Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-30 / 176. szám

A kecskeméti békedemonstráció

(Folytatás az 1. oldalról)

szószólói, hogy nyugodj bele abba, ami van itt, maid a másvilágon üdvözülsz. Mi szembeszálltunk ezzel a némettel cs azt mondtuk: mi nem a másvilágon akaruk üdvözülni, ha majd odakerülünk, lehet róla beszélni. Mi itt szeretnénk jól élni, ezen a földön. (Taps.)

Amikor az októberi események zajlottak le Magyarországon, akkor egy újszerű történeti eseménynek lettünk tanúi. A magyar parasztság nem fogott fegyvert a sokat hirdetett »nemzeti forradalom« mellett. Miért nem lehetett megnyergel- ni a parasztságot és puskát adni a kezébe? A magyar paraszt órák alatt józanodon ki az októberi eseményeknél. Mi józani- totta ki? Abban a pillanatban, amikor Mindszenty a rádióban el kezdett beszélni és elmondta azt, hogy »az egyházat ért sérelmeket« helyre kell hozni, a magántulajdont helyre kell állítani, akkor a parasztember rögtön tudta, miről van szó.

1945-ben, amikor hazánkat a szovjet hadsereg felszabadította, egy párt volt. akinek földosztó programja volt, ez a kommunista párt. A többi pártoknak csak földreform programja volt. 1945 áprilisában összetörtük a feudális Magyarországot és elvettük a katolikus egyháztól a 900 000 holdat és Eszterházytól a 200 000 holdat, és odaadtuk a nincstelen parasztság kezébe. (Taps.) Miért vérzett a szovjet hadsereg 1956 októberében? Ugyanezért. Magyarországon tehát lezajlott egy forradalom 1945-ben a szovjet fegyverek jelenlétében és ennek a vívmányait támadták meg októberben. Betekerhetik ezek magukat egymillió méter nemzeti lobogóval, kitűzhetnek egymillió Kossuth-címert. ez akkor is ellenforradalom volt. Az volt, mert meg akarta változtatni azt, amit 45-ben csináltunk. Azok, akik az októbert csinálták, nem tudtak belenyugodni abba, hogy a paraszt, kezében a föld! Nem tudtak belenyugodni, hogy a munkás kezében a gyár! Akik az októbert csinálták, nem tudnak beletörődni abba, hogy van egy forradalmi munkás-paraszt kormány és annak egy vasmunkás a miniszterelnöke! A hercegprímás nem tudja tudomásul venni, hogy a köztársaság elnöke egy parasztember, mert hiszen eddig mindig gróf volt. Különösen abba nem tudnak belenyugodni, hogy az egyetemen egyre több a munkás- és a paraszt- gyerek.

Mi békét, szabadságot és szocializmust akarunk építeni ebben az országban. Nem lesz könnyű, és ehhez új emberek kellenek. Üj fiatalság. Hogy néz

ki ez a fiatalság? Én is apa vagyok. Nekem is van két szép gyerekem.

Hat héttel ezelőtt odaáll a fiam elém és azt kérdezi tőlem: — Mondd, papa, mi az a kapitalizmus? — Honnan vetted ezt a szót? — kérdeztem tőle. — Hallottam, hogy, tegnap este a mamával vitatkoztatok, cs többször kiáltottad neki. hogy ez a kapitalizmus. — Tényleg, előző nap a disszidáltak és külföldre szököttek sorsáról beszélgettünk. A feleségemnek azt mondtam, hogy itt nem segítenek a köny- nyek, ez nekünk nem új, ez a kapitalizmus! Nálunk olyan világ következik, hogy a paraszt gyerekéből és a munkás gyerekéből minden lehet itt. amihez adottsága, tehetsége van. Az októberi események hatására az egyetemet egy kicsit felülvizsgáljuk. Az az „ érzésünk, hogy még több parasztgyereknek és munkásgyereknek kell benne lenni. (Taps.) Felül fogjuk vizsgálni az ösztöndíjakat is. Kinek adunk és miért adunk? (Taps.) A munkás gyereke, a nincstelen paraszt gyereke és a kisparaszt gyereke és a tanítók, tanárok gyereke. Meg fogjuk nézni, hogy kinek a kezébe adunk diplomát. Mert valamikor megnézték az urak is, hogy kit küldjenek az egyetemre. Nekünk is jogunk van ezt megnézni. Azt a jogot fenntartjuk magunknak, hogy az ifjúságot a mi osztályunknak neveljük meg.

Szeretnék még valamit mondani. Nagy viták voltak az októberi—novemberi események alatt, hogy a szovjet csapatok behívása, tűzbevetése első esetben hiba volt-e, a második esetben szükségszerű volt-e. Mi nem vitatkoztunk. Mi elhatároztuk, ha nincs elég erő ahhoz, hogy leverjük az ellenforradalmat, altkor igénybe vesszük azt az erőt, ami rendelkezésre áll. Miből indultak ki a párt és a kormány vezetői, amikor elhatározták a szovjet csapatok segítségül hívását? Az utolsó párszáz esztendőben milyen segítséggel verték le a magyar ncp szabadságharcát a császárok, a grófok és a főpapok? Nem akarok messzire menni. Maguk között él még az a generáció, aki e dátumra nagyon jól emlékszik: 1919. Ha a nagybányai vitéz Horthy Miklósnak joga volt 1919-ben behozni ide a szenegáli franciákat és vérbe taposni a Tanácskoztál*«-; ságot, akkor jogunk volt nekünk is a szovjet fegyvereket igénybe: venni a munkáshatalom megvédésére. (Taps.) Ez nem tetszik Mindszentynek. Eszterházy hercegnek! Kritikus éjszakákon beszeltünk arról, hogy majd a történelem igazol bennünket, Nem kellett sokáig várni a történelem

igazolására, már ma igazolódtunk!

Ifjú barátaim, hogy volt-e res- taurációs veszély, azt mindenki pontosan tudja és érzi. Gondoljatok arra, hogyha itt megváltozott volna a helyzet, akkor mi ebben a kertben nem beszélünk szabadságról és boldogságról. Amikor ti itt ma délután táncoltok és énekeltek, akkor úgy táncoljatok, mulassatok és szórakozzatok, hogy az a nagy harc, ami most folyik a világban, az nemcsak a szocializmusért folyik, hanem a békéért cs a szabadságért. Mi nyugodtan, békében akarunk élni. Minekünk a béke azért kell, hogy bebizonyítsuk a világnak, hogy többet tudunk csinálni, ha pénzünket és munkaerőnket nem a háborúra, hanem a békére állítjuk be. Oda- kinn a világ nagyon ideges, mert az utóbbi időben letartóztattunk embereket. Kiket? Nem munkást és nem parasztot, hanem Horthy-tiszteket, földbirtokosokat, gyárosokat és a hozzájuk csatlakozó csibészeket. A kormány és a párt eltökélte, hogy a munkások hatalmát mindenkivel szemben megvédi. Minket nem lehet ijesztgetni sem kintről, sem bentről. Ne prédikáljanak humanizmusról a tegnapi gyilkosok mondva: hogy töröljük el a halálbüntetést. Mikor ők gyilkolták az ártatlan embereket, akkor nem jutott ez eszükbe.

Fiatalok! — mondotta végül Marosán elvtárs — esküdjetek meg, hogy sosem lesztek hűtlenek a nép szent ügyéhez! Esküdjetek meg, hogy sosem fogtok hátat fordítani a haladás, a béke és a szabadság gondolatának! Esküdjetek meg, hogy harcolni fogtok a boldogságért és a szocializmusért! (Taps.)

Flf^ r r T ? T

I ancolo Ifjúság

Jól sikerült a megyei ifjúsági fesztivál kulturális programja

Július 28-án a hűvös, esős idő sem akadályozta meg a megye művészeti csoportjait abban, hogy a VI. Világifjúsági Találkozó tiszteletére megrendezett ifjúsági napon többezres léi számmal megjelenjenek és gazdag, változatos műsorszámaikkal együttérzésüket fejezzék ki a Moszkvában megnyílt VIT nemzetek közötti összefogásával.

Az ellenforradalom óta először találkoztak a megye népi együttesei. Műsorukat tekintve megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évekhez hasonlítva fejlődés tapasztalható.

Ez a találkozó fényes bizonyítéké annak, hogy a nemzett hagyományokon épülő kultúrában olyan átfogó erő van, amely ilyen országos megrázkódtatás után is, mint amilyen az ellen- forradalom volt, egybe tudja kapcsolni a felszabadulás óta új társadalmi formában fejlődő falusi és városi dolgozók kollektíváját.

A Icecskeméti Katona József Színházban — az eddig lezajlott kulturális seregszemlék alkalmával soha nem tapasztalt nagyszámú nézősereg előtt — öt órahosszán ál pergő műsorszámaikkal szerepeltek.

Színes, változatos, ötletekben gazdag bemutató volt ez. Tizenhét megyei művészeti együttes ötvennyolc számmal szerepelt. A műsorszámok közül kiemelkedően szép eredményt értek el és nagy tetszést arattak a dá- vodi, miskei és drágszéli gyermekcsoportok kidolgozott, ötletes, friss és élettel teljes táncai és népi játékai, valamint az ér- \

sekcsanádi együttes lakodaU masa.

Külön említést érdemel a> kecskeméti EDOSZ KISZ-együt* tes változatos műsoranyaga, melyben a magyar és szlovák táncokat Urai finomságú kidől* gozással mutatták be az egy üt* tes részvevői.

A nemzetiségi csoportok közüt dicséretet érdemel a garai dél* szláv általános iskola népi zene* kara kedves, hangulatos népda* Útiért.

Üj színfoltot képviselt a mű* sorban a kiskunhalasi határőrség bőséges és ötletekben, szellemes fordulatokban, rendezői fogá* sokban gazdag előadása.

Minden szereplő egyénileg is kiváló művészt teljesítményt nyújtott.

Az esztrád műsornak ezt a formáját — szórakoztatva ne* veid jellege miatt — sokszor a hivatásos kulturális intézmé* nyék is mintául vehetnék.

A kulturális műsort egészé* ben tekintve megállapíthatjuk, hogy ez a, megyei fesztivál be* váltotta a hozzáfűzött reménye* két és méltón hozzájárult a moszkvai VIT sikeréhez.

A NÉPSZABADSÁG

számára apró- és keretes- hirdetéseket felvesz a Petőfi Népe

Kecskemét, Szabadság-tér 1/a.

A LEVEGŐ TITÁNJAI

A megyei ifjúsági találkozó repülőbemutatójáról

Vasárnap délután van. Az alacsonyan úszó. sötét felhők nem biztatnak sok jóval a repülőnap megkezdéséhez. A bemutató részvevői közül néhányan apa- tikusan meg is jegyzik: »Kevesen lesznek. Elbánt velünk az idő.« S mintha csak ezt az elhamarkodottan elejtett mondatot akarnák megcáfolni a kecskeméti és a vidéki fiatalok. Egymás nyomában érkeznek a tömött autóbuszok, gépkocsik, jönnek gyalogosan, motorral, kerékpárral.

Néhány perccel három óta után zúgni kezdenek a repülőgépmotorok.

A »Fecske« típusú motoros

sportgépek kötelékrepülésével végre megkezdődött az impozáns bemutató.

— Nézdd, húzzák a vitorlázót! — kiált fel égy fiúcska.

A léggömbvadászat már a felnőttek ajkairól is kiáltásokat fakasztott:

— Elkapja?! — Húzza meg férje kabátját egy szőke fiatal- asszony. A lecsapó repülőgép fölött érintetlenül száll tovább a léggömb, nagyokat ugrálva a keletkezett vákuumtól.

— Elhibázta!... Majd leszedi a másik!... — Ilyen, s más felkiáltásoktól hangos a katonai repülőtér melletti legelő. Most erős gépzúgás hallatszik, majd egy

A repülőbemutató nagyszerűen zajlik, tízezer ember elismerően gyönyörködik a különböző számokban. És a tízezer ember izgalommal várja az ejtőernyősök, a bátrak sportját űzőinek produkcióit.

Ök pedig ott állnak húszán a közönség előtt, a katonás pedantériával összehajtogatott ejtőernyők mögött, várva a darázsformájú AN—2-es gépbe való beszálláshoz a parancsot. Megtörténik ez is. Heten indulnak az első fordulóra; Sárosi Gyulán, a gép pilótáján és Halas József műszakin kívül hét ejtőernyős száll a gépbe. Beszáll még Pe- tőcz Sándor, az ugrató parancsnok (az ugratás nem tréfára értendő — nagyon is komoly beosztás ez), no, meg levegőbe bátorkodik a riporter is.

A hét fiatalember ott ül a repülőgép gyomrában, az ernyő- csomagok hevederjei közötti a motor már működik, s végre futni kezd az AN—2-es. startol; te, a riporter sebesen jegyzed a bátrak nevét; Mészáros Ferenc, Harai Gyula. Kakas János, Molnár Ferenc, Halász Mihály, Kara Pál, Szirtes István — a róluk szerzett futólagos benyomásaidat is papírra veted, óvatosan letekintesz, s már alattatok a széles

bátorság

sportolóinak

rWTflBMV;—Éllll HU IM1|III«MWWWWI

bemutatója

han, s ekkor... a szemekben mosoly cikkan: fehér selyemgomba borult Mészáros fölé.

Nyílik ismét az ajtó, Petőcz arcan, nyakán minden izmot a csontokra feszít a légáramlat... a hat fiú már felállt ültéből, a tekintetükkel fognak egymással kezet, — »hetes másodperc!« — ismétli a parancsnok, int: egy csomag, kettő, három, négy, öt, hat: az ajtó' bezárul, Petőcz oda- térdel ablaka mögé, lesi, mikor, hogyan nyílnak az ernyők..., feszült pillanat-töredékek, a lélegzetünk is eláll, — s ekkor Petőcz mosolyog: — "Sikerült Mind a hat nyitott!«

— Jó lesz, Sanyi? — kiált hátra Sárosi.

— Azt hiszem, igen. Majd meglátjuk. Az volt a tervünk, hogy ledobom őket a közönség elé, hadd lásson valamit.

Hogy a közönség alulról mit látott, jobban tudja, mint én, — én csak annyit tudok, hogy ha fiatalabb volnék tiz esztendővel; — nekem is ajtót nyitna Petőcz Sándor, mert férfiasán szép dolog lehet lebegni ég és föld között, csókolva széltől, napsugárözöntől, elismerve tízezer embertárstól: igen, ez bátor ember!

(tarján)

apró pukkanás jelzi: a második gép eltalálta a léggömböt.

Alig múlik perc, hogy ne legyen látnivaló. A léggömbvadá- szat után Borbás Pál. fiatal pilóta állítja el a lélegzetet műrepülő mutatványaival. Mint fürge hal, úgy cikázik gépével a levegőben. Bukfenc, dugóhúzó, hátonrepülés pillanatonként váltja egymást.

S mintha a nap is kíváncsi volna erre a bemutatóra, vagy az egybegyűlt tízezres tömegre. Előbukkanja arcát, később elzavarja a felhőket. Indul az AN—< 2-es, amely az ejtőernyősöket viszi a magasba.

Ezekben a percekben már nemcsak a nézők, hanem a lent- maradt ejtőernyősök arca is izgatott. Száll magasan a gép, tízezer szempár figyeli minden mozdulatát.

— Ugranak — visít egy hangi Igen. Egy apró pont válik el a géptől. Mindig nagyobb, s nagyobb lesz... Emberalakja van már... Mi történt?!

— Jaj, a szerencsétlen!! — sopánkodik egy néni... Halálos csend van egy percig, meghűl az erekben a vér, azután nyílik az ernyő, fehérük a selyemkupola: Egy megkönnyebbült sóhaj az egész tömeg.

Felbomlik, hullámzik a népi Sokan a már leszállt AN—2-es géphez rohannak.

— Vigyenek fel! — Szeretnék repülni... Van jegyem... — hallatszanak a kérő mondatok a pilóta felé. Megkezdődött a sétarepülés. Vége a bemutatónak. —i Egy mondatban e délutánt igazán az a 8—10 éves kisfiú fejezte ki, aki barátainak ezeket mondta:

— Gyönyörű volt ez. fiúk! Ha felnövök, én repülő leszek!

(gémes)

Fizesse elő a Petőfi Népét

k

mező, a tömeg, a kukoricaföldek, a város.

— Neked mi csüng itt? A vakbeled? — hallod, ahogy a bátorság egyik katonája kérdi a társát; nyilván észrevette, hogy valami rendellenesség van az öltözékén.

Igen, a bajtársiasság szellemében egymást nézik, szemmel ellenőrzik, mert nem kis dologról van itt szó: centi-, millimé- ternyi eltérés az összehajtogatott ernyőn, s néhány perc múlva vége mindennek, vége egy szép, bátor fiatal életnek.

— Nyolcszázról ugrás, hét másodperc zuhanás után nyitás — mondja most Petőcz Sándor, s a fiúk rábólintanak a már ismert parancs megismétlésére.

A táj már kiszélesült alattatok, erdő-pamacsok zöldje, tarló- sávok végtelenje tarkítja a mezőséget, Kecskemét mind kisebb, házai, akár a skatulyák, a víztorony, mint egy gyerekjátékszer; a távolból valamelyik falu templomtornya, mintha figyelne, — s a gép donogva kúszik a nyolcszázméteres magasságba.

A fiúk az imént még megeresztettek egy-egy tréfát, hiába no, harminc körüli ugrás van már mindegyikük mögött. Mészáros Ferenc ernyőjében meg éppenséggel több mint másfélszáz, de azért nem árt a figyelmet elterelni attól, ami nemsokára bekövetkezik. .. Most azonban csendben vannak, látszik, önmagukba néznek: számvetést csinálnak a nagy pillanat előtt.

A gép mintha morogva állna, ha nem tekintenél le, úgy érezned, csakugyan áll, pedig úszik a levegőben, az egyetlen stabil pont ég és föld között: odalenn a tízezres tömeg már csak hangyaboly, — a pilóta most hátratekint, az ajtó mellől a terepet feszülten figyelő Petőcz bólint, rendben van minden. .. . most feláll Mészáros Ferenc. — "fiuk, csak egymás után. nehogy szétszóródjunk!« — ennyit mond; nyílik az ajtó, az iménti ember mint csomag dobódik ki rajta, az ajtó becsukódik, mi az ablaknál lesünk lefelé, a csomag még zu-