Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-05 / 155. szám

Äs MSZMP országos értekezletének határozata (Folytatás a 2. oldalról) ne engedjük eltéríteni a pártot a helyes útról. A pártkonferencia elhatározta: a) A párt kádereinek marxis­ta—leninista nevelése, a párt eszmei tisztaságának megőrzése érdekében ismét létrehozza a különböző pártiskolákat és meg­szervezi a pártoktatást. b) Az állami szerveknek java­solja: az egyetemeken és a főis­kolákon tegyék ismét kötelezővé a marxismus—leninizmus okta­tását, s ezzel is biztosítsák az egész fiatal magyar nemzedék marxismus—leninizmus szelle­mében való nevelését. c) Az elméleti munka elmélyí­tése érdekében a Központi Bi­zottság mellett elméleti munka- közösségeket hoz létre, és ennek feladatává teszi, hogy a minden­napi életben felmerült elméleti kérdéseket vizsgálja és tisztázza. d) A Népszabadságban rend­szeresen közölni kell elméleti kérdéseket tisztázó cikkeket. A Társadalmi Szemle színvonalát lényegesen meg kell javítani. Is­mét meg kell jelentetni a Párt­élet c. folyóiratot. A folyóiratnak ismertetnie és elemeznie kell a pártélet új jelenségeit, a pártve­zetés módszereit, a különböző helyeken szerzett tapasztalato­kat és segítenie kell a párttag­ság elméleti fejlődését. 3. A párt a népi demokratikus rendszer vezető ereje. Politikai­lag irányítja az állami, a gazda­sági és a társadalmi szervek munkáját. Az októberi ellenfor­radalmi események előtt és alatt az ellenség főleg a párt vezető szerepe ellen indított támadást. Széles körben terjesztette azt a revizionista nézetet, hogy az atomkorszakban nem a proleta­riátus, hanem az értelmiség a vezető erő. A munkásosztály vezető szerepének tagadása vi­szont a proletárdiktatúra taga­dását jelenti. Ugyanez volt a cél­ja az ellenforradalomnak a több­pártrendszer követelésével is. A pártértekezlet megállapítja: he­lyesen járt el pártunk Központi Bizottsága, amikor a többpárt­rendszernek a mi viszonyaink- között reakciós követelését visz- szautasította. 4. A pártnak az újjászervezés során kialakult számbeli nagy­sága és a munkásosztály töme­geihez viszonyított aránya a ko­rábbi évek túlzottan nagy lét­számához hasonlítva, most egész­ségesebb. Az 1953 júniusa óta a pártot ért többszöri megrázkód­tatás, de különösen az ellenfor­radalmi felkelés és az azóta szer­zett tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy helyesebb, ha a párt­ban a párt ügyéért aktívan dol­gozni kész elvtársak tömörülnek és nincsenek a pártban a jóin­dulatú rokonszenvezők olyan százezrei, akik a nehézségek ide­jén ingadoznak. Az osztályellen­ség azonban megpróbál behatol­ni a pártba. Ezért a pártépítés további munkájában is nagy gonddal kell ügyelni arra, hogy távol tartsuk a párttól a karri­erista és az ellenséges, kártékony elemeket. Nem engedhető meg az sem, hogy a pártnak olyan tagjai legyenek, akik nem érte­nek egyet a párt alapvető elvi kérdéseivel, politikai irányvona­lával, s ezzel veszélyeztetik a párt egységét; 5. A párt építésével szorosan összefüggő kérdés annak az elv­nek gyakorlati érvényesítése, hogy hazánkban a párttisztség kivételével minden közfunkciót — legyen az társadalmi vagy ál­lami — legyen az a legalacso­nyabb vagy a legmagasabb be­osztás — pártonkívüli is betol t- het. Csak ennek az elvnek az érvényesítésével vehetjük elejét annak, hogy állás megtartása vagy elnyerése céljából olyan egyének is kérjék a pártba való felvételüket, akik számára a pártba való belépés nem elvi kérdés. 6. A párt belső életének lenini alaptörvénye a demokratikus centralizmus. A demokratikus centralizmus elvét az elmúlt években egyfelől a személyi kul­tusza másrészről a revizionizmua sértette, s mindkettő mérhetet­lenül sok kárt okozott a pártnak. Ezért a párt valamennyi szervé­nek, szervezetének, tagjának kö­telessége őrködni a demokrati­kus centralizmus elveinek be tartása fölött. Jelenleg a fő fel­adat a tagság jogainak teljes tiszteletbentartása mellett a pártfegyelem erősítése. A kér­dések eldöntését megelőző, a most kialakult bátor és szabad vita megóvása mellett, a legszi­gorúbban meg kell követelni a határozatoknak megfelelő egy­séges cselekvést. Teljes mértéK- ben érvényt kell szerezni a párt Szervezeti Szabályzata azon pontjának, mely előírja, hogy a párt felső szerveinek döntéseit az alsóbb szervek kötelesek végre­hajtani. A közelmúlt súlyos tapaszta­latai arra intik a pártot, hogy minden körülmények között biz­tosítsa az ideológiai, politikai és szervezeti egységet. A pártegy­ség megteremtésének egyik alap­vető feltétele a párt alapokmá­nyának, a párt Szervezeti Sza­bályzatának betartása és betar­tatása. A pártegység megbontói- val szemben, bármely oldalról jelentkezzenek is azok. Jngado- zás nélkül kell fellépni. A párt­értekezlet utasítja a Központi Bizottságot, hogy a pártegység védelmében a legsúlyosabb ese­tekben a legszigorúbb rendsza­bályokat is alkalmazza, s inkább oszlasson fel a párt politikájával szembeforduló egyes pártszerve­zeteket, mintsem még egyszer megismétlődhessék az, hogy a párt ellenségei s az ingatag ele­mek belülről rombolhassák a párt egységét. A párt jelenlegi egysége és ereje abból táplálkozik, hogy jó- vátegye a korábbi méltánytalan­ságokat, kellő megbecsülésben részesíti az első magyar prole­tárdiktatúra harcosait, a Horthy- korszak illegális pártmunkásait, a két világháború közötti idők szervezett munkásait, a spanyol polgárháború magyar harcosait, a partizánokat, a munkásosztály­hoz, a párthoz hűnek bizonyult volt szociáldemokrata elvtársa­kat, az 1945-ös pártmunkásokat. Kellő megbecsülésben kell része­síteni azokat a kommunistákat is, akik az októberi ellenforra­dalom napjaiban védték a pár­tot, a népi államhatalmat, ; kommunista kötelességükhöz hí­ven rész vettek az ellenforrada­lom leverésében, a párt újjászer­vezésében s a proletárdiktatúra megszilárdításában. Ily módon összeforrott a pártban a munkás- mozgalom mindhárom élő nem zedéke. A párttagságot arra kell nevelni, hogy ne csak a békés építőmunkában, hanem a nehéz­ségek és a megpróbáltatások idején is megállja a helyét. 7; A párt munkájában foko­zott mértékben kell érvényesí­teni azt a tanítást, hogy a párt helyes politikájának megvalósí­tása a kádereken áll vagy bukik. A múltban a kádermunkára a személyi kultusz, a szubjektiviz­mus nyomta rá a bélyegét. Ma is tapasztalható olyan jelenség, hogy a párt helyes politikájának végrehajtását nehezíti a követ­kezetes kádermunka hiánya. To­vábbra is küzdenünk kell a ká­dermunkában még ma is fellel­hető szubjektivista nézetek, vala­mint a politikai megbízhatóság háttérbe szorításának gyakorlata ellen. Fel kell lépni a szakmai rátermettség lebecsülésének ká­ros jelenségei ellen is. A káde­rek megítélésénél ne tévesszen meg bennünket egyesek formá­lis önkritikája, sem a felelőtlen és intrikus vádaskodás. A káde­rek elbírálásának fokmérője a párt helyes politikájának végre­hajtásában végzett konkrét munka. Gondot kell fordítani arra, hogy fontos területekre megfe­lelő élet- és párttapasztalatta! rendelkező elvtársak kerüljenek. Ma a pártban az idősebb és fia­talabb párttagok egészséges együttműködése érvényesül, s a jövőben is erre kell törekedni. 8. Pártéletünk egyik új, egész­séges vonása, hogy egyre inkább érvényesüljön benne a kollektív vezetés lenini elve. Az MSZMP eddig elért eredményeinek egyik forrása, hogy a Központi Bizott­ság, s a párt más vezető szervei november 4-e után igazi kollek­tív vezető szervekké fejlődtek. A múlttal szemben ez jelentős elő­rehaladást jelent, de még min­dig komoly erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy kialakítsuk a kollektív vezetés legjobb formáit és módszereit. Komolyan törekedni kell arra is, hogy a kollektív vezetés elve minél előbb teljes mértékben érvényesüljön a pártszervek munkájában minden fokon. Ez­zel függ össze pártéletünk egész­séges fejlődésének másik pozitív vonása: a bátor kritika érvénye­sülése. Arra kell törekedni, hogy a kritika mellett minden egyes pártszervezetben és pártszerv­ben — a Központi Bizottság pél­dáját követve — jobban fejlőd­jék az önbírálat szelleme is. III. Ä párt és a tömegek kapcsolatai A párt és a tömegek kapcsola­tának kérdése a proletárdikta­túra viszonyai között a proletár- diktatúra erejének legfontosabb kérdése. Ha a párt és a töme­gek kapcsolata gyengül, gyengül a proletárdiktatúra ereje is. A párt jelenlegi helyzetében, ami­kor a párttagság száma a mun­kásosztály számarányához mér­ten — helyesen — a korábbi évekhez képest kisebb, még na­gyobb jelentősége van annak, hogy a pártot nagyon erős kap­csolatok fűzzék egybe a párton­kívüli tömegekkel. A tömegkap­csolatok kérdésében a legfonto­sabb annak felismerése, hogy a párt az eszmei és politikai meggyőzés eszközével, valamint harcának, munkájának tényle­ges eredményeivel nyerje meg és erősítse a tömegek bizalmát maga iránt, és mozgósítsa a tö­megeket a szocialista építés fel­adatainak megoldására. A párt és a tömegek közötti kapcsolat megerősítésének különböző te­rületei vannak. A pártszerveze­teknek tehát állandó szoros kapcsolatot kell kiépíteni és fenntartani az üzemek, állami gazdaságok, szövetkezetek, hi­vatalok, intézmények stb. pár­tonkívüli dolgozóival. E kap­csolatok rendkívül fontos for­mája — a közvetlen pártrendez­vények, gyűlések, megbeszélések stb. mellett — a tömegszerveze­tek révén való kapcsolat a tö­megekkel. 1. A tömegszervezetek közül a legfontosabbak a munkásság saját legnagyobb osztályszerve­zetei: a szakszervezetek. Maga az a tény, hogy a szakszerveze­teknek közel 2 millió tagja van, mutatja a feladat nagy jelentő­ségét. Dolgozzanak a kommu­nisták azért, hogy a szakszerve­zetek is segítsék a termelési fel­adatok minél jobb megoldását, ugyanakkor jól betöltsék a dol­gozó helyes érdekvédelmének szerepét. A szakszervezetekre nagy feladatok hárulnak a kul­turális nevelőmunka terén is. Mindezen területeken a magyar szakszervezeteknek már jelen­tős tapasztalataik vannak. Vi­gyázni kell azonban arra, hogy a múltban a dolgozók érdekvédel­me terén és más kérdésekben elkövetett hibák kijavítása ne vezessen újabb hibákhoz, ah­hoz, hogy elhanyagolják a ter­melés kérdéseivel való foglal­kozást, a munkaverseny előse­gítését. A szakszervezet nem válhat a termeléssel nem törő­dő, a munkafegyelemmel szem­ben közönyös, bérdemagógiá­nak teret adó szervezetté, mert akkor kárt okoz a népgazdaság­nak, a munkások államának, te­hát a munkásságnak magának is, amelynek érdekeit kell ma­gasabb szinten képviselnie. A szakszervezetek nem lehetnek közönyösek a bürokratikus hi­bák, a túlkapások, a dolgozók mindennapos ügyeivel szemben sem, mert az ilyesmi is komoly kárt okoz, mind az egyes mun­kásnak, mind pedig a közösség­nek. A szakszervezeti munkában különös gonddal kell foglalkoz­ni a női dolgozókkal. Be kell őket vonni a vezetésbe, messze­menően számolni kell a nők sa­játos helyzetével a termelésben, foglalkozni kell szociális és tár­sadalmi problémáikkal; A szakszervezeteknek segítsé­get kell nyújtaniok az ifjúság nevelésének igen fontos munká­jában is. Egyetlen kommunista se fe­lejtse el Lenin szavait: a szak- szervezetek a kommunizmus is­kolái. A kommunistáknak fel­adata, hogy. a szakszervezeteken belül a meggyőzés eszközével biztosítsák a szakszervezetek ilyen irányú tevékenységét és fejlődését. A kommunistáknak jó munkájukkal kell elnyerniük a szakszervezeti dolgozók bi­zalmát, és a legjobb pártonkí­vüli szakszervezeti aktivistákkal együtt kell a szakszervezetek munkáját helyes irányban fej­leszteniük; jó munkájukkal kell elnyerniük a szakszervezetek irányításához szükséges vezető tisztségeket is. A kommunistáknak az eszmei és politikai meggyőzés eszközei­vel a párt politikáját kell <• munkásosztály tömegei között népszerűsíteni, magyarázni, meg­értetni. A kommunisták jó mun­kájának eredményeképpen vál­nak a szakszervezetek, a prole­tárdiktatúra rendszerében a munkásállam egyik legfonto­sabb támaszává. 2. Az országos pártértekezlet jóváhagyja a Központi Bizottság kezdeményezését a KISZ meg­alakítására vonatkozóan. Üd­vözli a Magyar Kommunista If­júsági Szövetséget, melynek munkájától nagy eredményeket vár az egész ifjúság és az egész ország javára. A KISZ-ben tömöríteni kell a szocializmus ügyét támogató, a párt célkitűzéseit magukévá te­vő ifjakat és lányokat, A párt és az állam előtt igen komoly feladatként áll az ifjú­ság nevelése. A fiatalok között folytatottt. nacionalista-revizio­nista demagógia igen komoly eszmei rombolást végzett külö­nösen a diákok körében. A fia­talság köreiben fellelhető esz­mei zavar felszámolása az egész párt feladata. Ebben a munká­ban különleges kötelezettség há­rul a kommunista pedagógusok­ra, úgyszintén a fiatalok köré­ben dolgozó ifjú kommunisták­ra, a kommunizmus odaadó fia­tal harcosaira. Az ifjúság neve­lésében a fiataloknak a szocia lista építésbe való aktív bekap­csolásában, internacionalista, hazafias nevelésében, éppen ezért különösen fontos szerep vár a KISZ-re. A KISZ feladataihoz tartozik az is, hogy segítse a többi ifjú­sági szervezet helyes irányú ve­zetését, azok felvilágosító műn káját. A KISZ-nek — viszony­lag rövid idő alatt — a szak- szervezetek mellett az ország legfontosabb tömegszervezetévé kell fejlődnie és egyre növekvő szerepet kell betöltenie az or­szág társadalmi életében. 3. A párt tömegkapcsolatainak igen fontos része az állami szer­vek útján a lakossággal fenntar­tott kapcsolata. Ez mindenek­előtt a tanácsok útján valósul meg. A tanácsok munkájának a tanácstagok, valamint a tanácsi állandó bizottságok választott és meghívott tagjainak széleskörű közreműködésére, s a lakosság­gal való állandó szoros kapcso­latra kell épülnie. A tanácsta­gokkal, úgyszintén a tanácsi ál­landó bizottságok meghívott tag­jaival való együttes munka a kommunisták számára különle­ges jelentőségű azért is, mert a megválasztott tanácstagok több mint 220 ezres létszámának na­gyobbik fele és a meghívott ál­landó bizottsági tagok igen nagy része pártonkívüli. E testületek munkájában tehát a kommunis­ták és pártonkívüliek együttmű­ködésének kell minél jobban ki­fejlődnie az ország szocialista fejlődése érdekében. Olyan kö­zös tevékenység ez, amely igen hasznos a párt, az állami szervek és a lakosság tömegei közötti gyümölcsöző kapcsolatok, fejlő­désében. Minden kommunistá­nak kötelessége, hogy figyelmes magatartást tanúsítson a dolgozó nép mindennapos ügyei iránt. A tanácsokban dolgozó kommunis­táknak sok lehetőségük van ar­ra, hogy segítséget adjanak a dolgozók ügyeinek gyors, pontos elintézésében és leküzdjék a lé­lektelen bürokráciát. 4. A párt és a tömegek közötti kapcsolatok fejlődésének igen fontos területe a Hazafias Nép­front. A kommunisták és pár­tonkívüliek együttműködésének ezt a formáját széleskörűen ki kell bontakoztatni mind a taná­csok, mind pedig a különböző gazdasági, kulturális és tudomá­nyos szervek munkájának előse­gítése, mind pedig az ország általános politikai életének fej­lesztése érdekében. Ma a Haza­fias Népfront-mozgalom lehető­ségei nagyobbak, mint e lehető­ségek kihasználásának mértéke. A hazánkban sajátos egypárt- rendszer nem zárja ki, sőt az adott körülmények között még fokozottan megköveteli, hogy a Hazafias Népfrontban a párt irá­nyítása alatt tömörítsük mind­azokat a pártonkívülieket és ko­rábban más pártokban tevékeny­kedő, a népi hatalomhoz hű sze­mélyeket, a nemzet összes haladó erőit, amelyek készek a közéleti, tudományos és kulturális szak­mai tevékenységükkel az ország szocialista építésében részt vál­lalni. 5. A Magyar Nők Országos Ta­nácsa, valamint a megyei és helyi nőtanácsok feladata, hogy segítséget nyújtsanak egyrészt a nőket érintő társadalmi, gazda­sági és egyéb kérdések megoldá­sában, másrészt a nők közötti felvilágosító munkában. Előse­gíthetik a nők fokozottabb be­kapcsolását az ország politikai és társadalmi életébe, a szocia­lista építésbe, a béke védelmé­nek erősítésébe. A pártszervezeteknek és a kommunistáknak szerepet kell vállalniok abban, hogy minde­nütt ápolják a szovjet—magyar barátságot és ennek érdekében a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ságot szélesítsék a népi demok­rácia minden hívét átfogó tö­megmozgalommá. 6. A párt és a tömegek kap­csolatának rendkívül fontos esz­köze a sajtó és rádió útján való közvetlen agitáció, továbbá a film, a könyvtárak, a kultúrott- honok nagyértékű nevelési esz­közeivel folytatott tömegagitá- ció. Igen fontos szerepe van a párt­szervek közvetlen találkozásai­nak a tömegekkel. A pártszerve­zeteknek állandósítaniok kell a tömegek közötti munka olyan formáit is, mint a pártonkívü­liek bevonásával szervezett ak­tívaülések, nyilvános pártnapok, előadások, nagygyűlések, gyűlé­sekkel egybekötött felvonulások, ünnepségek. Ki kell fejleszteni az eddig kellő mértékben nem alkalmazott agitációs formákat, így az egyéni és csoportos be­szélgetéseket, kisebb méretű gyűléseket. Elő kell mozdítani különböző dolgozó rétegek, így pl. a munkások és parasztok, ve­terán munkásmozgalmi harco­sok és fiatalok, a katonák és a polgári lakosság, a magyar és más nemzetiségű dolgozók köl­csönös látogatásait, találkozásait? A közvetlen tömegkapcsola­toknak e formáin túl a pártta­goknak a pártonkívüliekkel a személyes találkozás és levelezés útján is állandó elvtársi és ba­ráti viszonyt kell teremteniök. A párt és a tömegek kapcsolatának erősítésével el kell érni, hogy a kommunisták megismerjék a pártonkívüli tömegek vélemé­nyét és ne csak tanítsák a tö­megeket, hanem tanuljanak is tőlük. El kell érni azt is, hogy a tömegek jobban ismerjék és ért­sék a párt politikáját, állásfog­lalásait, tanuljanak a párttól; támogassák harcát, amely a nép érdekeiért folyik. A tömegekkel való állandó és szoros kapcsolat megkönnyíti az egyes pártfunkcionáriusoknak és pártszerveknek különböző hibák (Folytatásáéi, gidaié»,)

Next

/
Thumbnails
Contents