Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-26 / 173. szám

: A. N. Bakulev professzor, i­__“?-~™oaí!ld?má™yl Akadémia elnöke ; ÉS ludósítások a XXI. századból Harc az életért A jövő orvostudománya a hi­giénia — mondta Pavlov, a nagy tudós és ez a meghatározás na­gyon is helytálló. A legtöbb be­tegség a mai vagy az előző nem­zedékek életviszonyaival kap­csolatos. Elpusztítjuk a betegségek fészkeit A tudósok jelenleg több mint 700 betegséget ismernek, ame­lyet baktériumok, virusok, gom­bák, férgek, állatok, paraziták ■okoznak. Csupán a baktériumok több mint 200 betegség okozói. Az egyes fertőző betegségek megszüntetése érdekében el kell pusztítani azokat a fészkeket, ahol a kórokozók és a betegség- átvivők tanyáznak. Ez azonban csak az egyik ol­dal. A másik — az életviszonyok változása. A jövőben minden ember, minden csalód a higié­nikus követelményeknek megfe­lelő lakást kap, a nőket mente­sítik a háztartás nehéz munká­jától, és minden ember éppen azokat az élelmiszereket kapja meg, amelyek a leghasznosabbak számára. 4 testnevelés szerepe Ezzel egyidejűleg egyre na­gyobb jelentőségűvé válik a testnevelés. A jövőben a testne­velés a bölcsőtől az aggkorig mindenkire kiterjed majd. Kü­lönösen fontos a fiatalok testne­velése. Ezért az ifjúsági szerve­zeteknek határozottan harcol- niok kell az iskolai testnevelés széleskörű fejlesztéséért. A jö­vőben az egészségre ártalmas szokások, például a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, stb. fokozatosan megszűnnek. Mindez döntő hatást gyakorol napjaink és a jövő nemzedékei egészségének megjavulására, Megszűnik a tbc, mint népbetegség Legyűrjük majd az olyan be­tegségeket is, mint a reuma, a rák, a tbc, a szklerózis. Ami a tbc-t illeti, ez a betegség 10—15 év múlva megszűnik, mint nép­betegség. Ez nem fantázia, ha­nem a modern tudomány vívmá­nyain nyugvó reális terv. Az érelmeszesedés, mint ahogy ma már megállapították, anyag­csere-betegség. A középkorú és idősebb embereknél főleg a szív és az agy véredényeit támadja meg, s mindezideig nincs ellene radikális módszer. E probléma megoldása elsősorban a helyes táplálkozással áll összefüggés­ben. Joggal számíthatunk arra, hogy megtaláljuk azt az eszközt, amely segít megakadályozni a vérerek falaiban a koleszterin lerakódását. Megszabadulunk a ráktól Nehéz megmondani, mikor ol­dódik meg a rosszindulatú da­ganatok, köztük a rák elleni harc problémája, de nem kétsé­ges, hogy a tudomány közel áll e titok megfejtéséhez. A kuta­tások több irányban folynak. Tanulmányozzák a daganatok keletkezését. Már megállapítot­ták, hogy a betegséget vegyi­anyagok vagy virusok okozzák. Másrészt vizsgálják a daganatok sejtjeiben végbemenő vegyi át­alakulásokat. Nincs kizárva, hogy ha pontosan tisztázzák, milyen vegyi anyagok segítik elő ezeket az átalakulásokat, akkor sikerül majd megtalálni azokat az esz­közöket, amelyekkel e folyama­tot hathatósan befolyásolhatjuk a kellő irányba. Műsztv es műtiidő Emlékezzünk meg általában a sebészet, különösen pedig a szívsebészet fejlődéséről. Bár a szív és a nagyerek sebészetét az orvostudomány még alig égy évtizede tette csak magáévá, a sebészetnek ez az ága máris ha­talmas eredményeket ért el. A közeljövőben a sebészek a ter­mészetes vérkeringés kikapcsolá­sával végeznek majd műtéteket. A szívet ideiglenesen kikapcsol­ják a szervezetből. A vérkerin­gést különleges készülékek — műszív s műtüdő — tartják fenn. A sebésznek módjában lesz így ki­javítani a beteg szív összes hi­báit, például a született szívbaj­nál bevarrni egyes felesleges hiatusokat, helyére tenni a sza­bálytalanul elhelyezkedő ereket, kitágítani az összeszűkült nyílá­sokat, új szívbillentyűket beállí­tani, magában a szívben kicse­rélni a beteg ér-darabot, stb. Az életkor meghosszabbításáért A hosszú életkorról nem ak­kor kell gondoskodni, amikor az ember túljutott a hatvanon, ha­nem a születés pillanatától kezd­ve. Sok gyermekbetegség az egész életre kihat. A vörheny, a szamárköhögés, a kanyaró, a diftéria, a poliomyelitis és más megbetegedések számának jelen­tős csökkenése, majd teljes fel­számolása már napjainkban alapját képezi az egészségesebb nemzedék nevelésének. A szkle­rózis elleni harc problémájának megoldása egy-két évtizeddel képes meghosszabbítani az em­ber életét. Az orvosok már ma is tudják néhány belső elvá­lasztásé mirigy funkcióit irányí­tani. Vannak már szintetikus hormonok, amelyek pótolhatják a természetes mirigyek elvesz­tett vagy gyengülő működését. Ismereteinknek ez az ága egyre jobban szélesedik, s az orvosok kezében új lehetőséggé válik a szervezet megöregedése elleni harcban. (jf/enitekeiak eiií^hiéh't TERMELŐK! ÜTTÖROK! Hagy érték a mákgubó, gyűjtsük össze! Gyógyszergyártásunk igen értékes és fontos alapanyaga, amiből fájdalomcsillapító szerek készülnek. Ne dobjuk a szemétbe, hanem gyűjtsük össze és adjuk át a földműves­szövetkezetnek. 90 Ft-ot FIZETNEK MINDEN MAZSA MÁKGUBÓÉRT! 1107 A legutóbbi ideig lehetetlen volt megelőzni a gyermekek egyik legborzasztóbb betegséget, a naralízist. Most a Salk- szérummal megelőzhető az egyes testrészek, vagy az egész szervezet bénulását okozó kór. A gyermekek oltása e szérum­mal jelenleg folyik. A kicsinyek félnek tőle, cl-elpilyerednek a tűszúrásnyi fájdalmat okozó orvosi beavatkozástól, a szerető szülők azonban nem hanyagolják el beoltatását, a rettenetes bénulástól való megóvását. A nemesnádudvari Kossuth Tsz szerencséje Szerencséről kell beszélni, ér­zik, tudják ezt a nádudvariak is, pedig káruk van, tetemes ká­ruk: kétszer is megpocsékolta, elverte ugyanis a jég a termé­süket.' Hol itt a szerencse? — kér­dezheti bárki. Mielőtt konkréten megmonda­nánk, beszéljünk a dologról ál­talában. Arról mégpedig, hogy az egyénileg gazdálkodó parasz­tokhoz hasonlóan termelőszö­vetkezeteink is jócskán húzó­doznak terményeik önkéntes biz­tosításától. Nem egyhelyütt vi­hart okozott a biztosítás kérdé­sének felvetése, s a szövetkezeti közgyűlés nem is hozott határo­zatot a biztosításra. Az ilyen fajta vihar különben nem tesz kárt, de ha a természet is hozzá­kontráz, meg lehet növelni az égből, jégtojások alakjában alá­hulló csapadékot a szemekből patakzó könnyel. A nemesnádudvari Kossuth Tsz tagjainak azonban ezt nem kell tenniök. Könnyen meghoz­ták-e a biztosítási határozatot, nem-e, volt-e egy kis közgyűlés) vihar annak idején?, nem fon­tos. Fontos, hogy 73 ezer forin­tért biztosították a termésüket 2 millió 2 ezer forintra. Május 19-én érezték először, hogy nem lett ablakon kidobott pénz az összeg, s július 15-én érezték másodszor ugyanezt. E két napon semmisítette meg munkájuk gyümölcsének nagy részét a jégverés. Most aztán itt állnának szegé­nyen, megtépázva, kifosztottan, semmi nélkül, de nem. mert 290 ezer forint kárösszeget már meg­állapított számukra az Állami Biztosító, s az előszemlék alap­ján a tönkrement kukorica, szőlő, paprika és egyéb növény- féleségek miatt is kapnak még több mint 800 ezer. összesen kö­rülbelül 1 millió 150 ezer forintod Ez a szerencséjük, amelynek józan elhatározásuk volt a ko­vácsa! (tarján) Sin JOHN HUNT: Ez a két férfi — erős munkával — harminc óránál kevesebb idő alatt 6460 m magasságból 7900.m magasságra kapaszkodott fel, és visszafelé is megtették az utat. Amikor találkoztam velük, már igen fáradtak vol­tak- Edét még sohasem láttam ennyire kimerültnek; aggódva gondoltam arra, vajon mennyi időre lesz szüksége, hogy kellően kipihenje, össze­szedje magát és részt vehessen a második csúcstámadásban. , Amikor délután 2 óra tájban már nyilvánvalóvá vált, hogy a Deli Nyereg szállító csapata eléri rendeltetési helyét, mindnyájan kimondha­tatlan megkönnyebbülést éreztünk. Ha nem is láthattuk előre, milyenek lesznek a szélviszonyok, az időjárás kedvező maradt, s a szükséges kész­letek ott voltak a végső csúcs lábánál. Semmi sem okolhatta meg a to­vábbi halogatást: a csúcslámadás megkezdődött. — Beszéltem Charles Evansszal, aki szerencsére ismét teljesen visszanyerte erejét, azután Tom Bourdillonnal. Este elindulunk az 5. táborba, fölfelé a hegyre. Számunkra most érkezett el az igazi feladat- Méltónak kell bizonyulnunk azokhoz a nagyszerű férfiakhoz, akik példát adtak és kiépítették az utat! A DÉLI WIHIt. Amikor 22-én este megérkeztünk az 5. táborba, a szél már javában tevékenykedett: széthordta a havat és fokozta a hideget; mire elhelyez­kedtünk a sátorban, még nagyobb erőre kapott és percről percre harago­sabban tombolt. Kényelmetlen éjszakát töltöttünk itt, el, de hát a Déli Nye­reg csapatának a 7. táborban még sokkal rosszabb dolga volt. Másnap reggel Da Tenszing benézett a sátramba, mialatt felkészül­tem az indulásra. Legtágabb becslésünk ellenére is úgy találtuk, hogy több készletet kell felszállítani a 7. táborba, mint amennyivel Osztagom meg­birkózhatott, és karavánunk erősítésére még két embert kértem. Da Ten­szing mindig kész volt segíteni; most is jelentkezett és a derék veterán a fiatal Csangdzsiuva1 legott elindult felfelé. Jobbnak vélték, ha egyene­sen az Előnyomulás bázisáról indulnak, ahol kényelmesebben tölthettek az éjszakát;' most aztán égtek a tett vágy tói, hogy előre törhessenek. Eja Tenszing jó hegymászó volt, töviről hegyire ismerte az útvonalat, így hát nem tettem semmi ellenvetést­A tábort 8 óra 30 perckor az első csúcstámadó csapat két serpájával, Da Namgjallal és Ang Tenszinggel hagytam el — az Utóbbit tréfásan Búlunak, azaz Medvének is nevezték. —• Bontott áramláaú készülékemet használtam. A nyomdok semmiben sem hasonlított ahhoz, amelyen tíz nappal előbb jártam, amikor felmentem George Lowe-t meglátogatni. Most kemény, jól kitaposott ösvényen haladtunk a meredek Fal lába felé. Amikor már fenn voltunk a Falon, könnyebb terepviszonyok közé ju­tottunk, ha még mindig meg is kellett birkóznunk egy és más akadállyal; Mély lábnyomok kényelmes gödröket alkottak a hóban, a jégbe vágott lépcsőfokok szélesek voltak; a bizonytalan svájci köteleket erős manila- kötelek helyettesítették és szabadon csüngtek alá, nem ragadtak a hóba; Ilyen körülmények között a 6. táborhelyig igen elfogadható idő — nem egészen két óra — alatt tettük meg az utat; ez igen jó teljesítmény volt a málhával megterhelt serpák részéről, akik nem. részesültek az oxigén segítségében. De valami oknál fogva nehéznek éreztem a mászást, és em­lékszem. hogy amint a népleien táborhelyen üldögéltünk, felmerült ben­nem a kérdés, vajon, nem maradok-e ki a csúcstámadó csapatból, ha még a 7. táborig sem tudok elvergődni? Ez a gondolat alaposan felkavart. Ép­pen indulóban voltam csapatommal, amikor Charles Evans és Tom Bour- dillon megjöttek, és szinte örültem, hogy nekik is nehezükre esett a fel- kapaszkodás. Akármi volt is az oka, hogy ilyen rosszul indult a dolog, a következő 300 métert már sokkal kevésbé találtam unalmasnak. Ahe­lyett, hogy magamon sajnálkoztam volna, inkább a szegény serpákkal törődtem, akik férfiakhoz illő erőfeszítéssel küszködtek, de nyilvánvalóan érezték a nagy magasság hatását és nem tudtak lépést.tartani velem. A 6. és a 7. tábor között az útvonal még nagyon meredek volt, de általában egyenesebb irányt követett. Egy rövid szakaszon a George Lowe által választott vonal szorosan a Lhoce-gleccser legszélén emelkedett; megjegyeztem, hogy ezen a ponton nagyjából egy szinten voltunk a Genfi Sarkantyú legalsó szikláival. Innen hosszú harántutat tettünk, vissza az eljegesedett lejtő közepe felé, majd néhány lépés következett a meredek jégen felfelé, míg elértük egy újabb kötél végét, amely egy függőleges meredély előtt csüngött; itt megkerülhettük a szirtet. Amint ezt az aka­dályt is leküzdöttük és leültünk pihenni, láttam, hogy a hosszában meg­repedt jégtömb, amelyre olyan gyakran bámultunk fel az Előnyomulás bázisáról a múlt héten, egészen közel fölöttünk emelkedik. Folytattuk az utat, újabb jéglépcsőkön felfelé, majd teraszokra kapaszkodva közeled­tünk a még mindig láthatatlan táborhoz, 103 (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents