Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-24 / 171. szám

Szépségre szomjazó szemeire örök port szitált az elmúlás. Már porlad a kéz, melynek reb- benése örökértókű sorokat vésett a papírlapok márványára, me­lyekből most az időszerűségnek olyan erejével árad felém az emberi valóság igazsága, hogy arra késztet, megidézzem eze­ket a gondolatokat. Egy olyan költőnek olvasom hitvallását, az élet szépségeiért való rajongását, aki az inter- nálótáboros halálfélelem vér­szomjas pergőtüzében is a béké­sebb emberi holnapok villámfé­nyes igazságáért, a meleg csa­ládi otthonok tisztaságáért és a megszépítő, múlhatatlan hitvesi szerelem örökkévalóságáért őr­lődött a nácizmus kegyetlen pok­lában. A megtépázott idegrendszerű költő a művészet tökélyével és a művész felelősségérzésével hir­deti 1938-ban írt Acélkórus című versében a nemzetközi proleta­riátus egyre növekvő, izmosodó erejét. Látnoki módon megsej­tette, sőt vallotta, hogy »az éh­ség kórusa« rendet teremt a tőke jármában senyvedő világegye­temben. Hogyan vélekedik erről Radnóti Miklós? „Jó bolt a háború! jobb sose volt! kövér protit csorog csordogál! ó ezért!“ „Ezért ropogós gyarmatot zabái az anyaország! Elefántcsontpartokat, vagy Indiát, Vagy ha akarod Madagaszkárt! ha akarod, a néger fiú sikolt feléd, kit a filmrendező törzsétől meg­vett egy ócska pipáért és a tigrissel szétmaratott!" „sétáljon szét benne az illetett , erő! az éhség kórosa mondta most a szemetekbe és az éhség kórusa folyton nö­vekszik éjjel és nappal éjjel és nappal mint a gyerek" „növekedj kórus!" „és növekszik a kórus!" Hitler uralomra jutásának kö­rülményeiben már benne forron­gott a második világháború, a nemzeti szocializmust a fél világ­ra erőszakoló, fertőző, élősdi bak­térium milliárdja, s csak egy mákszemnyi szikra kellett ahhoz, hogy ez az embertelen barbariz­mus lángtengerbe borítsa Euró­pát. Az emberiség jövőjéért aggódó költő ebben az időben írt versei­ben végighúzódik a halál gondo­lata, de az őt fenyegető egyéni tragédia ráeszmélésénél nem áll meg, hanem az emberiségre zú­duló vérzivatar győzteseként a proletáriátus végső győzelmét villantja meg fájdalmaktól zúgó, drámaisággal megelevenített harcos költészetében. A politikai költészet magas iskolája ez a líra. »Kedd« című versében így fog­lal állást a proletárforradalom mellett: „De figyeljétek a tüskés világot folyton s legyetek gazdagok torkán rossz nyelés, ijedt hajnali íz! sütött libamájon keserű görcs; s mert lustul az, ki rég ütött, hát üssetek, s hegyes kések lessenek a jelre, mitől felröpül majd a kedvetek!" Gömbös első fasizáló szárny- próbálgatásai fénykorában ilyen vériázító sorokat csak az tudott és mert leírni, aki bízott a nem­zetközi munkásosztály erejében. Eltelt egy nyomorúságos évti­zed, s Radnóti már sárga csillag­gal a szive fölött a nácizmus föl­di poklában sorvadt­»Erőltetett menet« című ver­sét 1944- szeptember 15-én írta Hor-ban. Ebben a költeményé­ben a feleség, a haza és a csalá­di tűzhely utáni vágyakozás klasszikus megfogalmazása pereg le »reménykedő« lelki szemei előtt. „Pedig bolond a jámbor, mert atl az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog, hanyatt feküdt a házfal, eltört a Szilvafa, és félelemtől bolyhos a bonni éjszaka. Oh, hogy ha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; ha volna még! s mint egykor a régi hfls verandán a béke mébe zöngne, míg hül ......................................................................... Ra dnóti Miklós versének olvasása közben a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt s árnyékot ima lassan a lassú délelőtt, —1 Mily törhetetlen akaraterő kel­lett ahhoz, hogy az SS-ek karmai között elénekelhesse hattyúda­lait ez a népe sorsáért aggódó magyar költő. A költői képek és hasonlatok újszerűsége, a forma plasztikus tömörsége, a feljajdu- ló művészet bátor hangja bele kell, hogy hasítson nekünk, ma élő tQllforgató embereknek lelki­ismeretébe, s egyéni gondjainkon és sérelmeinken túl kell nőnie harcunk végső kicsengésének, a szocializmusba vetett törhetetlen hitünknek, s a világbékéért foly­tatott közös munkálkodásunk őszinte gondolatának, Bieliozky Sándor Védekezzünk a nyári fertőző bélmegbetegedések ellen egymaga mos szappan nélkül A nyári és őszi meleg időjárás a fertőző bélmegbetegedések fel­lépésére kedvező körülményeket teremt, A fertőző bélmegbetegedések (hastífusz, vérhas, járványos gyermekbénulás, fertőző bélhu­rut, stb.) megelőzésére tartsuk be az alanti óvórendszabályokat: A tisztaságra, mind az egyéni, mind a háztáji tisztaságra a leg­nagyobb gondot fordítsuk. Gyak­ran mossuk a kezünket meleg vízzel, szapannal. Étkezés előtt pedig fertőtlenítő (neomagnolol- datos kézmosás). Ne tűrjünk meg lakásunkban és annak környeze­tében szemetet. A szemétben lé­vő bomló szerves anyagok a fer­tőző betegségek kórokozóinak a legjobb táptalajt képezik, ezért a szeméttarlályt időnként fer­tőtleníteni kell oltott mésszel vagy klórmészoldatlal. Fokozott figyelmet fordítsunk élelmiszereink, iltalneműink he­lyes tárolására és kezelésére. A fertőződéstől lefedéssel, takarás­sal, a bomlástól jegeléssel véd­jük meg élelmiszereinket. Ivó­vizünket is óvjuk a szennyező­déstől. Csak a teljesen zárt­rendszerű kutak vize meghízható. Ha vizünk megbízhaiósága kétes, időlegesen fogyaszthatunk he­lyette lehűtött tehát, vagy 10 percig forralt és forralás után le­hűtött vizet, melyben célszerű, ha kevés sót (1 liter vízbe 5 gram1 konyhasót) feloldunk. Csak ki« fogástalan minőségű, folyóvízzel többszörösen lemosott vagy meg« hámozott gyümölcsöt iogyasz- szunk. Minden eszközzel irtsuk a le­gyet, számoljuk fel tenyészhe- lyeit. Légyirtás végezhető 10 szá­zalékos DDT-porral (ablakpárká­nyok behintése), vagy ragacsos légyfogóval. A légy tenyészhelye: — az ár­nyékszék ürgödre, a trágyagö- dör, minőién bomló szerves anyag. Az árnyékszékek ürgöd- rét teljesen zárttá kell tenni, ülönyílását résmentesen záró fe­déllel fedve kell tartani és időn­ként fertőtlenítő szerrel (oltott mész, kátrényvegyületek, stb.) kell kezelni. Ugyanezek vonat­koznak a trágyagödörre is. Ked­venc tartózkodási helye a légy­nek háziállataink ólja, ketrece, istállója. Ezeket naponta leg­alább egyikben ki kell takaríta­ni, hetenként kimeszelni és fer­tőtleníteni klórmészoldattal. Igen fontos óvórendszabályok még: Fertőző betegeket ne lá­togassunk! Hasmenés, egyéb megbetegedési tünet esetleges je­lentkezésekor azonnal forduljunk orvoshoz, (íogy a fertőző beteg­ség mielőbbi kezelésbe vételével a betegség továbbterjedését meg­előzzük. Városi Egészségügyi Csoport 5000 csomag egészségügyi felszerelés a tsz-eknek A Magyar Vöröskereszt Me­gyei Titkársága élesítette szer« kesztőségünket, hogy a közeli na­pokban nagyobb mennyiségű el« sősegély-csomag és különböző, főként kötözésekhez használatos egészségügyi csomag érkezik a megyébe. A küldemény, mely hordágyakat, 1300 elsősegélycso­magot, ugyanannyi mullpólyát, 1000 compress gézt s emellett na­gyobb mennyiségű borogató ru­hát, háromszögletű kendőt, pa- pirpólyát és vattát is tartalmaz, a megye termelőszövetkezetei, illetve egészségügyi állomásai között kerül szétosztásra. Rendőrt bántalmazok a bíróság előtt Hepp János, Féderer István és Titli József hajósszentgyörgyi, illetve nemesnádudvari lakoso­kat, akik Haris József és Haris Gyula szolgálatban lévő rend­őröket ez év januárjában meg­támadták és le akarták fegyve­rezni, példás büntetésben része­sítette a bajai járásbíróság. Hepp Jánost egy évi cs hat hónapi, Féderer István és Titli József vádlottakat pedig fejen­ként egyévi börtönre ítélték ha­tósági közeg elleni erőszak bűn­tette. miatt. A bíróság emellett elrendelte az egyik verekedő »jómadár« Titli József, 1955-ben felfüggesztett börtönbüntetésé­nek végrehajtását is. ................................................... ■W HWMHMIIM síit joiitv iirvi Egy ideig még láthattam őket, majd rövidesen ismét futólag meg­pillantottam valamit; ezúttal egy kék pontot a szélhatlan zubbony kék színét — a sziklák hátterében, közvetlenül az ég vonala alatt, de a pont hamarosan beleolvadt az ég kékjébe. 14 óra 40 percet mutatott az órám. Wilfrid Noyce és társa, Annullu, ebben a Pillanatban fenn álltak az Everest Déli Nyergén, közel 7900 méter magasságban. Letekintettek a svájci dráma színhelyére, de felfelé is pillantottak az Everest betetőző gúlájára. Nagy pillanat volt ez mindkettőjük részére, s ezt mindnyájan áléreztük, akik figyeltük őket. Jelenlétük odafenn sikerünket hirdette jelképesen, hirdette, hogy leküzdöttük az egész hegymászás legkeményebb problémáját: elértük a célt, amelynek kivívására tizenkét aggodalmas napon át törekedtünk. Leereszkedtek egy rövid lejtőn, — alig hatvan méter magas volt, de kényelmetlen akadályt jelenthetett egy kimerült hegymászónak, aki az Everest csúcsa felől tér vissza. Megkértem Wilfridet, helyezzen el ott kapaszkodókötelet, hogy a visszatérő csapatoknak a lejtő megmászásában segítségül szolgáljon. Lejövet meg is tette; később nagy hálát éreztünk ezért iránta. A Nyereg lapos szintjén megtalálták a svájciak ottani tartózkodásának maradványait: ütött-kopott sátrakat, oxigénkészülék- hordozókereteket, hegymászó felszerelést és élelmiszereket. Néhány hasz­nos dolgot magukhoz is vettek — Annullu kicserélte oxigénkészülékét egy teletömött hátizsákkal, Wilfrid valami vitaminos tápszert, egy doboz szardíniát és egy skatulya gyufát szedett fel. Minden hibátlan állapot­ban maradt, noha több mint hat hónapon át volt kitéve a z elemek kénye-kedvének. Csupán gyenge, csípős szél fújt. és maradéktalanul ki­élvezhették az egyedülálló alkalmat. Noyce még mindig ugyanakt az oxigén palackot használta, mely nem­hogy folyt volna, hanem szokatlanul hosszú életűnek látszott. Aránylag frissen tértek vissza a 7. táborba, 5 óra 30 perckor. Noyce így vélekedett az egészről: „Egyike volt a legélvezetesebb hegymászásoknak, amelyeket valaha véghezvittem.“ Addigra már odaért Wylie csapata is, melyet 103 Tenzing és Hillary követett. A serpák csoportja határtalan lelkesedéssel fogadta Noyce-ot és Annuilut, amint a megrogzített kötél mentén le­bocsátkoztak és a sátrakhoz közeledtek. »Kétségkívül mely hatást tett a várakozókra a két férfi visszaérkezése, akik minden baj vagy sérülés nélkül egyhuzamban elérték a Péli Nyerget. Ha ők ketten megtehették, akkor ők is meg tudják tenni. Megérkezésük után Wylie egy ideig beszél­getett az emberekkel, enyhíteni igyekezett fáradtságukat, fejfájásukat vagy köhögésüket, labdacsokat osztott ki köztük. Mindannyian meg­ígérték, hogy másnap minden lehetőt megtesznek, de nyilvánvaló volt, hogy egészen Wiliridék sikerének a pillanatáig hiányzott belőlük a biza­kodás. A közhangulat egyszerre felderült, a nagyszerű példa csodát művelt. Tenzing bátorítása és másnapra vonatkozó világos rendelkezései még jobban sarkallták a serpákat, és a szállítójárat sikerére most már biztosan lehetett számítani. Hanem azok, akik a Teknőben lenn várakoztak, mindezt nem tud­hatták. Nyugtalanságunk még nem oszlott el, amikor másnap reggel megint felfelé bámultunk a Lhoce falára, a 7. táborban folyó tevékenység jeleire várakozva. Ezúttal nem kellett sokáig várnunk. N.yolc óra 30 perekor, ami szokatlanul korai idő egy magas táborban, két apró pont tűnt elő a jégkúp mögül. Az Előnyomulás bázisát a feszültség légköre töltötte meg, amint azt lestük, mi fog történni odafenn. Ügv van! Ott mennek! Hangosan számoltuk, amint egyik serpa a másik után. hosszan elnyúló vonalban haladt át a csillogó havon. Tizennégy.tizenöt.;; tizenhat... tizenhét...: szinte hihetetlenül nagyszámú csapat vonult fel együttesen, 7300 '■ méternél nagyobb magasságban. Az egész karaván úton volt; életbevágóan fontos készleteinket szállította a Péli Nyereg felé. A két vezető elöl járt. Találgattuk, hogy kik lehetnek; bizonyosan Hillary és Tenzing az — vélekedtünk, s erről később bizonyságot is nyer­tünk, amikor Noyce és Annullu visszatértek. Első pillanatban csalódást éreztem emiatt, hiszen mindennél fontosabb feladatára tekintettel arra kértem Hillaryt, hogy ne tegyen többet, mint amennyi feltétlenül szük­séges a szállítójárat sikerének biztosításához. Ügy gondoltuk, hogy ha bátorításra van szükség, elég lesz a szóbeli biztatás. Megmondtam, hogy legfeljebb a gleccser tetejéig vezessék a csapatot. Mégis kitartóan tovább­nyomultak, helyreállítva a nyomdokot, amelyet éjjel a szél teljesen letö­rölt a lejtőkről, s úgy vonzották maguk után a többieket, mint két emberi alakot öltött mágnes. Még onnan alulról is átérezhettük az út küzdelmes voltát; a haladás üteme kínosan lassú volt. Csak azok érthetik meg, mit jelent az ilyen erőfeszítés, akik maguk is átélték, 104 (Folytatjuk) ... ' 1 1 ” . !7 " ....... '. ............... "-------------------

Next

/
Thumbnails
Contents