Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-30 / 176. szám

Hogyan készítik elő a pártoktatást L*a<Iáiiybeiién és Kunba rácson ? ' Októberben megindul a párt- oktatás. Pártszervezeteink a mostani taggyűléseken tanács­koznak a pártoktatásról. Mit tár­gyalnak ezeken a taggyűléseken, hogyan készítik elő a pártokta­tást? — ezzel kapcsolatban be­szélgetést folytattunk Hundzsa Józsefiéi, a kecskeméti járási pártbizottság instruktorával. Elő­ször az iránt érdeklődtünk, hogy maga, Hundzsa elvtárs, milyen partoktatásban vett részt az el­múlt évben és milyen tapaszta­latokat szerzett? A — Az 1955—56-os oktatási idényben politikai gazdaságtant tanultam, majd később áttértünk a XX. kongresszus anyagának feldolgozására — mondotta. — Hogyan, milyen módon ta­nult? — kérdezünk tovább. — A tananyagot odahaza elol­vastam. kijegyzeteltem és kéthe­tenként tartott szemináriumain­kon megvitattuk. — Jónak tartja-e a tanulás­nak ezt a formáját? — Igen, jónak tartom. Sokat tanultam. Amiben hiba volt, az nem az oktatás formájában, ha­nem inkább a módjában volt. Sok volt a magolás és kevés az önálló gondolat, az eleven vita. Hiányzott szemináriumunkról a >nár akkor sokféle formában megjelenő revizionista nézetek leleplezése, másrészt nem folyt megfelelő harc a szektás hibák ellen sem. További hibának tar­tom, hogy abban az időben túl sok szemináriumot szerveztünk, emiatt mindegyikhez nem is tud­tunk jó vezetőt biztosítani. — Az idén, az előző évek ta­pasztalatain okulva, csak ott indítunk szervezett pártoktatást, ahol megfelelő propagandistával rendelkezünk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy most már elhanyagoljuk a tanulás szerve­zését. Ellenkezőleg, mindent megteszünk, hogy párttagjaink megértsék a tanulás fontosságát és önként jelentkezzenek párt­oktatásra. — Hogyan foglalkoznak a ta­nulás előkészítésével? — A járási pártbizottság írás­ban tájékoztatta a pártszerveze­tek titkárait a Központi Bizott­ság oktatásról szóló határozatá­ról. A tanfolyamok szervezését és a hallgatók kiválogatását még nem kezdtük meg. Ügy gon­doltuk, először a pártszervezetek taggyűlésein tárgyaljuk meg az oktatás jelentőségét és a marxlz- mus-leninizmus elsajátításának fontosságát, ugyanakkor tájékoz­tatjuk a párttagokat az oktatási formákról is. Az oktatás jelentő ségének tudatosítása után hozzá­fogunk a propagandisták kiválo­gatásához, a tanfolyamok szá­mának és jellegének megható rozásához és a hallgatók kiválo­gatásához. M AGYA £ SZGCI ALI S TA • K/U h KA' S PA feT 3 A CSK 1S K VU M í! (VY f i '-AWA ' fe <WWW^ eddi megjegyzései Éppen a termelőszöveHcezeti tagok?... Kétéves gépészképző szakiskola indul Jánoshalmán Szeptember 1-től kezdődően kétéves időtartammal gépész­képzés indul Jánoshalmán, a Mezőgazdasági Gépészképző Szak­iskolán. A tanulók kiképzést kapnak alapvető lakatosismeretek­ből, mezőgazdasági traktorok és munkagépek kezelését sajátítják el, valamint vontatóvezetői jogosítványt is szerezhetnek. Tanfolyamra lehet küldeni minden olyan 17 évet betöltött és 28 évet meg nem haladó fiatalembert, aki általános iskolai vég­zettséggel rendelkezik s a mezőgazdasági munkában legalább két­éves jártassága van. Az iskolára küldött hallgatók vagyoni helyzetükről a városi vagy községi tanácstól igazolást vigyenek. A vállalattól, termelő­szövetkezettől küldött dolgozók az igazgatónak vagy elnöknek cégszerű aláírással ellátott javaslatát vigyék magukkal. A hallgatók díjtalanul teljes ellátásban részesülnek s tanul­mányi előmenetelüktől függően ösztöndíjat kapnak. Jelentkezni lehet levélben, vagy személyesen a szakiskola igazgatójánál augusztus 15-ig, a felvételi Vizsgák augusztus 30—31-én lesznek. Ugyanitt november 11-én 6 hónapos időtartammal traktoros- gépészképzés indul. A tanfolyamra küldeni csak olyan 18—45 eves dolgozót lehet, aki legalább kétéves gyakorlattal rendelkezik o' a technikumi minimum első fokozata megvan. A tanfolyamon a hallgatók keresettérílést kapnak a beküldő vállalattól (szövet­kezettől), az eddigi gyakorlatnak megfelelően. A tanfolyamon a vontatóvezetői jogosítványt szerezhetik meg. Régi közmondás, hogy még a csizma felhúzásához is érteni kell. Tudás, hozzáértés nélkül egy tapodtat sem léphet az em­ber az életben s ha valamire ez nagyon is vonatkozik, az éppen a gazdálkodás. Ma már ott tar­tunk, hogy iskoláinkon, tanfo­lyamokon dolgozó parasztok szá­zai tanulnak, művelődnek, nem szégyellnek deresedő fejjel köny­veket böngészni, szakemberek­től tanácsot kérni, mert egyre többen ismerik fel, hogy a tudás valóban hatalom s aki él vele, előbbrejut... Őszre ismét megnyílnak me­gyénkben a technikumok, szak­iskolák, tanfolyamok kapui. Négy szakiskola — közöttük az újonnan induló jánoshalmi gé- peszképzó-, ezüstkalászos tumo- iyamok várják a hallgatókat. Kalocsán és Kiskunhalason kü­lön téli gazdasági iskola elne­vezésű oktatás indul — egyszó­val: lehet válogatni. A jelentkezők számára nem is lehet panasz. Csak az a furcsa s megdöbbentő, hogy elenyé­szően kicsi a termeiőszövetiie- zeti dolgozók aránya, 'tavaly a szakiskolát végzett hallgatók között mindössze 11 százalékban szerepeltek s ezeknek is jóré­sze más megyéből jött. Óiyan jelenség ez, amit nem lehet szó nélkül hagyni s amit nem lehet eléggé helyteleníteni. Ha a pár­OOO-OOO'OOOO'O’O-OOOO-OOOOOOOO’OO-O-OOOO'OO'O-O-OOOOOOO-OOOOOOOOOOOOOO-OOO-OOO'OO-O-G-O-OO-O holdas egyéni gazda érzi tudja ^ hogy kicsiny földje műveléséhez is több tudásra van szüksége, hogyan lehetséges, hogy a száz- és ezerholdakban beszélő szövet­kezetek parasztjait nem sarkall­ja az igyekezet a tanulásra? Az­zal még nem nagyüzem egy ter­melőszövetkezet, hogy 10—20 ember összeáll és közösen dol­gozik ugyanazokkal a módsze­rekkel, mint egyéni korában. A nagyüzem fölényt jelent a kis­gazdaság felett jobb termésben, szebb jószágban,, több gépben, — de ehhez okosabb emberek is kellenek, akik mindezt megte­remtik. A puszta megállapítástól azon­ban még nem válik a fekete fe­hérré. Meg kell mutatni s fel kell számolni az okokat is, ame­lyek miatt ilyen siralmas me­gyénkben a szövetkezeti tagok tanulásának ügye. Egyrészt sok szövetkezetben a vezetőség igen rövidlátóan gondolkodva arra hivatkozik: aki tanul, az nem Élelmezési üzemeink mmiuwnta^íai A versenyszellem kialakítása a szakszervezet feladata Az ellenforradalmi események során ellenségeink aknamunkájának egyik célpont­ja a szocialista munkaverseny volt, igyekeztek lejáratni a ver­seny eszméjét, kigűnyolták, ül­dözték a versenyben legjobb eredményt felmutató dolgozókat. Ennek az általános üldözésnek még mindig érezhető a hatása, bár egyre több üzem dolgozói kapcsolódnak be ismét az ország­építő vetélkedésbe. Az élelmezési üzemek dolgozói is megyénk több üzemében, gyá­rában a szocialista munkaver­seny újraszervezését kezdemé­nyezték. A munkaverseny is szerepet játszott abban, hogy az élelmezési ipar teljesítetté fél­éves termelési programját, javult a termelékenység, növekedett az üzemek nyeresége. Az elmúlt félévi javulás azonban nem te­het bennünket megelégedettek­ké. Még mindig 12—13 százalék­kal kevesebbet termelünk, mint tavaly ebben az időszakban és a termelékenység színvonala is jó­val alacsonyabb, bár a bérek számottevően emelkedtek. Területi bizottságunk már több esetben tanácskozott a vállalatok igazgatóival, főmérnö­keivel és szakszervezeti vezetői­vel a munkaverseny felelevení­téséről. Megállapítottuk, hbgy a munkaverseny a szocializmus építésének eszköze, elősegíti a vállalatok előtt, álló gazdasági feladatok eredményes megoldá­sát. Éppen ezért a verseny fő célja napjainkban a termelé­kenység növelése, az önköltség csökkentése, a termékek minő­ségének javítása, a technika fej­lesztése. Tanácskozásainknak már van­nak kezdeti eredményei. Az Ál­lami Pincegazdaságok dolgozói éves versenyszerződésben dol­goznak, s a versenyben legjobb eredményt elérő dolgozóikat ez év végén megjutalmazzák. — Á Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál — igen helyesén — • ínlnőség javítására, a selejt csökkentésére irányítják a ver­senyt. Céljutalmakat tűztek ki azok számára, akik a terv tel­jesítése mellett a legjobb minő­ségű munkát végzik, a legkeve­sebb a selejtjük. Vannak már kezdeti eredmények konzervgyá­rainkban is, ahol a borsószezon idején jó eredményeket hozott a verseny, Mindemellett, a kezdeti eredmények ellenére látnunk kell. hogy a dolgozók verseny­kezdeményezései mögött lema-1 radtak szakszervezeti bizottsá­gaink, gazdasági vezetőink. Leg. nagyobb hiba az, hogy üzeme­inkben nem tartják meg rend­szeresen a termelési értekezlete­ket, ahol megbeszélnék a dolgo­zókkal a soron következő felada­tokat, az esetleges lemaradások okait. Természetesen a dolgozók emiatt tájékozatlanok, nem tud­ják, miért is versenyezzenek. — Van még javítani való az egyes: műszaki dolgozók hozzáállásén is, mivel ők nagyon sokat tehet, nének a munkaverseny feltété-, leinek biztosítása érdekében, el­sősorban a jobb munkaszervezés sei és a technikai elöl’eltéte-j lek biztosításával. Az üzemi szakszervezeti bt íóttságok és a műszaki vevőtök feladatH az is, hogy üzemeink-: ben mielőbb visszaállítsák a; »szakma kiváló dolgozója« cí-i mért korábban olyan jó ered­ményeket felmutató verseny- mozgalmat, szervezni kellene a dolgozók szakmai továbbképző-; sét. Van tehát bőven tenni­való, csak hozzá kell fogni. Té-l védés azonban ne essék. Terü­leti bizottságunk nem kívánja visszaállítani a régi, bürokrati-: kus versenyformákat, amikor naponta, vagy hetenként noszo­gattuk a dolgozókat újabb és. újabb versenyíelajánlásokért. — Nem, mi ezt nem akarjuk és nem is támogatunk ilyen törek­véseket. Mi olyan versenyszel-; lem kralakítását szeretnénk elő-1 dolgozik, márpedig a munkaerőt nem nélkülözhetjük. Mintha azt mondaná valaki: nem eszem meg az ételt, mert elfogy... Másutt úgy beszélnek: ->Az iskolán ,urat’ nevelnek belőle, aztán nem ízlik majd neki tisztázása: segíteni, amely a dolgozók sajáté akaratán alapul, a dolgozók sa-5 ját elhatározásuk alapján lép-? nek egymással versenyre. S nemi termelési sztárokat akarunk ki-? nevelni, hanem becsületes, ki-v váló dolgozókat, akik példáké-? pei a többi szervezett munka -C soknak. í Énhez kértük üzemeink,^ szervezett munkásaink segítségét,1 támogatását. Legyenek segítség günkre a szocialista munkaver-i seny újjáélesztésében, hogy azj ellenforradalom által okozott káJ rókát mielőbb kijavíthassuk, Király Margit, az ÉDOSZ TB elnöke' a munka.« Tévedések a technikum, a szak­iskola nem egyetem, nem irányí­tókat, hanem szakmunkásokat képez, tehát mint a névben is benne van: az illető visszamegy a termelő munkába s az azelőtt is végzett kétkezi dologban hasz­nosítja a tudást. Van még egy oka a tanulástól való idegenke­désnek (s még ennél is több van. de ki győzné sorolni?) — az, hogy sokhelyütt hallatlanul mostohán bánnak az iskoláról visszakerült taggal. Bizalmatla­nok vele szemben, nem engedik, hogy kifejthesse, megmutathassa képessegeit, leintik s ha igazát próbálja bizonyítani, meg ki is gúnyolják azok a fajta emberek akik mindent jobban tudnak mindenkinél — szájjal, de iga­zán semmihez sem értenek. Igen sok brigádvezetői iskolát, szak­tanfolyamot végzett szövetkezeti tag mondott le emiatt elkesered­ve beosztásáról. Végső fokon tehát a vezetősé­gen múlik, hogy kiket választ ki az iskolára s visszakerülésük után hogyan becsüli meg ezeket az embereket a tagság. S ugyan­csak végső fokon magával tesz nagy szívességet a vezetőség, ha minél több tagját iskolára juttat­ja s támaszkodik szakismere­tükre. Hiszen az ő munkája vá­lik könnyebbe, az elnök mérge­lődik, lót-fut kevesebbet, ha ér­telmes. jártas jobbkezei lesznek, akiknek nem kell tízszer és hiába magyarázni valamit, hiszen ma­guk is tudják, hogy úgy helyes. Ha minden termelőszövetkeze­tünkben meggondolják ezeket, az őszi szakiskola- és tanfolyam- létszámban talán már nem a szé­gyenletes 11 százalék szerepel majd. Ideje is törölni cs sokkal nagyobb számot írni a helyébe! ......K Ol vasóink figyelmébe! Közöljük, hogy a Petőfi Népe szerkesztőségében minden ked- 2 órai kezdettel in- tanácsadast tart a megyei ügyészség. (Cím: Kecs­kemét, Széchenyi tér 1. I. eme­let.) den délután gyenes jogi Minap kedves levelet kapott szerkesztősé­günk régi ismerősünk­től, Pólyák Mihály ja- kabszállási mintagaz­dától. Meghívott ben­nünket őszibarackosá­nak megtekintésére. Nosza, ki is robog­tunk gyorsan. Szeren­csére otthon találtuk a gazdát, aki a homoki émbfcrek szívósságával teremtett gazdag kul­túrát a sivó homokon, ahonnét — amint mon­dani szokták — még az ürge is sírva menekült el. Azzal kezdték a ven­déglátást a Pólyák- portán, hogy szép, nagyszemú őszibarac­kokkal kínáltak meg bennünket. amelyből ötnél több nemigen ment egy kilóra. Ter­mészetes, hogy az ilyen invitálásnak nem lehet ellenállni. A kóstoló után Pó­lyák bácsival, meg leg­idősebb fiával együtt kezdtük járni a birto­kot. Szándékosan elő­ször a szamócához ve­zettek bennünket* r POLYAK PORTAN — Nézzék — mondta a gazda —. ez itt Esz- terházi-korai. Erről a 200 négyszögölről 8 má­zsát adtam el átlag 17 forintos kg-kénti áron. Gyorsan számolni kezdünk. 13 600 forint volt ezek szerint a be­vétel. — Van azonban 50 ezer palántára megren­delés a környékbeli gazdáktól. 150 forintot kapok ezer palántáért. Ismét számolunk. Ez 7500 forint. Az előbbi­vel összevetve tehát több mint 21 000 forin­tot jövedelmezett a 200 négyszögöl. Ez igen! — Van azonban ez­zel veszódség is — ma­gyarázták. — Minden évben trágyázni kell, meg ápolni a növényt, de megéri. A szamócánál már találkoztunk egy-kót széptermésű ősziba­rackfával. Továbbmen- ve azonban mindig sű­rűbbek lettek a fák. mindegyik megrakva dúsan terméssel. Néme­lyik ágról szinte für­tökben csüngött a 15— 20 dekás gyümölcs. Meg kell jegyezni, hogy a Polyák-portán ter­mett már 43 dekás őszi­barack is. — Ezek itt 22 éves fák — mutatott a gaz­da az egyik facsoport­ra. — Mi az oka a liosz- szú életnek, hiszen azt mondják egyesek, hogy az őszibarackfa nem él tovább 4—5 évnél? — Ha ápolják a fát, akkor — amint látják — 20 évnél is tovább él. Mi minden évben trágyázzuk a fák alját, elvégezzük a termőre metszést, védekezünk a betegségek ellen per­metezéssel. Negyven fajta őszi­barackjuk van Polyá- kéknak. Átlag 40—50 kiló termésre számíta­nak egy-egy fáról. Van olyan is. amelyik 80 kilót lead. de van, ame­lyik csak 30-at. Éppen előzőleg szállítottak be 250 kiló őszibarackot az átvevőhelyre, ahol 10 íorjintos áron vették át kilóját. A Polyák-portán ta­lálható mindenféle gyü­mölcs: kajszibarack, nyári alma, körte, mál­na, ribizke, egres, de a szemükiénye az őszi­barack. Példájukat lát­va; egyre többen fog­lalkoznak őszi barack­os szamócatermesztés- sei. Az egy-kétéves őszibarack csemetéket szinte kötegszámra vi­szik a környékbeliek* A -homoki ember« pe­dig) valóságos apostola a ' gyümölcstermesztés meghonosításának. Aa ő javaslatára a község­ben málnást létesíte­nek, egyelőre csak kis területen. Segít az Üj Élet Termelőszövetke­zetnek a szamócás te­lepítésében. Ezt mái? néni tőle. hanem a ta­nácselnöktől. Szeri elv- társtól hallottuk, mert Pólyák Mihály szerény ember, nem dicsekszik az ilyesmivel. —a—r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents