Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-09 / 158. szám
Készüljünk a táborozásra Morse ábc Több táborozni óhajtó pajtás f p: .------• kí vánságára közöljük a Morse- q:------• — nb c-t. r: • • — Franciaország! Kukkantó Karesz kéri Kecskemétet! — Halló, itt Magyarország, Kecskemét. — Kukkantó vagyok, szervusztok. — Szervusz, Karesz, hogy vagy? — Nagyon rosszul. — Csak nem vagy beteg? — Nem, de amit ma itt, Franciaországban láttam, az nagyon összeszorította a szívem. — Mi volt az? — Találkoztam egy magyar menekülttel. Októberben ment ki Ausztriába és most itt él Franciaországban. Sokáig beszélgettem vele, nagyon kért, ne hozzam nyilvánosságra a nevét, nagyon szégyellné. Az Alföldön született, Budapesten végezte az egyetemet, Dunántúl egyik városában dolgozott, mint mérnök. — És most mivel foglalkozik? — Favágó. Alkalmi munkás. — Hogy került Franciaországba? — Ügy, hogy Ausztriába azt mondták neki, kiviszik Kanadába, mert ott vasútvonalat építenek. Rá is adta a fejét a szerencsétlen, ment, azt ígérték, hogy mint mérnök dolgozhat odakint. — Hogy maradt mégis Franciaországban? — Ügy, hogy ott tudta meg útközben, nem mérnöknek viszik, hanem kőhordó munkásnak. — Nem akar hazajönni? — Dehogynem! Csak nem megy ám az olyan könnyen! — Egy sereg fasiszta menekült hálójában senyved, akik minden lépését figyelik és ha olyan gondolatokat forgat a fejében, hogy hazajön, megfélemlítik, fenyegetik. — Tehát nagyon megbánta, hogy elhagyta hazáját? — Nagyon. De hány és hány ilyen emberrel találkoztam már a nyugati világban! Hazájától elszakadt, kóborló magyarok. Sajnálom őket. — Köszönjük a jelentést, Karesz. äesl Egér öcsi beosont az éléskamrába. Hakmározok most egyet, gondolta magába, Hű, de nagy kosár kolbász, a teremburáját! óriásra tátotta a picike száját, Mind megeszem, tapsikolt két első lábával, mert eltelni sohasem tudott a hasával. Neki esett, mint aki nem evett a héten. Minden kolbászt berakott a hasába szépen, Olyan nagy lett a hasa, akár egy csofcjolyó, míg a lyukig el nem ért, gondolta — »ej, be jó!« De ott aztán kiderült, hiba van, nagy hiba: Olyan nagy lett a hasa, Nem fért be a likba. Addig kapart, cincogott a pákosztos pára, hogy a Cirmos figyelmét felhívta magára, Annak se kellett egyéb — máris a markába szorult a haszontalan, — s így morgott magába: »Finom étel a kolbász, soha meg nem vetem. De egérpecscnyével? Még jobban szeretem!« Eszik Sándor sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz Csupasz (Csupa-sz) A DÁN—NORVÉG MÉRKŐZÉS EREDMÉNYE: 5 :0 Jobbadán Fülöpszálláson nem pusztít már a burgonyabogár Fülöpszálláson a kolorádó- bogár irtása eredménnyel járt. Az első kolorádóbogár május hó 21-én jelent meg Gubacsi Gábor tanyai lakos földjén. A községi tanács azonnal ismertette a veszélyt és utána hamarosan felülvizsgálták dolgozó parasztjaink a burgonyavetéseiket. A bogarak szedésében részt vettek a társadalmi úton beszervezett gyűjtőbrigádok is. Természetesen a kézi szedés nem volt kielégítő. Ezért szerencse, hogy a Tassi Növényvédő Állomás felkészült a kolorádóbogár irtására és a permetezőket előbb szállította le községünkbe, mint ahogy a bogarak megjelentek volna. A dolgozó parasztok 54-ert vették igénybe a háti porozógépeket, a termelőszövetkezetek pedig két esetben használtak motoros permetező fertőtlenítést^ A porozásnak, fertőtlenítésnek meg volt az eredménye. A fülöpszállási határban levő burgonyatáblák bogármentesek és jó termést ígérnek. Most felkészülve várja a község dolgozó' népe a kolorádóbogarak második rajzását is. Gudman Albert biztató hírek a sörellátósrél Egyre nagyobb méretekben köszönt városunkra a kánikula. Ilyenkor van a legnagyobb keletjük a hűsítő italoknak, s főképpen a sörnek. Ami a sörellátást illeti, a Kőbányai Sörgyár kecskeméti le- rakatvezetőjétől nyert értesülésünk alapján elmondhatjuk, hogy a kánikulával egyetemben növekszik a sörrel megrákottan érkező vagonok száma is. Hetenként háromszor, négyszer is »befut« egy-egy sör szállítmány. A kirendeltségen csak a fej* tésre váró és a palackozott söröket tároljak, jelenleg mintegy 31 hektolitert. Üveges sör 3600 darab van a raktáron, de ez is folyamatosan érkezik, nem kell nagyobb szükségtől tartani. Még egy jellemző adatot: — O' legutóbbi napokig a melegtől egyformán szomjúhozó Kecske- mát városi és járási, valamint félegyházi járási lakosok 9000 hektoliter sört fogyasztottak el. Váljék egészségükre! \4—I 65000 forint jutalmat) az.idén ' > Kecskemet varos 7000 forint segélyt ) pedagógusai Az iskolai évzárók után, mint minden évben, most Í6 sor került a pedagógusok egy évi munkájának felmérésére, értékelésére. A szokásos értékelés azonban most mélyebb, s éppen ezért eltér az előbbi évektől. Az ellen- forradalmi események és az azt követő időszak, mint másokat is, a pedagógusokat is keményen próbára tette. S bizony nem mindenki állta egyformán a próbát. Voltak pedagógusok, akiket magukkal sodortak az események és nevelőhöz, pedagógushoz nem méltó magatartást tanúsítottak. Ezért vált szükségessé néhány olyan hathatós intézkedés, melynek végrehajtását a napokban fejezte be a városi tanács művelődésügyi csoportja. A hivatásához méltatlan magatartást tanúsító nevelők egyrészét fegyelmivel, áthelyezéssel figyelmeztették, s csak a legsúlyosabb esetben bocsátották eh Ugyanakkor nem feledkeztek meg azokról a pedagógusokról, akik nem veszítették el józanságukat, hitüket és készek voltak segíteni a rend helyreállításában, a sebek begyógyításábam Néhány példát arra, hogy a pedagógus »társadalom« mennyire nem mostoha gyermeke az államnak, s hogy továbbra is mily nagy megbecsülés övezi a hazához hű, a gyermekekért minden áldozatra kész nevelőket: Az idei pedagógusnapon öt kecskeméti nevelő kapta meg »Az oktatásügy kiváló dolgozója« kitüntetést a velejáró 1800 forint pénzjutalommal, 21 pedagógust jutalmaztak rendkívüli előléptetéssel, hét pedagóguscsaládnak intézték el hosszú évek óta húzódó lakás- problémáját, öt pedagógus részesült jutalomüdülésben, 25 kapott szakszervezeti beutalót; Ezenkívül ■— ami szintén nem csekélység — 65 ezer forint jutalmat, és 7 ezer forint segélyt osztottak ki az idén a kecskeméti pedagógusok közötti SÍK JOHN HUNT: A zárt és á bontott áramlásé készülékek tervének ismertetése következett. Először a zárt áramlásával hajtjuk végre a kísérletet, mert ez gyorsabb és takarékosabb; ha sikerül, akkor nem lesz szükség újabb •kísérletre — hiszen megeshet, hogy az idő nem kedvez annyi ideig, hogy mind a két kísérlet végbemehessen —, s ebben az esetben elkerülhető, hogy tábort létesítsünk a Délkeleti Gerincen. Az első csúcstámadást Tom Bourdillon és Charles Evans hajtják végre, akik már oly sikeresen működtek együtt és nagy gyakorlatra "tettek szert a zárt áramlású készülék használatában. Erről a kísérletről szólva világosan leszögeztem, hogy tekintettel a még mindig kipróbálás alatt levő készülékre, és a megteendő táv nagyságára, részben olyan terepen, amelyet még nem ismerünk, az első és legfontosabb célpont a Déli Orom lesz. Csakis akkor tehetnek kísérletet a továbbnyomulásra, ha a készülék működése és az oxigén- ellátás kielégítő, az időjárás kedvező, s a terep a két csúcs között olyan lesz, hogy a végső utat oda és vissza biztonságosan meg lehet tenni egy adott időhatáron belül. Ezt az élcsapatot Tenzing és Hillary követik nyomon, akik a bontott áramlású készüléket használják; ez a pár minden kétségen felül megalapozta jogcímét a csúcstámadásban való részvételre. A második csúcstámadó párt támogató csapatot én magam és Gregory fogjuk alkotni, négy, esetleg öt válogatott serpávai, akiket erre a különleges feladatra képeztünk ki és tartogattunk. Pontosan követjük a tanácsot, amelyet Norton és Longstaff adtak nekem; kivételes és személyes felelősségünknek tekintjük az utolsó tábor elhelyezését a Délkeleti Gerinc elérhető legmagasabb pontján. 8540 m magasságra gondoltam, de hát ez, természetesen, még előre nem látható körülményektől függött, elsősorban attól, találunk-e kellő nagyságú, alkalmas teret ahhoz, hogy a végső tábor kis sátrát felállíthassuk. Itt rövid kitérővel meg kell említenem, hogy a támogatásra vonatkozó intézkedéseket később megváltoztattuk. Noha komoly érvek támasztották alá, hogy együtt tartsuk mindazokat, akik a készleteket a legmagasabb táborokba szállítják fel, még fontosabbnak tartottam, hogy az első csúcs77 támadó pár mögött közvetlenül ott legyen a támogató csoport, különösen azért, mert nem tudhattuk bizonyosan, nem kell-e majd huszonnégy óránál hosszabb időnek eltelnie a két csúcstámadás között, akár a kedvezőtlen időjárás, akár más okok következtében. Mindkét csúcstámadás alatt ott akartam lenni a Nyergen, s ezért elhatároztam, hogy két serpávai az első támadó párhoz csatlakozom, Gregory pedig három serpávai Hillaryt és Tenzinget támogatja. Feltéve, hogy a két csoportnak a Teknőbői a Nyeregig vezető útján semmi akadály nem merül fel, a másodiknak azon a napon kell megérkeznie a Nyeregre, amikor a zárt áramlású készüléket használó első pár visszatér oda, miután elérte a csúcsot, vagy kísérletet tett az elérésére. Ezután a helyszínen döntenénk el, vajon megtörténjék-e a második kísérlet. Reméltem, hogy meg fog történni. Az egész két nap alatt bonyolódnék le: az elsőt arra fordítanánk, hogy egy sátrat és egy éjszakára való élelmet a Déli Orom felé nyúló gerincen a lehető legmagasabb pontig feljuttassunk. De mielőtt ezeket a célokat elérhetnénk, még nagyon sok közvetlen tennivaló vár reánk. Mindenekelőtt elegendő készletet kell felhalmoznunk 4. táborunkban ahhoz, hogy bevárhassuk a kedvező idő nyújtotta alkalmat; már a tervben két hetet szántunk az Everest megostromlására. Ha a hegy ennél hosszabb ideig ellenáll, akkor újra ki kell egészítenünk készleteinket az Aiaptáborból felhozott utánpótlással. Ugyanez alatt az idő alatt a csúcstámadáshoz szükséges készleteket, vagyis mindent, amit a Teknőn túl következő szakaszra szántunk, össze kell gyűjtenünk az 5. táborban, amely ilyképpen a csúcstámadás készleteinek raktárául fog szolgálni. A készletek pontos mennyiségét és súlyát már pontosan tudtuk, s ezek alapján megállapíthattuk a szállításukhoz szükséges magassági serpák számát is. Legalább tizenkét ember kerül szóba, és tartalékról is gondoskodni kell. A serpák két csoportban teszik meg az utat, mindegyik a hegymászó csapat egy-egy tagjának a vezetésével. Ennek, a csúcstámadás tervében annyira fontos műveletnek a vezetésére Charles Wylie-t és Wilfrid Noyce-ot választottuk ki, mert mind a ketten nagyszerűen tudtak bánni embereinkkel. A készletek végső felszállítása a Nyeregre, a csúcstámadásra megállapított időrendtől függetlenül menne végbe, ámbár, ha befejezésekor az időjárás továbbra is kedvező maradna, az első csúcstámadó pár közvetlenül követhetné a Déli Nyeregre szállító csoportokat. Hogy a Lhoce falán ne kelljen túl nagy tábort létesíteni, és hogy egy esetleges visszaesés következményeit szűkebb határok közé szorítsuk, jobbnak tartottuk, ha Noyce és Wylie csoportjai külön-külön teszik meg útjukat fölfelé, huszonnégy órás időközökben, akárcsak a csúcstámadó párok. (Folytatjuk) 78
