Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-26 / 173. szám

Forradalmasított lakásépítkezés KASPÉ módszerrel épül Kecskeméten tizenkilenc lakás A napokban riportszerző kör­útra indultunk a város határá­ba. Nem mondhatnánk, hogy meghatározatlan céllal, de nem is sejtettük, hogy ekkora meg­lepetésben lesz részünk. Külö­nösen akkor nem, amikor a 2-es autóbusz végállomásán, a Rcnd- örfalu szélén leszálltunk. — Hol vannak az úi építke­zések? —■ tudakoltuk a többi utastól, akik el is kalauzoltak bennünket a téglagyár irányá­ban. Igen ám. csakhogy mi egyre-másra vályoghazakat ta­láltunk a remélt előregyártott épületelemek helyett. Hogy őszinte legyek, némi szorongás­sal gondoltam arra. talán még meg sem kezdték itt az építke­zést a Tatarozó Vállalat mun­kásai, hiszen csak néhány napja értesültünk arról, hogy itt épí­tik ma.id a KASPÉ-féle előre­gyártott épületelemekből a for­radalmi vívmányként emlegetett új lakóházakat. De amíg tanakodtam, a lábam vitt előre, tovább a téglagyár felé, s lassan kezdtek feltüne­dezni a sátrak, s alattuk furcsa alakú »téglák« száradnak. Nagynehezen előkerült Vörös László művezető is. s még nehe­zebben Krizsik László mérnök. Ök nagyon el vannak foglalva most a munkával, el is lehet képzelni, mennyi dolguk akad, hiszen 50 ember munkaidejét kell beosztani percnyi pontosság­gal, mert a házak úgynevezett szalagrendszerben épülnek. Ahol tegnap még a kőbeton- alapozó-brigád dolgozott, most az ácsbrigád végzi a zsaluzást, az előbbi brigád pedig már egy új ház alapozásához látott. A kísérleti házon, amelynek építéséhez elsőnek kezdtek, már a tetőszerkezetet szerelik, amely BK rendszerű előregyártott elemből áll. — Hány házat építenek itt egyszerre — kérdezem Krizsik László mérnököt. — Tizenhat ház és tizenkilenc lakás, mert lesz három iker­ház is. — S mikorra készítik el a házakat, azaz mikorra költöz­hetnek be az új lakók? — Ügy hallottam, augusztus 20-a a legújabb határidő, mert eredetileg szeptember 1-re volt előírva, de az alkotmány ünne­pének tiszteletére szeretnénk 10 nappal előbb átadni. S ha az időjárás közbe nem ront, remé­lem, készen is leszünk vele. A különös alakú »téglák« mel­lett állunk. — Ezek hát a híres KASPÉ- féle építőelemek? — Igen — hangzik a válasz, — ezek pedig itt a prések — mutat a könnyű kis szerkezetek­re, amelyek mellett egy-egy em­ber dolgozik. Az ügyesebbjei, mint például Kuruc?. Mihály és Magyari József, vagy mint az a két diákfiú, 130—140 épületele­met is legyártanak egy nap alatt. — Mi az alapanyaga az új épületelemnek?-— 65—70 százalék kohósalak, 15—20 százalék homok és 14 szá­zalék cement. — S mi az előnye? — Elsősorban az, hogy min­denféle kötőanyag nélkül, egy­szerűen csak egymásra helyez­zük őket s már kész a fal. Olyan, mint az építőkocka, fel lehet épí­teni, szét lehet szedni, s ez így is volt az első két napon, amíg munkásaink beletanultak ebbe az új »szakmába«. — S mennyi idő alatt épül fel egy ház? — Az építkezés megkezdésétől számított nyolc napon belül be- költözhetővé válik egy-egy lakás. Ez azt jelenti, hogy a szobában ég a villany, a parkett felkefél­ve, a falak kifestve váriák az új lakókat. S még egy előny, amiről eddig nem beszéltünk. A KASPÉ­féle építkezés nemcsak gyors, hanem körülbelül 20—25 százalékkal olcsóbb is, mint az eddigi építkezések. Elbúcsúzunk, hiszen itt külö­nösen drága az idő, s percnyi pontossággal annyira be van osztva, hogy nem vállalnánk a felelősséget, ha bennünket szid­na egy-egy jövendőbeli új lakó, ha később készülne el a lakása. Amikor azonban a szerkesztő­ségben neki készülődök a ri­portíráshoz, nem vgrt és kedves meglepetés ér. Kopogtatnak az ajtón és egy kedves, rokonszen­ves ember névszerint keres. — Péter Miksa vagyok, az Ag- roterv főmérnöke. Hallottam, ri­port készül a KASPÉ-féle épít­kezésről, s mivel az újításnak én is részese vagyok, talán szolgála­tukra lehetnék... Meghatott a kedves szerény­ség, amellyel az úiító leült asz­talom mellé és elmagyarázta, honnan ered ez a szó. hogy KAS- PÉ. Ök ugyanis Katona Zoltán főmérnökkel együtt már számos nevezetes újítást vittek sikerre. Ez a legutóbbi, amelyen másfél év óta dolgoznak és kísérletez­nek világviszonylatban is igen jelentős. S mivel kettőjük találmánya, a két feltaláló nevének kezdő­betűit viseli. Elmondotta azt is, hogy a találmány felől több kül­földi ország érdeklődik, s meg­vásárolták már a csehek, a len­gyelek, a románok, sót mutat egy levelet is, amelyben a csehek versenyre hívnak bennünket, magyarokat: ki épít több lakást az új módszerrel? Péter elvtárstól még azt is megtudom, hogy Magyarorszá­gon Kecskeméten épül az első nagyobb arányú település a KASPÉ-féle előregyártott épü­letelemekből. Ezt megelőzően Balatonaligán és Perbálon egy- egy házat és az előbbi helyen egy szeszgyárat építettek már. Kecskeméten előreláthatólag több mint 200 ilyen ház épül. De most már igazán a riport végére értem, legközelebb majd akkor jelentkezem, ha a boldog lakók elfoglalják az új házakat. —Éné— Taggyűlés a Jánoshalmái Foldmüvesszöretkesetben A Jánoshalma és Vidéke Földművesszövetkezet nemrégen taggyűlést tartott. Az ellenforradalmi események óta ez volt az első taggyűlés, amelyre, annak ellenére, hogy a legnagyobb mun­kaidőben történt, a tagság nagyobb része megjelent, hogy meg­hallgassa Balogh Mátyásnak, az igazgatóság elnökének beszámoló­ját a földművesszövetkezet működéséről. Balogh Mátyás elmondotta, hogy az októbert követő nehéz hónapokban is igyekeztek biztosítani az áruellátást. Foglalkozott azzal is, hogy 1955- és 1956-ban 1 millió forintot fizettek ki a tag­ság részére, míg a befizetett részjegy összege csupán 189 000 forint volt. A földművesszövetkezet az idén nagyobb gondot fordít a fel­vásárlásra. Hét felvásárló telepet létesített, hogy megszűnjön az az áldatlan állapot, hogy a dolgozó parasztok már előző nap este megkezdjék a sorbaállást, hogy másnap esetleg át tudják adni az áruikat. A beszámolóból megtudtuk, hogy a szövetkezet 1956. évi nye­resége 1 882 000 forint. Az 1957. év első negyedét szintén nyere­séggel, mégpedig 406 000 forint többlettel zárták. A tagság nagy figyelemmel hallgatta végig a beszámolót, és hitet tett amellett, hogy a szövetkezetnek tovább kell javítani a munkáját a falu szocialista fejlődése érdekében. Lusztig József A Kecskeméti Sütőipari Vállalat 14. évet betöltött, de a 17. évet meg nem haladó, 8 általános iskolát végzett fiúkat ipari tanulónak felvesz. A járásból is lehet jelentkezni (Kerekegyháza, Lajosmi- zse, Tiszakécske, Izsák). Jelentkezési határidő: július 31, Jelentkezés: Kecskemét, Petőfi utca 4. szám 1174 Tegyük még hozzá azt is, hogy mindig bemondja a mikrofonba, melyik zeneszámot ki küldi ki­nek. Ki kiváncsi erre? ízléste­len, otromba! Menjünk tovább. Hírős étte­rem. Minden asztal foglalt, emel­kedett a hangulat. A zenekar hangosságától, csörömpölésétől sokan kábultan fogják a lejüket. De a zenekar kitart egészen dobhártyaszakadásig... Kedves eszpresszó. Szóke zon­gorista, dobos és hegedűs. Őket hallgatva gondolkodóba esem, hogyan lehet ilyen unalmasan játszani? A közönség felhördül amikor hárman rázendítenek a "Trubadur«-ra. A megboldogult Verdi forog a sírjában. Kegyet­len utókor... Fürdőkért. Nemrégen még vi­szonylag kellemes szórakozó­hely, ma tanulni jöhet ide bár­melyik marseillesi csapszék! Sö­tét, tompa félhomály, levegőtlen, füstös lebuj. A zene méltó a környezethez... Folytassam? Ügy érzem, felesleges. A többi sem különb. A megoldás kézen­fekvő. Magasabb igényekkel kell fellépni a zenekarok műsorával szemben; azok kiválasztását az eddiginél nagyobb körültekintés­sel és hozzáértéssel kell elvégez­ni. A jelenlegi helyzeten sürgő­sen változtassanak, mert ennek fenntartása — állítom — nagy kárára van a Kecskeméti Ven­déglátóipari Vállalatnak, s talán az sem utolsó dolog, a kecske­méti közönségnek. Mezei István Körülményes igazlátás i válik majd világhírűvé a hajósi bor. Azért mondjuk, hogy világ­hírűvé, mert az országos hírnév^ hez már nem fér kétség. Közben a mintapincébe érke­zünk. El lehetne énekelni, hogy Kicsiny a hordócska, jó bor te­rem benne... Mert itt valóban kis hordók vannak. Ezek csak. mintául szolgálnak. De amelyik­ből ittunk, az nagyon finom volt. Van itt imrehegyi ezerjó, helvé- ciai ezerjó, bácsalmási vörös ka­dar, csengődi oportó, kelebial vörös, meg a jó ég tudná felso­rolni, hogy még milyen. Embe­rileg képtelenség valamennyit végigkóstolni, hisz ettől a kevés­től is kezdtek már keresztbe áll­ni a szemeink, mire a búcsúzáé­ra került a sor. Végül az üzem kapacitása után kérdezősködtünk. Azt a választ kaptuk, hogy a budafoki palackozó után ennek van a legnagyobb kapacitása aa országban. Naponta 5000 üveget palackoznak. Ifzntán mi marad hátra, kedves olvasóink? Talán az hogy önök döntsék el; jó-e ez a palackozott? Ezért kóstolják meg! —e—9 Van itt vagy 5000 hektó bor. Megállunk egy hordó előtt, s nézzük, amint egy kis motor se­gítségével ürül a hordó, tartal­ma egy hosszú gumicsövön át a palackozóban lévő tartályba kerül. Eközben áthalad a szűrőn is, s onnan jut a töltőgépbe. Biztat a vezetőnk, hogy kós­toljuk meg. — Finom csengődi rizling, na­gyon ízletes. Nehéz szívvel válunk meg in­nen, de két pincemunkás egy másik pincébe invitál, az úgy­nevezett mintapincébe. Ismét a palackozón visz át az utunk. Itt még megkóstoljuk a hajósi kadart, ezt a príma, 12 és fél fokos nedűt. Ügy látszik, nemcsak nekünk ízlik, mert ahogy megyünk a »mintába«, Mester bácsi arról tudósít, hogy a brüsszeli világkiállításra —, amelyet 1958-ban rendeznek meg — 5Ó0 hektolitert küldenek eb­ből a fajtából. Ez a bor egyéb­ként az Alföldi Fincegazdaság célgazdaságának a terméke. így sejét, kefélögép. A mosást meg­előzi az áztatás és a dugózás, mert legtöbb üvegből a fogyasz­tók nem húzzák ki a dugót, ha­nem belenyomják. A mosóhói kilépve megte­kintjük a csomagolást, — azaz tartsunk sorrendet, a címkézést. Eredeti csomagolás, az üvegek száját zárószalaggal látják el. Az asztal végén selymestapintású, vékony papírba takarják az üve­get, arra még süvegszerü gyé­kényfonatot húznak és így ke­rül a megtöltött üveg a ládába. — Hová szállítják? Az mondja Mester bácsi, hogy csaknem az ország minden ré­szébe: Budapestre, Miskolcra, Sopronba, Békéscsabára, Sze­gedre, stb. A címkékről olvassuk: bácsal­mási ezerjó, csengődi rizling, ha­jósi kadar. — Melyik a legjobban felka­pott különlegesség? — A hajósi kadar — mondja a vezető és indulunk a pincébe. Behemót hordók sorakoznak. Nem bántad volna meg, kedves olvasó, ha velünk jössz. Kecskeméten, a Széchenyi téren, az Alföldi Pincegazdaság bor- palackozójában jártunk. Megálltunk a porta előtt és onnan egy idős ember, Csapó bácsi szíves szóval kalauzolt bennünket befelé. Körülöttünk ládák az udvaron, a színben, lá­dákban meg üvegek. Várjak a töltést. Örökké mosolygós, őszülő em­ber jött elénk, Mester László, az üzem vezetője. Megkérdeztük: mennyi üveg van itt? Azt mondja: 40 000. Innen csak néhányat léptünk, máris a palackozóban voltunk. Mozgalmas kép fogadott. Hosz- szú asztalok mellett sok szép lány, asszony szorgoskodott — férfit csak elvétve látni. Az asz­talokon megtöltött palackokat címkéztek, csomagoltak. Ni, csak, ott a palackozógép! Ismerkedjünk meg vele is. Mi­közben telnek az üvegek, Mes­ter bácsi magyarázza a műkö­dését. Azt mondja, egy óra alatt 650 üveget tölt meg. Innen be­látni az üvegmosóba. Gép mossa csillogó tisztára az üvegek bcl­— így tehát kizártnak tart­juk, hogy ön a borban olyan mennyisegű seprőt talált, — fe­jezi be mondanivalóját a Ven­déglátó Vállalat levele. Summa-summárum: — kinek adjunk igazat? A szobafestő­nek-e, a vendéglátónak-e, vagy a pincegazdaságnak? Egy bizo­nyos: a bölcsek kövét mi sem őrizzük, a másik bizonyos, a pa­naszkönyvbe beírtak, a harma­dik bizonyos: mindenki a saját igazát bizonygatja. Ebből csak egy tanulságot le?* hét levonni: ha a vendég vala­mi rendellenes dolgot vesz ész­re, ne írjon addig a panasz- könyvbe, amíg nem kéri meg a közelben tartózkodó vendéglátó alkalmazottját arra, hogy legyen koronatanú, lássa és értse meg, miről van szó, ezt és ezt aka­rom beírni a panaszkönyvbe. Ha ez így történik, bátran odaír­hatjuk a panasz után zárójelben (a fenti bejegyzésemmel X. Y> vállalati alkalmazott is egyet­ért). A Kecskeméti Szálloda, Ven­déglő és Cukrászda Vállalat le­velet küldött hozzánk, melyben egy vendég véleménye fölött tör lándzsát. A vendég ezt írta a panasz­könyvbe: »Tisztelt Vendéglátó Ellenőr Barátom! Vettem egy üveg ezerjó bort, ami egyszer sem volt ]ó. Csak arra kérek, választ, hogy egy üvegből hogy lehet 3 dl seprő? Pare I. szobafestő.« A vendég jószándékát, segí­teni akarását nem vonja kétség­be a vállalat. Megkéri azonban, hogy a jövőben a vendég le­gyen egy kissé tárgyilagos és lássa be, hogy a bort nem a Vendéglátó Vállalat palackozza, hanem a pincegazdaság. Hozzá­teszi meg a levél, hogy a ven­déglátó nem vesz át ellenőrzés nélkül palackot a pincegazda­ságtól. Nem akarok mélyebb tanul­mányba kezdeni, vagy felfedni, leleplezni, miért ol.y Kiábrándí­tóan gyengék a kecskeméti szó­rakozóhelyeken a zenekarok. Ez az illetékes szervek feladata. Egyszerűen csak megállapítom, hogy a jelenlegi helyzet — sze­rény véleményein szerint — tart­hatatlan és semmivel sem ma­gyarázható. Nem tudom elképzelni, hogy a jelenleg működő, szerződtetett zenekarok nem lennének képe­sek jobb, hangulatosabb, szóra­koztatóbb szalon- vagy tánc­muzsikára. Ha pedig nem, akkor illő volna a Vendéglátóipar! Vállalat, no meg a közönség ér­dekében is mielőbb változtatni a jelenlegi állapotokon. Mert ami e tekintetben Kecs­keméten folyik, az több a sok­nál. Vegyük például az elmúlt va­sárnapot, Kellemes este lévén, a város szórakozni vágyó közön­sége és azok, akik talán csak egy-két pohár sört kívántak meginni, nagy számban keresték fel a szórakozóhelyeket. Tudva­levő, hogy Kecskeméten a Béke étteremben, a Sörkertben, a Hí­rősben, a Fürdökertben. a Ked­ves eszpresszóban és még egy­két kisebb »egységben« van ze­nekar. No, de mit művelnek ők zene címén? Erre néhány példa. Négytagú dzscssz-zenekar működik a Sör­kertben. Az összhatás nem is lenne olyan rossz, de a népszerű Lajos, a dobos fáradhatatlanul és elviselhetetlenül énekel... Ez szórakoztatás?

Next

/
Thumbnails
Contents