Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-10 / 159. szám

r E©!T Q>]Rik a gyümelcsfeloásárló íelepen ,TTT?TTTTTTTfTTTTTTTTTTTTTfTTTTT')'TTT1 VÁRAKOZÓ EMBEREK, s kosarak sokasága fogad az egyik melegnek ígérkező nap reggelén a MÉK keceli kiren­deltsége előtt. Fél hét van. Az itt álldogáló, topogó bácsik, asz- szonyok arra várnak, hogy át­adhassák a tegnap szedett meggyet. Az átvétel . gyorsasá­gára nincsen panasz. De itt-ott hallatszik egy-egy megjegyzés az osztályozás miatt. Ezeket a »sérelmeket« a helyszínen orvo­solja Szentirmai Márton bácsi, a telep vezetője. Szakértő szeme elől nem bújhat el az iítődött, törődött, szárnélküli gyümölcs. És mikor egynéhány ilyen sze­met felmutat, a »reklamálók« rögtön elhallgatnak. KÉSŐBB AZ IRODÁBAN tu­dom meg Márton bácsitól, hogy szükség van erre az átható vizs­gálatra, hiszen innen, Kecelről több országba is exportálnak. Éppen a múlt nap szállítottak üvegmeggyet Csehszlovákiába és a Német Demokratikus Köztársaságba. Természetesen a belföldi fogyasztás kielégítése is feladatuk, a Kiskőrösi Konzerv­gyárat is részben ők látják el. Miközben ezeket feljegyzem, megkezdődik a felvásárolt áru kifizetése. Négy fiatal, csinos leány fizeti ki a termelőket. S míg a lányok fürge kezét né­zem, Szentirmai bácsi mesélni kezd az exportszállítások előké­szítéséről. — Délelőtt a termelőktől vesszük át a gyümölcsöt, dél­után válogatjuk, ha kell ládán­ként. Tudja, azért van erre ■szükség, mert a határon nagyon figyelmesen nézik meg a kiszál­lított árut. Én magam nem sze­retném, ha csak egy vagon visz- szaküldésével is rontanánk Ke­cel és az ország hírnevét. — Van-e elég felhozatal az exportálandó gyümölcsből? — Kérdezem, s kőiben arra gondo­lok, hogy ez a gyümölcs sok de­vizaforintot jelent az országnak. — Nem panaszkodhatott!. Bár történnek olyan esetek, hogy ős­termelői igazolvánnyal rendel­kezők háromszor annyi meggyet adtak el Budapesten, mint amennyi termett nekik. Már kértem a rendőrséget, tegyen va­lamit ebben az ügyben. MIKÖZBEN beszélgetünk, a kifizetésre váró emberek lassan »elfogynak«. Az irodában egyik­másik kislány reggelizni kezd és én is búcsúznék, ha Márton bá­csi meg nem állítana ezzel a néhány mondattal: — Olvasom az újságot. Meg vagyok vele elégedve, azt ta­pasztaltam, hogy sok bajra ta­lált orvosságot a Petőfi Népe. Nekünk, kecelieknek is volna egy fájó problémánk. — Szemé­vel fürkészően néz rám, s én fe­jemmel intek, mondja csak, fel­jegyzem. — Kecelről évente 4— 500 vagon gyümölcs és ugyan­ennyi termény megy el. Nem beszélve a tőzegtelep napi 25 vagonos termeléséről, Mégis kénytelenek vagyunk tizedes­mérlegen mérni a gyümölcsöt. Egy-egy ilyen rakodáshoz tíz ember munkája is szükséges. Arra kérem, írja meg az újság­ban, szereljenek fel a keceli ál­lomás rakodó vágányára egy va­gonmérleget. Ez megszüntetné a súlykülönbségeket és a külön­böző nézeteltéréseket. Nem be­szélve arról, hogy könnyebbénél tudnánk végezni a berakodást és az áru mérését. S gyorsabban tudnánk elküldeni a gyümölcsöt a határon túlra. MEGÍGÉRTEM Szentlrmai bá­csinak, hogy megírom kérésüket. ÍÍT'I.OK'SZATYOM 6 lORXNI A Kecskeméti Finommechani­kai Vállalat új gyártmányai kö­zé tartozik a nylonszatyor. Tíz­féle színben állítják elő. Az ed­digi 25 000 darabos megrendelés­ből hatezret szállítottak el Eger, Miskolc, Szeged, Békéscsaba, Kecskemét üzleteibe. A nylonszatyor nyersanyagát, a PVC lisztet Kelet-Németor- szágból szállítják ide és egy gép segítségével dolgozzák fel szá­lakká. Ezeket adják ki a házak­hoz, hogy az édesanyák a gyer­meknevelés és a háztartás mun­kája mellett még keresni is tud­janak. A vállalat vezetői kiszámítot­ták, hogy egy édesanya a gyer­meknevelés teendőinek ellátása mellett, ha ideje engedi, egy óra alatt megköt egy nylonszatyrot és ezért 6 forintot kap. Egy vidám délután a szociális oUhonban Az elmúlt szerdán kellemes délutánja volt a Kalocsára tele­pített Fővárosi Szociális Otthon lakóinak. Az idős gondozottak számára állandó probléma volt, hogyan töltsék el a napot. Hi­szen legtöbben -már rendszeres munkát nem, tudnak végezni, ol­vasni sem tudnak, kulturális le­hetőségeik pedig elég gyengék. Ezt a problémát látta a szociális otthon vezetősége is, de a kívül­állók is. Egy ilyen látogatás so­rán született meg özv. Fekete Andrásnéban, aki a nőtanács tagja Budapesten — az a gon­dolat, hogy kezdeményezi az otthonokban a rendszeres kultu­rális rendezvények megtartását• A budapesti színházak művészei közül sokan vállalkoztak, arra, hogy műsorokat adnak az ott­honokban. Ezek után látogatta meg a kalocsai szociális otthont a szó­rakoztató brigád. A műsorban egymásután léptek fel nyugdíjas művészek és főiskolai hallgatók. Szépek és művészileg is értéke­sek voltak az énekszámok, ket­tősök. Ezen az előadáson jutott tudo­másomra, hogy a fővárosi tanács határozata értelmében a kalocsai szociális otthont — záros határ­időn belül — visszahelyezi a fő­városba. Ezzel a város vissza­kapja a szociális otthon épüle­teit, amely a lakásínség rende­zése szempontjából igen nagy je­lentőségű lesz. G. I, •A KECELI PÉLDA Öt évvel ezelőtt kitűnő kezdeménye­zés indult el Kéce- len. A szőlőművelő parasztok szőlészeti, borászati ankétot tartottak, melyen beszámoltak addigi eredményeikről, ta­pasztalataikról. Az cinkét célja az volt, hogy Kecel Vegyes szőlőkultú­ráját profilírozza, megvitatták, hogy milyen szőlőfajtákat érdemes ültetni a keceli homokba. Az ankétnak meg is volt az eredmé­nyé. Bognár Károly tudományos kutató segítségével beiga­zolódott, hogy Ke­cel környékén az ezerjó és színes ka­darka-félék terem­nek meg a legjob­ban. A szőlőművelő parasztoknak fel­keltette figyelmét a nemes kezdeménye­zés és azóta is rend­szeresen összejön­nek vitatkozni a Földműves Körben. Laki András sző­lőtermelő a bor szí­nének előállításával, Dózsa András pedig a helyes permetezés kísérleteivel foglal­kozik. Rajtuk kívül még több szőlőmű­velő paraszt foglal­kozik kísérleti mun­kával. A keceli sző­lőtermelők átadják egymásnak gazdag tapasztalataikat, s ezzel is elősegítik szőlőkultúránk to­vábbi fellendülését. Talán a MÁV segít is a problé­ma megoldásában. Mindenesetre remélünk. S bár ő még marasz­tal — és egy kis meggy-reggeli­vel kínál, nem várhatok tovább. S míg búcsúzunk, egy »gumi- rádlis« kocsi érkezik az épület elé. Rajta, szinte minden talpa­latnyi helyet kihasználva kosár, s a kosarakban pirosán csillogó meggy. AZ ÉPÜLET ELŐTT a tömeg már eloszlott. A mérlegesek is a raktárba tették át működésük székhelyét. Minden csendes a MÉK keceli kirendeltsége előtt. Fél nyolc van. Gémes LVÁLTAK HETE Ügy látszik, Ámor és a ká­nikula sem nagy barátságban vannak egymással, s a kényel­messég kedvéért Ámor a nagy melegben azokat a fiatalokat kerülheti, akik már járatosak a szerelemben és elég könnyen rá- szedhetők egy-egy nemesebb el­határozásra, már mint a házas­ságra. A kecskeméti anyakönyvi hivatalban is az elmúlt héten mindössze hat pár kötött házas­ságot, ezek között is többségben elváltak, Ilii HÍREK AZ ORSZÁGBÓL Dolgoznak az országgyűlés bizottságai Az országgyűlés munkaügyi bizottsága kedden ülést tartott a Parlamentben- Szerdán délelőtt a mezőgazdasági bizottság Ülést; tart Úttörőalap létesül a 14—16 évesek Joglalkostatására Az Űttörő Szövetség országos vezetőségének hétfői tanácskozá­sán beszámolóban közölték, hogy az úttörőmozgalom taglétszáma ma már meghaladja a 270 000-et. A csapatok többsége színes, von­zó, tartalmas munkát folytat. — Több mint 2000 csapat 120 000 pajtással megy nyári sátortábo- rozásra. Bejelentették az úttörőalap lé­tesítését a 14—16 éves fiatalok foglalkoztatására. Ebből az alap­ból többek között konfekciós üze­met létesítenek, ahol fiatal lá­nyok megtanulhatják a szabás­varrást• Művirágüzemet, bentla* kásos kertészetet és háziipari munkákkal foglalkozó úttörő szövetkezetei is életre hívnak, Az őszig valószínűleg 300 fiatalt tudnak felvenni az úttörőalap­ból létesült üzemekbe s ez a szám egy-két év alatt valószí­nűleg több ezerre növekszik. A tanácskozáson közölték azt is, hogy az iskolákban Kisdobos­rajok alakítását tervezik. Ezek­nek tagjai 8 és 11 év közötti gyermekek lesznek, akikből fel­nőnek a későbbi úttörők. Öjabb külföldi árucikkekkel bővül a válaszlék A külkereskedelmi vállalatok osztrák cégektől különböző ru­házati cikkeket vásároltak. A belvárosi üzletekben rövidesen forgalomba kerül az Ausztriából érkező finom, tiszta gyapjúból kötött kardigán és pulóvergar­nitúra. A lengyel 25 Ó00 nylon­pulóverből az első szállítmány Ilii már meg Is érkezett. Kínából rövidesen a többi között varró­gépek, kerékpárok, tangóhar­monikák és Parher-rendszerű töltőtollak érkeznek. Vietnámból kisbútorokat, bőrárut, ezüst, öt­vösárut, nádíönatokat, teát ka­punk. A könyvtárak a helyi kultúrpolitika fontos tényezői A kiskunfélegyházi járási könyvtár példája tak, hiányzik közülük a mai ma­gyar irodalom, elenyészőén sze­repelnek a klasszikus ifjúsági művek és a tájjellegnek megfe­lelő szakkönyvek. Egyelőre lehetetlen bővíteni a könyvállományt, mert még az amúgyis szűkre szabott könyv­vásárlási kereteket is csökken­tették. Ne várjunk mindent az államtól Az államtól várni mindent azonban nem lehet — bár eddi­gi kultúrpolitikánk bizonyos te­kintetben erre nevelte a falusi és városi tanácsokat. Adjon az állam kultúrotthont! Rendezze is be, de nem akárhogyan! Adjon könyvtárat, gondoskodjék arról, hogy mindig megtalálhatók le­gyenek benne a legjobb köny­vek! Fizesse a könyvtárosok tiszteletdíját, stb. A tanácsok ennek fejében megküldték jelen­téseiket a felsőbb népművelési szerveknek arról, hogy a faluban Bálint István két hónapja ve­zetője a kiskunfélegyházi járási könyvtárnak. A könyvtár hely­zetéről beszélgetünk. A könyv­tárosok munkája nehéz, szerte­ágazó és művelt, politikus em­bert kíván. Nemcsak könyvköi- csönzésből és adminisztrálásból áll ez a munka. Felvilágosító, ideológiai munkát is kell végez­niük az olvasók körében. Az ellenforradalom leverése után az első negyedévben már mutatkoztak eredmények. Az ol­vasók többsége ma már éppen olyan szívesen olvassa a szovjet írók és orosz klasszikusok mű­veit, mint az októbert megelőző időszakban. Könyvtáraink munkájára erő­sen kihatott az a burzsoá nacio­nalista nézet, melynek végső kicsengése így hangzott: szovjet írók műveit ne olvassuk, mert azok nem művésziek. És ezzel a reakciós ideológiával megkezdő­dött a szovjet írók bojkottja. A nacionalizmus elleni harc eddigi eredményeivel könyvtárosaink még nem lehetnek megelégedve, mert egészségtelen jelek még ma is mutatkoznak kulturális éle­tünkben. A könyvtár társadalmi tevékenysége Járási könyvtáraink szervez­zenek kultúrpolitikai előadáso­kat és ezeken tisztázzák szocia­lista kultúránkat rágalmazó és eddigi eredményeinket lebecs- mérlő revizionista, nacionalista nézeteket. Ehhez a munkájukhoz kérjenek segítséget a járási MSZMP intéző bizottságoktól, közös erővel könnyebben szét­zúzhatják az ellenforradalom okozta szellemi zűrzavart. íme így gondolkodik egy könyvtáros, aki nem választja szét a művelődést a politikától, mert tudja, hogy a két fogalom édestestvér. A félegyházi járásban 26 falusi könyvtár van. Ezeknek a fontos intézményeknek egy negyedévi könyvvásárlási kerete azonban csak 2000 forint. Nagyon csekély az összeg ahhoz, hogy egy járás dolgozóinak kulturális igényeit ki lehessen elégíteni! Ha összehasonlítjuk a járás lakosságának számát a könyv­tárakéval, szomorú következte-1 Bács megye állami gazdasá- tésre juthatunk. 38 391 ember éi 'gaiban munkába álltak a cséplő- a járásban, s a 26 könyvtár pol- gépek is. Az aratógéppel levágott cain mindössze 9687 kötet könyi gabonát 68 vontató hordja a várja a dolgozókat. De milyen cséplőgépbe. Hétfőn a megye könyvek ezek is, Agyonolvasot-1 állami gazdaságaiban már ösz­örvendetesen fejlődik a kulturá­lis élet, a dolgozók igényei meg­növekedtek, stb. Ez a furcsa elmélet ma már kezd megszűnőben lenni. Taná­csaink belátták, hogy a község­fejlesztési alapból is lehet bizo­nyos összeget biztosítani kultu­rális célokra. A kiskunfélegyházi városi ta­nács 10 000 forintot ígért a járási könyvtár könyvállományának fejlesztésére. Ez szükséges is, mivel a város lakosságának több mint fele a járási könyvtár ol­vasója. Ez az ígéret azonban mindeddig ígéret maradt, a pénz kiutalása még nem történt meg. Milyen lenne a járási könyv­tár könyvállományának legal­kalmasabb összetétele? Bálint István erre így felel: — Az eddigi gyakorlat azt bi­zonyítja, az lenne a helyes arány, ha a könyvállomány 60 százaléka szépirodalmi, 20 százaléka szak­mai és 20 százaléka ideológiai könyvekből állana. Becsüljük meg jobban falusi könyvtárosainkat Falusi könyvtárosaink helyze­téről is szó esik. Ezeket az áldo­zatkész embereket jobban meg kell becsülnünk erkölcsileg és anyagilag is. Havi tiszteletdijuk 50 forint, holott egy kultúrotthon igazgató nem több fáradozásért megkapja a havi 300 forintot. Ez egyik oka annak, hogy a könyv­tárosok állandóan váltakoznak és ennek a vándorlásnak az ol­vasók vallják kárát. Ha a könyvállomány mostani állapotát nézzük, megállapíthat­juk, hogy a járás összes könyv­táraiban megrongálódott köny­vek könyvkötészeti költsége egy évben 10—12 000 forint lenne. Ezzel szemben 4000 forintot költ­hetnek ilyen célra. Ha ez így marad, könyvtári állományunk megrongálódási folyamatának nem lehet gátat vetni. A dolgozók pedig szeretnek ol­vasni. Nap mint nap kopogtat­nak a könyvtárak ajtaján, s ke­resik, kutatják a legújabb alko­tásokat. A félegyházi járási könyvtárnak 166 munkás, 150 paraszt, 123 értelmiségi és 795 iskolai olvasója van. A műnk* és paraszt olvasók tábora is egy­re bővül, s ezt az egészséges fej­lődést csak úgy lehet fokozni, ha új könyvekkel bővítjük a könyv­tárak állományát. Olvasó néppé vált nemzetünkj Ezt figyelembe kell vennünk és ki kell elégítenünk azokat a kul­turális igényeket, amelyek hoz­zásegíthetnek bennünket a szo­cialista kultúra megismeréséhez és továbbfejlesztéséhez. Ez pedig mindannyiunk közös ügyé. S elsősorban a tanácsoknak na­gyobb részt kellene vállalníofe megvalósításában. Bieliczky Sándor. NEGYVEN CSÉPLŐGÉP latoit munkához Rács megye állami gazdaságaiban szesen negyven cséplőgép állt munkába. A kombájncséplésséi együtt 33 737 mázsa takarmány- gabonát és 700 mázsa búzát en­gedtek zsákokba.

Next

/
Thumbnails
Contents