Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-25 / 172. szám

ft •• •0 CSÜTÖRTÖKI .l^rónilfct. KIÉ LESZ a kilenc gyerek? Josephine Baker, a hangver­senydobogók színes királynője, az egy­kori meztelen tán­cosnő válik férjétől, Jo Bouillon karmestertől. Bol­dognak tartott házasságuk alatt 1—1 japán, koreai, columbiai, finn, izraeli, francia és magyar, valamint két afrikai árvát fo­gadtak örökbe. Az így szervezett valóságos kis »nemzetközi bri­gádért« most szenvedélyes harc folyik kettőjük között. Osztozni egyik sem akar. AMERIKÁBAN az egyik kisvá­ros íróklubja pá­lyázatot hirde­tett ezen a cí­men: »Miért írnak a férfiak job­ban, mint a nők?« Nagy megle­petésre az első díjat nő nyerte, verve valamennyi férfi-pályázót. ISMÉT divat a bő, ráncos nyári ruha. Sok anya­got fogyaszt bár, de a hölgyek ked­velik. A ruha bármely részén elhelyezett ránc egyaránt divatos. Kevésbé szeretik a ráncot a szem sarkán és általában az arcon, ahol nem szívesen viselik. ÁRULÁS! Felháboro­dással közöljük a hírt. hogy Creyn úr. a Hol­creyn land Agglegények Társasága ala­pító elnöke megnősült. Utolérte a végzet, akár az akasztott hó­hért, az elítélt ügyészt, vagy a meglopott tolvajt. A holland ta­gok úgy büntették hűtlen vezé­rüket, mint a Pál utcai fiúk Nemecseket: nevét csupa kis betűkkel írták . be a társaság naplójába. A KECSKE­MÉTI »tek­nősbékás«-kert egyik padjá­nál élénk és hosszú vita volt a napok­ban. A tétel: rövidíti-e az életet a tanulás, a tudás? Az egyik fél szerint a gondolkodás, a művelt­ség igenis gátja a hosszú életnek. Ellenfelei ezt tagadták. Fogadat- lan prókátorként a műveltség­pártiak segítségére sietünk pár, sebtében összeszedett adattal. Igaz ugyan, hogy Lents János ' 172 évig élt Hódmezővásárhe­lyen és nem sokat erőltette az agyát. Galilei, Gauss és Laplace viszont nem harminc, hanem 78 —78 esztendős korában halt meg. Kant 80, Newton és Herschel 84, Humboldt pedig 90 évet ért. Egyik sem »fiatal« korában halt meg. Egyébként is ízlés’ dolga. A legtöbb ember inkább lenne 78 évig Galilei, vagy 90-ig Hum­boldt, mint 172 évig Lents Já­nos. REKORD! A világ leg­idősebb zsebtolvaja Japánban él. nemrég töltötte 86. évét. Kosi- t tó. mert így nevezik a derék férfiút, jelenleg börtönben ül. Ezúttal a tizen­nyolcadik büntetését kénytelen négy komor fal közt elszenvedni. E HETI borzalmas »szójátékunk«. Mi a kenguru többesszáma? Brrr Megfejtés: kendtek gurulnak. (Védekezésül közöljük, hogy ez csak kölcsönzött ötlet. Szerzője ismeretlen. Másodszori felmele­gítés, állítólag a töltött káposzta sem rossz úgy.) FELLENDÜLŐBEN l JM van a megyei ököl- vívás. Kecskeméten \ örökké szervezik, jSVv mert mindig akad \\ ’V valami ok. ami mi- “ I att egy ideig szüne- ' tel. Vasárnap nagy­sikerű mérkőzéseket láthattunk ismét. A közönség létszámára és hangulatára sem lehet különö­sebb panasz. Érdekes megemlí­teni az izlandi parlament nem régen történt döntését. Eszerint »a boksz-sport az űzött sportok legundorítóbb fajtája«. Az or-‘ szág egész területén betiltották. A rendelet megszegőit 10 000 ko­ronáig terjedő pénzbírsággal sújtják. Milyen jó, hogy minket a Duna—Tisza közére hozott a gólya és nem Izlandra! HÍRÜL adta a Petőfi Népe, hogy Kecske- méten bentla- V \ kásos, műter- á»’ mekkel felsze­relt, képzőmű­vészeti alkotóház létesült. Tíz ifjú művész boldog otthona és munkahelye lesz. Jóleső érzés, volt erről a gondoskodásról ol-| vasni. Sajnos, a beutaltak egy* része különösen gondolkozik. A Magyar Ifjúság »Kecskeméti száműzetés?...« című cikke közli, hogy »a kecskeméti alkotóház­nak van egy „gyengéje”, amire a főosztályon, gondolni sem mer­tek — az, hogy Kecskeméten van.« Az eléggé hosszú cikkből kiderül, egyesek ki sem akarnak mozdulni Pestről, a vidéki be­utalás miatt megsértődtek, hal­lani sem akarnak róla. Egy munkásból lett festő kerek­perec kijelentette: »különben is utálom az Alföldet«. Móricz Zsigmond. Németh László min­dig kellemesen időzött Kecske­méten. Nem tartotta rangján alulinak a művésztelepet Révész Imre, hogy festőt említsünk. Itt él az országosan becsült Pro- hászka József. Városunkban írta Katona József a Bánk bánt... Kár annyira félni, ifjú titánok! Katona József és Kodály Zoltán szülővárosában élni talán nem is olyan nagy szégyen..: SZÉDÍTŐ számokat olvasunk az újságok­ban. Hétről hétre ha­talmas összegű toto- és lotto-íőnyeremények Rovatvezető: Bontsó László Szombat délután Ismét huba találnak gazdára. Ugyanakkor többen kérik, hogy az első kró­nikához hasonlóan, melegítsünk fel még pár érdekes sajtóhibát. Ezt a kettőt most összekapcsol­juk. A harmincas években az egyik fővárosi lap nyomdába adta a következő hírt: »XY nyer­te a főnyereményt, ennyi és eny- nyi pengő ütötte a markát.« A szedő »k« helyett »h«-t szedett és így jelent meg: »ennyi és ennyi pengő ütötte a marhát«. Forró nyári délután van. Igazi ká­nikula, az aszfalt szinte olvad az ember lába alatt. A Koháry utca szinte teljesen kihalt, néhány me­nekülő járókelő látható az utcán a meleg elöl. Üt óra felé azonban megélénkül az utca forgalma. Aktatáskás férfiak és diákok lépnek be a Koháry utca á. számú ház kapuján. Közelebb érve, • egy tábla ötlik szemünkbe, rajta a következő felírás: Ma. Bé. O. Sz. | Kecskeméti Bélyeggyűjtő Kör ; Követjük a besiető embereket és megtudjuk, hogy a bélyeggyűjtő kör szombaton délután tart összejövetelt. A klubterembe belépve, megálla­píthatjuk, hogy a nyári „holt sze­zon“ ellenére 30—35 személy tartóz­kodik a teremben, s az asztalokon ; kiterített album, berakókönyv és ;cserefüzet és a gyűjtők az egymás közötti cserével vannak elfoglalva. Igen nagy az érdeklődés Zetényi Pál cserefelelősnél, ugyanis a buda­pesti központtól e héten érkezett ; csereanyag és azok között folyik a válogatás. Nagy a kereslet a virág, állat, sport képes bélyegek iránt a motívumgyűjtők körében. Szinte percek alatt kiürülnek azok a füze­itek, amelyben ilyen bélyeget fedez­nek fel a gyűjtök. Nagy a kereslet még a népi demokratikus és közép­európai bélyegek iránt is. A másik teremben az adminisztrá­ciós ügyeket intézi a kör pénztárosa, meit ilyen is van bőven. Tagdíjfize­tés, bélyegújdonságra előfizetés, — szaklapkiosztás és bélyegkiadás a feladata a pénztárosnak és ő a leg- : népszerűbb ember, mert vagy 8—10 ember veszi őt körül. Alig lehet hoz­záférni. Amikor a híres Soproni sort osztotta, olyan tömeg állott előtte, mint amikor a csemcgeüzletben eit«' romot osztatlak. A legbelső klubteremben a vezető­ség tagjai ülnek össze rövid eszme­cserére. A legközelebbi közgyűlés napirendi pontjait beszélik meg. —* Terveznek egy kirándulást a Tiszá­hoz. „Bélyeggyűjtők találkozója** címmel, haivacsoraval egybekötve. A szorosabb kapcsolat vidéki tagokkal és a kollektív szellem kiépítése 3 célja ennek a kirándulásnak. Szép elgondolások szerepelnek a» őszt illetően. Legelőször is a szoká­sos bélyegnapi kiállítás, amely idér? jubiláns, a XXX. lesz. Ezt a vezetőség úgy tervezi, hogy szeptember hónapban rendezi meg, belekapcsolódva a város által ren­dezendő „Hírős Hét“ ünnepségeibe* A kiállítás után a járás és a kör­nyező városokban vándorkiállítás« terveznek, ahol a vidéki kultúrottho- nokban állítanak ki bélyegeket, hogy a vidéki, de főleg az ifjúsági sor­ban lévőkkel mcgkedveltessék a bé­lyeggyűjtést. Ezenkívül a program­ban szerepel egy diafilmes vetítéssel egybekötött előadás a lilatéliai is­meretek bővítésére. Nagy gondol okoz a vezetőségnek az ifjúsági kö­rök szervezése, mert ez elég gyenge lábon áll. E feladatot az úttörőmoz­galom keretében kívánják megolda­ni a városi és a megyei művelődési osztály segítségével. Kecskemét is­kolaváros és bizony a tanulóifjúság számához mérten kevés a diákgyűjíő. Ezalatt azonban az idő is lejárt. A kíváncsi érdeklődők, de a gyűjtök sem vették észre, hogy az idő elre­pült, a toronyóra elütötte a nyolcat* Lassan indulnak a tagok hazaiéi Viszontlátásra jövő szombat dél> után! Bélyegúj donságok Csehszlovákia: A XXXII. nemzetközi motorkerékpárverseny alkalmá­ra 60. h. címletű bélyeg, motor- versenyzők ábrájával. Lengyelország: A XXVI. pozmani ipari vásár alkalmából 60 g. és 2.50 zl. címletű bélyegpár. ♦ Szovjetunió: Az Érdemrend sorozat kiegészítő értéke £0 köp. címlet­ben. Ghana állam függetlenségének kikiáltásakor a »Gold Coast« (Aranypart) felírású gyarmati bélyeget a függetlenségére utaló felülnyomással látták el. Nem sokkal a történelmi esemény után elkészült az ország legelső bélyege is, amelyre rányomták a függetlenség kikiáltásának dátumát is. Belgium: 4 fi-, forgalmi bélyeg hell- koptért ábrázol. Hollandia: De Ruyter admirális ha­lálának 350. évfordulója alkalma-“ ból két értékű sorozat, a tenger­nagy arcképét és hajóját ábra-“ zolja. Norvégia: A geofizikai év alkalmára emléksorozat! A 25 örés címlet Jan Mayen látképét, a 35 örés a Spitzbergákat, míg a 65 örés az Eszaki-sark térképét ábrázolja.­USA: A pedagógus nap alkalmából 3 c. címletű errúékbélyeg. Svédország: A hajótöröttek meg-“ mentésére alakult társaság jubi­leuma 30 és 50 örés címletű bé­lyegpár egy süllyedő hajót és a mentésére siető csónakot ábrázol; Egyiptom: Az El Aszhar Egyetem fennállásának 1000 éves jubileu­mára 10, 15, 20 m, címletű soro­zat. j Dánia: 150 éve* a koppenhágai mú­zeum. 30 és 60 örés címletű em­lékbélyeg. Ausztria: A Maria Zell-i bazilika áb­rájával jelent meg az új 1 S. bé­lyeg. N. D. K.: Klara Zetkin születésének 100. évfordulója alkalmára emlék­bélyeg jelenik meg. Kína: A teherautógyártás megindu­lása alkalmából emlékbélyeg je­lenik meg. sut JOIIV HUVI Aznap tizenkilenc ember töltötte az éjszakát a 7. táborban, összezsú­folódtak az ennyi ember számára alkalmatlan, kevés sátorban, amelyeket vadul csapkodott a szél- Érthetetlen szűkösség mutatkozott élelemben, hi­szen elég készletet küldtünk fel, s a hiányt csak a csapat távozása után lehetett 'rolna érezni. Azután meg főzni is bajos volt a zsúfolt tanyákban: Tenzing tudta, hogy nehéz nap vár rájuk, s ezért ragaszkodott a korai induláshoz; de a nagy magasságban még a legegyszerűbb dolgok véghez­vitele is annyi testi-lelki megerőltetésbe kerül, hogy a csapat, noha reg­gel 6 órakor volt az ébresztő, csupán egy szilke teát tudott főzni magának a 8 óra 30 percre kitűzött indulás idejéig. Egyesek egy kis bűzatápszert kevertek a teájukba, de a legtöbb serpa minden szilárd táplálék nélkül indult útnak. Sokan erősen érezték a magasság hatásait és lassabban mozogtak, mint ahogy a többiek tudtak volna haladni, de a kötéllel egybeíűzött hegymászó csapat haladásának üteme szükségképpen mindig a leglassúb­bakhoz igazodik. Két lépés előre, azután nehezen fújtató lélegzetvétel a jégcsákányra támaszkodva, majd ismét két lépés. Az így megtett tíz lé­pés utvn egyeseit kimerültén nekidűlnek a lejtő falának, és az egész csa­patnak várakoznia kell. amíg összeszedik magukat. Így ment ez egész na­pon át. Súlyosan érezték a táplálék hiányát is. »Átkutattuk minden zse­bünket — mondotta később Charles Wylie'— és ami édességet találtunk, mind megettük.« De töretlenül folytatták a küzdelmes munkát­Noha mi alulról szinte észre sem vettük előrehaladásukat, a menetelő oszlop átvonult a nagy hólejtőn, aztán az utolsó emberi alak is eltűnt a Genfi Sarkantyú sziklái mögött. Csak egy ember maradt vissza. Ereje fogytán kénytelen volt megállani az átkelő közepetáján. Charles Wylie, aki mindig gondját viselte embereinek és lelkiismerete diktálta feladatát, azonnal a maga hátára vette a serpa terhét és folytatta az utat. Röviddel ezután Wylie oxigénkészüléke folyni kezdett. A négyliteres áramlási se­bességet szabályozó kapcsolónál történt valami hiba. Ezen csak úgy lehe­tett segíteni, ha a készüléket átkapcsolták erre a nagyobb adagolásra. 105 Wylie addig kétliteres adagolást használt. Most, hogy kénytelen volt két- szeranr.yi oxigént fogyasztani, tartaléka kimerült, mielőtt még elérte volna a Sarkantyú felső szikláit. Ügy 120 métert kellett még másznia- Rosszabb állapotba került, mint a serpák, mert —, mint ahogy ez a Lhoce falán történt, felderítés közben is megesett vele — az oxigénnel kevert levegő után egyszerre, minden átmenet nélkül, csupán a külső, ritkult levegőt lélegezte be. Ennek ellenére, elszántan, bár szédelegve tovább ka­paszkodott, míg el nem érte a tetőt. Később a Nyergen még mindig volt elég lélekjelenléte és erélye ahhoz, hogy gondosan rakásba halmoztassa a készleteket, kövekkel biztosítva a csomagokat, nehogy a heves szél elra­gadja. Ezután még jól megfigyelte és lefilmezte a környező tájat is; — az ilyen magatartás szinte hihetetlennek tetszik. A kimerült, táplálék hiányától elgyengült csapat a visszatérést csak­nem olyan nehéz megpróbáltatásnak érezte, mint a Nyereg megmászását. Az utolsó lemaradozók este 7 órakor, alkonyattájt érték el a 7. tábort; tíz és fél óra hosszat jártak künn a hegyen. Legtöbben úgy határoztak, hogy még a második —, sőt egyesek a harmadik — éjszakát is ott töltik. Még kényelmetlenebb éjszakájuk volt, mint a megelőző. A szél vihar erejűvé fokozódott, átsüvített a Lhoce falán, és a jégkúp és a hegyoldal között megszorulva, úgy tört elő, mint valami fujtatóból- A sátrakat nem egy­szer az a veszély fenyegette, hogy a szél kitépi őket helyükről; lakóiknak keserves igyekezettel kellett hátukkal megtámasztani és lefogni a sátor­falakat. Néhány kemény fickó úgy döntött, nekivág az útnak, hogy elérje az Előnyomulás bázisának hívogató kényelmét, öt serpa, élükön a rettenthe­tetlen veteránnal, Dava Thonduppal, aki a Jégesésen és a Nyugati Tek- nőben nyújtott mintaszerű teljesítményeinek alapján a Déli Nyeregre ki­válogatott csapatba lépett elő, éppen akkor jött le a lejtőről az 5. tábor­hoz, amikor mi estefelé az első csúcstámadó csapattal odaérkeztünk. — Egyesek látszólag egészen jó erőben voltak — Dava természetesen ezek közé tartozott —, mások támolyogtak a fáradtságtól, de egyenesen tovább­mentek az az Előnyomulás bázisa felé. Mindegyik a szemünkbe mosoly­gott, amint elvonultak előttünk; nem egy azzal dicsekedett, hogy reggel hét óra óta csupán egy csupor teát ivott. De még ezeken a hősökön is túltett Hillary és Tenzing: miután előző délután az Előnyomulás bázisá­tól egyenesen felkapaszkodtak a 7. táborig, majd másnap a Déli Nyere­gig az egész úton vezették a csapatot, nyomdokot taposva a nehéz hóban, amelynek felszínét fagykéreggel vonta be a szél, most ugyanazon a na­pon, a Nyeregről lebocsátkoztak az Előnyomulás bázisára. A sötétség be­állta után érkeztek meg. 106 (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents