Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-12 / 161. szám

A<z íciekt&io- falusi pátíUtUái N Tern ismerem személyesen, de mint típust, igen. Hoz­zá hasonlóval többször találkoz­tam már hazánk különböző vi­dékein, községeiben: a minden iránt érdeklődő, mindent tudni akaró kommunista párttitkárok­kal, akik éppen ezért úgy isme­rik falujuk múltját, jelenét, akár a tenyerüket. Őt csak egy, de elégséges mon­dat jellemezte. Minthogy csaknem minden faluban akad egy-egy tanító, aki alapos kutató munkával — régi Írások, feljegyzések, múzeumi dokumentumok alapján — meg­írta községe történetét, falujáró újságírói munkánk közben gyak­ran kérjük segítségüket. Nos, az ő falujának, Izsáknak az iskolaigazgatója is készséggel bocsátotta rendelkezésemre 16 sűrűn gépelt oldalon elkészített nagyszerű tanulmányát • arról, Ijogy milyen volt lakóhelyük há­romezer évvel ezelőtt, s a száza­dok folyamán hogyan alakította a történelem a települést; mit szenvedett a dolgozó nép a ter­mészettől és ellenségtől, hogyan állta a sarat velük szemben, míg a mai időket megérte. Részlete­H sen foglalkozik az igazgató ta­nulmánya a falu gazdasági fej­lődésével is. — A másolati példány a párt­titkárnál van — árulta el a ta­nulmány készítője. — Elkérte, hogy megismerkedhessen falunk múltjával, fejlődésének lehető­ségeivel — jellemezte ezzel az egy mondattal »-kíváncsi« termé­szetét, válaszoltam volna, azt mondom: nagyszerű! Mert az is, ha a falu elsőszámú politikai vezetője ennyire érdek­lődik, s nemcsak általánosságo­kat akar tudni, hanem konkrét dolgokat is; ha nemcsak felszí­nes — akár politikai, akár gaz­dasági jellegű — szólamokat hangoztat, hanem minden, a falu életével kapcsolatos szava a múlt, a fejlődés ismeretének ta­lajából táplálkozik. Emlékszem, néhány évvel eze­lőtt egy Szabolcs megyei eldu­gott falucska párttítkára sétál- gatás közben kivezetett a teme­tőbe, s a kopjaszerű fejfákra mutatva, szakavatottan elmagya­rázta a különböző időszakok népművészeti sajátosságait, az egyik sírnál pedig azt a meg­LTSJE$J)35Z3EÍ3$ A kaskantyúi „íüttyös“ kalauz Az elmúlt hét szombatján, reggel 6 óra körül megállóit « Kiskőrösről Kecskemétre igyekvő vicinális Kaskantyú állomásán; Annyira benne volt azonban a »svungban«, vagy valami vasúti jelzés úgy parancsolta, hogy 25—30 méterrel odább állt meg, mint kellett volna. Az is lehet, hogy csak a közeltávolságú pályával rendelkező minden más valakinek a szokását követte, mert tud­valevő, hogy ezek mindig az utolsó métereken vernek rá, s ezért bizony néha túlfutnak néhány méterrel a célon; Ik Most azonban nem az ók a fontos, a miért, hanem a tény, hogy nem ott állt meg a vonat, ahol az utasok gondolták és vár­ták. És ez sem volna fontos, mert istenkém, gyalogol az ember 25—30 métert, reggel a kánikula még csak gyűjti a mérgét, s később önti ránk mind, szóval, nem tesz semmit, ha egy kicsit kutyagolni kell a reggeli órákban arra a vicinálisra. Csakhogy kalauz is van a világon, mármint a szóbanforgó vonaton, három is: egy nő, két férfi, az utóbbiak közül az egyik világosszőke hajjal, nyári Bocskai-sapkában (a másikon tányér­sapka volt), e ez az egyik rámordul a felszálláshoz masírozó uta­sokra, hogy »Siessenek, mert késésünk van!« Azok szegények szedik a lábukat, egy tanítónő nem éppen könnyen, mert nemrégiben eltört a bokája, most is fáslit hord rajta, — ám a kalauz fütyül az egészre, s miután a szájából el­röppent a dörgedelmes felszólítás, azon nyomban beléteszi a sípját, füttyent: mehet a vonat. A vicinális meg is indul, az utasok loholva teszik meg az utolsó métereket, s mert a vasúti szabályzat előírja, hogy »mozgó vonatra felszállni tilos!«, ők nem úgy szállnak, hanem — mit tehetnének mást — ugrálnak, másznak, kecmeregnek reá — a füttyös kedvű kalauz jóvoltából. Ketten hozzá is csapódnak a csapóajtóhoz (duplán rászolgál a nevére tehát a kocsinak ez a — különben az utasok épségének a megóvására felszerelt — tarto­zéka), a kalauz újból füttyent: rendben van minden, teljes gőzzel irány a cél. A Kiskőrösről érkezett kaskantyúi tanácstitkár azonban nem látta rendbenlevőnek az indítást, ezért a földről odakiáltott a már pöfögő vonat peronján álldogáló kalauznak, hogy így nem lehet csinálni, mire az visszakiáltotta, hogy: »dehogynem, késésünk van«, s mondott még egyebet is, mert a vonatkerekek csattogása közben olyasmit is mondhat az ember, amit egyébként nem igen merne. Nahát, mi is hadd mondjunk valamit; Nem árt, ha az illeté­kes állomásfőnökség levizsgáztatja a kalauzt arról, hogy mikor használhatja a sípját. De mondják meg neki azt is, hogy ok nél­kül — az ő számára természetesen — veszélyes dolog fütyülni az utasokra; a vasút tudniillik nem önmagáért és a kalauzok kénye- kedvére létesíttetett, hanem az utasok szolgálatára. KÁNIKULAI CSEVEGÉS >ooiCkkkkkk>ooo-ckkk>oooooo<k>ooocoo-ch>o-íjo<kkk)oooooo>ooooooooo<k>| I ARÁNYÁT ÉR A KIEZE I pOOOOOOOOOOOOO-OOOOOOOOOOOOOOOOOOO-OOOOOOOOOO-OOOiOOOOOOOOOOO­OTT AlÍL az üzem hátsó be­járatánál levő talpszélmarógép­nél; Feketehajú, szemüveges, nyílt tekintetű, halántékánál őszülő, középkorú ember. Elő­ször 1924-ben lépte át az akkor még Schiffer nevét viselő gyár küszöbét. Tizenöt év után itt­hagyta, s gazdálkodni ment a tanyára. De nem tudta sokáig folytatni. Tavasz lehetett — 1949-ben—, amikor nyílt a tanyai konyha ajtaja, s egy gyerek toppant be rajta. Megmondja nevét, hon­nan jött, azután így fejezi be: t— Begyünne-e dógozni? A gyerek a Kecskeméti Cipő­gyár kifutója volt. A megszólí­tott Csaba István. Nézte-nézte hosszasan a gyereket, mert vá­ratlanul érte a kérdés, s így egy kis időt szerzett magának a gon­dolkodáshoz. Néhány percnyi habozás után kimondta a vára­kozó tekintetű gyereknek a szót: — Begyüvök. Az, mintha puskából lőtték volna ki, megfordult, s sietett a hírrel a gyárba. CSABA ISTVÁN otthagyta a földet, de nem vált meg tőle. Az asszonyra, meg a gyerekekre, már amelyikre lehetett — bízta. O pedig hajnaltájt ébredve, öt­kor maga mögött tette be a ta­nya ajtaját és szaporázta lép­teit, mert fél óra járás az állo­más, s a vonat nem igazodik a r késlekedőhöz. Csaba István pedig odaállt a talpszélmaró gép mellé s dolgo­zott., Addig sarkallta magát, míg a kiváló dolgozó, szakma kiváló­ja, a könnyűipar kiváló dolgo­zója című jelvény a kabátjának hajtókájára nem került. Ha jöt­tek más üzemből, megálltak a gépe mellett, s csodálattal fi­gyelték keze munkáját. — Aranyat ér a keze, bár­csak nálunk dolgozna — hallat­szott az elismerő szó. Ez nem tette önteltté, s a 600 páros napi normát mindig túlteljesítette, illetőleg a napi tervet ő maga a talpszélmarásnál elvégezte. — Tegnap is megvolt, tegnapelőtt is — avatkozik a beszédbe, majd így folytatja: — Az egyik nap félórát még hozzátettem a nyolc­hoz, azután másnap 1000 párat számoltam meg. Ez is igazolja, hogy aranyat ér a keze. AZ ERKÖLCSI megbecsülé­sen túl, nem panaszkodik az anyagiakra sem. Havonta két­ezer forint üti a markát. Hátha még kedvére pihenhetne oda­haza. De Csaba István nemcsak az üzemben áll helyt. Odahaza is segíteni kell a szőlőben. Az asszony nemrég jött ki a kórház­ból, nem hajolgathat. A Pista gyerek Pesten dolgozik, Jóska meg tanonc Kecskeméten. Kény­telen ő maga kezébe venni a permetezőt, meg a raffiát és az­tán esténként a szőlőben foly­tatja azt, amit a gyárban néhány órával azc.-őtt abbahagyott. — Pedig ez nem jó — szól mo­solyogva —, mert elnehezíti az ember kezét, s a gyárban bizony könnyű kéz kell. Könnyű, mert veszélyes gyor­sasággal — 8—10 000 fordulattal — forog a gép. — Ez nem is volna baj, csak ne rözögne — mondja Pista bá­csi. — Kikopott, hetenként kell javítani, de van úgy, hogy na­ponként ÍS; TALÄN ENNEK az áldazata? Napjainkban az ifjúsággal való foglalkozás kérdése nagy jelen­tőségre tesz szert a pártszerve­zetek munkájában. A pártszerve­zetünk taggyűlése ezért tűzte na­pirendre ezt a kérdést. Erre azért volt szükség, hogy egyrészt tájékozódjon a problémákról, másrészt segítséget nyújtson a KISZ-nek. A beszámoló, melyet Hajnal elvtárs, a KISZ-szervezet titká­ra terjesztett elő, foglalkozott az ellenforradalom ideje alatt az ifjúság szereplésével, majd is­mertette az ellenforradalom után kialakult helyzetet, a KISZ megalakulásának körülményeit, az azóta elvégzett munkát és a jövő feladatait. A taggyűlésen végig érződött az a szeretet, amellyel az idős kommunisták tárgyalták az ifjúság nevelésé­nek kérdéseit. Többen elmond­ták — idős elvtársaink — az ő fiatalkorukat, munkájukat az embertelen kapitalizmus idő­szakában­Az ifjúsági munka megjavítá­sa érdekében a pártszervezet tagjainak több segítséget kell nyújtani, mint eddig. Különösen felvetődött az, hogy a 30 éven aluli kommunisták dolgozzanak a KISZ-ben, mert eddig az a ta­pasztalat, hogy éppen ezek az elvtársak idegenkedtek az ifjú­sági szervezettől. Az ifjúsági munka megjavításának érdeké­ben fontos javaslatok hangzot­tak el. Bozsik elvtárs, idős kommunista javasolta, hogy ala­kítsanak egy bizottságot idős elvtársakból, akik konkrét sa-1 — mutatok a bekötött mutató­ujjára. — Igen! — válaszol. Aztán új­ra megindítja a gépet. Egy-két cipőt körülmarat, s azután me­gint elkapja a kezét. Nagy bosz- szúsan megállítja a gépet, s el­szalad a lakatosokhoz, bejelenti a hibát, hogy holnap kijavítva újból birtokába vegye hűséges pajtását. Ez szükséges ahhoz, hogy azt a lendületet, amely mindig eltölti, amikor a gép mellé áll, jól gyümölcsöztesse. Ezenkívül az is sarkallja, hogy újra, meg újra bebizonyítsa: amit Pesten hárman csinálnak, azt elvégzi ő egyedül is.;: gítséget nyújtanak majd a fiata­loknak. Darányi elvtárs olyan javaslatot terjesztett elő, hogy a \ fiatalokat hívják meg egy-egy \ VB-, vagy tanácsülésre, hadd; lássák a fiatalok, hogy a falu vezetői hogyan foglalkoznak az emberek ügyes-bajos dolgaival. Hangzottak el olyan javasla­tok is, hogy tartani kell a K1SZ- szervezetben előadásokat a szo­cialista együttélés szabályairól, az érdekvédelmi tanács megala­kításáról. Megemlítették azt is, hogy a fiatal kommunistákat határozatikig kötelezi a taggyű­lés a KISZ munkájában való részvételre. Darányi elvtárs, az iskola igazgatója, ígéretet tett arra, hogy a jövőben a pedagó­gusok is segítik majd a KISZ munkáját. A sokoldalú vita után most már remény van arra, hogy a hercegszántói kommunisták se­gítségével gyorsan erősödik a KISZ, s az eddiginél is jobban kiveszi részét az ifjúság szocia­lista neveléséből. Bálán Miklós SZŐLŐTERMELŐK, FIGYELEM! A Kecskeméti Földmű­vesszövetkezet a BOR felvásárlását újból meg­kezdte. Felvásárlás he­lye: Koháry u. 7., föld­művesszövetkezeti pince. 1080 Vasárnap van, reggel nyolc I óra, de már összefőtt agyad a melegtől, s alig pattint ki szik- rányi gondolatot ahhoz, hogy vajon mivel is ütöd el kelleme­sen a napot. Végül kisütöd; strandolni mégy! Ereidben a vér ólmos forróság­gal és álmos lomhasággal kerin- gél, elszenveded még az autó­busz katlanmelegét, de bágyadt szemeid előtt — ha homályosan is — kirajzolódik már az oázis: a Széktói-strandfürdő. (Mindegy, hogy olyan sűrű-zöld is egyik medencéjének a vize, akárha kendert áztattak volna benne.) Am, ahogy ^ mennyekbe is a purgatóriumon keresztül jut a megholt hívek lelke, ugyanúgy kerülhetsz át te ís a bűvös ajtón a kabinba, majd a vízbe. Itt a pénztár előtti sorbanállás a »tisztítótűz«. Százan állnak már előtted, nemsokára mögöt­ted is, közel kétszázan nyomnak tehát össze, s nehogy így egyedül érezd magad, a busz meghozza a további szenvedő sorstársaidat i is, — miközben néhány mlllimé- ! terrel jutottál csak előbbre. Így álldogáltok már, két busz utasai, s az előzőek maradványai, összespékelve, kicsit morogva is I egymásra, de legfőképpen a Víz-, Csatornamű és Fürdővállalat ve­zetőségére, hogy az a ... — na, moderáld magad, ne káromkodj —-, szóval, azért, mert nem képes egy busznyi utasnak jegyet adat- | ni, amíg a másik, a másikak megérkeznek az újabb és újabb emberszállítmányokkal. No, persze, mert csak egy pénztárt működtet. A helyszíni illetékesek azt mondják, hogy délután már lesz kettő is, de a délelőtti órákban a második kasszára nincsen — keret. (Mint hogyha bekeretezni, berámázni akarnék azt a pénztárt, nem pe­dig azért, hogy ne kelljen egy órát álldogálni a fürdő jegyért!) Viszont, a szóbanforgó vállalat vezetősége »fórban« van. mert minek áldozzon a »keretre«, amikor a szegény kecskemétiek úgysem mehetnek máshová für­deni, nem igaz? De a kutyafáját, ha megdühö­dünk (csak ne lohasataná az in­dolenciába dühünket ez a ká­nikula), társadalmi munkával —< az éjjel hűvösében — ásunk egy rivális medencét, ide, a Széche­nyi térre és akkor megnézheti magát a Széktói-strand, Bár kiegyeznénk abban is, ha a tanacs városgazdálkodási és fejlesztési osztálya, mint legfőbb illetékes nézné meg sürgős intéz­kedés végett ezt a strandpénz- tár-ügyet! (tarján) Kosztolányi Dezső: Nero (Szép- irodalmi). Kb. 308 oldal, egészvászonkötésben 23,— Ft Kosztolányi D«zsó »reképc a most megjelenő^ . „Nero» című könyvéből A hatalommal párosult dilettan­tizmusnak lélegzetelállítóan iz­galmas rajza ez a pompás re­gény. Nero, a véres költő, aki költői féltékenységében és őrü­letében sorban megöli barátait, vetélytársait, feleségét, anyját, s végül agg mesterét, Senecát is, képtelen az alkotásra. Uralkodá­sa alatt széthull a birodalom, felüti fejét az anarchia, s már senki sem érezheti magát biz­tonságban! Venesz * fe Több segítséget adunk a KISZ-nek jegyzést tette, hogy lakója bölcs ember lehetett, olvassam csal el a még életében magakészí­tette sírfeliratát; S ettől a párttitkártól kérdez­hettem én akármit, mindent tu­dott, s mert nagyon sok mássa: is beszélgettem, az volt róla t véleményem, hogy ő a falu leg­okosabb embere; Ilyen lehet — sajnos, nem voll időm, hogy személyesen megis­merjem — az izsáki párttitkái ia Tudom: vitái, javaslatai so­rán mindig meg tudja okolni mondanivalóját. Ha ő például azt állítja, hogy itt és ott ezt és azt nem kifizetődő termelni, a múlt ezzel kapcsolatos kudar­cainak az ismeretében fejti ki így a véleményét. De ugyanúgy, régebben a társadalmi rendszer hibája miatt elodázott valami jó megvalósítására is felhívja a fi­gyelmet; H a pedig valaki pöffeszke- 3űn előhozakodik előtte a szokásos »tudja, hogyan volt itt régen?«-nel, — hát ő tudja, jobban a tudálékosnál. Tudja, mert a fának nemcsak a lombját és virágait ismeri, de a gyökerét, ifl; Tarján István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents