Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-05 / 155. szám

Az SZKP Központi Bizottságának határozata

(Folytatás az 1. oldalról)

lenini elve ellen foglaltak állást.

E csoport makacsul ellenállt, és meghiúsítani próbált olyan rendkívül fontos intézkedést, mint az iparigazgatás átszervezése, a népgazdasági tanácsok létrehozása a gazdasági körzetekben, olyan intézkedést, amelyet az egész párt és a nép helyeselt. Nem akarták megérteni, hogy a jelenlegi időszakban, amikor a szocialista ipar fejlődése óriási arányokat ért cl, és tovább fejlődik a nehézipar elsődleges fejlesztésével, új, tökéletesebb ipar- igazgatási formákat kellett találni, amelyek nagyobb tartalékokat tárnak fel, és biztosítják a szovjet ipar még hatalmasabb fellendülését. Ez a csoport odáig ment, hogy még azután is folytatta harcát az iparigazgatás átszervezése ellen, amikor az országos megvitatás után elfogadták a szóban forgó intézkedéseket, és törvényt hoztak róluk a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán.

A mezőgazdasági kérdésekben e csoport tagjai elárulták, hogy nem értik a megérlelődött új feladatokat. Nem ismerték el, hogy fokozni kell a kolhozparasztság anyagi érdekeltségét a mezőgazdasági termelés bővítésében. Ellenezték a kolhozok régi, bürokratikus tervezési rendszerének megszüntetését, és az új tervezési rendszer bevezetését, amely érvényesíti a kolhozok kezdeményezőkészségét gazdaságuk vezetésében, ami máris pozitív eredményeket hozott. Annyira elszakadtak az élettől, hogy nem tudják megérteni azt a reális lehetőséget, amely ez év végén módot ad a kolhozparaszt-gazdasá- gok kötelező mezőgazdasági ter- mcnybeszolgáltatásának megszüntetésére. Ez a szovjetország sok millió dolgozója szempontjából létfontosságú intézkedés, a kolhozok közösségi állattenyésztésének jelentős fellendülése, es a szovhozok fejlődése alapján vált lehetővé. A pártellenes csoport tagjai ahelyett, hogy támogatták volna e megérett intézkedést, szembehelyezkedtek vele.

Teljesen indokolatlan tiareot folytattak a pártnak ama jelszava ellen — amelyet a kolhozok, a területek, a köztársaságok aktívan támogatnak — nevezetesen, hogy a legközelebbi években túl kell szárnyalni az Egyesült Államokat az egy főre eső tej-, vaj- és hústermelésben. A pártellenes csoport tagjai ezzel elárulták, hogy fölényeskedő megvetést tanúsítanak a nagy néptömegek legközvetlenebb létérdekei iránt és nem hisznek a szocialista gazdaságban rejlő óriási lehetőségekben, a szovjet népnek a tej- és hústermelés rohamos fokozásáért indított egyetemes mozgalmában.

Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy Molotov elvtárs, a pártellenes csoport egyik tagja konzervativizmusból és közömbösségből nemcsak, hogy nem értette meg a szűzföldek hasznosításának szükségességét, hanem még szembe is helyezkedett a 35 millió hektár szűzföld feltörésével, ami pedig óriási jelentőségűvé vált országunk gazdasági életében.

Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársak makacsul ellenezték azokat az intézkedéseket, amelyeket a központi bizottság és egész pártunk a személyi kultusz következményeinek felszámolására, a forradalmi törvényesség annak idején elkövetett megszegéseinek kiküszöbölésére és olyan feltételek megteremtésére foganatosított, amely feltételek kizárják ezek megismétlődésének lehetőségét a jövőben.

Amikor a munkások, a kolhozparasztok, dicső ifjúságunk, a mérnökök, a technikusok és a tudósok, az írók, egész értelmiségünk egy emberként támogatta a pártnak az SZKP XX. kongresszusán hozott határozatok alapján tett intézkedéseit, amikor az egész szovjet nép aktív harcba indult ezeknek az intézkedéseknek a megvalósításáért, amikor országunkban páratlan arányokban fellendült a nép aktivitása cs újabb alkotó erők törtek a felszínre — a pártellenes csoport részvevőinél süket fülekre talált a tömegek alkotó mozgalma.

Külpolitikai téren ez a csoport, különösen Molotov elvtárs maradinak bizonyult és minden eszközzel gátolta a nemzetközi feszültség enyhítésére, a világbéke megszilárdítására irányuló újabb megérett intézkedések keresztülvitelét.

Molotov elvtárs hosszú időn keresztül mint külügyminiszter nemcsak hogy nem tett semmit külügyminisztériumi vonalon a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyának megjavítására, hanem ismételten szembe is szegült azokkal az intézkedésekkel, amelyeket az SZKP Központi Bizottságának elnöksége a szovjet—jugoszláv viszony megjavítása érdekében tett. Az SZKP Központi Bizottságának 1955 júliusában tartott ülése egyhangúlag elítélte Molotov elvtársnak a jugoszláv kérdésben elfoglalt helytelen álláspontját, »mint, amely nem felel meg a szovjet állam és a szocialista tábor érdekeinek, valamint a lenini politika elveinek«.

Molotov elvtárs gátolta az osztrák államszerződés megkötését és a kapcsolatok megjavítását ezzel, az Európa szívében fekvő állammal. Az osztrák államszerződés megkötésének fontos jelentősége volt az általános nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából. Molotov elvtárs ellenezte továbbá a szovjet—japán viszony rendezését, pedig ez a rendezés nagy szerepet játszott a távol-keleti nemzetközi feszültség enyhítésében. Szembehelyezkedett a párt által kidolgozott elvi tételekkel, amelyek szerint a jelenlegi feltételek között elháríthatok a háborúk, a különböző országokban a szocializmusba való átmenetnek különböző útjai lehetségesek s fokozni kell az érintkezést az SZKP és a külföldi haladó pártok között.

Molotov elvtárs ismételten ellenezte a szovjet kormány elengedhetetlenül szükséges újabb lépéseit a népek békéjének és biztonságának védelmében. Egyebek között tagadta annak célszerűségét, hogy személyes érintkezés jöjjön létre a Szovjetunió és más országok vezető állam- férfiai között, ami pedig nélkülözhetetlen a nemzetközi kapcsolatok megjavítása és a kölcsönös megértés szempontjából.

Molotov elvtárs véleményét e kérdések közül sokban támogatta Kaganovics elvtárs, valamint több esetben Malenkov elvtárs. A központi bizottság elnöksége, és maga a központi bizottság türelmesen helyreigazította őket, harcolt hibáik ellen, arra számítva, hogy levonják hibáikból a tanulságokat, nem fognak ragaszkodni azokhoz, és lépést tartanak a párt vezető kollektívájával. Ök azonban kitartottak helytelen, nem lenini álláspontjuk mellett.

Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársaknak a párt irányvonalától eltérő állásfoglalása azon a körülményen alapult, hogy régi elképzelések és módszerek rabjaivá váltak, és maradtak, elszakadtak a párt és az ország életétől, nem látják az új körülményeket, az új helyzetet, konzervatívak, makaesul ragaszkodnak a túlhaladott, a kommunizmus felé tartó előrehaladás érdekeinek meg nem felelő munkaformákhoz, és munkamódszerekhez, elutasítják azt, ami az életből születik, és ami a szovjet társadalom fejlődésének érdekeiből, az egész szocialista tábor érdekeiből következik.

Mind bel-, mind külpolitikai kérdésekben szektásak és dogmatikusak, betűrágó, élettelen módon értelmezik a marxizmus —leninlzmust. Nem tudják megérteni, hogy a jelenlegi körülmények között az élő, cselekvő marxizmus—leninizmus, a kommunizmusért vívott harc a XX. pártkongresszus határozatainak végrehajtásában, a békés egymás mellett élés politikájának állhatatos keresztülvitelében, a népek közötti barátiágért kifejtett erőfeszítésben, a szocialista

tábor általános erősítésének politikájában, az iparvezetés tökéletesítésében, a mezőgazdaság sokoldalú fejlesztéséért, a termék- bőségért, a nagyarányú lakásépítkezésért, a szövetségi köztársaságok jogkörének kibővítéséért, a nemzeti kultúrák felvirágoztatásáért, a néptömegek kezdeményezőkészségének sokoldalú fejlesztéséért folytatott küzdelemben ölt testet.

Amikor Molotov, Kaganovics, Malenkov eivtársak meggyőződtek arról, hogy helytelen fellépéseik és cselekedeteik állandó visszautasításra találnak a központi bizottság elnökségében, amely következetesen valóravált- ja a XX. pártkongresszus irányvonalát, ráléptek a pártvezetőség elleni, csoportos harc útjára. Fárteilcnes alapon összebeszélve azt a célt tűzték maguk elé, hogy megváltoztatják a párt politikáját, visszatérítik a pártot azokhoz a helytelen vezetési módszerekhez, amelyeket a XX. párt- kongresszus elítélt. Intrikus módszerekhez folyamodtak és titkos összeesküvést szőttek a központi bizottság ellen. A központi bizottság ülésén napvilágra került tények azt mutatják, hogy Malenkov, Kaganovics, Molotov elvtársak és a hozzájuk csatlakozó Sepilov elvtárs a frakciós harc útjára lépve, megszegték a párt szervezeti szabályzatát és a X. pártkongresszusnak »A pártegységről« című határozatát, amelyet Lenin dolgozott ki, és amelyben többek között ez áll:

»Hogy a párton belül cs az egész szovjet munkában a legszigorúbb fegyelmet valósítsuk meg, és mindennemű frakciózást kiküszöbölve, a legnagyobb egységet érjük el, a kongresszus felhatalmazza a KB-t arra, hogy fegyelemsértés vagy frakciózás újból jelentkezése, illetve megtörése esetén (eseteiben) alkalmazza a pártbüntetés minden formáját, beleértve a pártból való kizárást is, a KB tagjaival szemben pedig a póttaggá való visszaminősítést, sót, mint végső rendszabályt, a partból való kizárást. Ez a végső rendszabály (a KB tagjaival, póttagjaival és az Ellenőrző Bizottság tagjaival szemben) csak azzal a feltétellel alkalmazható, ha egybehívják a KB teljes ülését, amelyre meg kell hívni a KB minden póttagját és az Ellenőrző Bizottság minden tagját. Ha a párt legfele- lősebb vezetőinek ez az együttes ülése kétharmad szótöbbséggel a központi bizottsági tag póttaggá való visszaminősítése vagy a pártból való kizárása mellett foglal állást, ez a rendszabály haladéktalanul foganatosítandó.«

A lenini határozat arra kötelezi a központi bizottságot cs az összes pártszervezeteket, hogy fáradhatatlanul erősítsék a párt egységét, határozottan utasítsák vissza a frakciózás és a csoportosulás minden megnyilvánulását, biztosítsák a valóban baráti, a munkásosztály élcsapatának — a kommunista pártnak — akarati és cselekvési egységét valóban megtestesítő munkát.

A központi bizottság ülése nagy megelégedéssel állapítja meg az SZKP Központi Bizottsága összes tagjainak és póttagjainak, az SZKP Központi Revíziós Bizottsága tagjainak szoros egységét és összeforrottságát, amellyel egyöntetűen elítélték a pártellenes csoportot. A központi bizottság ülésének részvevői között egyetlen ember sem volt, aki támogatta volna ezt a csoportot.

Amikor kitűnt, hogy a központi bizottság ülése egy emberként elítéli a csoport pártellenes tevékenységét, amikor az ülésen jelenlevők egyöntetűen követelték a csoport tagjainak kizárását a központi bizottságból és a pártból, ők beismerték az összeesküvést, pártellenes tevékenységük káros voltát, vállalták, hogy alárendelik magukat a párt határozatainak.

Az SZKP Központi Bizottságának ülése a fent elmondottakból kiindulva és a párt lenini egységének mindéi) eszközzel való erősítését szem előtt tartva, elhatározta:

X. Elítéli Malenkov, Kaganovics, Molotov és a hozzájuk csatlakozott Sepilov pártellenes csoportjának frakciós tevékenységét, mint amely összeegyeztethetetlen pártunk lenini elveivel.

2. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársakat kizárja a központi bizottság elnökségéből és a központi bizottságból; Sepilov elvtársat leváltja az SZKP Központi Bizottsága titkári tisztségéből, kizárja az SZKP Központi Bizottsága elnökségének póttagjai és a központi bizottság tagjai közül.

*

Az az egyöntetű elítélés, amelyben a párt központi bizottsága Malenkov, Kaganovics, Molotov elvtársak pártellenes csoportjának frakciós tevékenységét részesítette, lenini pártunk sorai egységének további szilárdítását, vezetésének erősítését, a párt fő irányvonaláért vívott harc ügyét szolgálja.

A párt központi bizottsága felhív minden kommunistát, tömörüljenek még szorosabban a marxizmus—leninizmus legyőzhetetlen zászlaja köré, összpontosítsák minden erejüket a kommunista építés feladatainak sikeres megoldására.

(E határozatot 1957. június 29-én egyhangúlag elfogadta a

központi bizottság valamennyi tagja és póttagja, a Központi Revíziós Bizottság valamennyi tagja. Molotov elvtárs egymaga

tartózkodott a szavazástól.)

mí a nagyvilágban

KAIRÓ. Egyiptomban szerdán tartották a nemzetgyűlési választásokat. A 278 mandátumért az egyiptomi nemzeti tömörülés 1241 jelöltje küzd. A jelölteket három miniszterből álló bizottság választotta ki és Nasszer elnök hagyta jóvá őket. Először indulnak a választásokon nők is. Az öt jelöltnő a választási harcban a többne- jűség eltörlését és a nők számára a válás megkönnyítését követelte. A 278 mandátum közül 72 sorsa eldőlt, mert a szóban- forgó jelöltnek nincs ellenjelöltjük.

WASHINGTON. Az amerikai szenátus kedden este elha’- tározta, hogy az 1957—5ll-as költségvetési évre t 34 milliárd 500 millió dollárban állapítja meg az Egyesült Államok katonai kiadásainak összegét. Minthogy ez az összeg csaknem egy- milliárd dollárral magasabb annál, amelyet a képviselőház jóváhagyott, parlamenti vegyes bizottságnak kell megállapodnia a végleges számadatban.

KAIRÓ. A kairói A1 Bulisz című hetilap legutóbbi számában cikket közöl »Amerikai összeesküvés« címmel. A cikk leleplezi, hogy az Egyesült Államok az Egyiptom elleni angol—francia—izraeli agresszió idején kétszínű politikát folytatott. Rámutat, hogy bár az amerikai politikusok külsőleg elítélték az agressziót, az Egyesült Államok lényegében az ag- resszorok oldalán állt. — »Ml Egyiptomban tudjuk — írja a lap —, hogy miközben az Egyesült Államok megbízottja az ENSZ-ben ellenezte az egyiptomi agressziót, azalatt az amerikai Port Szaid-i tengerészeti attasé rádión keresztül adatokat szolgáltatott a támadók csapatainak az egyiptomi katonai objektumokról.«

DAMASZKUSZ. Az A1 Hadara című szíriai lap közli, hogy az izraeli hatóságok kiürítették Eilath kikötőjét. A lap szerint ennek az a célja, hogy a kikötő vidéké1: átadják az Egyesült Államok fegyveres erőinek haditámaszpont berendezésére.

PEKING. Tokiói jelentés szerint a Japán Szocialista Párt kedden arra kérte a parlamenti két házának elnökét, hogy hívja össze a parlament rendkívüli ülésszakát az égető belföldi es diplomáciai problémák megtárgyalására.

A »agy japán ellenzéki párt ugyanakkor arra szólította fel Kisi miniszterelnököt, hogy az ülésszakon számoljon be Amerikában és Déikelet-Azsiában tett körútjáról.

A diplomáciai problémák, amelyeknek megvitatását a párt követeli, a következők; a japán—amerikai katonai támaszpontok megszüntetése, az atomfegyverek betiltása és a Kínával folytatandó kereskedelem bővítése.

LONDON. Allan Noble angol külügyi államminiszter az alsóház szerdai ülésén bejelentette, hogy a jövő héten a kormány fehérkönyvet ad ki a leszerelési értekezlet munkájáról.

PÁRIZS. A francia minisztertanács felhatalmazta Bour- ges-Maunoury miniszterelnököt, hogy esetleg felvesse a bizalmi kérdést a közös piacról és az euratomról szóló szerződés most folyó ratifikációs vitájában.

A DEMOKRATIKUS IFJÚSÁGI VILÁGSZÖVETSÉG Tanácsa elhatározta, hogy összehívja a KISZ IV. kongresszusát, amely összefoglalja munkásságának eredményeit és meghatározza az új feladatokat. A kongresszus kevéssel a VIT befejezése után, augusztus 16-tól

22-ig ülésezik Kievben.

HÁGA (Reutfer) A Hét Vrije Volk című hollandi lap kedden közölte, hogy Hollandiában gyorsan terjed az ázsiai influenza.

Mulder professzor, a Leydeni Egyetem orvosi karának tanára, aki az influenza elleni kampányt irányítja, kijelentette, kétségét kizárólag bebizonyosodott, hogy egy bussumi iskola harminc leánynövendéke ázsiai influenzában betegedett meg. A professzor szerint a járvány

2—3 hónapig fog tartani s előreláthatólag a lakosság 10—30 százaléka betegszik meg. Az in- luenza enyhe lefolyású,

Zászló avatási ünnepség a Vasútkertben

Július 6-án, szombaton délután 5 órakor zászlóavatási ünnepség színhelye lesz a kecskeméti Vasútkert. A Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár dolgozói zászlót ajándékoznak a BácsKiskun megyei rendőr karhatalmi századnak, amely az ellenforradalom fegyveres leveréséből, a rend helyreállításából derekasan kivette részét.

Anvakönwi hírek Kiskunhalasról

SZÜLETTEK: Rohoska Ilona Mária (anyja Polereczki Ilona), Hirsch Katalin (Mozi Katalin), Rákóczi Éva (Hegyi Ilona) Horváth Endre (Dinka Irén), Nagy Tóth Éva (Sörös Erzsébet), Radies Ibolya (Patai Aranka), Gyöngyi Anna (Vajda Anna), Gulyás Etelka (Flaisz Mária), Takács Ilona (Timár Julianna), Szabó József János (Császár Mária), Bánóczki Ibolya Erzsébet (Czagány Ilona,), Nagy Biblia Sándor (Gárgyás Erzsébet), Ván Magdolna (Horváth Magdolna), Miskei Sándor (Kosa Mária), Hajdú Györgyi (Sós Irén).

HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Maki János és Maróti Ilona,

Handl Zoltán és Varga Ilona, Pap István Mátyás és Vágó Zsófia, Tamás Endre és Dobocs* ki Edit Ilona, Dagi László és Török Julianna.

MEGHALTAK: Berényi Be* nőné Fekete Zsuzsánna 63 éves, Czombos Miklós egynapos, Horváth Endre egynapos, Takács Jánosné Mészáros Margit 91 éves, Nagy Andrásné Felföldi Irén 70 éves, Csikós Ferencné Juhász Viktória 75 éves, Senke József 59 éves, Böröczi Sándor 24 éves, Kovács Mihály 45 éves, Répási Lajos 73 éves, Tallér De* zső 61 éves, Rausch Mária egyhónapos korában*