Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-09 / 158. szám

Tudósítónktól: Az Izsáki kommunisták fölvilágosító, meggyőző munkája Az Izsáki kommunisták leg­utóbbi taggyűlésén a párt tö­megkapcsolatainak kérdéseiről tanácskoztak. Figyelembe vet­ték, hogy a falu mezőgazdaság­gal foglalkozó dolgozói a nyári időszakban késő estig a határ­ban szorgoskodnak. Határoza­tukban arra hívták fel a párt- szervezet tagjainak figyelmét, hogy kint, a szántóföldeken is keressenek alkalmat a szomszé­daikkal, ismerőseikkel való be­szélgetésekre és ezeket is hasz­nálják fel a párt politikájának ismertetésére, magyarázására. A taggyűlés részvevői vala­mennyien vállalták, hogy a fa­luban végzett agitációs munká­jukon kívül, a határban, a szán­tóföldeken, a szőlőkben is be­szélgetnek a párt politikájáról a dolgozó parasztokkal. A taggyűlés határozata alap­ján a nagyobb felkészültségű vezető kommunistákból 10 tagú előadócsoportot szerveztek. A csoport tagjai szomszédaiknál, köztiszteletben álló gazdák há­zánál beszélgetésre hívják ösz- sze a dolgozó parasztokat. Az ilyen összejöveteleken kialakult beszélgetéseknek általában nincs előre meghatározott témája, ar­ról folyik, ami a részvevőket a legjobban érdekli. Ezeken a cso­portos beszélgetéseken előadást nem tartanak. Kálmán János egyéni gazda, aki résztvett egy ilyen beszélge­tésen, mondotta el, hogy az ilyen kisebb csoportokban való ta­nácskozások őszinte légkörében bátrabban elmondják problé­máikat és kérdéseikre is érthe­tőbb, világosabb választ kapnak. Nagyobb gyűléseken ilyen rész­letes válaszokra és alapos vitára — megállapítása szerint — nincs lehetőség. Az agitációs munka felélénkí­tésével az izsáki kommunisták a vezetés új útjait, helyesebb módszereit keresik. Megállapí­tásuk szerint helyes úton jár­nak. Agitációs módszereik vál­tozatosak, a további siker a mondanivaló erején, igazságos­ságán, a tartalom gazdagságán múlik. A pártszervezet vezetői gon­doskodjanak róla, hogy a kom­munisták mindig ismerjék a legújabb eseményeket, és legyen jó, tartalmas mondanivalójuk. A vitákban, a beszélgetéseken a legjobb érveket használják, ak­kor a siker nem marad el, s to­vább erősödik a párt és a töme­gek kapcsolata. Megalakult Baján a% ifjúsági érdekvédelmi tanács A KISZ intéző bizottság iro­dájában a napokban összejöttek városunk fiataljai, hogy meg­alakítsák a Kommunista Ifjúsági Szövetség intéző bizottsága mel­lett működő ifjúsági crdckvédel-( mi tanácsot. A tanácsba, melynek Ödorj Lajos, KISZ JB-tag lett az el-i nöke, beválasztottak tanárokat, j mérnököket, jogászokat, tapasz-* talt munkásokat, ezenkívül a j párt- és a szakszervezet képvi-, selőit is. Az érdekvédelmi ta-j nács munkája lényegében abban* merül ki, hogy segítséget nyújt' a fiatalok mindennemű problé-; máinak megoldásához. Például a' munkásfiataloknak a munkavé-J delmi, egészségügyi, jogi kérdé-( sekben, a tanulófiataloknak ta-J nulmányi, pályaválasztási prob-c lémáikra ad tanácsot. ‘ Az érdekvédelmi tanács terv-c bc vette a szórakozóhelyek el­lenőrzését is. Ezel is segíteni kí­vánja a fiatalok egészséges, kul­turált szórakozásának fejlődését. Várady Gyula A MA'GYAP •SZOCIAU'STA MuNKÁ-SPAPT 2ÄCS ~ KISKÜN MEGYEI lÁtilA ' 1 m i keddi m e g j e g y % é s e Rossz a festék, — én sem lopom a pénzt... Nem volt szándékomban firtatni a Kecskeméti Patyolat Vál­lalat festési és tisztítási munkáját, de az egyik dolgozója erre kényszerített, mert némi köze van az én ballonruhám festéséhez. Festés!? Mindennek lehet nevezni, csak éppen annak nem. Ha azt mondom, hogy förtelem, még egyhe kifejezést használok) A kiadással foglalkozó kartársnő látva megbolygatott kedély­állapotomat, utolsó szalmaszálként mentségül megjegyezte: rossz a festék. Én elhiszem. Ugyanakkor az a véleményem, ha nem tudják becsületesen elvégezni a festést, ne vállalják. Higyjék el nekem, főleg az, aki a ruhámat festette, én sem lopom a pénzt, — még- lozzá 54 forintot. Mellesleg az én pénzem még csak nem is rossz. És még egy megjegyzés: ilyen munkával nem lehet meg­becsülést szerezni egy állami vállalatnak. Venesz ■OOOOOOOOOŰOOŰOOOOOOOŰOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Nálunk is van szüzföld! Eredményes kísérlet a meszes, szódás szikesek megjavítására a dunaveeseijárásban A dunaveesei járásban 8500 ! holdat terméketlen, meszes, szó- 'dás szik borít. A sok helyen ! szürkésfehéren virító, egy-két 'centiméter magasságú sziki méz- | pázsittal lepett pusztaságok ter- 'mővé tételével sokáig eredmény­telenül próbálkoztak. Az elmúlt évben azonban AUol leföd tnéq- Ualás-z únfött, este tnái földben a tailáutfés Komplex gépesítés a Hildpusztai Állami Gazdaságban »Látod azt az erdőt? Fáját [mind levágod, eke-taligának, szekérnek [csinálod, felszántod, beveted földjét [gabonával: s tisztelkedel holnap búza- [kalácsával...« «— citálom a verses mesét, mely­ben a boszorkány anyósjelölt Ilyen feltételt szab a lánya ke­zére pályázó királyfinak s a le­gény a jó tündérek segítségével teljesíti is a lehetetlennek látszó kívánságot. Maár András, a Hildpusztai Állami Gazdaság főagronómusa mosolyog: — Hát mi nem tündérek, ha­nem a gépek segítségével csinál­tunk hasonlót. Ha nem is olyan csodát, mint a mesében, de azt tnindenesetre már elértük, hogy ahol reggel még lábon állt a gabona, ott estére kelve már gyűrűshenger jár a tarlóvetésen. Ennek nyomára kell járni: hogyan csinálják? S tényleg: nincs itt semmi titok, csak okos szervezettség s lelkiismeretes emberek. Két kombájn és négy Knotek- aratógép dolgozik a gazdaság több, mint 700 holdas gabonatáb­láin. A gépi erő teljes kihaszná­lására törekednek, ezért például a két kombájn tervét 520 hold­ban állapították meg, — tavaly is ugyanennyit végeztek. Sán- dorfi Ferenc és Beck Ferenc na­ponta 300—380 zsákot eresztett teli az árpából, ami súlyban 180 >—200 mázsának felel meg. Pedig nem hajráznak, mert nemcsak a mennyiséget nézik, hanem első­sorban azt, hogy egyetlen szem 6e hulljon el e a tarlót is becsü­letesen levágják. A teli zsákokkal vontató forog ügyesen és gyorsan, mert a kom­bájn szalmákocsi-kezelőinek is gondjuk van arra, hogy ne pár­huzamosan sorolva, hanem sakk- táblaszerüen eregessék le a szal­macsomókat s így jobban lehet közlekedni köztük. A kombájn nyomában ott bal­lag a lógereblye s kétszer lelki- ismeretesen összejárja a táblát, hogy a legkisebb letört kalászt is megmentse. A lovak sarkában pedig két fürge Harz-Diesel ber­reg, a szalmát húzza le. Ezt a munkát egy házi fabrikálású, ki­tűnő újítás gyorsítja. A fogatos lehúzót átalakították s láncos meghosszabbítással két traktor­ra kapcsolják. Egyszerre 6—7 csomót fog s fél nap alatt 25—30 holdról takarítja le a szalmát. Ha ez kész, a traktorvezető ekét kapcsol a gépre, az eke után egytagú henger s vetőgép kö­vetkezik s máris földben van a rövidtenyészidejű kukorica, a takarmánycirok magja... Itt egyéb látnivaló már nem akad. De kövessük csak a kicsé­pelt gabona útját! A sebes vontatók a kombájn­szérűre tartanak. Ott a nagy cséplő már dohogva tisztítja az új magot. A gabonacsomó köze­péről motorral hajtott szívócső adagolja a szemet a dobra futó szalagra. Ez is nagyszerű dolog: Fekete László főgépész újítása. Folyamatos, egyenletes, gyors a munka, nem etetik túl a gépet. S amíg a régi módszerrel napi 120 mázsa gabonát tisztítottak ki, most 3—4 vagonnal is áten­gednek a dobon. A tiszta szemnek most már rövid az útja a beto­nozott padlásra, ahol 60—70 cm vastagságban elterítik s naponta gondosan átforgatják, hogy jól száradjon. A Hildpusztai Gazdaság — hi­vatalosan is vetőmagszaporító gazdaság lévén — az idén mint­egy 45—50 vagon nemesített ve­tőmagot termelt s nemcsak a megyébe szerte, de az ország más vidékeire is szállítja. Szál­lításkor a magot még sZelekto- rozzák és fémzárolják. Maár András büszkén említi, hogy a fenti vetőmagmennyiség a nö­vénytermesztési ág termelési ér­tékének mintegy egyötödét je­lenti pénzben. íme: így csinálnak ügyes em­berek. eszüket használva, jó gé­pékét szolgálatukba állítva, nagyszerű valóságot a mesebeli kívánságból. Így zsugorodik las­san csak öreg parasztok emlé­kévé az inatszakasztó, hetekig tartó aratás fáradalma... G. K. Herke professzor, az Országos Mezőgazdasági Kutató Intézet munkatársa egészen olcsó és nagy területen alkal­mazható módszert kísérlete­zett ki. Eljárása abból áll, hogy az első kaszálásig tocsogó árasztással ál­landóan nedvesen tartja és péti­sóval kezeli a területet. Tavaly négy holdon, az idén pedig 15 holdon végeztek kísér­letet Szalkszentmárton határá­ban, az Állami Kostelep legelőin. Eredményei bámulatosak. A hol­danként egy mázsa pétisó fel- használásával kezelt területen 13 —15, a két mázsával megszórton 18—20, végül a három mázsa műtrágyát kapott területen holdanként 25—30 mázsa jóminőségű szénatermést adott a kísér­leti parcella. A kihasználatlan területek megjavítására irányuló törekvé­seket a járási pártbizottság fel­karolta és a sikeres kísérletek A járási szemléltető biztató eredményeit most széles körben tudatosítja. pártbizottságon táblát készítet­tek, melyen eredeti nagyságban, sűrű­ségben láthatjuk a szikes terület növényzetét javítás előtt és an­nak elvégzése után. Hasznos és tanulságos ez a táblázat, amely új és nagy lehetőségre hívja fe! a látogatók figyelmét. A járási pártbizottság dolgo­zóinak számítása szerint a jövő évben már 2000 hol­don lehetne Herke professzor eljárásával a javítást elvé­gezni. A szikesek meg javításához szük­séges víz biztosítása érdekében már tárgyalnak az illetékes víz­ügyi szervekkel. A szik elleni támadás megkez­dődött és a kilátások biztatók. Reméljük, hamarosan újabb, ed­dig érintetlen, szűzföldekkel bő­vül hasznot hajtó területünk. € SZÍl^IlASCI C3r0^JD>0]K <kkkkkk>oo<hkk>ockkkh>ckx><>ck>o<>o<kk>o<>o > Széljegyzetek a vidéki színházkultúráről III. folytatás A »HAKNI« ELLENI HARC egyik jó fegyvere lehetne, ha anyagi ösztönzéssel, vagy más módon is elősegítenék művé­szeti szerveink, fiatal művésze­ink művészeti stúdiókba való tömörülését. A szakmai fejlő­dés szinte elengedhetetlen felté­tele, hogy a fiatal színés alkotó vágyait, képességeit minden mó­don kibontakoztassuk. Emellett természetesen nem feledkezhe­tünk el az eddig majdnem telje­sen megoldatlan világnézeti nevelésről, a néhol eléggé hiá­nyos általános műveltség fejlesz­téséről sem. Megtalálhatnák ebben a nekik való tennivalót az ifjúsági szövetség és a szak- szervezetek. A művészeti tanács és a szakszervezet, valamint a helyi színházi pártalapszerve- zet tennivalóin is érdemes volna elgondolkodni ezen a területen. Ahhoz, hogy rendet teremtsünk a fejekben és eloszlassuk a té­ves nézeteket, nagy szerepet kell vállalnia a színházi párt- szervezetnek és más szerveknek, így a szakszervezetnek, az ifjú­sági szervezetnek is. MILYEN SZÉP és követendő példa lenne, ha — mondjuk — a kecskeméti fiatal színészek stúdiója lendületes együttesbe tömörülve megoldaná a vidéki színházak egyik nagy proplémá- ját, az ifjúság számára alkal­mas műsorok szolgáltatását. Tág tere volna itt a kezderhényezés­ha ezzel a kitüntetéssel együtt járna az összkomfortos örökla­kás, hiszen a lakásgondok a vi­déki színészek, — elsősorban a kis fizetésűek — legnagyobb problémái. Igaz, Kecskeméten országos viszonylatban is példa­mutató volt; a színészház létre­hozása, de ehhez minden eszten­dőben hozzá lehetne csatolni egy-egy újabb lakásjuttatást az épülő új bérházakban. Színé­szeink kecskeméti letelepedésé­nek egyik nagy Ösztönzője lenne ez. CSAK NÉHÁNY gondolatot szerettünk volna megcsendíte­ni most a kecskeméti Katona Jó­zsef Színház évadjának befeje­zése előtt. Az ellenforradalom sok kárt tett a lelkekben. Nem kerülte el színházunkat sem. Ha. úgy gondoljuk, hogy helyes — és feltétlenül helyes — a vétke­sek megbüntetése, arra is gon­dolnunk kell, hogy rendezzük, vidéki színházaink függőben le­vő ügyeit, hadd bontakozzék ki zavartalanabbá, mint eddig az a nevelő munka, melynek része­sévé kell tenni legfontosabb me­gyei kulturális intézményünket, az állami színházat. Úgyis, hogy a társadalmi nevelés fontos té­nyezőjeként ismerjük el fejlődő színházi kultúránkat, úgyis, hogy megteremtjük az egészséges köl­csönhatás érvényesülésének fel­tételeit színház és közönség, tár­sadalom és színház viszonylatá­ban, Cs. L. nek, akár a világirodalom, akár a magyar színműirodalom stú­dió előadásokon való megismer­tetése útján. Akár irodalmi szín­pad megteremtésével, vagy más módon el lehetne érni, hogy fia­tal művészeink igényesebb sze­repeken csiszolhatnák képessé­geiket, kibontakoztathatnák te­hetségük virágait. Nem kerül­nének hátrányosabb helyzetbe, mint a nagyobb szerepekben foglalkoztatott, tapasztaltabb kollegák, akiket nem sújt az egyenlőtlen foglalkoztatottság visszahúzó, elszürkítő, önisme­retre végkép nem nevelő hatása. A VIDÉKNEK IS sokat kelle­ne tenni a kisebb-nagyobb szín­házi problémák megoldása ér­dekében. Hogy csak egyetlen dolgot említsünk: — a magyar színháztörténet feljegyezte, hogy nagymúltú vidéki színházak an­nakidején azzal jutalmazták legtehetségesebb művészeiket, hogy a színház örökös tagja ki­tüntető címmel ruházták fel őket. Büszkeség és öröm Volt a kolozsvári színház örökös tag­jának lenni. Vajon, nem lehet­ne-e ezt a szép hagyományt fel­eleveníteni akár Kecskeméten is? A minisztérium feladata len­ne egy ilyen rendszer kidolgo­zása és esetleg" annak a lehető­ségnek biztosítása, hogy a szín­ház örökös tagja címmel felru­házott művészek kivételezett nyugdíját, vagy más anyagi el­ismerést is kapjanak. Hát még

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents