszöbölé­sében, munkánk megjavításában. Írásaikat örömmel várjuk és problémáikat, tőlünk telhetőén, orvosoljuk. Szabó Sándor, MB politikai munkatárs Parlagon §eoerő milliók nyOlBáliail Terjedelmes, impozáns térkép ábrázolja megyénk öntö­zéses területeit a megyei tanács mezőgazdasági osztálya egyik szobájának falán. A kígyózva futó csatornák kékje sűrű vo­nalakban hálózza a Duna kör­nyékét, — Tompa László tájé­koztatása szerint — mintegy 5 —6000 holdra tehető a beépített öntözőtelepek nagysága. — S ebből mennyi van jelen­leg tényleges használatban? Meglepő számot hallunk. Alig 3000 holdon folyik öntözéses ter­mesztés, 2900 holdnyi megépí­tett telep pedig használaton kí­vül van. — A telepek nagyrészét a ta­valyi jeges árvíz tette tönkre. Másrészüket az októberi esemé­nyek miatt meggyengült terme­lőszövetkezetek munkaerő, szak­értelem és trágya híján, nem üzemeltetik — magyarázza a megyei előadó. Sűrű sorokba tö­mörített kimutatás sorolja fel azoknak a tsz-eknek, társulá­soknak számát, ahol ez évekkel ezelőtt milliós költséggel létre­hozott telepek pusztulóban ár­válkodnak —, Kunpeszéren 165, Dusnokon 60 hold, hogy csak párat említsünk. — Mi az illetékesek elgondo­lása? — A tervszerű felújítás. A telepek nagy többségét korsze­rűsítve újjáépítjük', a legmoder­nebb esőztető berendezésekké alakítjuk át. A megye három­éves mezőgazdaság fejlesztési terve alapján 1000 holdra nö­veljük az alagcsöves öntözőtele­peket s 1200 holdon végzünk locsogás öntözési módszerrel mézpázsit-terme lést. Mindez nagy munkát, s még nagyobb anyagi befekte­tést kíván. S a korábbi évektől eltérően a termelőszövetkezetek, nem dotáció formájában kapják! az öntözőtelepet, hanem az ál-j lám 25—30 éves kölcsönt bizto­sít s ha a szövetkezet meghatá­rozott időn át folyamatosan üzemelteti, bizonyos hitelelen­gedésben részesül. Ez a rendel­kezés helyes. A múltban a terv­számok mindenáron való teljesí­tése érdekében sokszor meggon­dolatlanul jelölték ki a telepe-^ két, nem vizsgálták meg alapo-j san a terület alkalmasságát sj főleg nem vették számba a szö-j vetkezet munkaerejét, felké-í szültségét. Ezért is hagytak fel sokhelyütt rövid idő alatt az öntözéssel, hiszen ez a termesz­tési mód a legbelterjesebb üzemág, elegendő munkaerőt, szakértelmet s a sok trágya vé­gett fejlett állatállományt köve­tel s ez nem egyszer hiányzotti Most bizottság vizsgálja meg az adottságokat s nagy felelősség­gel dönt a kérelmek ügyében. Iffy helyes 6 csak így le­het az öntözőtelepek felújításá­nak nagy munkáját végrehaj­tani s biztosítani, hogy a mil­liós értékű parlagok gyümöl­csözzenek. Mert a kihasználat­lanul lévő 2900 holdnyi terület kára sokkal több annál az ösz- szegnél, amit forintban a meg­építésére fordítottak. A veszte­séget tetézi az a sok-sok tonna termény, amivel kevesebb te­rem, holott az omladozó csator­nák mellett ott kinálja magát a Duna bő vize. 2900 holdról ta­karíthatnánk be — az idei aszá­lyos nyár ellenére is — több ku­koricát, több szénát, működhet­nének a virágzó kertészetek, ha a telepek több mint fele a valóságban is olyan szépen fes­tene, mint a térkép rajzán. A jövő bíztató. A me­gyei terv megvalósítása azt je­lenti, hogy három éven belül nemcsak a meglévő telepeket ál­lítjuk lábra, de jócskán meg is növeljük az öntözött területek nagyságát. Számos termelőszö­vetkezetünkben máris dolgoz­nak: a solti Szikra Tsz újabb 150 holdas telep létesítéséhez kezdett a napokban s ezzel jö­vőre már 200 holdját öntözi a Duna; a sükösdi Vörös Zászló Tsz 27 holdon épít esőztető be­rendezést. Példájuk serkentse követésre a többieket is, hiszen gazdagon kamatozó befektetés­ről van szó. Szintetikus bécsiszelet Az emberiség- élelmezésének kérdése egyre égetőbbé válik. A tudósoknak most e probléma megoldása iránti törekvésükben sikerült szintetikus búst elöállí- taniok. Svájci kutatók egy cso­portja protein segítségével olyan szintetikus húst készített, amely­nek semmi hasonlósága a disznó-, marhahúshoz, de mégis igen íz­letes. Legalábbis ezt állítják azok, akik megkóstolták.­Jelvény vadászok A fesztiválok, világifjúsági ta­lálkozók tipikus figurája, már ismerjük Budapestről a termé­szetrajzát. Rátermettség és nagy gyakorlat szükséges hozzá, csak így lehet valaki sikeres jelvény­vadász. Moszkvában jónéhány- nyal találkoztunk, s mondha­tom, szinte művészi tökélyre emelték ezt a »foglalkozást«. Kifaggattam a legtehetsége­sebb magyar jelvénycsencselő- ket (ez a hivatalos nemzetközi nevük) és munkamódszereikről az alábbiakat árulhatom el. Először is össze kell gyűjteni két-három kiló különféle hazai jelvényt (nem baj, ha ötven éves is) csak azután lehet a siker re­ményében hozzáfogni a csere­bere ügyletek lebonyolításához. A módszer általában a követ­kező: ki teszel négy-öt magyar jelvényt és az utcai járókelők közé vegyülsz. Ha meglátsz egy szép külföldi (vagy Moszkvában: belföldi) jelvényt, egyszerűen megállítod az illetőt és bármi­lyen magyarnyelvű szöveg kísé­retében (például: Éppen ilyent keresek, öregem. Ne búsulj, adok neked érte egy príma kis magyar jelvényt, stb.) leveszed a neked tetsző jelvényt a kabát­járól és a sajátodra tűzöd. Az­tán elébe tárod saját cserekol­lekciódat és kedvesen mosolyog­va rábízod a választást. Ha sok van nálad egy-egy magyar jel­vényből, akkor udvariasan azt fűzzed fel sajátkezűleg a mel­lére és mondd el háromszor: magyar, Hungária, vengerszkij. Miután ilymódon szereztél ☆☆☆ 1 fi VILÁG MOSÁBfiN 5. Fesztiváli apróságok A Kreml egyik legszebb műemléke, a Blagovescsenszkij templom egy szép jelvényt, azt tovább- menve gyorsan vágd zsebre (ne­hogy egy mégügyesebb csencselő legombolja a kabátodról) és nézz új jelvény után. Körülbelül ez volt a külföldi, meg a szovjet jelvénygyűjtők módszerének is a lényege. A végén oda fajult a dolog, hogy csupán a kabátokra, sap­kákra kirakott jelvények után lehetetlenség volt megállapítani, milyen nemzetiségűvel találko­zott az ember. Ebből aztán fur­csa helyzetek is keletkeztek. Egy magyar jelvénycsencselő bajnok például, aki tökéletesí­tette az előbb ismertetett mód­szert (a magyar jelvények mel­lett legszebb külföldi zsákmá­nyaiból is kitett néhányat csal­éteknek, de cserélni persze csak a zsebében tartott tömegáruból volt hajlandó) majdnem meg­járta. Meglátott egy fiú kabát­hajtókáján egy szép, harangala­kú gyöngyház jelvényt, amelyet a Kreml egyik tornyának képe díszített. Megállította rögtön a fiút s néhány barátságos orosz­nyelvű kérdés után (Kak gyela, továris stb.) kezdte lekapcsolni a szép zsákmányt melléről. Az meg kétségbeesetten tilta­kozni látszott, de egyre csak azt hajtogatta, hogy »dobre, dobre, továris«. A mi jelvényvadászunk annyit tudott oroszul, hogy a dobre helyeslést, beleegyezést je­lent, s nyugodtan a saját kabát­jára akarta feltűzni legújabb szerzeményét. De amikor a cse­rébe felajánlott MNDSZ-jelvényt előhúzta, kitört a botrány. — A fene egyen meg, te csi­bész — sziszegte felé a páciens. — Ilyen ócska jelvényt akarsz rámsózni ezért a hatrubeles Kreml-toronyért ? — Hát te is magyar vagy? — esett le barátunk álla és egy rö­vid, kihívó tekintet után elvál­tak egymástól. A csere ezúttal nem sikerült. Két ember és ergy utcabál Az alábbiakat elsősorban a KISZ-vezetők figyelmébe aján­lom. A Hotel Ukraina mellett felállítottak egy szabadtéri szín­padot, s a Fesztivál ideje alatt minden nap utcabált rendeztek itt, este 9-től 11-ig. Hogyan szervezték meg? Ügy, hogy a környéken lakó üzemek­ben kihirdették, s néhány nlaká­tot is készített a kerületi Kom- szomol-bizottság, a főiskolás diákok közreműködésével. A ze­nekart egyetlen harmonikás kép­viselte, mikrofon és hangerősí­tők közreműködésével Este 9 órakor felgyújtották a szabadtéri színpad reflektorait, elfoglalta helyét a harmonikás. Aztán a Komszomol nevében egy fiatal üdvözölte a megjelenteket, jó szórakozást kívánt mindenki­nek és felkérte a harmonikást a zenélésre. A harmonikás pedig zenélt, az estéről estére össze­gyűlt 150—200 fiatal meg tán­colt, beszélgetett, társasjátékot játszott, meg ismét táncolt egé­szen 11 óráig. Akkor mindenki­nek jóéjszakát kívánt egy fiatal a Komszomol nevében és haza­mentek a balosok. Mindössze két ember közreműködésével napról napra megszervezték az utcabá- lat. Még egy érdekes apróság, amit ugyancsak lehetne itthon is hasznosítani a KISZ munkájá­ban. Az egyik este, az utcabáli tánc szünetében két csinos lány állt egy nagy plakáttal a mikro­fon elé. A plakátra nagy betűk­kel a legújabb sláger négy vers­szaka volt festve. A lányok elő­ször elénekelték végig, majd el­mondatták közösen is az első versszakot. Aztán elénekelte mindenki, közösen. Utána a má­sodikat, harmadikat, meg a ne­gyediket. A végén csaknem min­den fiatal megtanulta ott, egy fél óra alatt, az új nótát. No, ugye, ezt itthon is meg lehetne csi­nálni? Palkó László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents