Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-18 / 166. szám

Vízierőművek, gátak Csehszlovákia második ötéves tervében

A vízierőnek villanyáram előállítására való felhasználását az egész világon nagyra értékelik. Jelentőségét az sem csökkenti, hogy az atomenergia békés fel- használása újabb energiaforrást jelent az energiatermelésben. Az atom-villanytelepek üzemeltetéséhez ugyanis nagymennyiségű készenléti segédelektromos létesítményre, vízre lesz szükség, s mindkettőt éppen a vízierőmüvek szolgáltathatják leggazdaságosabban. A vízierővel előállított villanyáram ezért a jövőben is a világ legolcsóbb energiaforrása marad.

A Csehszlovák Köztársaság gazdasági fejlesztésének jelentős tényezői közé tartozik a vízierőművek építése. A vízzel előállítható villamos energia lehetőségeinek megismerése céljából tudományosan 650 folyót és patakot vizsgáltak meg. Ezek szerint 15 és félmilliárd kilowattra tehető Csehszlovákia kihasználható vízienergiája. A gyakorlati kihasználás főként nagy vízműveknél jelentősen kisebb, vagyis a kiszámított lehetőségek 60 százalékára becsülik.

Az első ötéves tervben (1948— 1953) Csehszlovákiában egész sor vízmüvet építettek az Elbán, Mo- raván, Vágón stb. folyókon. — 1948-tól 1955-ig 7400 millió köbméter vízmennyiséget felhasználó gátrendszert helyeztek üzembe,

Jelenleg Csehszlovákiában számos vízmű áll építés alatt. Ezek közül a legfontosabb: Vltava felső folyásánál Lipno, a Vltava középfolyásánál Őrlik, a Svrat- ka folyón Vir, a Vágón Nosice, Krpelany, Sucany és Skalka.

A második csehszlovák ötéves tervben (1956—1960) továbbfejlesztik a vízierőművek rendszerét, s az ötéves terv minden évében körülbelül 15 mű építése lesz folyamatban. A villamos energia előállítása a vízierőművekben 1960-ig 80 százalékkal nő. A második ötéves terv ideje alatt megkezdik a nagy dunai vízierőmű felépítését is Bratiszlava közelében, mely Európában a legnagyobb lesz.

VIT-kiiidötteink gazdag programja

Rövidesen útnak indul Budapestről a magyar fiatalok 1100 tagú küldöttsége a moszkvai Világifjúsági Találkozóra. A magyar delegáció programjának megbeszélésére néhány napig Moszkvában tartózkodott Iíoós Béla, a KISZ titkára, aki a következőket mondotta ifjúságunk képviselőinek fesztiváli részvételéről: Nem lesz könnyű dolga a moszkvai találkozón részvevő magyar fiataloknak, annyi érdekesség és meghívás várja őket. Lesz olyan nap, amikor a terv szerint, 45 különböző találkozón, előadásón, látogatáson vesznek részt.

A nemzetek közötti találkozókon kívül természetesen részt- vesznek a magyar küldöttek a szakmák és érdeklődési körök szerint rendezett összejöveteleken is. A magyar diákok bekapcsolódnak a Nemzetközi Diákklub munkájába.

Nem kis feladatuk lesz a művészeknek, a művészeti csoportok tagjainak sem. Az akadémiai Nagyszínház kamaraszínházában két alkalommal rendeznek díszelőadást. Ezenkívül különböző- színházakban és szabadtéri színpadokon 12 önálló műsort adnak a magyar fiatalok, és résztvesznek tíz nemzetközi műsorban is. De nem hiányoznak képviselőink a különböző kiállításokról, kirándulásokról és a VIT számos más, érdekes eseményéről sem.

ViK*

Ajá cw

SÚÍAríY

xotmtAfiv

»ásít»Nítííiw

i'lS'ro Síg

*$****&. ¥t/uh 1A c £

|ü3Ö§ jr* öiijEíí]i

wlwm

imzíH

to P

g**UHy

A Vág lépcsői — vízmüvek a Vágón.

Az 1957-l>cn üzem behelyezett vízierőművek a térképen alá vannak húzva.

Vitázzunk rajta:

Hogyan lehetne megoldani a szakmunkás utánpótlást az állattenyésztésben?

Általános jelenség a

mezőgazdaság szocialista szektoraiban, hogy a tehenészeti és juhászati dolgozók életkora elég magas, tehát új, fiatal íeltültés nem igen akad. Majdnem kihalóban vannak e két munkakörnek dolgozói. Fiatalításra a jelenlegi bérezés közvetlenül nem adott lehetőséget,' de a tehenészetek vezetői sem merték kockáztatni fejőshez nem értő fiatalok bevonását. Ugyanis máról holnapra jó fejőgulyássá nem válik senki sem (fizikailag sem bírja), de ! bármilyen rövid idő elég ahhoz, Tiogy egy tehéncsapat termelését j lerontsa. Hasonló a helyzet a ju- hászatokban. Igaz, a fiatalok nem is nagyon igyekeztek sem tehenésznek, sem juhásznak, talán azért, mert kissé lenézett foglalkozás mind a kettő. S ezen nemcsak kell, de lehet is változtatni. A másik, ami szorgalmazza az utánpótlás szükségességét, a tehenészetek korszerűsítése.

Hogyan képzelem én a

megoldást? A tehenészet vonalán 30—60 tehén után, illetve

2—3 fejőgulyásonként egy-egy tehenészfiút beállítani, akik jól fejlettek, egészségesek s kedvük is van ehhez a munkához. Fix bérért dolgoznának s állattenyésztési szakmunkás tanulónak nevezném őket. A legügyesebb

idősebb tehenészhez kell őket beosztani, ahol fokozatosan megtanulja a mesterség fogásait, majd néhány tehén fejesét is elvégezné. Természetesen a termelt tej a mestere javára írandó bérezési szempontból, itt térülne meg a »tandíj«. Ezek a tanulók 17—18 éves korukig, de legalább 2 évig maradnának ebben a minőségben.

A juhászaiban a bojtárok hasonló korban s ugyancsak legalább két évig leimének idősebb s arra érdemes juhász mellé beosztva, — csak anyajuh falsához lenne érdemes, itt több szükséges dolgot sajátíthatna el.

Bérezés szempontjából két mód szerint lehetne kalkulálni:

1. Általában 200 anyajuh egy norma, ezt a számot felemelni 300-ra. A gondozási s egyéb bérköltségeket úgy megállapítani, hogy a 300 darab után a juhász megkapja azt a bért, mint addig a 200 után, a bojtárnak pedig fix bérösszeget állapítsanak meg.

2. Meghagyni a jelenlegi normát és bértételeket és a bojtá| rok részére a juhász keresete után bizonyos százalékot adni.

| Természetesen a bojtár minden | munkában résztvesz, ügyelni kell azonban, hogy a nyújtott műszak alól munkabeosztással mentesítsük.

A dolgozók szakmai képzettségének emelésére szolgálnak a téli gazdasági tanfolyamok, de csak igen nagy vonalakban. Pedig ennek igen sok hátrányát látjuk. Ha figyelembe vesszük — különösen a tehenészetben —, hogy a technika mennyire fejlődik, elengedhetetlenül fontos, hogy ahhoz szakképzett dolgozogarnitura álljan rendelkezésre. Gyakorlatból látjuk például, hogy a fejő- gépek elsősorban a hozzá nem értés miatt nem válnak be. emiatt sok alkatrészpótlásra van szükség s ugyanakkor a tejtermelést is visszaveti.

Tanítani kell ma már a

mezőgazdasági fizikai dolgozót s szakmunkást kell nevelni belőle. Szerintem megérné, »behozná« a költséget. A nevelést a helyszínen képzelném el. Például fél vagy egy éven át a legközelebb eső mezőgazdasági oktatási intézmény szaktanára egy rendszerbe foglalt állategészségügyi, takarmányozási, tenyésztési, gép- tani stb. anyagot ismertetőé. A tanfolyam elvégzése után legyenek a tanulókból szakmunkások. Megérdemelnék, hogy anyagilag észrevehető módon a nem-szakmunkástól meg lennének különböztetve. Hiszen az iparban is így van. Ott, miután a szakmunkásra egy sokezer forint értékű gépet rábíznak, nagyon megkövetelik, hogy szakmáját jól is(X [/O-foO&GVi • • •

A hajnali motorvonatnak nem sok utasa van, s az utazni kényszerülők is igencsak szundításra használják a kocsikat megülő csendességet. Az Alsó-pályaudvaron felszállókkal szinte most is kialakult a negyven kilométert együtt utazók társasága.

Águsegyházán mégiscsak szaporodtunk két koránkelővel. Égy hatvanas, munkában megtört nénike és egy tizenöt évesnek látszó, szemrevalónak mondható kislány szállt fel hozzánk, friss levegőt engedve be a kinyíló ajtón. Csomagjuk egy vászonba csavart szölőkapa és egy, valószínűleg elemózsiát tartalmazó, sarokra kötött kenyérkendő volt. A jövevények — mint visszaemlékezem — nem vonták magukra a bóbiskoló emberek figyelmét, én is csak futó pillantást vetettem a velem szemben elhelyezkedő leányra. Csak egy pillanatig tartott, míg tekintetünk találkozott, s mivel szeméből szótlanságot, sőt a serdülő lányokra annyira jellemző félszeg- séget véltem kiolvasni — nem kockáztattam meg az ismerkedést. Próbáltam elmélyülni olvasmányomban, mígnem azt éreztem, hogy újdonsült szomszédom tekintetét rajtam pihenteti. Újból ránéztem, de tekintetünk most nem találkozott. A jelenet néhányszor megismétlődött, amiből arra következtettem, hogy a serdülő lányka figyelmét a szokásosnál jobban magamra vontam. Mondanom *em kell, hogy ez a tudat egészen a megszólalásig felbátorított.

—7 Mondja, nagylány, hol járunk most? — kérdeztem, mintha idegen tájakon utaznék. Szomszédom kinézett az ablakon (észrevehetően kerülte a tekintetem) és tőmondatban csak annyit mondott:

— Izsák lesz a következő. Mcgkcíekáztattam még egy »hova utaznak«-ot, s a szűkszavú magyarázatból megtudtam, hogy útjuk nagyanyja izsáki szőlőjébe visz.

rombol s bátorságomból többre nem tellett s mintegy befejezettnek tulajdonítva ismerkedésünket, összecsuktam félig kiolvasott könyvem, s útitársaimat utánozva, aludni próbáltam. Nem sokat erőlködhettem, mert Izsákra érve már igencsak szundítottam. Mint általában a sokat utazók, én is csak annyira mélyedtem alvásba, hogy közben érzékeltem a velem és körülöttem történteket. Ez az »alszok, mégis ébren vagyok« állapot engedte meg, hogy észre- vegyem: fiatal szomszédom x'ossz- ban sántikál...

Már lassított vonatunk, amikor a leánykéz érintésére szinte riadtan ocsúdtam fel álmos fáradságomból. Szerencsére nem szóltam, még csak egy mozdulattal sem árultam el, hogy szemtanúja vagyok a »merényletnek«.

Félig nyitott szemekkel néztem, hogy a vékony ujjak ügyesen kikapcsolják a kabáthajtókámon levő jelvényt, s az másodpercek alatt szomszédom, a kékszemü, előbb még félszegnek hitt leányka kezébe került. Vonatunk ekkorra már meg is állt, s tolvajom már a nyitott ajtóban várta a leszállást — számára most a menekülést — jelentő pillanatot. Egyszerre öntött el harag és indulat, de mint aki kiadós zsákmány elejtésére készül, óvatosan álltam talpra s cók-mókom a pádon hagyva osontam a leány után. Agyam közben szokatlan gyorsasággal dolgozott, kereste a logikai összefüggést a kék szemekből áradó tisztaság és a történtek között. — Rántsd vissza! — szégyenítsd meg! — hagyd futni! — adta szinte egyszerre az utasításokat elmém, cselekvésre azonban még képtelen voltam, zomszédom s nagyanyja már az állomási kerekes- kúttal volt elfoglalva, vizet töltöttek a batyuból előkerült literes üvegbe. Vonatunk időzött, s meglopom ijedt pillantásait magamon érezve, én is leszálltam. Annak láttán, hogy szomszédom még ekkor sem igyekszik zsákmányával kereket oldani, már tettre serkentő bátorságom is lett. Hozzáléptem és ökölbeszorított kezére mutatva felindul- tan kérdeztem;

— Hogy merte ellopni a jelvényem? Zavartan, do mégis magabiztosan nézett velem farkasszemet, fogait szinte ajkaiba véste a dactól. Aztán ujjait egyenként kinyitogatta, s nyitott tenyerében — mintha puhára bélelt kis tálcán lenne — viszontláttam az ellopott kis tárgyat: a Kommunista Ifjúsági Szövetség vérpiros — és piros- fehér-züld lobogós jelvényét. Amikor így megmutatta — velem és haragommal nem sokat törődve — két ujjával (talán próbaképpen) vékonyka kabátjához illesztette, majd egy hangsúlyos »tessék, egye meg, ha a magáé« kijelentéssel felém nyújtotta. Elvettem tőle, de ekkorra már megszületett bennem a barátságunkat megpecsételő elhatározás. Szó nélkül, ügyet sem vetve a nagymama pírongatás- sal vegyes fejcsóválására, — jelvényem, illetve volt jelvényem a már menni készülő leány kabátjára kapcsoltam.

Már siettem a mozgásban levő vonat után, amikor a talán aznap először mosolygó gyermeklány utánam kiáltott:

— Tudja meg, hogy nem csak a városiakból áll a kommunista ifjúság!..,

M

ég legénykoromban hallottam egy közmondást: csókot s virágot lopni nem bűn. A lépcsőn állva jutott e gondolat eszembe, s úgy éreztem, az sem volt bűn, amit ez a kislány cselekedett

Szakács Gyula

merje s ezt igazolni is tudja; »Ugyanakkor a mezőgazdaságban Jsokszor sokkal étékesebb állat- | állományt bízunk egy dolgozóra ja nélkül, hogy bármilyen szak- [mai ismeretet kívánnánk meg •tőle. Megítélésem szerint elkép- jzelésemnek nemcsak anyagi, hajnem erkölcsi előnyei is lennének, jhiszen értelmes állattenyésztési •szakmunkások dolgoznának eze- jken az igen fontos munkahelyeiken.

{ Tervemet a szakoktatási és [kísérleti fpigazgatóhelyettesnek: ! Eicjei Mihály elvtársnak is ei- jmondtam, aki azt szimpatikus- inak, sót a közeljövőben megvaló- jsithatónak találta.

Czira Sándor Kiskunhalas, mezőgazdasági mérnök.

[Telket vásárolta ktsz

| A Kiskunhalasi Fa- és Építő ÍKtsz 2517 négyszögöles telket [vásárolt a Szász Károly utcában; | Felkerestük a szövetkezet elánokét, megkértük, mondja el, mi Ja szövetkezet terve a telekkel J kapcsolatosan.

I A következő választ kaptuk, t — Célunk a szövetkezet köz- jpontosítása. Jelenleg ahány rész- | legünk, annyifelé van. Ennek Jsok a hátránya: — nehezebb az lirányítás, nehezebb a munka- Jszervezés.

i — Nem arról van szó, hogy ezt |a telket azonnal tető alá tuő- Jnánk hozni, ez még egy későbbi Jterv. De már maga az a tény, »hogy a telket megvettük, egy jé- Ipéssel közelebb hozott bennün* iket az eltökélt tervünkhöz

t