Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-18 / 166. szám
CSÜTÖRTÖKI bránikn BEFŐZÉS, mindenütt befőzés... Á szamóca, málna, cseresznye már lejárt, a meggy-szezon a vége felé tart. Barackbeíözés idején legyen szabad egy egészen friss esetet elmesélni. Az asz- szonyka fejti a barackot. Férj- uram nézi hosszasan, végül így szól: — Kár ezt a gyönyörű sok szép szemet kockáztatni... Inkább együk meg nyersen! Ami biztos, az biztos... FÉRFI ÜNNEP. Pontosan egy hete volt Gilette halálának huszonötödik évfordulója. 77 éves korában, Los-Angelesben hunyt el a borotvapengekirály. Hatalmas vagyont és fél pohár, már el nem fogyasztott, rumos feketét hagyott hátra. Emlékezésül szomorúan elrebeghetjük: Meghalt Gilette, oda a .ió penge..; FÉLEGYHÁZI nőolvasónk a tudósokat dorgálja levelében: — »Hagyják már abba az örökös napfoltokat! Semmi hasznunk az ilyesmiből! Vizsgálják inkább a májfoltokat! Az egyénieket, már három orvos kezelte eddig, de sikertelenül. Az a vén Nap jó úgy, ahogyan van, törődjenek az emberi szépséggel!« E pár sorhoz nem fűzünk kommentárt. KÜLFÖLDI sajtóközlés szerint a legrövidebb nevet az egész világon az »A« nevű svéd városka viseli. Indonéziában van a leghosszabb nevű helység: »Ilameng- koebocwonoesnopaitingalgonga- gurracharmsaydinpanotogomo- den«... Elolvasni sem könnyű! Türelmes emberek lakhatnak arra. . s HA MÁR a türelemnél tartunk, közkívánatra meg kell említeni a jegyváltók rémét, a telefonrendelést. A mozipénztarnál való sorbaállás aránylag gyorsan menne. Cseng azonban ötpercenként a telefon, s a félretevés lebonyolításáig a kiadás szünetel. Műsorkezdés előtt húsz perccel pedig kedvesen elénk tolakodnak az ablaknál legalább tízen, mert ók nem várhatnak, hiszen félretett jegyük van. Legtöbbjüknek nincsen saját telefonja, hanem a postáról rendelnek. Ezt bármelyikünk megtehetné. Állandó napirenden van a kérdés: miért mentesülnek egyesek a sorbaállás alól? Egyáltalán, miért nem állhat oda mindenki? Délelőtt elővétel van. A délutáni jegykiadás idejére a legtöbb dolgozó ráér. Érdekes, pontosan arra a negyven percre nem érnek rá egyesek, amíg várakozni kellene a többi, közönséges halandóval együtt..; A beszüntetési javaslattal együtt pótindítványt is terjesztünk elő: ha érthetetlenül, de mégis marad a jelenlegi állapot, nem ártana jó borsos félre- tevési díjat felszámítani, E HETI kegyetlen »szójátékunk«. Gyengébb idegzetnek ne olvassak el. íme: Mi a különbség az anyósának bátran odamondó Kanál János zongorahangoló és a közismert tálalási eszköz között? Semmi. Betűről betűre ugyanaz mind a kettő: merő kanál. (Ezúttal is elhárítunk minden nevezendő felelősséget.) EGYRE TÖBB BNMSZ-tagot láthatunk a Szcktó-fürdőben. Alakulásához állítólag krónikánk is némileg hozzájárult, amikor a víz összetételét elemezte és az illemhely általános használatát sürgette. A "Be Nem Merítkczők Szektája« hívei kimennek a strandra, de a medencéket gondosan elkerülik. Napoznak, zuhanyoznak. Eddigi megfigyelések szerint a nők vannak többségben. VERSET kapott a Csütörtöki krónika. Cime: A boldog horgász. Baján adták fel, legalább is a bélyegző azt mutatja. Saját kérésére a bájosan együgyű szerzemény alkotójának a nevét mellőzzük. íme, a mű: Tátog, tátog halacslai, nem kicsi, de nagyocska Tátog, tátog nagyokat, horog felé kapogal. Horgon édes giliszta: bekapja a halacska.., Horgász viszi halacskát, főzet otthon vacsorát. Megeszik a halászlét, isznak rá jó rizlinglét, poharukat emelik, a jó fogást éltetik! VALAMENNYI fővárosi lap szenzációként közölte a hírt, hogy szeptemberben megnyitja a kapuit i hétszáz nézőt befogadó pesti Jég- színház. Budapesten ez újdonság ként hat, ám Kecskeméten régótí bevezetett dolog. Katona Józsefro elnevezett színházunk nézőtere, jóformán építése óta, a téli hónapok ban, tökéletesen teljesíti a jégszín- ház funkcióit. Ügy tartják, a huza tos színpadon kívül a leghátsó sorok a legalkalmasabbak arra, hogj bakancsban és téli kabátban náthái szerezzünk. Ugyancsak „mélyhűtött' a dohányzónak kinevezett, fütctler előcsarnok. IDEGEN elnevezéseket olvashatunk szép számmal az étlapokon. így bizonyára kifizetőbb. A vendégeket megijesztené a paradicsomos káposzta, vagy a húsos babfőzelék esetleges magasabb ára. — Szívesebben választják, ha albán nemzeti eledelként, vagy Casablanca-vag- dalék zöldbabbal fedőnév alatt szerepel. Előfordulhat merészebb eset is. Mi lesz akkor, ha a fasírozottat véletlenül porcukorral »sózzák«, de alaposan? Leleményesség kérdése. Tálra kell tenni az elfuserált húspogácsákat és leönteni fahéjas ecettel elegyített kapormártással. Rá egy kis tejfelt, kakaóport, borsot és reszelt sajtot. Ha még mindig nem éri el a különlegességi normát, a kocsikenőcsöt sem szabad sajnálni. A fogpor és vazelin érdekes zamatot ad. Az így nyert ételt »Honolulu vagdalt Zarathusztra módra« elnevezéssel kell az étlapra írni, legalább tíz százalék áremeléssel. A vendég persze zokszó nélkül, megdicsőült arccal fogyasztja az egzotikus eledelt. - Kissé furcsákat gondol ugyan magában a honoluluíak- ról és a perzsák nagy vallásalapítójáról, de kifelé nem mutatja. Nehogy a pincér műveletlennek tartsa... jFoglalkozzanak pártszervezeteink a szegény par a sztságga l A Magyar Szocialista Munkáspárt alapjában véve már kijavította a párt parasztpolitikájában az előző években elkövetett hibákat. Megszűnt a kötelező begyűjtés, valamint a tűzés jégkárbiztosítás. A felvásárolt termékekért megfelelő árakat fizet az állam a termelőknek. — A termelőszövetkezetek fejlesztésében biztosítjuk az önkéntességet. Mindezek az intézkedések megnövelték a termelési kedvet. Javult a mező- gazdasági munkások és szegény- parasztok helyzete is, azonban ez a réteg még mindig több nehézséggel küszködik, mint a nagyobb földterülettel rendelkező középparasztság. A szegényparasztságnak ezt a helyzetét pártszervezeteinknek figyelembe kell venni. A szegényparasztság. ha megfelelően I foglalkozunk vele, a párt leg- iszilárdabb támaszát jelenti. Az [elmúlt években, sajnos, a szükségesnél kevesebbet törődtünk ívelük. Ezt a mulasztást párt- [szervezeteink több helyen felis- [merték és megjavították a sze- [gény parasztok között végzett munkájukat. Volt — nincs — és mikor lesz? jSzabadféri színpad Kecskeméten 1952 óta öt nyáron át sok kellemes estét töltött Kecskemét közönsége a szabadtéri színpad előadásain. Igaz, hogy az Üj Kollégium udvara gyakran kicsinek és korszerűtlennek bizonyult, de Ibsen Nórájától kezdve a vígjátékokon és operetteken keresztül az esztrádig és tánc- zeneműsorig — sok szépet és szórakoztatót adott. Jól emlékezünk még a koreai néphadsereg ének-, zene- és táncegyüttesének és a Magyar Állami Népi Együttes fergeteges sikerű, színpompás szabadtéri előadásaira is. És 1957 nyarán még semmi sem történt. Hívjuk fel telefonon az Országos Filharmónia szervezési irodáját, a számot sokan ismerik: 19—81. Kérdéseinkre meglepetés a válasz. Halljuk tehát a részletes, hátralevő nyári programot. Július 22-én még a színház hűs falai között mutatjuk be Jacoby »Sybill« című 3 felvonásos operettjét, az Állami Operaház és a Fővárosi Operettszínház művészeinek vendégjátékát. Külön meglepetés: régi komikusunkat, Solymossy Imrét is viszontlátjuk az operett egyik főszerepében. Augusztusban — és ez főleg az Űj Kollégium tornyát újjáépítő Tatarozási Vállalattól függ — talán megnyílik a szabadtéri színpad is. Noha ez még csak terv, .a műsor máris kész. A dátumok és a műsor a következő: Augusztus 4-én a Belgrádi Rádió 24 tagú tánczenekara és szólistái; 19—20-án Ábrahám Pál világhírű jazzoperettje, a Viktória 3 felvonásban, balettkarral, végül, és most jól fogózkodjunk meg, 28-án az Állami Népi Együttes új műsora, a »Kisboj- tár« táncjáték, három felvonásban, öt képben kerül bemutatásra. Addig is mindent megteszünk a színpad felállítása érdekében. A viszontlátásra valamennyi előadáson. Tegyük hozzá: mi is ragaszkodunk ehhez a viszontlátáshoz! A dunavecsei és a kiskunfélegyházi járás több községében az olyan szegényparasztok részére, akik kis földjük mellett jövedelmük jelentős részét napszámból, vagy részesművelésből szerzik meg, a pártszervezetek gyűléseket tartottak. Ezeken az összejöveteleken megtanácskozták a szegényparasztok problémáit, a bérkérdéseket és a társadalombiztosítás lehetőségét. — Szabadszálláson és Kiskunfélegyházán az egybegyült szegényparasztok abban állapodtak: meg, hogy csak úgy mennek el napszám ba, ha a gazdák a társadalombiztosításba is bejelentik őket. A gyűlés részvevői foglalkoztak azzal is, hogy munkájukért tisztességes napszámbért várnak a gazdáktól. Az egybegyült szegényparasztoknak a pártszervezetek képviselői elmondották, hogy törekvéseiket Ijielyeslik és biztosították őket a párt támogatásáról) Ugyanakkor arra is felhívták a gyűlés részvevőinek figyelmét, hogy a társadalombiztosítás és a napszámbérek megjavítása még nem elegendő helyzetük teljes megjavulásához. Boldogulásukat, állandó foglalkoztatásukat legjobban a termelőszövetkezeti gazdálkodásban találnák meg; A termelőszövetkezetekbe való belépés azonban önkéntes és ezért a szövetkezetét körükben sem erőltetjük. De megmondjuk nyíltan, hogy a termelőszövetkezetet jobbnak tartjuk és ezért erre felhívjuk a figyelmüket. Mi arra törekszünk — és ennek érdekében komoly erőfeszítéseket is teszünk —, hogy minél több jól működő termelőszövetkezet legyen és az tagjainak magas jólétet biztosítson. A pártszervezetek kiküldöttei elmondották a gyűlésen részvevő szegényparasztoknak, hogy ügyes bajos problémáik megoldásában, helyzetük megjavításában állandóan ; segíteni kívánják őket. A szegényparasztok ezt örömmel és megelégedéssel vették tudomásul és elmondották hogy a párt is mindenkor számíthat rájuk. A dunavecsei és a kiskunfélegyházi járásban rendezett sze- gényparaszt-gyűlések eredményesek voltak. Helyes lenne, ha a pártszervezeteink máshol is többet törődnének a szegényparasztokkal, napszámosokkal és kisbérlőkkel. Túrt József Milt JOIIV UlliVl': Tbondup délután érkezett meg, szokott vidám, bár némileg foghíjas vigyorgásával. Meglehetősen kalandos útja volt a Jégesésen keresztül, — serpa cimborái nagy mulatságára, akik nagyon értékelni tudtak minden tréfát, mászóvasat akart csatolni bakancsára, de fordítva, hegyes oldalával a talpa felé, illesztette fel. Megjöttét mindnyájan kitörő örömmel üdvözöltük. Tenzing és Thondup kedvük szerint újjászervezték az egész tábort — főleg a konyhát —, és ezentúl tojáslepényt kaptunk a teánk melié. * A csúcstámadást megelőző néhány nap alatt a tábori élet szabályos rendben folyt. Az Előnyomulás bázisa mindenkor igen népes volt, és az ember szerencsésnek mondhatta magát, ha lefoglalhatott egyet a hat Meade-sátor közűi, hacsak nem részesítette előnyben a gúlasátor vendég- szerető légkörét, vagy a nagy kupolasátrat, amelyben étkezéseink bonyolódtak le; mindnyájan alig pár lépésnyire voltunk egymástól, — a kilencszer kilenc méternyi területen, egy széltől védett kis horpadásban, tizenkét különféle alakú sátor állott. Reggel nyolc órára sátrunk falát belülről a ráfagyott lehelet fehér kristályos felülettel vonta be; a nap még nem süt a táborra. Dermesztő hideg uralkodik. A sátor nyílásában egy serpa vidám képe jelenik meg: egy csupor erősen édesített és nagy adag tejporral kevert teát nyújt felénk. Ettől felfrissülve várakozunk, míg a meleg napsütés szétterjeng a sátor tetején; ez úgy háromnegyed kilenc tájban következik be. A hideg olyan metsző, hogy a korábbi felkelés ugyancsak nagy lelkierőt kívánna. Kibújunk a sátorból: hát megint egy újabb nap vár reánk az Everesten! A felhőtlen égről kápráztató sugarakat küld a nap, és arra késztet, hogy felrakjuk hószemüvegeinket. Gyors pillantással körülnézünk — először a Lhoce lejtői felé; vajon munkához láttak-e már társaink. Elővesszük a látcsövet és megkeressük a jólismert pontot a Fal közepetáján, ahol a 7. tábor áll. Semmi mozgás odafenn. Megállapíthatjuk, mekkora meny- nyiségű hó rakódott a Nyereg peremére és a Lhoce tetőgerincének torlaszaira. Ezután a nagy sátorba sietünk reggelizni; 93 Da Namgjal a konyha védett fedezékéből gőzölgő zabpehellyel megrakott tálakat hoz. A sátorban hihetetlen zűrzavar uralkodik, ládák, hátizsákok, újságok és konzervdobozok hevernek egymás hegy én-hátán. A szétszórt limlom közepette a bennlakók még hálózsákjaikban melegszenek, felfújt derékaljaikon hevérészve. A reggelit kényelmesen költjük el, hiszen rendszerint rengeteg megbeszélnivalónk van a nap tennivalóira vonatkozólag. A szalonna, esetleg tojás vagy sült hús fölé hajolva találgatjuk, mikor érkezik meg a legközelebbi posta; változás történik a Déli Nyeregre szánt rakomány tehertáblázatában, és még egy serpát kell beosztani a Nyeregre indítandó szállító csapatba; fontos üzenetet kell leküldeni az Alaptáborba, vajon hány »csúcstámadási« és hány »Compo« láda van még odalenn? Mindez életbevágó módon érinti' terveinket, emel- ' lett esetleg nagyobb mértékben kell majd a »csúcstámadási« adagokat fogyasztanunk itt az Előnyomulás bázisán, aminek egyáltalán nem örülünk: egyik társunk feljegyez valamit, hogy értesítést küldjön az Alaptáborba James Morrisnak. Eközben Charles Evans a sátorajtó közelében egy élelmiszeres ládán üldögél és látcsővel kémleli a fölénk emelkedő lejtőket. »Mit csinálnak, Charles?« — »Éppen a 7. tábor fölött járnak. Nem valami gyorsan haladnak. .. Most Tom Bourdillon csapatát látom, az 5. táborból éppen most indulnak felfelé a lejtőn.« Apránként mindnyájan szétszóródunk. George Band Tenzinget keresi fel, hogy a serpákról tárgyaljon, akik aznap este fognak felmenni vele az 5. táborba, a 7. táborhoz vivő útjuk közben; a csúcstámadásra szánt készleteket szállítják fel. Ugyanazok az emberek lesznek, akiket a csúcstámadásra szemeltünk ki. Greg, Ed Hillary és én szintén felmegyünk, rakományt viszünk az 5. tábor részére és a terhet el kell osztanunk egymás között. Mind a két csapat késő délután indul, mert a hőség igen kényelmetlen. Így telik el az idő ebédig, amikor megint mindenki összetalálkozik az étkezősátorban. Leves után szalámi következik, meg egy hatalmas kerek sajt — csupa csemege; konzervvaj, egy doboz svájci Knäckebrot és a mi készletünkből való piskóta. Mindezt kávéval vagy limonádéval öblítjük le, amelyek a »csúcstámadási adag« csomagjaiból származnak; Ismét felpillantunk George Lowe és Michael Ward felé. Most megint leültek, de csak kevéssel alacsonyabban, mint a Lhoce-gleccser teteje — úgy van, izgalmasan közel jutottak hozzá. Vajon tovább mennek-e? Rövidesen elszontyolodva látjuk, hogy lefelé indulnak. Eközben megjelenik Tom Bourdillon és hat serpájával áthalad az utolsó meredek lejtőn a 7. tábor alatt; nemsokára eltűnnek a jégkúp mögött, i— újabb kilencven és egynéhány kiló készlet jutott fel a Fal feleútjáig; 94 (Folytatjuk)
