Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-19 / 167. szám
A bácsalmási járásban kötöttek eddig] legtöbb sertéshizlalási szerződést Július elsején megindult az új szerződéskötési akció. Megyénk állattartói általában megelégedéssel vették tudomásul a szerződéses árakat, amelyek — a begyűjtés megszűnése révén — jelentősen növelik jövedelmüket. Bizonyítja ezt, hogy az új akciónak naponta emelkednek az eredményei. Eddig S330 darab sertést kötöttünk le a megyében, amelyből július 13-án több mint 1400 darab volt a lekötés. Különösen jó a bácsalmási járás eredménye. itt eddig 1816 sertést kötöttek le, csupán egyetlen napon 822-t. Az eredményhez hozzájárultak a termelőszövetkezetek is, mert például a bácsalmási Táncsics t sz 200 darab, a madarasi Dózsa 140, a tataházi Petőfi 62, abács- szőlősi Űj Ötéves Terv Tsz 30 darab sertésre kötött szerződést. Az egyéni gazdák közül Nin- csevics Antal mátételki termelő 10, Kender esi József tataházi gazda 6 sertés meghízlalását és szállítását vállalta, A bácsalmási járásban Piu- kovics József felvásárló vezet eddig 462 darab sertés lcszerződésével. A kiskunhalasi járásban Horváth Albert tompái felvásárló eddig 300 darabon felül kötött szerződést, Borotán Forgó Kálmán 230 darabra. Természetesen kényelmesebb felvásárlók is akadnak, akik nem használják fel munkájukban a jó árak segítségét s elhanyagolják a szerződéskötést. Kiskőrösön Farkas László eddig csak 8 sertésre kötött szerződést, Alpáron Tarjányi Antal 24-re, Hercegszántón Kovács András mindössze 40 darabot kötött le. A járási kcrendeltségek sorrendje a sertésakció terveinek teljesítésében a következő: 1. Bácsalmás 19,1; 2. Kalocsa 9,5 3. Kiskunhalas 7,6; 4. Baja 6,9; 5. Dunavecse 5,5; 6. Kecskemét 4,3; 7. Kiskunfélegyháza 1,9 szá-: zalék. Az eddigi szerződések nagy része negyedik negyedéves tel-: jesítésre szól. De már most fel: kell hívnunk az állattartók fi-; gyeimét arra, hogy ne csak a: teli hónapokra, hanem jövő ta-i vaszra és nyárra is szerződjenek,] egyrészt saját érdekükben, hi-; szén erre az időszakra kevesebb! takarmánnyal is meg tudják híz-: lalni állataikat, másrészt az el-: látás is kívánja ezt. Vontatottan halad az új üsző-, bika- és tinóhízlalási szerződéskötés. Az állattartók nem ismerik elég-: gé az új árakat, amelyek az eddiginél jóval magasabbak. Egy] 400 kg-on felüli tinóért például, a minőségtől függően, kilónként 11—17 forintot fizet az Állat-; forgalmi Vállalat, bikáért pedig] 10—16 forintot. A részletesebb: felvilágosítást az Állatforgalmi j Vállalat felvásárlói és kirendeltségei mindenkinek megadják. Magony Imre, áruforg. főoszt, vez. '? IE X IP © !R T R AI kfazííL a ImvacJdie j 'óti A mostaninál talán csak a paradicsomszezon idején forgalmasabb a konzervgyárak portája. Mondhatnánk: gépkocsi gépkocsit követ, szinte zúdul a barack befelé. Kecskeméten mindkét konzervgyárban exportra készül a barackbefőtt. A volt Kinizsi Konzervgyárban beszélgetünk Kiss Ernő elvtárssal a kereskedelmi osztályon. Megkérdeztük, milyen mennyiségű barack jut naponta az üzembe. — Átlag hét-nyolc vagon. — És a másik telepre? (Mármint az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárba.) — Oda pedig öt vagonnal. — Tehát ennyi a napi barackátvétel? — Nem. Vannak pulpoló telepeink Jánoshalmán és Kiskörösön. — Jánoshalma mennyit vesz át naponta? — Egy vagonnal. — És Kiskőrös? — Másfél vagonnal. — Igaz-e az, hogy az átvett barack egy része nem alkalmas exportkószítményekre? — Igaz. A Bács-Kiskun megyei MÉK, aki szerződést vállalt arra, hogy exportminőségű barackot szállít, eddig még nemigen tartotta be a szavát. Gyenge minőségű, zömmel pul- polásra való barackot szállit, holott nekünk a befőtt és a jam gyártásához szép nagyszemű kajszi kellene. — Szóvátették ezt a MÉK- nek? — Szóvá. Megígérték, hogy segítenek ezen a bajon. Tudniillik ez nagyfontosságú dolog, ugyanis, ha nem kapunk exportárunak megfelelő anyagot, nem készíthetünk exportképes árut — nem tud a gyár exportálni. A tervosztályon a napi feldolgozott mennyiség után érdeklődtünk. Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy átlagosan egy vagon befőttet, egy vagon jamot gyártanak. Félkészáruként pedig három-négy vagonnal. (A másik gyárban (Alföldi Kecskeméti Konzervgyár) három műszakban dolgozzák fel a barackot. A kész és félkész áru feldolgozása naponta négy vagon. Készítenek: — befőttet, jamet és félkésztermékként velőt. Hogy a gyár termelését még közelebbről érzékeltessük, az alábbi példával szolgálunk: Július 6-tól 13-ig 45 300 üveg, jamet gyártottak, az üvegek! darabja egyliteres. | Érdeklődtünk a jam minősé-! ge iránt. Dudás Edit meos-tól| örömteli választ kaptunk: — a| jam minősége elsőosztályú, f Pénteki Ieg yzeteink /----/ ----Hozzászólás a Nők Lapja „Fekete magyarok“ című riportjához A Nők Lapja július 11-i számában érdekes és elgondolkoztató Írást olvastam Lelkes Éva tollából. Az évtizedek óta vajúdó cigány-kérdés mai napig is megoldatlan problémáit feszegeti. Azok a javaslatok, amelyek szerepelnek a szóban- forgó cikkben, mind megvalósíthatók és végtére is érvényre kell juttatnunk a cigányok régi óhaját, a letelepedést, a munka, a tanulás lehetőségeit. Szocializmust építő hazánkban egyre inkább kezd elmosódni a Horthy fasizmus által hirdetett fajelmélet határa s a népi demokratikus országokban va- lóraválik az a marxista tétel, mely világosan megmondja: — nálunk minden ember egyforma, fajra és nemre való tekintet nélkül. A cikk írója megemlíti, hogy még ma is tapasztalható olyan nézet, amely a cigányságot lenézi, lekicsinyli. A továbbiakban a társadalom felelősségéről ir, s megállapítja, hogy a cigányélet megoldásának alapkérdése az iskola. »A pedagógusoknak legalább olyan következetesen kellene harcolni a cigánygyerekek, mint a többi lemorzsolódása ellen. Tudjuk, hogy végtelenül nehéz, hiszen gyakran egy-egy osztály liátramozdítói ezek a kis nebulók. De éppen a tanítóknak kell látniok, hogy ez nemcsak a cigányszülők és gyermekek, ha- nem az egész társadalom érdé-* * ke is.« A cikk írója javasolja, hogy hozzunk létre egy cigányügyek- kel foglalkozó kormánybizottság got. A mi megyénkben is szépszá- mű cigány él. Hogy hozzászokó tassuk őket a rendszeres és képességeiknek megfelelő műn« kához, éppen ezért alakítsunk Bács-Kiskun megyében is szeg- kovács, kosárfonó, vályogvetői teknőkészítő, szövő-fonó, kézi- munkázó szövetkezetét, ha ezek« nek a szakágaknak megfelelően találunk ezen iparral foglalkozókat. Többet kell törődnünk a cigányzenész együttesekkel is. Dióhéjban Összefoglalva erről szól Lelkes Éva cikke. A magam részéről nagyon egyetértek a cikk írójával, s jt lenne, ha ez az évtizedek óta vajúdó és megoldásra váró kérdés megyénkben is megoldódna. A cigányokban ne csak az egzotikumot, hanem az embert is lássuk. Bieliczky Sándor Egy íaliúj ságról Nemrégiben Baján a városi autóbusz központi megállójánál a városi tanács egy álló faliújságot helyezett el. A faliújság azt a célt szolgálná, hogy a Bajai Gépkocsiközlekedési Vállalat különböző hirdetéseit, értesítéseit közölje az utazó közönséggel. A gondolat igen üdvös és helyes lenne akkor, ha a táblán menetrend vagy hirdetés volna. Sajnos, azonban ennek a faliújságnak nemcsak a belseje üres, hanem még az üvegei is ki vannak törve. Nagyon helyes lenne, ha az egész város lakosságát érintő autóbusz-menetrend és friss napi sajtó kerülne a faliújságra. Bízunk abban, hogy a Bajai Gépkocsiközlekedési Vállalat tesz ennek érdekében és nemsokáig fog árván, elavultan állni ez a tábla. Pechtier Ferenc Pályásat a Magyar Tanácnköstársanág 40. evjordulójára A Magyar Tudományos Aka-| démia, az Akadémia Történet-» tudorhányi Intézete a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulójára pályázatot hirdet. A pályázat egyik célja, hogy önálló kutatáson alapulva, feldolgozzák a Tanácsköztársaság valamely eddig kellően fel nem tárt részkérdését. Kiterjed pályázat a Tanácsköztársaság helytörténetének, a helytörténet egyes részletkérdéseinek feldolgozására, továbbá a helytörténeti dokumentumok — feldolgozásnélküli — összegyűjtésére. A pályázók a témát szabadon választhatják. Munkájuk elősegítésére 55 kérdést felölelő javasolt tematikát állítottak össze. ^f4Q4fmMK — A bajai járás kommunistái a június végén lezajlott országos pártértekezlet nagyjelentőségű határozatait összevont taggyűlésen tárgyalják meg. Ezeken a gyűléseken foglalkoznak az új pártoktatási év előkészítésével is. * — Az ősszel meginduló pártoktatási évben Baján a marxizmus—leninizmus alapjai tanfolyam és az időszerű politikai kérdések című előadássorozaton kívül politikai akadémia előadássorozatot is rendeznek. A pártoktatásba pártonkívüliek fe bekapcsolódhatnak. Alacsony, vézna ember Czene István, első látásra nem is gondolná az ember, hogy micsoda erő, milyen nagy bátorság és akarat szorult belé. Nem te- perte le persze a falu bikáját, j mint Toldi, nem szokása az sem, hogy vendégoldallal mutassa az utat a Szegedre igyekvőknek. Csendes beszédével, szerény külsejével meg, éppen nem üt el a hozzá hasonló, naptól cserzett arcú ezer meg ezer parasztembertől. De ahogy hallgatom, ahogy nézem, mintha csak szemlátomást nőne, növekedne előttem, s a munkában gyerekkorától kezdve meghajszolt vézna kis parasztembert egy fejjel magasabbnak látom a többinél. Már nyolcadik éve szövetkezeti tag az egykori cselédgyerek. 1949-ben az elsők között lépett az új útra, akkor pecsételte meg életsorsát véglegesen, egész életére. Igaz, egy ideig »kiemelt káder« gyanánt szövetkezeti ügyvezető is volt, de a szíve csak visszahúzta a földhöz. Nem szerzett ő ott sem Pannóniát, mint sok más, még csak egy inget sem tudott venni akkoriban, de azt mondták neki, most itt van rád szükség, hát odament. Aztán amint lehetett, visszatért a szövetkezetbe, a pálmonostorai Keleti Fénybe. Itt találtam most is, Kiss Pista bácsival ketten vágták a rozsot. A nagyobb táblákat a gép aratja, de sok az egyszerre érő apró, egy-két holdas gabonaföld és ide már csak kézi kasza jutott. A nagy hőségtől hirtelen érik a gabona, sietni kell tehát az aratással. Különösen most. az idei nyár nehéz a Keleti Fényben, hiszen mindössze tíz család a tagság, s így nem csoda, hogy még az elnök is kiveszi részét az aratásból, maga is felült az aratógépre. Tíz család, ennyien maradtak az októberi vihar után. Sokan kiléptek, sokan nem tudták merre, hova haladjanak, voltak belső árulók is, akik az utolsó szögig szét akarták tépni a szövetkezetei. De tíz család mégis együtt maradt, a szövetkezet mégis feléledt, s erősödik. Azokban az esős november- eleji napokban, amikor még a »forradalmi bizottság« volt az úr Pálmonostorán, a feloszlást kimondó közgyűlés harmadnapján Czene István járta a házakat. Egy ívet vitt magával tanyáról tanyára, s a hosszú viták, beszélgetések után gyűltek rajta az aláírások. »Alulírottak nem akarjuk, hogy Magyarországon mégegyszer kapitalista rendszer legyen. Ezért elhatározzuk, hogy önkéntesség alapján belépünk a Keleti Fény Termelőszövetkezetbe és a szocializmus útját választjuk.« — Ez volt az ív homlokára írva. Egyszerű paraszt- asszopyok, fiatalok, parasztemberek, termelőszövetkezeti tagok, akik már egyszer belekóstoltak a szabad, emberséges élet ízébe, inkább szembenéztek az akasztófával, halállal való fenyegetésnek, mintsem újra nyakukba vegyék a cselédigát, a napszámos élet embertelen kiszolgáltatottságát. Az ellenforradalom másnapján nyilvánosan a szocializmusra szavaztak. Napról napra nőtt a lista, gyűltek az aláírások, tíz tag, tizenöt, már huszonhárom tag... Nehéz, irgalmatlan nehéz volt ilyen helyzetben meggyőzni az embereket. Ott van például Val- kovics János, meg a felesége. Valamikor, nem is igen régen, Magony kulák cselédjei voltak. Aztán úgy szabadultak meg a cselédkenyértől, hogy szövetkezeti tagok lettek, jól éltek, megtalálták a számításukat a közösben. De jött október, az ellen- forradalom. Egyils októbervégi este aztán fölrántják az ajtót, beront hozzájuk régi gazdájuk, Magony kulák. Ledobja magát a vetett ágyra, aztán a megrettent emberpárnak odaveti, csak úgy, magyarázatképpen: Na, ezentúl újra az én szolgáim vagytok. Mo6t már az történik itt, amit én parancsolok! — Ilyen kézzelfogható példa után kinek hitte volna el, még november 4-e után is a Valkovics házaspár, hogy nem az ellenforradalom, a régi világ győzött? Ssenkinek. Nem hitték el jó ideig Czene Istvánnak sem, pedig 6okat adnak a szavára. De ha nem hitték el előszörre, meg másodszorra, elhitték ötödszörre. Elhitték, amikor látták, hogy a Magony kutaknak egyre kisebb lesz a hangja, s látták a közös földön palántázó termelőszövetkezeti tagokat. Aztán mindketten ismét aláírták a belépési nyilatkozatot» Az asszony már naponta a fezben van, az ember meg akkor jön majd vissza, ha végeznek a csépléssel, mert már oda szegődött. De visszajön ő is. — Jönnek vissza többen is —- folytatja felcsillanó szemmel Czene elvtárs. — Itt van maga is, Pista bácsi ugye? Együtt kaszálunk, pedig pár hónapja még maga sem tudott dönteni, A napokban meg a Magony Lajossal beszélgettem (nem rokona a Magony kuláknak) és megígérte, hogy őszre ő is újra közénk áll» Hát csak jöjjön, jó dolgos, ő is jól jár, meg a szövetkezet is.: -Már lehajlóban van a nap, de a hőség csak tartja magát. Legjobb lenne a dobásnyira csillogó halastó hűs vizébe temetkezni, de erre most nincs idő. A rozs érett, holnap, holnapután már peregne. Aratni kell. S a Keleti Fény két kaszása rendről rendre csak vágja, aratja a sárga tengert. Csak a rend végén egyenesítik ki egy percre görbedt derekukat, amíg fenik a kaszát- Egy pillantás még a Szeged felé suhanó autóra, aztán hajrá, tovább. Czene István vágja elöl, a párttitkár, aki november harmadikén sem félt kerékpárra ülni, elmenni a járáshoz tanácsért, útmutatásért. Hogy aztán ő is jó utat, jó példát mutathasson idehaza a kommunistáknak, minden becsületes parasztembernek. Palkó László
