Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-11 / 160. szám
Ha a párt szava halkul, az ellenség hangja erősödik! a PALM.ONOST ŐRI JEGYZETEK — Még most, három hónap múltán is büszkén emlékeznek vissza a pálmonostori elvtársak az idei május elsejére. Több mint 1200 ember vonult fel, s hallgatta meg az ünnepi beszédet. Ekkora tömeget még soha nem sikerült megmozgatni ebben a kiterjedt tanyavilággal körülvett kis községben. — Igen, így volt. De akkor nem múlt el hét két-három kis- gyűlés nélkül■ Az egyik elvtárs itt beszélgetett 3—1 emberrel, a másik odébb. Ezért sikerült jól a május elsejei ünnepség — mondja Berki elvtárs, a községi alapszervezet titkára. Azóta lassan elmaradoztak a kisgyűlések, a beszélgetések. — Sok a munka, nem érünk rá ilyen apró dolgokkal foglalkozni — mondotta az egyik. — Az udvarlás ideje lejárt, most már az történik itt, amit mi akarunk — így a másik. Éppen erről a káros nézetről, a szektás elzárkózásról beszélgettünk *az éjfélbe nyúló szombatesti összejövetelen. Szeri István elvtárs, a községi párt- bizottság titkára ismertette a helyzetet. — Itt mi megvitatjuk a párt- határozatokat, a kormány rendeletéit. Örömmel beszélünk róla, mert látjuk, hogy helyes politikát tükröznek, hasznosak, jók az egész községnek. De a mi szavunk mostanában itt benn reked a párthelyiségben, nem gut el a pártonkívüliekig• Megindul a beszélgetés. Eleinte inkább felszólalásokat hallani, aztán mind őszintébben, keresetlenebbül öltenek formát a gondolatok. Okos javaslatok, éleslátást tükröző megállapítások is, meg káros, visszahúzó nézetek is. Lukács elvtárs, a helyi tanács elnöke azt bizonygatja — és igaza van —, hogy nemcsak az »kifizetődő« a pártnak, ha egyszerre legalább 30 emberhez szólhat. Érdemes 5—6 vagy akár egyetlen pártonkívü- livel is beszélgetni. így legalább rögtön megtudhatjuk a véleményüket. Az a jó kisgyűlés, ahol több a beszélő, mint a hallgató. — Bizony, várják az emberek a mi szavunkat — kapcsolódik a beszélgetésbe egy másik párttag. — Már két tanyai szomszédom is felkerekedett a napokban, hogy tényleg visszajött-e a beadás és mondjam meg, menynyi lesz a fejadag• Mert a dadogás Fekete Bertalan azt mondja: minden gabonát, még a cséplőrészt is elviszik. — Újra ki merte nyitni a száját az a Fekete Bertalan? — csodálkozik el Krancz elvtárs, aki úgy látszik, azt hiszi, hogy »már szétvertük az ellenséget, meg sem mer mukkanni többet«. Aztán kiderül az is a beszélgetés során, hogy nem csupán a Fekete Bertalan, hanem a többi kulák és megvert ellenség is- felélénkült. Se szeri, se száma a rémhíreknek, hogy megadóztatnak mindent, a kerékpár után is havi 50 forintot kell fizetni, a homokfutó kocsiért 1000 forint luxusadót, a trágyahordó kocsiért meg 500-at kémek majd évente... — Miért ülnek fel ilyen bolond beszédnek, hát nem olvasnak újságot? Nem bizony. Minden kilencedik, tizedik család járatja csak az újságot. Rádiója sincs mindenkinek, de ha van is, abban nemcsak igazat lehet hallani, hiszen egyre uszít a Szabad Európa. így í O 1 y i k a vita, a beszélgetés és szóról-szóra bebizonyosodik, hogy igaza van Szeri elvtársnak. Több mint hiba, vétség lenne tehát a párt ellen, ha továbbra is elnéznék a ■rémhírterjesztést, nem szállnának szembe a rosszindulatú híresztelésekkel, s nem a párttagok, hanem az ellenség »ismertetné« a párt politikáját, a kormány rendeletéit. Fordul a vita, s arról is szó esik, kivel törődjön a párt, kikkel beszélgessenek, kiket állítsanak maguk mellé elsősorban. A szegényparasztságot, meg a középparasztokat. — Nem szabad megfeledkeznünk a volt párttagokról sem, erre külön felhívta a járás a figyelmünket — mondja Berki elvtárs. •— Altí eddig nem találta meg az utat hozzánk, azzal nincs mit beszélni — vág közbe újra harciasán Koncz elvtárs. — Hát a Páli Gazsi gazdaszomszédom, az talán ellenségünk? Meg a többi volt párttag, aki máig sem tudta az októberi felfordulást kiheverni, azok ellenségek? — vitatják Koncz elvtárs elhamarkodott és káros véleményét. Az meg csak hallgat egy darabig, de nem vonja visz- sza a szavát. Belátja-e, hogy nincs igaza, vagy sem, az egye-i lőre nem derül ki. Alig csendesül le egy kicsit a beszélgetés, újabb vita kerekedik az értelmiség problémája körül. Az értelmiséget itt a pedagógusok jelentik és sok velük a baj, A legnagyobb baj azonban az —, ahogy tapasztaltam —, hogy egy bűnös, vagy megtévedt pedagógust azonosítanak a többivel, s általában elítélik őket. Igaz, hogy Pekó Sándor tanító volt annak a »forradalmi bizottságnak« az elnöke, amely kilakoltatási végzést küldött a falu vezetőinek, kommunistáknak. De van a pedagógusok között kommunista is, olyan is, aki szívvel-lélekkel segíti az EPOSZ szervezet fiataljait, táncokat, énekeket, színdarabokat tanít nekik önzetlenül. S ezt nem veszik észre, sőt ahelyett, hogy az út felét megtennék előtt, Még azért is megszólják a pedagógusokat, mert városias, kivágott fürdőruhában fürödtek a csatornán... Már csaknem »delelőn« áll a hold, éjfélre jár az idő, amikor a beszélgetés végén búcsúzko- dunk. — Sokat kell még ezekről a kérdésekről beszélgetnünk — sóhajt fel mentegetőzve Szeri elvtárs, Igen, még a saját sorainkban is meg kell ütköznünk a »mindenki ellenség«, meg az ehhez hasonló káros nézetekkel- Ez az első lépés ahhoz, hogy a párt szava kijusson á négy fal közül és igazával elnyomja, elhallgattassa az ellenség hangját. P. L. 9kW«C8<JH^C(*0 XWJrm** Több ezer forint kárt okoztak megyénk déli részén a heves nyári viharokkal járó villámlások. Kunbaracson Bódog Ferenc szoba-konyhás, szalmatetős házába csapott bele a villám s az egészet leégette. Mivel Bódog gazda háza nem volt biztosítva, a kár több ezer forint. Ugyanebben a községben Juhász József rozskeresztjeiben okozott tetemes kárt az égi- háború. A Kunfehértói Állami Gazdaságnak pedig egy 16 méter hosszú, hat méter széles és hat méter magas szalmakazla lett a villámtűz martaléka. — Honnan az ördögből vegyek én most hirtelen 600 forintot! — töpreng egy idősebb dolgozó a Kecskeméti Gépgyár udvarán. Sorrajárja az ismerősöket — nincs! A vállalathoz fordul, a segélykeret kimerült — nincs! De amikor annyira sürgős! Hát honnan? (Rendszerint úgy szokott lenni, hogy amikor az ember megszorul a pénzdolgában, olyankor nem talál kölcsönzőt.) — No, még egy mentőkötél, hátha az ÜB. — Mondjátok meg nekem, elvtársak, honnan vegyek még ma 600 forintot? Csend. Az ember némán töpreng. Repül a mentőkötél: — Lajos bácsi, hát maga tagja a KST-nek, kérjen onnan! Az ember szinte elhül. Lassan locsúdik. — Hogy nem jutott ez nekem eszembe? Még akkor nap megkapta a 600 forintot. Ezt az esetet Szabó Józseíné mesélte el, a Kecskeméti Gépgyár pénztárosa, amikor aziránt érdeklődtem, hogy miként tölti be hivatását a KST az üzem-t ben? Amikor megalakult az üzem? KST, sokan idegenül fogadták. Persze, ez már a múlté, mert az ellenforradalomban sikeresen kiállta a tűzpróbát. Minden tagja hiánytalanul visszakapta a befizetett pénzét. A mozgalomnak a múlt hó végén 97 tagja volt 26 640 forinttal. Alig pár nap óta újabb 88 személy lépett be. Mostmár közel kétszáz tagot számlál. Abban bíznak, hogy ez a szám ezután is egyre emelkedik, mert a dolgozók felismerték a KST segítő szerepét, sőt azt is tudják, hogy a befektetett összeg évi 5 százalékot kamatozik is. Lajos bácsi talán még ennél is több jót tudna róla mondani. a párthoz közeledőkH:K^0<H:>H^<>CKWOao<^0*ow:K:w:wCK><K><><>^<><^^^^000<w00 hátat fordítanak nekik. , Kicsiből lesz a sok A kicsit azért kell megbecsülni,mert alappillére a nagynak; Bizonyára e gondolatból indult ki az a három újító, a Kinizsi Konzervgyárban, akiknek az újításáról az alábbiakban megem • lékezünk. Kiss Károly üzemi cipész, Kocsis József ruharaktáros gondolatában született meg az, miképpen növeljék a bakancsok kihordási idejét. Hosszabb töprengés után rájöttek, ha gumitalppal látják el a bakancsokat, az tovább tart, erősebb is. Elképzelésüket papírra vetették, s most egy év távlatából bebizonyosodott, hogy elgondolásuk helyes volt. A gumival talpalt bakancsok kihordási ideje 12 hónapról 16 hónapra növekedett. Az évi megtakarítás 8360 forint. — Az újitók 769 forint újítási díjat kaptak. Bácsi Béla főportás az 5/1-es exportládák méreteinél alkalmazott változtatást, s ezzel komoly mennyiségű anyagot takarított meg. Az utókalkuláció számítása szerint ennél a típusú exportládánál az évi megtakarítás 8938 forint. Ennek alapján Bácsi Béla 815 forint újítási díjat kapott. Á partizánok megbecsüléséről Kitüntetés — 5G°/o-o* vasúti kedvezmény Megyénk partizánjai hű harcosai voltak a proletárdiktatúrának s erejük, párt iránti szere- tetük az ellenforradalom idején csúcsosodott ki. Ennek ellenére csak az utóbbi időben jutott részükre abból az emberi megbecsülésből, ami őket joggal megilleti. Emlékszünk még arra a napra, amikor Baján átvették a partizánok kitüntetésüket. Az MSZHSZ megyei vezetőinek segítségével azóta sikerült tovább kinyilvánítani a megbecsülést. A megyei vezetőség aS elmúlt H ajnalodik a meleg, nyári éjszaka. A villanylámpák bágyadt fénye nem töri át a fák lombját, lehullik az utca kövére és meghal, ha jön a virradat. Valaki alszik a pádon. Bele- belehorkan a csöndbe, mint mikor a vad töri az irtást. A zseblámpa fénye végigpásztáz az alkonyon. Siltes sapka fekszik a pad lábánál, nyűtt arcú, 40 év körüli ember a pádon. Az ingderék gyűrötten kiszabadult, lecsüng a sapka után. Egyik lába a földön, a másik a pádon. Alszik, mit sem tud magáról. Pedig ha látná magát, sokáig kerülné a tükröt. — Hé, ember, nem törős a derékalja? Nem mozdul, mélyen alszik. Megrázom. Fogcsikorgatva ébred. Morog. Borgőzös szag ápo- rodik belőle. Fölül. — Z. bácsi jó ember! — Z. bácsit ne bántsák! És Z. bácsi indul. Hol az egyik, hol a másik fának szegi homlokát. Követem; Kedve szottyan s énekel; Inkább kornyikál; •— Lassan gyere a szekerem Után. : ; Meg-megnyom egy-egy hangsúlyt, és mire végigkacskarin- gózzuk az utat; a disszonáns kutyakoncert csaknem elnyeli a dévaj baritont* abolátlan szenvedély Me egáll egy kapu előtt. Fejjel nekitámaszkodik, valamit motyog és az ablakhoz tántorog. Zörget. — örzsi, hé, örzsi. nyisd ki! Átmegyek a túloldhlra. Szembe velem kinyitódik a kapu. Alacsony termetű nőszemély jelent meg. örzsi lehet, az élettárs. Hasad a hajnal. Valahonnan traktorok dörgése hallik. Az ember szinte bebukik. Még hallik az udvari ajtó csukódása, aztán elcsendesül a porta. Ez ennyibe maradt. Délután sétálok az állomáskertben, hizlalom szemem azsi- valygó gyermekforgatagon, amint a játszótéren nyüzsögnek. Leülök a szembelevő padra, egy hűs lombú fa alá. Hirtelen előttem terem két szurtos, szőke gyerek. A nagyobbik lehet ötéves, a kisebbik négy. Állnak előttem. A nagyobbik megszólal: — Bácsika, tessék adni 20 fillért. Erre mind a kettő tartja a markát. Vallatom őket; — Mire kell nektek a pénz? Nem felelnek, csak tartják a markukat. — Adok én nektek forintot is, ha hazamentek, szépen megmosakodtok. Látszólag felderül az arcuk és az apró, szutykos lábujjak mindenféle kriksz-krakszot rajzolnak elébem. Többszöri noszogatásra aztán megszólal az idősebb, csalódással remegő hangon: — De nem adja meg. — Dehogynem! Fogom kézen a két kis piszkost, gyerünk. Elkísérlek benneteket, mihelyst tiszták vagytok, adom a forintot. M it ad a véletlen? Ugyanabba a házba nyitunk be, ahol örzsi nyitott kaput az éjjel. Az ember nincs otthon. A gyerekek mosakodnak. Beszélgetünk az asszonnyal. Fék hogy elküldik az urát az üzemből. Sokat kimarad a munkából, ha pénze van — iszik. A gyerekeket az utca neveli. A férj nem ad haza annyi pénzt, amiből csak szűkösen is lehetne élni. Az asszony mosni jár, takarítani. Még így sem telik, — panaszkodik: — Nincs ruhám, a gyerekeknek is csak az van, amit rajtuk lát. Pedig őszre iskolába megy a nagyobbik. Honnan vegyek neki ruhát? Az ember még azt is elissza, amit én keresek. Kinyitja a kopott szekrényajtót: — Innen vitte el tegnap azt az 50 forintot, amit Kásáéknál kerestem — mondja, de már ekkor sír. A teljes kétségbeesés akkor fogja el, amikor azt kérdeztem tőle, szóvá tette-e már mindezt a férje munkahelyén? — Azt mondták — sírdogált szegény — hogyha nem javul meg, elküldik. — És mi lesz akkor? Kifakult kötőjét nézi, nem felel. Nyomja egy nyűgös családi, élet minden átka. Ebben a családban ezt jelenti a férj, az ital, a szenvedély. Bejönnek a gyerekek. Itt-ott vitt le valami piszkot a víz. Szinte döf a szemük. Pénzt! Zsebbenyúlok! Az asszonyka sír. Szinte nyögi a szavakat: — Ha a férjem rendes ember volna... Tovább nem mondja, de tudok belőle következtetni. Akkor nem kérnének a gyerekek pénzt, akkor több volna az éléskamrában, lenne a gyerekeknek ruhájuk, röfögne egy malac az ólban. Az asszony még tűr. Esedezve kér, ne írjam ki a férje nevét az újságba. Megmutatja neki ezt a cikket, hátha sikerül belátásra bírni; B( 'úcsúzom. Örülnék, ha csak két gyümölcsöt teremne ez a négy forint. Egyik: az apa visz- szaszerezné becsületét a család előtt. A másik: az apa visszaszerezné a becsületét a munkahelyén; Eszik Sándor időkben minden partizánt ki* sebb vagy nagyobb külföldi ru* ha, vagy élelmiszercsomaggal se* gített. A központi tagozat támogatása eredményeképpen megyénkből egy pedagógus partizán kíséreté* ben Bulgáriában négyhónapos üdülésre küldtek 12 partizán szülő gyermekét. Pár nappal ezelőtt négy parti* zánszülő gyermeke Csehszlová* kiába, négy pedig a Német De- mokratikus Köztársaságba utazott egyhónapos üdülésre. Ezenkívül több elvtársat részesítettek pénz- és egyéb anyagi támogatásban, sőt egy-két család nyugdíjellátását is biztosították A központi tagozat segítségé* vei sikerült elérni, hogy a par* tizánok a vasúti utazásoknál 50 százalékos kedvezményt kapja* nak. E néhány példa bizonyítja, hogy a párt és a kormány egy* re jobban megbecsüli a társa* dalom leghübb harcosait, a par* tizánokat. Jubileumi ünnepség Kalocsán A , Kalocsai Tanítóképző fennállásának 101. évfordulója alkalmával, július 20-án és 21-én jubileumi ünnepséget rendeznek: Az ünnepségre az intézet nevelőtestülete szeretettel várja volt növendékeit és azok családtagjait. Elhelyezésről, étkezésről, az ünnepség mindkét napján —< előzetes bejelentés alapján — az ünnepség rendezősége gondoskodik. A rendezőség kéri azokat a növendékeket, kik az ünnepségen részt kívánnak venni, jelentsék be címüket Kalocsa, Tanítóképp ző, Tomory u. 7. sz. alá. Olvasóink figyelmébe!; Közöljük, hogy a Petőfi Népe szerkesztőségében minden kedden délután 2 órai kezdettel ingyenes jogi tanácsadást tart a megyei ügyészség. (Cím: Kecskemét, Széchenyi tér 1. I. emelek)
