Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-28 / 200. szám
_( &9Y járás gondjai •i — . — i x az ísKoiai ev KuszoDem ILYENKOR, az iskolai év kezdetének küszöbén igen sok látogatója van a kiskunfélegyházi járás művelődési felügyelőinek. Szinte egymásnak adják a kilincset és Hódossy Iván művelődési felügyelő szinte alig győzi a panaszokat, kérelmeket megválaszolni, vagy elintézni. — Művelődésünknek ez az új szervezete eléggé tájékozatlanul talált bennünket és igen sok pedagógus még mindig ugyanazokkal az igényekkel lép fel a három művelődési felügyelővel szemben, mint a megszűnt oktatási és népművelési csoporttal. Pedig azóta sok minden megváltozott. A jogkör is szűkebb lett és bizony elég sok pedagógusnak kell sajnálkozva mondanunk, nem tudjuk azonnal elintézni az ügyét, mert nem tartozik a hatáskörünkbe — mondja Hódossy Iván. Csak néhány hatásköri probléma, ami hirtelenjében előkerült! Az áthelyezések jogkörét legcélszerűbb lenne visszaadni a járásnak. Nehézkes így leve- lezgetni, lassúbb az ügyek intézése. Jogkörük egyelőre javaslattételből áll. de a kinevezéseket, az egyéb munkaerőgazdálkodási problémákat a megyei tanács intézi. Még szerencse, hogy Kecskemét közel van Kiskunfélegyházához s így nem kerül sokba az utazás. De mi lehet a déli járásokban? A személyi problémák mellett most elsősorban az iskolaév indításával kapcsolatos nehézségek uralkodnak. A legnagyobb baj, hogy a tantervek még mindig nem jöttek meg. Hódossy Iván úgy tudja, hogy a tankönyvek egyrésze már megérkezett a könyvterjesztőbe, a hiányzó könyvmennyiséget pedig várják. Bizony a szeptember küszöbén ez nem valami szívderítő kilátás. Ráadásul az áthelyezési és fegyelmi jellegű ügyek sem zárultak még le, pedig ezeknek feltétlenül be kell fejeződniök, mire az első tanítási nap beköszönt. VAN MÉG MAS nehézség is. Ismerik itt. helyben ezeknek a nehézségeknek az indító rugóit, ismerik országosan is. de nehéz rajtuk segíteni. Gondoljuk csak meg. A kiskunfélegyházi járásban népi demokráciánk hatalmas méretű iskolafejlesztési Programm]a keretében ma körülbelül százzal több nevelő dol- kozik, mint a Horthy-időkben. |Házat épít ősszel Hegyi György' tsz-tag Az is baj. hogy a Klebelsberg- féle tanyasi iskolák tanító házaspárok számára épültek, most ezeknek az iskoláknak a nagyobbik felében már a felszabadulás előttinél jóval fejlettebb szakosított nevelés folyik, ami löbb tanítói lakást igényelne. AZ ELSŐ LÉPÉS azért mégis csak az volt, hogy az alapvető kulturális biztosítékokat az egész nép számára megteremtsük. A legfőbb az volt a felszabadulás után, hogy megszüntessük a kínzó analfabétizmust és csökkentsük a színvonalkülönbséget a falusi és a városi iskolák között. Igen sok gyerek kopogtat be ilyenkor, év elején az iskolák kapuin. Ezeknek tanterem kell, hely kell és pedagógus kell. Elsősorban ezt kellett biztosítani. A pedagógusok tekintélyes része ezt meg is érti. Egyébként is a lakáskérdés nemcsak országos, hanem európai probléma. S nálunk, a szocializmust építő társadalomban szilárd biztosító-, kai vannak annak, hogy a lakáskérdés megoldódjék. Vannak azért olyanok, akik ezt ném értik meg. Ilyenkor jönnek a — sajnos — teljesíthetetlen kérések, követelések. DE A MI HIBÁINK IS közre-? játszanak a pedagógus lakáskér dés megoldhatatlanságában. Le-t hetett volna több tanítói lakást* építeni. Kiskunfélegyházán pél-: dául 38 olyan nevelő lakik, aki naponta valamilyen közlekedési eszközzel 6—10—28 kilométeres távolságra utazik munkahelyére. Ezek főleg családosok. De vannak jópáran olyan nőtlen, vagy hajadon pedagógusok is, akik egy-két hetenként látogat-: nak vissza Félegyházára, a családi otthonba, egy kis élelmiszerpótlékért, vagy más okból. A most készülő hároméves terv, a hírek szerint, generális intézkedéseket tartalmaz a pedagógusok lakásnehézségeinek megoldása szempontjából is. De az sem lenne célszerűtlen,: ha a községek saját erejük- bői — például községlejles/.-: tési alapból — építenének,: vagy teremtenének évenként; legalább egy-egy pedagógusla-í kást, távlataiban 3 évnél hosz-: szabb lejáratú tervek alapján.; Kiskunmajsa máris felajánlott: egy épületet pedagóguslakás cél-: jára. Az ügy még nem fejező- ' dött be, de ez a biztató kezde ményezés jő volna, ha járás- szerte visszhangra találna. NEHÉZSÉGEK. TERVEK, ♦ A bácsbokodi szalvai Mihály megvalósuló elképzelések jel-? Termelőszövetkezetben dolgo- lemzik az új év kezdetét. És haj zik Hegyi György 37 éves pa- pillanatnyi helyzet nem is túl-* rasztember. Ismeri a munkát, ságosan biztató, a legnagyobb! hiszen 12 éves korától kezdve biztosíték pártunk politikai | kanászként dolgozott hol az irányvonalának határozottsá-J egyik, hol a másik gazdánál. Hága, erősödő népi demokráciánk! rom éve tagja a termelőszövetlendülete bizonyára a várako-f kezeinek. Mint sertésgondozó, zásnál hamarább megvalósulás! kiválóan végzi el a munkáját. felé segíti a kiskunfélegyházi já-töt családja van és bizony a tsz rás pedagógusainak gondjait is-t vezetősége nem egyszer felve- Cs. L. ♦ tette neki, nem könnyű ennyi ; ........*............~...... * ! Q{ j {llm [TILL > " v, gy uüuuüűűixiüűűciaciaoD ULENSPIEGEL ■ •« - '-s • - Till Ulenspiegel, a nagy tréfa- neivel és pergő cselekményével csináló életéből készített színes leköti a nézőt. Mégis bizonyos hi- német—francia film most van ányérzettel hagyjuk el a mozit, műsoron megyénk filmszínhá- A filmalkotás egyik alapvető zaiban. A magyar közönség kü- gyengéje, hogy sem a főhős, lönösen nagy érdeklődéssel vár- Ulenspiegel alakját nem sikerült ta ezt a filmet, hiszen nagymé- teljesen egységesre kovácsol- rettí propaganda előzte meg a ni. Irreális meseszerűség és vasfilm bemutatását. Az érdeklődés kos történelmi realitás kevere- nem volt indokolatlan, hiszen dik alakjában. Persze ebben réme gyénk m'ozilátogató közönsé- sze van a filmmese feldolgozá- ge jól ismeri és szereti Gerard sáriak is, amely nem tudta ösz- Philipet, aki Ulenspiegel szere- szebékíteni a történelmi hiteles- pét játssza és egyúttal a darab ségre való törekvést a népi hős rendezésében is részt vállalt. A mondái alakjának és sokszor film kétségtelenül impozáns tö- esodaszerű kalandjainak játékos megjeleneteivel, természetes szí- meseelemeivel. kiskorú gyermeket felnevelni, Csodálatos —, de titpikus eset, — hogy amikor ilyeneket hall, büszkén és megelégedve mondja el, hogy igen jól érzi magát itt, a szövetkezetben. Mint sertésgondozó 1957. évben 400 munlza- egységet, a feleségével és leányával pedig összesen 500 mun- kaegységet teljesítettek. A munkaegységekre már előlegként kapták 15 mázsa árpát, 3500 forint készpénzt, 25 mázsa búzát, és lehetne még tovább sorolni. A háztáji tehene Hegyi Györgynek 19—20 liter fejet ad naponta, ősszel, ha minden jól megy, Hegyi elvtárs már a saját házában fog lakni, mert a háromévi jövedelméből még ar-r ra is jutott, hogy takarékoskodó j°n. Máté Lajos Néhány sorban róluk is A moziüzemi dolgozók munkájáról elvétve, úgyszólván alig találunk egy-egy írást lapunkban. Pedig méltán megérdemlik a dicséretet, mert igen sokai tesznek dolgozótársaik szórakoztatása érdekében és ami nem utolsó dolog, munkájukkal gazdagítják országunkat. Ezt tükrözi vissza a megyei tanács ipari osztályának beszámolója, amely arról tájékoztat, hogy a Moziüzemi Vállalat J dolgozói a reájuk rótt tervet jövedelmezőség tekintetében lényegesen túlszárnyallak. A termelési értékük 2.9 százalékkal múlja felül a tavalyit, ami egyben azt is jelenti, hogy megnövekedett dolgozóink film iránti kulturális igénye s a fizetésemelésből s dolgozók többet tudnak költeni mozira is. Egyébként 128 000 forinttal több nyereséget értek el megyénk moziüzemi dolgozói, mini ahogy azt tervezték. Ennek felemlítése után kitéri a tájékoztató arra is, hogy a; eddiginél nagyobb támogatást kellene nyújtani a rendelkezés re álló vállalatfejlesztési alapokból a mozihelyiségek felújítására, tatarozására. Hirdessen a Petőfi Népében •mit .joh\ Híve A Delhiben rendezett óriási arányú fogadtatásokon, a hőség ellenére is boldog örömmel vettünk részt. Diadalmenetünk fénypontja a Rástra- parti Bhavan téri rendkívül hatásos szertartás volt, ahol az Indiai Állam- szövetség elnöke, Sri Rádzséndra Praszád kitüntetésekkel díszítette fel a csapat egyes tagjait és vésett ezüstplakettel ajándékozott meg mindnyájunkat. Éppoly feledhetetlen volt a miniszterelnök, Sri Dzsavaharlal Nehru, Mr. George Middleton, Nagy-Britannia képviselője és felesége, tisztikara, Williams vezérőrnagy és mások lekötelező szívessége és vendégszeretete. Legnagyobb sajnálatunkra kénytelenek voltunk kitérni több felkérés elől, hogy más indiai városokat is meglátogassunk. Hivatalos meghívások jöttek Madrasból, Bombayből, Patnából, Dehra Dunból és Dardzsilingből. Élményt jelentett számunkra India népének nagyszívű lelkesedése az Everesten véghezvitt kaland iránt. De már vártak bennünket otthon, mielőbb indulnunk kellett, és mi tűrés-tagadás, már mi magunk is nagyon vágyódtunk haza. így hát végül útrakeltünk hazafelé a Brit Tengerentúli Légiforgalmi Társaság egyik gépével, hála a Times nagylelkűségének. Nagy örömünkre, Tenzing és családja is velünk tartottak. Ahol csak földreszálltunk — Ka- rachiban, Bahreinben, Kairóban, Rómában és Zürichben — mindenütt egyformán szívből jövő lelkesedéssel fogadtak bennünket; mindenki végtelenül szíves volt hozzánk. Különös örömet jelentett számunkra, hogy Zürichben a svájci Everest-expedíciók és támogató testületük, az Alpi Kutató Alapítvány tagjaival találkozhattunk. Egyetlen hegymászó sem tanúsíthatott volna több nagylelkűséget teljesítményünk méltánylásában, mint a svájci csapat, amely a múlt évben oly közel járt a teljes sikerhez. A velük töltött rövid idő alatt svájci bajtársainkkal —. akik között ott voltak: Raymond Lambert. Gabriel Chevalley, Herr Feuz és mások — megvitattuk a hegy megmászásának problémáit, amelyeket mindannyian olyan jól ismertünk, hiszen a mi teljesítményünk — nyugodtan mondha161 tóm — lépésről lépésre hozzákapcsolódott a svájciak kísérletéhez, örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy megemlítsem azt a meleg elismerést, amelyben az Everest meghódítását a francia csapat részesítette, mely szorgalmasan készülődött, hogy a következő évben kísérletet tegyen, ha mi nem érnénk el a csúcsot. Július 3-árí tőidet értünk a londoni légikikötőben, ahol a régóta vágyva vágyott, legkedvesebb üdvözlés várt reánk: otthonmaradt miiünk és honfitársaink üdvözlete. «Kalandunk« véget ért. Mérlegelés Mi volt sikerünk oka? Hogyan sikerült elérnünk a'csúcsot, holott előttünk oly sokan nem tudták ezt véghezvinni? A második kérdést csak azért fűztem ide, hogy rámutathassak az egyetlen okra, i mely nézetem szerint mindennél jobban megmagyarázza az első kérdést. És szeretnél!) még egyszer leróni tiszteletemet az előző expedíciók munkájának. A többi kísérletnek az volt a jelentősége, hogy tekintet nélkül az elért magasságra, új és új tapasztalatokat szerzett, amelyeknek el kellett érniök egy bizonyos tapasztalatmennyiséget, hogy ezt a talányos feladatot mag lehessen oldani. A tapasztalatok piramisának felépítése életbevágóan fontos volt a végső kimenetelhez, és csak amikor egy bizonyos magasságot elért, akkor válhatott lehetővé a hegymászók valamelyik együttesének, hogy a piramis tetejére feltegye a zárókövet. így vizsgálva az előző expedíciókat, megállapíthatjuk, hogy nem vallottak kudarcot, hanem lényeges lépéseket tettek előre. Már elértek egy bizonyos fokot, amikor mi a múlt nyáron egy újabb kísérletre készülődtünk. A védelmező akadályok. amelyekkel a hegy addig ellent tudott állni mindén támadásnak, ebben az időben —, de semmivel sem előbb — kellőképpen ismertekké váltak, már csak az volt hátra, hogy alaposan tanulmányozzuk a hegy védőbástyáit, levonjuk a helyes következtetéseket, s elindítsunk egy újabb támadó csapatot, felszerelve minden anyagi segédeszközzel, s az emberi erők minden fegyverével, amelyek alkalmasak lehetnek az Everest megostromlására. Mi, az 1953-as Everest-expedíció tagjai, büszkék vagyunk arra, hogy megoszthatjuk a dicsőséget elődeinkkel. Függetlenül attól, amit tőlük tanulhattunk, mindenekfölött a példájuk lelkesített bennünket, a kitartásuk, kutatószellemük s az elszántságuk, hogy nem szabad feladni a harcot. A harc folytatására kényszerítő ösztönzést mindennél inkább az Everestet megostromló korábbi hegymászóknak köszönhetjük. 162 (Folytatjuk)
