Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-30 / 176. szám
KI lehet úttörő? Több pajtás kért választ tőlünk, főleg olyanok, akik október 23-ig úttörők voltak, a fenti kérdésre. Az egyik pajtás azt kérdi: valóban csak a kitűnő és a jeles tanulók lehetnek-e úttörők? A másik azt kérdi, igaz-e az, hogy bukott tanuló nem lehet addig úttörő, amíg nem javít tanulmányi eredményén? Ezekre a kérdésekre válaszolunk. Az úttörőcsapatok szervezési szabályzatában »A csapat szervezeti felépítése« című részben a következők olvashatók: A csapat tagja az lehet, aki önként jelentkezik és az újoncpróba követelményeinek megfelel, aki az úttörőfogadalom és az úttörőélet törvényeinek szellemében él. Az úttörő csapatba önként belépőt a csapat vezetősége veszi fel. — Korszerinti megoszlás a következő: kisdobosok 8 évestől 11 éves korig, úttörők 11-től 16 éves korig. Tehát ez is félreérthetetlenül bizonyítja, hogy nemcsak . kitűnő és jeles rendű tanulók lehetnek úttörők, hanem azok is, akik közepes tanulmányi eredményt mutattak fel és magatartásuk igazolja, hogy az úttörő törvény szellemében élnek. Aki nem él az úttörőélet törvényei szerint, az nem is lehet tagja az úttörőcsapatnak. Márpedig a bukott tanuló a legelemibb kötelességét sem teljesíti, mert azért bukott meg, hogy nem tanult. Minden nevelő helyesen jár el akkor; — ha meggyőződésének tudatában ismeri a felvételre kerülő pajtás élet- körülményeit, szellemi képességét és az egyéb tanulással összefüggő problémáit —, ha alaposan utánajár annak, mi késztette a tanulót, hogy felvételét kérje a csapatba. Sokszor nagy segítséget adnak a pajtások egymásnak csapaton belül. Lehet, hogy a csapathatás serkentőleg hat az eddig gyengébben tanuló gyermekre és mindent megtesz annak érdekében, ha már egyszer úttörőcsapatban van, nevének méltó hírnevet szerezzen. JlíxitiLzmhiu a hídijeqai A 148 éves Ejvazov, szovjet-azcrbajdzsáni lakos fényképével bélyeg jelent meg a filatelisták nagy örömére. Ejvazovról hazájában közismert, hogy átélte Napóleon 1812-es bevonulását. Ast beszélik > Dunapataj községben: vigyázzanak a gazdák, mert igaz, mc':t (a cséplőgépektől nem viszik el a gabonát, de meglátják, ősszel >a padlásról is lesöprik, hogy a parasztembernek ne maradjon tégy szem se. Vajon mi a célja ezeknek a rémhírterjesztőknek? ?A gondolkodó ember előtt világos a zavarkeltés. Mégis meg kell > hagyni, baromi türelmük van ezeknek a sötétben bujkálóknak, )hogy ilyen kitartóan fújják rosszindulatú pletykáikat, vérmes 'reményeiket és vérszegény elképzeléseiket, holott az »októberi >lecke« óta eltelt idő beszédesen bizonyítja: »csak egyszer volt £ Budán kutyavásár«, úgy ahogy ők akarták, szerencsére akkor is > rövid ideig. Mert gondoljunk csak vissza, hányszor és hányán >voltak, akik esküvel fogadták és hirdették, hogy megeszik a ^kalapjukat, meg hogy itt vágják el a nyakukat, ha ekkor, meg iekkor nem rendelik el újra a begyűjtést; ha nem emelik az égig >a parasztnép adóját; ha nem húzzák ki az emberek feje alól az ►utolsó párnát, és a többi, és a többi, egyszóval; amit szeretnének,, >ha úgy lenne, ahogy ők azt elképzelik, hogy aztán kedvükre halásszanak a zavarosban, miként azt októberben tették. Csak egyet ^felejtenek ki a számításból, mégpedig azt, hogy november 4-e óta (mindenegyes nap, hét, hónap, évnegyed gazdasági és politikai >eredménye azt bizonyítja: a Magyar Népköztársaságban nem lehet (többet éket verni a vezetők és a nép közé, hogy a párt és a kor- >mány szava nem babaruha a begyűjtés kérdésében sem. > rri rr All A II f I ; Tűzálló üvegszál A világ fiataljai most Moszkvában ismerkednek, barátkoznak. Kicserélik egymással nézeteiket, és barátságuk kézzelfogható bizonyítékát: ajándékaikat. Hazánk, megyénk ifjúságának küldöttei is gyönyörű emléktárgyakat vittek magukkal. — 'Képünkön a határőr-fiatalok egyik ajándéka, a maguk készítette repülőmodell látható. dáspontú üvegszál magas olvadáspontú oxidokból. ásványokból és adalékanyagokból készük A nyersanyagot kötőanyaggá) keverik, nedvesítik és képlékeny anyaggá alakítják, amelyet sajtolnak, szárítanak és kiégetnek» SIR JÓIM HUNT: Tovább igyekeztünk — kissé bizonytalanul — a Harántút felé. Nyomdoknak semmi jele sem látszott, holott tizenhét ember lábai jártak ezen az útvonalon alig' két nappal ezelőtt. A szél eltörölte a nyomokat, s a hó felszínét csalfa, deszkához hasonló jégkéreggel vonta be. Ez a kéreg néhol beszakadt, és mélyen belesüppedtünk az alatta rejlő hóba; máshol elbírta terhűnket. Iszonyú fáradsággal nyomultunk előre. Az emelkedés szöge egy ideig meglehetősen meredek volt, meredekebb, mint gondoltam — több mint 45 fok annál a pontnál, ahol a barázda a Lhoce-gleccser mentén felfelé nyúlik. Alattunk harminc méterrel a régi kötél lógott, -a gleccser széle és egy vízszintes sziklaréteg közé erősítve. A szög hajlása enyhült, amint a terjedelmes lejtőre léptünk át. Emlékszem Lambert megjegyzésére, hogy ezen a lejtőn akár sível is le lehetett volna siklani. Valóban éppen a meredekség ama fokának határán volt, amelyen még sít lehet használni; megerőltető, de izgalmakban nagyszerű siklás lett volna innen lefelé 1000 méteres távon a Teknőig. Óra órát követett, amíg ezen a lejtőn keresztüljutottunk. Charles Evans és Tom Bourdillon jártak előttünk. Nehéz munkával törtek nyomdokot a fagyos rétegen keresztül; a serpák mögöttem egyre fáradtabban mozogtak, és velem együtt még lassúbb ütemben haladtak, mint az előttünk járó vezető pár. Az idő mintha a Végtelenbe nyúlt volna. Négy-öt lépést tettünk előre egyhuzamban. A harmadik után már valaki felmordult a hátam mögött. Bálu akart megpihenni. Még egy lépés és érthetőbben is kifejezte óhaját: »Szaháb. áram mangtá he!« (Uram, pihennem kell!), és ha még egy újabb lépést tettem előre, feltartóztatott a megfeszült kötél. Nem volt mit tenni, megálltam és néztem, hogyan kínlódik ez a két ember, mélyen csákányaikra hajolva és támaszkodva, nyögve és lihegve, minden ilyen alkalommal egy álló percig. »Thik he?« (Rendben van’) — kérdeztem aztán. Da Namgjal h'lk horkantása felelt, és megint továbbmentünk. Közel iárunk már a Nyereghez, mondogattam ilyenkor bátorításul, de szavaim bizony kevéssé meggyőzően csengtek. Azután 113 ugyanez ismétlődött, újra meg újra. Minden 90—100 méteren megálltam és széles üreget vájtam a lejtő havába, hogy mind a hárman biztonságosan leülhessünk; ilyenkor hosszasabban pihentünk, lábunkat lelógatva a meredély fölé, mely kitárulva nyúlt el alattunk addig az apró pontig, amely az 5. tábort jelölte. Három óra tájban elértük a barázdaszerű bemélyedést és közvetlenül a sziklák mellett jártunk, öt és fél órán át törtettünk. Rápillantottam oxigénpalackom nyomásjelzőjére — 300 font nyomást mutatott egy négyzethüvelykre. Vagyis közel járok ahhoz a ponthoz, amikor a használható tartalék kimerül. Felkiáltottam a lejtőn magasabban álló Tómnak és Charlesnak, hogy várjanak, amíg felkapaszkodom hozzájuk. Oxigén nélkül kell folytatnom az utat? A palack a következő fél órán belül feltétlenül kiürül. Vagy csatlakozzam a másik kötélhez és hagyjam, hogy a serpák olyan tempóban jöjjenek utánunk, ahogyan bírnak? Most csak úgy 75 méterrel voltunk mélyebben annál a pontnál, ahol a barázdából kikapaszkodva. haránt bal felé keresztül lehet jutni a Genfi Sarkantyú felső részén; a Nyereg onnan már nincs messze. Megkérdeztem Da Namgjalt, mi a véleménye, s ő kijelentette, hogy örülnek, ha lassabban követhetnek; mipdent inkább vállaltak volna, semhogy továbbra is magam után hurcoljam őket a kötélen. Így hát Charles köteléhez csatlakoztam, és továbbmentünk, időnként vissza-visszapillantva, hogy lássuk, követnek-e a sei-pák. Négy óra volt, amikor elértük a Genfi Sarkantyú tetejét és megálltunk egy percre a kemény havon. Fölöttünk, a Déli Nyereg horpadásán túl, az Everest Déli Csúcsa emelkedett; itt már nem »kisebb magaslat« volt, amint lekicsinylőleg Londonban neveztem, hanem nagyszerű megjelenésű havas torony. Lélegzetfojtóan közelinek tetszett, pedig majdnem 1000 méterrel magasodott a fejünk fölé. Jobb felé ettől a csúcstól a Délkeleti Gerinc ereszkedett le, eleinte igen meredeken, azután már szelídebben lejtett, a fele magasságában elnyúló havas vállig. Ezt egészen megfelelő helynek találtam a legmagasabb tábor elhelyezésére; másnap ez a feladat várt reám. A gerinc, melynek tarajában szikla és hó váltakozott, innen megint élesebb lejtéssel ereszkedett egy újabb és mélyebben fekvő párkány felé. Itt a lejtés szöge hirtelen töréssel ismét még meredekebbé vált, majd egy sziklabástyában végződött a Déli Nyereg jobbsarkánál, úgy ötszázötven méternyire onnan, ahol álltunk, egy feltűnő sziklahát mögött, amely a Nyereg keleti széle fölé emelkedett. Ennek a gerincnek a Déli Nyereg fölé néző oldala nagyon meredek, részben szikla, részben hó; hellyel-közzel hóval teli barázdák szakítják meg, amelyek lefelé húzódnak a Nyereg felső lejtőjéig, szemközt a mi álláspontunkkal. Hallottuk ugyan Wilfrid Noyce-tól, hogy a gerinc és az ezt betetőző Déli Csúcs roppant nagy hatást tesz a nézőre, de azért ez az élesen kimagasló, szépséges látvány mégis készületlenül ért bennünket. 114 (Folytatjuk) ? Angliában olyan üvegszál kísérleti gyártását kezdték meg, yamely 2350 (Fahrenheit! fok hő- (mérsékletet is kibír. Olyan üvegszállal is kísérleteznek, amely (ellenáll 5000 (Fahrenheit) fok 'hőmérsékletnek. A magas olvaTudod-e pajtás? :..hogy az Uj-Zélandi Haw- kés közeiében egy kisebb told- rengés után nyomtalanul eltüni a varoska 27 méter mély testő: szépségű tava. Reggel a sétálók meglepődve vették eszre, hogy r helyén csak iszap és száraz mo- szatok maradtak. A tavat elnyelte a föld. . .. hogy megtalálták Scott kapitány kunyhóját. E. Hillary, a Mount Everest megmászója, aki most az Uj Zéland-i déli-sarki expedíció vezetőjeként dolgozik, — megtalálta az Antarktiszon azt az emlékezetes kőkunyhót, amelyet Scott kapitány expedíciójának három tagja épített 1911- Den. A kunyhót Ross-sziget nyugati részén, a Crozier-íok közelében találták meg. A kunyhó tálai 50 centimeter vastagok. Nem csoda, hogy közel fél századot kiálltak. A kőház közelében 3 méter hosszú szánt találtak. ... hogy hány kilométert fut egy fut Pállj átékos egy mérkőzés! alatt? Jean Amsler és Roger Courtuis, a labdarúgás két híres! szakértője legutóbbi előadásukban az alabbi adatokat ismer-' tették: Egy futballmérkőzés so-! rán a leghosszabb utat a bíró te-1 szí meg. Míg a balszélső átlago-! san 5.9 kilométert fut, a bíró át-, lagos teljesítménye 15 kilométer-' mérkőzésenként. A többi játékos, sorrendje a következő: a bal ősz-' szekötő 5.4, a jobbszélső 5.3, a! jobbösszekötő 5.2, a fedezetek' átlagosan 5 kilométert futnak. A| középcsatár által megtett távol-, ság 4.33 kilométer, míg a hátvédek megelégszenek 3.3 kilómé-! teres teljesítménnyel. De még a' kapus sem marad ki ebből a! futkározásból, mert legalább ő, is megtesz félkilométeres utat. ■ Iskolában ' — Mondjatok néhány dolgot,! amin át lehet látni! < — Üveg. ! — Celofán. — Kulcslyuk. ; * . — Milyen előnyük volt a régi* rómaiaknak velünk szemben? < — Nem kellett latint tanul-< niok! 5 — És mit gondoltok, mitől sós( i tengervíz? < — Biztosan a sok heringtől! '
