Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-25 / 172. szám

9 kiskunfélegyházi járás pártszervezeteinek agitációs munkájáról

Az országos pártértekezlet határozata egyik legfontosabb

partfeludatként jelöli meg a párt és a tömegek kapcsolatának állandó erősítését. A határozat megállapítja, hogy «a párt és a tömegek kapcsolatának kérdése a proletárdiktatúra viszonyai közöli a proletárdiktatúra erejének legfon tosa Db kérdése. Ha a párt és tömegek kapcsolat a gyengül, gyengül a pru- letárdiktatúra is.«

A múlt év októberében az ellenforradalmi erők előretörése együtt járt a párt tömegkapcso- latának meggyengülésével. A vezetés hibái és a revizionisták támadásai már az októberi ellenforradalmi események előtt bizonyos szakadást idéztek elő a párt és a tömegek kapcsolatá- bah.

Áz ellenforradalom fegyveres szétverése után a helyzet néití mindenütt egyforma ütemben rendeződött.

Még az egymáshoz közel fekvő községekben is jelentős eltérések adódtak attól függően, hogy a helyi kommunisták milyeh mér- lésben tudlak a dolgozó tömegeket megnyerni és’ az ellenforradalmi erőket elszigetelni.

Ezek a feladatok előtérbe állították a politikai tömegmunkát. Ez azonban csak rövid ideig tartott. Amint a hatalom ismét megszilárdult, pártszervezeteink kezdték megfeledkezni a tömegek megnyerésének fontosságáról.

Jelen időben számos párt- szervezetünk a politikai

munkát leszűkíti a párt belső életének tanulmányozására és a párttagok egymás közötti vitáira.

Ezen a helytelen módszeren azonban mielőbb változtatni

kell, mert a párt a tömegek támogatása nélkül nem tudja megoldani a ráháruló, sokoldalú feladatot. Pártszervezeteink csak akkor érhetnek el sikereket a szocialista építő munkában, a szövetkezeti mozgalomban és a termelés fellendítésében, ha nap mint nap figyelemmel kísérik a dolgozók problémáit cs az agitá-; ciós munka eszközeivel képesek: őkét a párt által megjelölt fel-i adatokra mozgósítani. Falusi; pártszervezeteink abban az elő-; nyös helyzetben vannak, hogy: ismerik a falu lakosságát és agi-i táeiójukat szinte személyekre; vonatkoztatva tudják kidolgozni.: Pártszervezeteinkben a politi-j kai tömegmunkát nehezíti, hogy'

a kommunisták nem kapnak konkrét megbízatást a párt politikájának u tömegszervezetekbe való hirdetésére.

Községeinkben legnagyobb taglétszámú («megszervezel a földművesszövetkezet. Az ott dolgozó kommunisták sokat tehetnének a párt tömegkapcsolatának kiszélesítéséért.

A földművesszövetkezetek irányítása azonban leszűkül az ügyvezető irányítására és a földművesszövelkezet kommunista tagjai nem kapnak konkrét feladatokat, párlmegbizatá- sokat. Hasonló a helyzet a KISZ-szervezetekben is, még mindig kevés kommunista végez politikai nevelő munkát áz ifjúsági szervezetekben. Járási pártbizottságunk most ezeknek a hibáknak és hiányosságoknak a megszüntetésén munkálkodik. Pártunk politikája, mint ahogy az elmúlt nyolc hónap is igazolja, helyes és a dolgozók erdőkéit szolgálja. De ahhoz, hogy ezt valamennyi dolgozó lássa és megértse, a pártszervezetekQíiL&zk e ú (j ti n k

nek nap mint nap felvilágosító munkát kell végezni

cs szoros baráti kapcsolatot kell kialakítani a dolgozók tömegeivel. Nap mint nap hirdetni kell a párt politikáját, az ellenforradalmi erők elleni harcra, a szocializmus építésére mozgósítva a dolgozókat.

Politikai munkánknak is mindenekelőtt a gazdasági feladatok megoldását kell elősegíteni. Politikai munkánk eredményét azon lehet lemérni, hogy milyen mértékben erősödik a párt és a tömegek kapcsolata, milyen mértékben növekszik a termelés, a dolgozók életszínvonala és halad előre a szocializmus építése. Üajta leszünk, hogy a kiskunfélegyházi járásban ió eredmények szülessenek.

Tóth János, Kiskunfélegyháza

MSf

Tehenek és vadmotorosok a strandon

Mint vizenjáró, több ízben megfigyeltem, hogy hétköznapokon a Duna jobbpartjén «állomásozó« szarvasmarhák helyesen és szabályosan, a számukra kijelölt pártrészen legelnek. De mintha ezek a szegény jószágok is éreznek, hogy vasárnap van, ilyenkor mindig a kijelölt fürdő közvetlen közelében tartózkodnak. Sajnos, ennek számos nyoma észlelhető a fehér dunahomokon. Sokan tudják ezt Baján, de úgy látszik, az illetékesek nem vesznek erről tudomást.

De ha már a víznél tartunk, beszéljünk még egy-két bajai specialitásról. Vasárnap délután motorcsónak »műbemutatók« vannak a Kamarás-Dunán. Ezek a vadmotorosok akkora hullámokat produkálnak csónakjaikkal, hogy az óvatosan közlekedő csónakokba be-becsapnak a hullámok, a horgászok horgait összekavarják, s veszélyeztetik a fürdőzők testi épségét. Nem egy bajai lakos kéreifnét tolmácsolom, amikor azt kérem, jó lenné, ha a lendőrség sokkal többet tartózkodna a bajai belső vizeken és elvenné a kedvét egy-egy ilyen motorosnak Alszegi József

Ismét a termelőszövetkezeti állattenyésztésről

Ez a kép Csaba Istvánt ábrázolja, aki a Kecskeméti Cipőgyár többszörösen kitüntetett dolgozója. A közelmúltban »Aranyat ér a kézé« címmel élismerő írásunk jelent meg róla, melynek a megírására az késztetett bennünket, hogy Csaba István lalpszélínaró, kifogástalan minőségű munkája méllett, másfél ember munkáját végzi el náponia.

AZ ELLENFORHADALMI

események során erős vérveszteség érte a termelőszövetkezeti állattenyésztést s ez jócskán visszavetette az egész szövetkezeti gazdálkodást is. Sokhelyütt tucatjával darabolták le, hurcolták el, vagy éppen a tagság hajtotta vásárra a jószágot.

I Á MEGCSAPPANT állomány Jelszaporítása lassan indult meg. Elsősorban vagy 4 millió forint értékű jogtalanul elhurcolt állat és felszerelés került vissza a szövetkezetekbe, másrészt már vásárolnak is állatot. Négy hónap alatt 196 lóval. 353 szarvas- marhával és több mint 1300 sertéssel szaporodott a szövetkezetek közös jószáglétszáma. Kedvezőbb a kép, ha a szaporulat és az állati termékek hozamának alakulását vizsgáljuk. Az anyakocák fialási átlaga 6.3, juhok- nál száz anyára 83.7 bárányt tervezlek s 83 darabot értek el. Biztató a tehenészetek fejlődése is; egyes tsz-ekben dicséretes: a borbásl Vörös Csillagban például 12, a solti Szikra Tsz-bon l8.4, a tataházi Petőfi Tsz-ben 8.3 íaz istállóátlag.

I A SZÁMSZERŰ növekedés [adatai azonban nem megnyugtajtóak, ha figyelembe vesszük, [hogy amíg a közös állományból • majdnem 6 millió íortnt értékű [jószágot adlak el a szövetkezeitek, ugyanakkor nem egészen 2 milliót fordítottak csak vásárlásra. Az idei vásárlási terv szerint 651 tehénnel és üszővel, 41 lóval, 414 sertéssel és 1800 Julival akarják szaporítani állományaikat a szövetkezetek. Ebből eddig hiteligényléssel 198 szarvasmarhát. 137 sertést és 86 juhot vásároltak még. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szövetkezetek többsége vonakodik a hitelektől S inkább saját erőből, a meglevő szaporulat felnevelésével igyekszik gyarapítani a jószágállományt. Ez az óvatosság helyes bizonyos fokig, hiszen régi igazság, hogy »áz adósság egy tálból eszik az emberrel« és sok termelőszövetkezet ma is aZt a terhet nyögi, amit a könnyelmű korábbi vezetés derűre-borúra a közösség nyakába vett. De vannak esetek, amikor éppen a hitel elutasítása a könnyelműség, amikor az adósság sokszoros hasznot kamatozna, ha élnének vele. Van például szövetkezet, ahol bővében van süldő, de kevés a takarmány. Jobb befektetés rövid- lejáratú hízlalási hitelt felvenni, mint most soványan elkótyavetyélni a jószágot. De van példa a fordítottjára is: sokhelyütt a takarmányt mind eladják vagy szétosztják ahelyett, hogy jószágot állítanának be s azzal hasznosítanák.

MÉG MINDIG kerékkötője a szövetkezeti közös állatállomány szaporításának az a törekvés,

hogy lehetőleg minél többet szétosszanak. A megye termelőszövetkezetei például kukoricából 42 százalékot terveztek a közös takarmányalapra fe ugyanannyit szétosztásra. Csák látszólag feles azonban az arány, mert általában a háztáji földeken is kukoricát termesztenek s így a tagnak jóval több lesz a takarmánya, mint a közös magtárnak. Nem ezt a többet irigyli a tsz-tagtól senki, hiszen áz a cél, hógy legyen is neki több! De nem lenne-e helyesebb természetben kevesebb takarmányt szétosztani, iiükább több jószágot meghízlalni a közösben s ezzel a tagök készpénzrészesedése emelkednék? Hiszen sokhelyütt évek óta éppen az a panasz, hogy ritkán és kevés pénzt kap a tagság, pénzt pedig legjobb haszonnal és legbiztosabban a jószágból lehet csinálni.

AZ IDEN a múlt évekez képest sokkal több takarmányra számíthatunk. A szövetkezetekben megyei szinten takarmány- gabonából 6. szálastakarmány- ból 5, pillangósokból 2 százalékkal nőtt a vetésterület. Most már csak arról lehet szó. hogy á megtermelt több takarmányt ésszerűen használják fel, — elsősorban és mindenekelőtt a közös jószágállomány fejlesztésére fordítsák!

Ili

A kép iszonyatos. Mintha az ősz suhant volna ét pusztító szárnyával a dús termést ígérő nyári határban, — olyan a táj a Kiskunhalasról Bácsalmásra vivő országút mellett négy, majd kiszélesülve nyolckilométeres sávban, a mezőkön. Akárha ólomsorozatot eresztettek volna minden egyesre, derékbatörve, forgácsos-s/.i- jasra szaggatva a kukoricák, nagyrészt a levelüktől is megfosztott barackfák ágai szomorúan siratják a földön pos- hadó termésüket, a legelőn torsra nyesve merednek a fűszálak, kivágva fészkéből a burgonya, takarmányrépa, — mintha a pusztítás csordájának lába- nyomától — két-három négyzetcentiméterenként meglyuggatott a kapások földjének felülete.

Borzalmas erejű jégverés vonult keresztül július 15-én este léi héttől egy- órán át ezen a vidéken, öreg emberek mesélik: nem emlékeznek hasonlóra, de apáik, nagyapáik úgy mondták egykoron, hogy tán a múlt század derekán, száz éve volt ez a vidék a semmit nem kímélő elemi csapásnak áldozata.

Temető most itt minden; az országúton lestoppolnak az autók, utasaik kíváncsian tekintenek ki ablakaikon, aztán a sofőr megnyomja a gázpedált, el innen, gyorsan, a pusztulás képének hatását kitörölni a földek már odább pompázó termésének a látásával.

De az ember, emberek, a letarolt mezők kárvallottal itt maradtak, s itt maradnak. Sír a szavuk, lelkűk; oda az annyi verejtéket izzasztó, kemény napok erőfeszítéseinek minden eredménye. Oda a tervezgetés, hogy ezt szántam adóba, azt gazdasági felszerelésre, az állatállomány növelésére, amazt a

Letarolt mezők

ház tatarozására, emezt ruhára, kis csizmára a gyerekeknek; oda minden, elverte a jég a reménységet is.

A pusztulás után két és fél nappal szótlanul állok Bajnai Mihály nyolcholdas kisparaszttal romokban heverő álmainak a temetőjében- Nem merek a szemébe nézni, félék, az embertárs iránti részvét fájdalmát megnöveli bennem kétségbeesése, s leteper engem is. Ö sem szól semmit, — beszél helyette a pusztulás.

Azután csak tagolja íetargikusan:

— Nyolcvan mázsa kukoricám semmisült meg a négy holdon, harminc mázsa barackom hullott le, félig éretlen, cefrének sem használhatom; veszendőbe ment két holdon a még lábon állt gyönyörűszép rozsom, semmivé lett a répám, krumplim, mákom, a veteményeskertem. A jég szitává lyuggatta házamon a vakolatot.

Odajön hozzánk asszonya is. Sír.

— Mi lesz velünk? Mi csak meglennénk valahogy, de a gyerekek kicsik, ha kenyeret kérnek, mit mondunk nekik? — zokogja.

— El kell adnom a malacokat, ki kell adr.i a tehenet — tör fel nehéz sóhajtással a férfiből —, elpusztult a takarmány is.

Árvák, tanácstalanok, reménytelenek. Kct és fél nap után hivatali ember még nem kereste fel őket, hogy legalább egy baráti, biztató szót mondjon neklK. de nem azt, nemcsak ennyit, hanem hogy intézkedéseivel segítsen rajtuk* A

kárvallói

balotaszállási tanácsházán tehetetlenül legyintettek panaszukra, amikor bementek. hogy a kárt jelentsék.

Azóta hallom, másodvetömagot kapjak a jégkárosultak, hiszem, hogy ők is. Ha nehezen is, ha éppen csak kuporogva, átvészelik tehát a telet.

S itt be is fejezhetném, de nem tehetem.

Bár több, mint gyanítottam, mégis, óvatosan, nehogy az önvád maró lángját felszítsam, megkérdeztem Bajnai Mihályt: »Biztosította-e a termését?«

— Nem — sírta szinte.

Önkéntes most a biztosítás, ő nem tette. Társai közül sokan, hasonlóképpen. De bűn volna most a kárukon kajánkodni, mint ahogy bűn hallgatni is arról, hogy a paraszti számvetés általában mennyire rövidlátó. »Nem volt száz éve jégverés? Nem is lesz. — Gazdagítsam az Állami Biztosítót? Majd ha bolond leszek.« Csak ők, a parasztok hibások ezért? Nem, nem- Mi is, akik nem világosítottuk fel őket eléggé arról, hogy az állam nem nyerészkedik a biztosítással. Hiszen, amit befizetnek neki bárhol, azt valahol, a károsultaknak kifizeti. Nem tudatosítottuk megfelelően az egyszerűen számolgató parasztokban, hogy az Állami Biztosító nem magánosoké, hanem az államé, timely a dolgozó parasztok állama.

Bajnai Mihály holdanként 10 mázsás termést alapul véve — 4000 forintot kapna most a két hold tönkrement

rozsáért, 16 000 forintot a kukoricájáért, ha mindezért összesen és előzőleg 760 forint biztosítási díjat befizet. A kiadott összegnek tehát több, mint á huszonhatszorosa ütné a markát. Mint ahogy a szintén balotaszállási Papp testvérek 7500 forintot kaptak a házuk villámcsapástól leégett tetejéért, s 4500 forintot az elpusztult tehenükért — ösz- szesen 212 forint biztosítási díj ellenében.

Ugyanúgy járt Bajnai Mihály, szegény, mint az áprilisban leégett négy kátyúiért ház tulajdonosa, s nemrégiben a vihar elől fa alá hajtott 82 birka közül villámütéstől szénné égett 73-nak a két madarasi gazdája, akik szintér úgy vélték: minek biztosítsanak? — S mert nem biztosítottak, kárukat nem is tériti meg senki.

Keserű lecke a saját káron tanulni, és sajnos, nem egy dolgozó parasztunk szemében egyelőre még nagyobb hatású propaganda a meggyőző szónál./ Igaz, szokták mondani, hogy nincsen pénz. de megtörtént például, hogy egy tiszakécskei paraszt kiebrudalta 3 biztosítási üzletszerzőt, amikor az felkereste, hogy nádtetős házát, gazdasági épületeit százegynéhány forintért biztosíttassa vele. Sokallta a kiadást, de kis időre rá: ugyanannyi összeget elsörözött a barátaival. Számára ez többet ér, mint az a nyugalom, amelyet az a tény nyújt, hogy biztosítva van a háza, állatállománya, a terményei- Többel jelent, sajnos, nem egy dolgozó parasztunknak a féktelen ivás, mint a sírás amely a soha nem tudni mikor lecsapó- veszély pusztításait követi.

Mindez pedig már nem csupán biztosítási, hanem nevelési ügy is!

Tarján István