Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-10 / 159. szám

Kánikulai

Äi • A I

Bn arat

Utam az öreg templom mellett vitt el Egyszer csak azt veszem eszre, hátulról valaki meghúzza az ingem. Hátranézek. Egy barátom. Arca gyöngyözik az izzadtságtól, kezében kis csomag.

— Gyere — húz az enyhet adó la közelségébe, majd így zsörtölődik: — A szabadságomat töltöm. s néha csatangolok a városban- Be-betérek egy kis hűsítő italra- Hol nem kapok sört, máskor meg szódavíz nincs —, de ha van, az is igen meleg — mint a ... Fagylalt az még van, de szinte folyik a hőségtől.

— Te újságíró vagy, nézz utána, mi az oka? — Ezzel már fel is ugrik a strand felé igyekvő autóbuszra.

Én meg nyakamba vettem a várost.

Ä sörraktárban

A kerékpár száguld s én tö- rölgetem az arcom. Ügy érzem, megöl a szomjúság. »Szerencsémre« olyan italboltba térek be, ahol nem lehet sört kapni- Nem messze ide a Kőbányai Sörraktárak helyisége. Átruccanok. Mivel én is kedvelem a sört, az első szavam:

— Mi, sörivók, néha bosszankodunk, mert nincs sör.

— Ez nem igaz. Sör van — mondja határozottan a vezető.

— Mennyivel kap többet a raktár, mint tavaly?

— Havonta 800 hektoliterrel, de ha kétszerennyi volna, az is kevés lenne mostanában. Ez az oka annak, hogy az egyik helyen van, a másik helyen nincs sör. De még olyan eset nem fordult elő, hogy a városban egyáltalán nem lett volna sör. Júliusban is megkapja a vendéglátó azt a mennyiséget, amelyet júniusban kapott.

A szódavízgyárban

Megköszönöm a felvilágosítást és felpattanva a kerékpárra, tovább robogok a szíkvíz üzemhezIngujjra vetkőzött emberek sü- rögnek-forognak a gép körül. Töltik az üres hasú szódásüvegeket. Itt van a vállalat igazgatója, Diós Sándomé is. Tőle kérdem:

— Miért nincs elegendő szódavíz a városban?

— Igen kevés szénsavat kapunk Budapestről. Egy héten 30 —35 tartályra volna szükségünk, s csak ötöt, esetleg tizet kapunk. Ebből először a gyárak dolgozóinak védőitalszükségletét elégít■Ségbe, útközben újabb hírrel örvendeztettek meg: a BARNE- VÁL ad jeget!

Barátom intenciójára utánanéztem, mire számíthatnak a hőségtől gyötört kecskemétiek, —$ hát ezt tapasztaltam;

— Venesz —1

A barátság jegyében

A szovjet—magyar barátság jegyében az elmúlt héten egyik este Jánoshalmán, a laktanyában, az ott tartózkodó szovjet

JCét

tzute.tzn.oSZEREP

Színes szovjet fi 1 m opere11

Humor, életöröm, vidámság és a komikus helyzetek tarka váltakozása jellemzi ezt az új szovjet filmet.

Több mint száz éve játsszák színpadokon Lenszkij »Ljev Gu- rics Szinyicskin« c. darabját, amelyből a film forgatókönyve, készült. A darab főfigurája Szí-, nyicskin, az öreg színész. Élete folyamán sok színházban megfordult, de nagy szerepeket so-[ hasem kapott. Most minden reménye szép, fiatal és tehetséges: lányában van. De hogyan jut-\ hat a szegény Liza a világot jelentő deszkákra? Erről szól ez: a zenés, vidám szovjet film. ■

Jugyin, a film rendezője, azt: tűzte ki célul, hogy megőrzi a: darab színpadi hagyományait,\ de ugyanakkor filmszerűve is: teszi. A mosoly és humor segít-': ségével az élet igazságait akartaj eljuttatni a nézőhöz. :

Szinyicskin alakítója, Mer-: kurjev, a népszerű szovjet film-] művész, aki a Luxustutajon és a Vízkereszt c. filmekben már. meghódította közönségünk szíhelyőrség részére a KISZ és a Földművesszövetkezet kultúrgári dája nagysikerű műsoros estet rendezett• A kultúrtermet zsúfolásig megtöltötték a szovjet harcosok és tisztek, ezenkívül egy hatvan főből álló dolgozó paraszt vendégsereg.

A 19 számból álló nívós műi sort Csupik István, a községi tai nács VB elnöke nyitotta meg. Beszédében méltatta a szovjet-> magyar kapcsolatok elmélyítéséi nek jelentőségét, mely hazánk- ban a szocializmus felépítésének alappillére. A tartalmas műsor inagy sikert aratott, melynek né-> ' hány számát meg kellett isméi telni. Különösen sok tapsot kai pott Ballai Tériké kis óvodás, aki szovjet szerzők magyarra fordított számait énekelte. A műsor este 11 óráig tartott A barátság további megszilán dításához hozzá járul még az is, hogy a helyi szovjet alakulat tisztjei, parancsnokai Földi Já-1 nos, MSZMP titkár, Csupi Isi« ván VB elnök kíséretében látó- gatást tettek az Üj Alkotmány és a Kossuth Termelőszövetkei zetekben. A baráti látogatás sziJ vélyes légkörben zajlott le és ez alkalommal Popov főhadnagy, aki a Szovjetunióban kolhozelnök volt, kicserélte tapasztalai vét. Leányát, Lizát — Jugyinattait a tsz-ek vezetőivel és tag- alakítja. A bájos és tehetséges \jaival. Ugyanezen a napon a

szovjet elvtársak meglátogattak két—három egyénileg dolgozó parasztot is, akikkel beszélgetészinésznő a moszkvai Akadémiai Kisszínház művésznője.

A kedves, vidám filmoperettet a kecskeméti Árpád Mozi |seket folytattak, mutatja be július 11—14-ig,

Lusztig József

JBDÉjCYJEOCrUriyűnirilES

Egyesületi hírek

Értesítjük tagtársainkat, hogy július és augusztus hónapban vasárnap nem tartunk összejövetelt, összejöveteleink szombaton a szokásos időben és helyen kerül megtartásra.

Kiállításra jelentkezés

Felhívjuk azon felnőtt tagtársainkat és ifjúsági gyűjtőket, hogy akik az idei kiállításon részt kívánnak venni, legkésőbb szeptember 1-ig írásban vagy személyesen jelentsék be az egyesületben a szervező bizottságnál részvételi szándékukat.

Az fcNbZ-csapatok

Egyiptomban állomásozó finn katonái — az II Collezionista c. olasz lap értesülése szerint — tábori postahivatalt létesítettek, hol saját, speciális bélyegüket használják levelezésük bérmentesítésére. A svéd katonák is rövidesen hasonló bélyeget kapnak.

Bélyegúj donságok

Szovjetunió: Lenin születésének év*’’ fordulójára emléksorozat jelent meg. A sorozat Lenint a munkások, katonák között és a dolgozó szobájában ábrázolja.

Franciaország: Az ellenállási mozgalom mártírjai elnevezésű sorozat megjelent. — A sorozat 8 ír. címlete Jean Moulin (1899—1943), a 10 fr címlete Honoré d'Estienne d* Owes (1901—1941) repülőtisztet, a 12 fr. címlete Robert Keller (1399 —1945), a 18 fr. címlete Pierre Brosollete (1903—1919) újságírót, a 20 fr. címlete Jean Baptiste Le- bas (1878—1944) volt postaügyi minisztert ábrázolja.

Albánia: ,,15 éves az Albán Népköztársaság“ emléksorozat megjelent; az egyik érték az albán zászlót és címert, a másik érték egy tiranai középületet ábrázol, míg í harmadik érték Marx és Lenin

, arcképét ábrázolja.

SÍK JOHN HUNT:

Mielőtt megkezdődhetne a szállítás a Déli Nyeregre, még egy feladatot végre kell hajtani: útvonalat kell készíteni a Lhoce falán felfelé, legalább odáig, ahol a haránt irányú átkelő a Lhoce-gleccser fejétől balra, a Genfi Sarkantyú felé ágazik ki. A felderítés eredményeképpen már némi fogalmat alkothattunk e probléma nagyságáról, de május 7-én még mindig nem voltunk teljesen tudatában a feladat igazi nehézségeinek. Ezt a munkát George Lowe-ra, a jégjártasság nagymesterére akartam bízni, George Band, Michael Westmacott és négy legkiválóbb serpánk támogatásával. Az együttes, Westmacott kivételével, már a 3. táborban, vagyis a Fal lábáig terjedő táv feleútján járt. Azonnal munkához kellett látniok, ha május 15-ig el akarnak készülni vele; helyüket a 3. táborban másoknak kell elfoglalniok. Ed Hillary és én a rákövetkező napon indulunk felfelé.

Ed a fő szállító csapatot vezeti járatain a 3. és 4. tábor között, én pedig négy emberrel, akiket a 3. táborban levők közül választunk ki, a

4. táborban foglalok állást és elindítom a rakomány felszállítását a svájci

5. táborba. Eközben Gregory és Tenzing az alacsony szinti járatokat vezetik a Jégesésen. A felderítő csapat pedig lemegy Lobudzsébe, hogy a jól megérdemelt pihenésben részesüljön.

Előre láthattuk, hogy ez a sokféle feladat úgyszólván az egész hegymászó csapatot igénybe fogja venni. Merész terv volt, hiszen a csapat minden egyes tagjáról feltételezte, hogy a munka kezdetétől hiánytalan egészséggel és teljes tetterővel tud majd tevékenykedni a lehető legnagyobb siker elérésének érdekében. A voltaképpeni hegymászó csapaton kívül csupán egyetlen tartalékra számíthattam: Michael Wardra. Fontosnak tartottam, hogy a csúcstámadás idején Michael az Alaptáborban tartózkodjék, hiszen fagyás, kimerülés vagy más okok miatt szükség lehet rá. De az előkészítés időszakában kiváló hasznát vehetjük a kimerült vagy beteg hegymászók helyettesítésében.

Akárcsak eddig, most is nagy fontosságot tulajdonítottam annak, hogy ne maradjunk hosszabb ideig a hegyen, mint ameddig feltétlenül szükséges. Ha az időjárás még május közepén is olyan kedvezőtlen lenne, mint

79

amilyen a múlt hónapban volt, és az időjárásjelentések sem biztatnának előnyös változással, akkor valószínűleg vissza kell vonulnunk a hegyről, hogy a gleccser mélyebben fekvő pontján viszonylag kényelemben várakozhassunk, míg a helyzet jobbra nem fordul.

így vázoltam előttük a tervet. Ha helyesen tudom megítélni a helyzetet, akkor azt mondhatnám, hogy a feszült várakozást bizakodás és elégedettség váltotta fel.

A megbeszélés véget ért és szétoszoltunk. Charles Evans és Tom Bourdillon folytatták munkájukat: a Jégesés felé indítandó, még visszamaradt rakományt válogatták szét és látták el jelzőcédulákkal: Tenzing és Charles Wylie a serpacsoportok tagjainak kiválogatását tárgyalták meg; Wilfrid Noyce, aki csak az imént tért vissza az alacsony szinti szállítójáratról, az élelmiszerkészleteket számítgatta ki George Band megbízásából, aki a 3. táborban maradt. Csak a két George nem volt jelen, de nekik majd röviden elmondom a tervet, amikor felmegyek hozzájuk:

De céltudatos, tettvágyó hangulatunkat másnap este egy igen komoly hír hűtötte le. Az ötórai távbeszélgetés idején összeköttetésbe léptem George Lowe-val. Közöltem vele, hogy másnap Ed Hillaryvel felmegyek és átvesszük feladatkörét; magunkkal visszük Mike Westmacottot, hogy a két George-zsal együtt felszabaduljon és más fontos tennivalókat végezhessen el; részletes magyarázatokkal majd akkor szolgálok, amikor találkozunk. George gyászos hírrel válaszolt: »Halló, John az Alaptáborban! — itt George Lowe a 3. táborból — George Band beteg — torokgyulladása és láza van —• ma egész nap feküdt — idefenn aligha szedheti össze magát — le kell jutnia, amilyen hamar csak lehetséges. — Befejeztem.« Eszerint támadó élcsapatunk odafenn a Lhoce falán máris megcsappant egy emberrel: néhány napig sem a felderítésről éppen visszatért Mike Ward, sem a csapat más tagja nem töltheti be a hézagot. Azonnal hozzájárultam, hogy George Band jöjjön le üdülni Lobudzsébe. George folytatta: »Délben értem a 4. táborhoz, miután félnyolctól végig keményen tapostam a havat — egy órával elindulásunk után havazni kezdett — kevéssel tizenkettő után ismét elindultam — követtem a nyomdokvonalat úgy háromnegyed kilométeren át, de a sűrű havazás és a szél minden nyomot betemetett — ötven méterről is lehetetlen meglátni a jelzőzászlókat — Topki belezuhant egy szakadékba — több serpán rémület vett erőt — a jó öreg Dava Thon- dup persze nem ijedt meg — Gompu teljesen kikészült — utunkat vesztettük a jég közt — a hó majdnem térdig ér — szakadatlanul keresgéltük

a zászlókat — »Hunt sikátorán« kemény munka volt átvergődni _ a

lé

trán kúsztunk át és visszakecmeregtünk a 3, táborba — mind hullafáradtak vagyunk.«

(Folytatjuk)

80

jük ki. Ezenkívül juttatunk a központi éttermeknek, az italboltoknak és egy kevés mennyiséget a lakosságnak is. Persze szénsav nélkül nem tudunk szódavizet előállítani.

Hát ez nem valami biztató.

Ahol a fagylalt készül

Következő utam a Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat cukrászüzemébe vezet- Suhajda Fe- rencnévei találkozom. Megkérdem tőle:

— Van elég fagylalt?

— Van. Nyersanyagra nincs gondunk. Kakaó, vanilia, különféle ízek bőven rendelkezésünkre állnak. Tudunk elég fagylaltot gyártani. Míg a nagy melegek előtt naponta 3—3,5, addig ma 6 mázsa fagylaltot gyártunk, s ez elég.

Indulnék kifelé, de szava megállít:

— Kevés a jegünk. Naponta 150—200 tábla kellene, s csak százat kapunk. Hiába kérjük a hűtőipart, az nem ad.

— Oda igyekszem — válaszolok —, majd megkérdem, tudnak-e rajtuk segíteni.

A jég, a jég!

Üjra felpattanok a kerékpáromra, pár perc múlva már a Hűtőipari Vállalat kapuján lépek be. Egyenesen az irodába igyekszem, ahol Nagyistók István igazgatót üdvözölve azon kezdem:

— Szőrös szívűek vagytok a jégosztásnál. Miért takarékoskodtok ebben a melegben?

Kissé mérgesen néz rám, aztán határozottra fogva a szót, így válaszol:

— Áprilisban könyörögtünk nekik, hogy kössenek szerződést. Mi legyártjuk a jeget és elvermeljük. Akkor nem válaszoltak. Most meg nem tudunk segíteni. Hiába, nem megy. Először is a MÉK naponta 800 táblát visz el. Nem várt hússzállítmány érkezett, azt kell elsősorban tartósítani. Üzemzavarunk is volt, és ennek ellenére a napi két és fél vagon jeget le kell gyártaniNem tudunk többet adni. örülünk, ha kötelezettségünket teljesíteni tudjuk.

— Még a cukrászdának sem?

— Még annak sem.

— Mi lesz a fagylalttal? — gondolkodtam kifelé jövet. De mire visszatértem a szerkesztő-