Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-24 / 171. szám

a közös AZT MONDJÁK néha újság­író körökben, hogy a téma az utcán hever, csak meg kell lát­ni. A témával most nem az ut­cán, hanem az úton találkoz­tam, mégpedig a Kiskunhalas —Soltvadkert félé vezető ország­úton. Ügy este 6 óra felé, ami­kor már bágyadtabban sütött a nap, de sugarai azért kelle­mes meleget árasztottak, külö­nösén azoknak a dolgos embe­reknek, akik a csépiőgép körül szorgoskodtak. A kis 1070-es masina nyelte a kévéket, egy­másután teltek a gabonás zsá­kok. Egy középtermetű emberke, Oszvdld László jött elém. — Ma kezdtük, a cséplést — mondta — s elén jól haladunk. Ilyen emberekkel lehet dolgoz­ni. Gyakorlott cséplőmunkásak, évről-évre itt keresik meg a családnak a kenyeret. Látszik a munkán, hogy a »bandagazdának« Igaza van. — Ügyes mozdulatokkal végzik a cséplés minden mozzanatát' Sö­rös Lajos bácsi, az etető, nem néz se jobbra, se balra, hanem csak rakja a kévéket a gép szájába. Tudja, hogy vigyázni kell az etetésnél, nehogy gyor­san adagoljon, mert akkor nem veri ki a szemet, kalászba ma­rad a termés egy része. — Ez a főfoglalkozása, ilyen­kor nyáron — tréfálkozott az örökké vidámkedvű munkacsa­patvezető. — Télen pedig az asszonyt szomorítja. AMBRUS ISTVÁN, a fiatal traktoros, a zöldre festett GS irányítója, nagyokat nevetett a tréfán. Hát bizony, ilyenkor legfel­jebb csak egy héten egyszer lát­ják az asszonyt, meg a családot. Este, besötétedésig dolgoznak, szürkületkor aztán ismét hajrá. Nincs hosszabb pihenő, csak a cséplés befejezése után; A szal­ma tövében alszanak. Ponyvá­val. pokróccal takaróznak. Mire leszáll a reggeli harmat, már ébredeznek­Megkérdeztem: mi az eddigi eredmény? Még nem adták ösz- sze. Amíg Schnürlein János összesítette a számoszlopokat, addig nézegettem, milyen az át­lagtermés. Eléggé változó, mert különböző a talaj, itt-ott jégkár is volt: Hirsch Józsefnek két holdon 11 mázsa 53 kiló rozsa termett, Cs. Tóth Istvánnak azonban 1200 négyszögölön 9 mázsa 58 kiló. A búzája is jól fizetett, 1000 négyszögölön 9 má­zsa 41 kiló termett. Gábor Já­nosnak két holdról 16 mázsa 97 kiló rozsot csépelt el a gép. Diadalmasan mutatták a vég­összeget, majdnem 110 mázsát csépeltek el eddig, de még hát­ra van három órai munka; — Jól indultunk — büszkél­kedtek —, bár ez még csak az első nap. Holnap már jobban belerázódunk, több lesz az ered­mény. * ÍME A TÉMA, amelyet ér­demes volt megírni, mert ben­ne van az egyszerű emberek igyekezete, munkaszeretete, szor­galma­Azóta hallottuk, hogy a szor­galmas munkacsapat átlag na­ponta 130 mázsát csépel el, ami nagyon szép teljesítménynek számít. A cséplést gyorsítja, hogy közös szérűn dolgoznak és nem kell a huzatással az időt tölteni. —ő —r Nagy sikerrel szerepelt a budapesti művészegyüttes július 15-én a kiskunfélegyházi helyőrségi tiszti klub szabadtéri színpa­dán. Alig egy hónappal ezelőtt járt nálunk Gencsy Sári, Pápai Erzsi és még néhány kitűnő művész, akik igen jól sikerülj; mű­sort adtak a közönségnek. A siker legnagyobb bizonyítéka az volt, hogy most újra eljöttek hozzánk, hogy szórakoztassanak bennünket* Nagy taps követte Pápai Erzsi szavalatait, Hollós Ilona, Kis­hegyi Árpád énekszámait, majd hatalmas tapsorkán közepette lé­pett színpadra Németh Marika. Bár a művészeket a rádióból már ismertük, mégis egészen új élményt nyújtottak számunkra. — Bágya András új dalai, amelyeket Hollós Ilona adott elő, igen tetszettek, állandóan visszatapsolták a művészeket és ők szívesen adtak »ráadásokat«. Különösen nagy élményt nyújtott a közön­ségnek, hogy a műsor végén —, amikor bár esett az eső — Hollós Ilona, Németh Marika és Kishegyi Árpád még ott voltak a szín­padon és éppen olyan lelkesedéssel, szépen énekeltek, mint az­előtt. Reméljük, hogy rövidesen újra eljönnek Kiskunfélegyházára és némileg pótolják azt az elmaradást, amiben részük van a szó­rakozni vágyó dolgozóknak. Laky Kálmánná HÍREK Magyarosabb vendégszeretetet Mi a helyzet a Kecskeméti Vendéglátóipari Vállalatnál? Évek óta sok panasz és kevés dicséret hangzott el a Kecske­méti V#ndéglátóipari Vállalat­tal kapcsolatban. Igaz, szórako­zás közben a legtöbb ember, ha hibát észlel, panaszkodik, de ha jól érzi magát, azt természetes­nek veszi. Mégis a Kecskeméti Vendéglátóipari Vállalattal kap­csolatban arra a következtetésre kellett jutni, hogy ott sokkal több a hiba, mint az erény. Ezt nemcsak a közönség véleménye, hanem a vállalat gazdasági hely­zete is alátámasztotta. Az el­múlt évet például 900 000 forint veszteséggel zárták. A gazdasági eredmény javult ugyan, de, Ezek a tények a megyei ta­nács kereskedelmi osztályát is arra figyelmeztették, hogy ren­det kell teremteni ennél a vál­lalatnál. Az év elején a vezetők egy részét leváltották. Az új vezetőség kettős célt tűzött ma­ga elé: egyrészt a vállalat gaz­dasági hélyzetének rendezését, másrészt a vendégek által el­hangzott panaszok orvoslását, a vállalat dolgozói munkaerköl­csének megjavítását: Dicséretére legyen mondva az új vezetőknek, az első kérdés­ben viszonylag rövid idő alatt, szép eredményeket értek el. Nem veszteséges már a vállalat. A második negyedévet 190 000 forintos nyereséggel zárták. A vendégek panaszait azonban to­vábbra sem orvosolták. Figyel­metlen a kiszolgálás, piszkosak az abroszok. Egyes felszolgálók gorombák a vendégekkel. Időn­ként az étel sem kifogástalan, Stb: Bizottság, a hibák feltárására A megyei tanács kereskedel­mi osztálya úgy határozott, hogy segít a hibák kijavításában, s bizottságot küldött ki azok fel­tárására. A bizottság tagjaiként a kiskunhalasi, bajai, kalocsai és kiskunfélegyházi vendéglátó­ipari vállalat igazgatóit, szak­embereit jelölték ki. Résztvett még a munkában a kereskedel­mi felügyelőség, sőt a Belkeres­kedelmi Minisztériumból is kint voltak két napig. A bizottság, munkájának be­fejeztével a Kecskeméti Vendég­látóipari Vállalat vezetőinek je­lenlétében ismertette tapaszta­latait. Mint elmondták, sok hi­bát könnyen ki lehet javítani. A Béke étteremben például nem tesznek elég vizespoharat az asztalra, csorbák a tányérok, piszkosak az abroszok, az alu­minium evőeszközök, nem ad­nék külön villát a sütemények­hez. Ugyanakkor a raktárban van elég ptmár, új tányér, al- pacca evőeszköz, több váltás tiszta abrosz. Figyelmes, ízléses felszolgálást Hiba az is, hogy nem készíte­nek elég étlapot, s ami van, azt is gyűrötten húzza elő zsebéből a pincér, úgy adja oda a ven­dégnek. Az étlapon nincs meg­felelő választék. Másodosztályú étteremben követelmény, hogy legalább négyféle leves legyen, de sokszor csak egyfajtát lehet kapni. Követelmény az is, hogy a felszolgálók tiszta, rendes öl­tözetben legyenek. Nem egyfor­mák a nőkön a fehér köpenyek, a férfiakon a fehér kabátok. A felszolgáló nők haja nincs ren­desen lekötve. A nemtörődömséget mutatja például az is, hogy a Kedves cukrászdában a tapéta lóg a fai­ról, a függöny szakadt, piszkos. A Hírős étteremben, annak el­lenére, hogy aránytalanul ma­gas az alkalmazottak száma (40 fő), a lassú kiszolgálás miatt kell bosszankodni a vendégnek. A Sörkertben kevés a felszol­gáló. Egy ízben, amikor a ven­dég vizet kért a vacsora után, a felszolgálónő azt mondta: »men­jen ki a csaphoz, ha vizet akar inni«. Hogy ezek a hibák nem elke­rülhetetlenek, azt bizonyltja a Dióhéj vendéglő és a márjavá- rosi italbolt példája. Ezekről a helyekről csak jót tudnak mon­dani a vendégek. A Dióhéjban például még jóformán helyet sem foglal a vendég, máris az asztalán van a sör. Kedvetlenek az alkalmazottak A bizottság megvizsgálta az al­kalmazottak munkakörülményeit is. A Béke szálló konyhája túl­zsúfolt, konyhagépek nincsenek. Jellemző, hogy csak egyetlen húsdaráló van a konyhán. A zöldséges pince lépcsője rossz, korlátja nincs, a villanykapcsoló elromlott és könnyen áramütést okozhat, stb. Kedvetlenség mutatkozik a dolgozók között az elbocsátások és a sok áthelyezgetés miatt is. Papp elvtárs. a vállalat új igaz­gatója elmondta: ahhoz, hogy gátat vethessenek a lopásoknak, csalásoknak, néhány alkalma­zottat el kellett bocsátani, a munkafegyelem megjavítása ér­dekében pedig többet áthelyezni. Az a hangulat azonban, hogy minden régi alkalmazottat elbo­csátanak vagy áthelyeznek, alap­talan. Kijavítják a hibákat A Kecskeméti Vendéglátóipari Vállalat vezetői a tapasztalato­kat összegezve elhatározták, hogy fél éves intézkedési tervet dol­goznak ki a bizottság által meg­állapított hibák kijavítására. Ezen belül nagy súlyt helyeznek egyrészt az alkalmazottak mun­kakedvének. munkaerkölcsének megjavítására, másrészt a ven­dégek igényeinek jobb kielégí­tésére. Ennek érdekében köz­vetlen kapcsolatot teremtenek a vendégekkel, többek között ven- dégankétokon rendezett közvéle­ménykutatással is. A Vendéglátóipari Vállalat dolgozói munkájukkal, magatar­tásukkal vívhatnak ki nagyobb megbecsülést. A vendég, ha jól érzi magát valahol, oda szívesen megy máskor is. A kormány pe­dig már előlegezte a megbecsü­lést akkor, amikor lényegesen emelte a vendéglátóipari alkal­mazottak fizetését. —N O — — A Délmagyarországi Áram­szolgáltató Vállalat Nagykőrösi Üzletigazgatósága értesíti a la­kosságot, hogy az Alföldi Kon­zervgyártól kiinduló és a várost nyugati és északi irányban meg­kerülő 35 000 voltos távvezetéket folyó- hó 26-án áram alá helyezi, í'elhívjuk a lakosság figyelmét, hogy a távvezeték megközelítése és érintése életveszélyes, halá­los. 1173 — A Kiskunhalasi Motor- és Gépjavító Vállalat őszre 30 ipari tanuló foglalkoztatását vette tervbe. . — Háziipari- és Népipariművé- szeti Szövetkezetek Országos Szö­vetsége pályázatot hirdetett fűz­vessző, gyékény, szalma, csuhé felhasználásával készített külön­böző termékek mintadarabjai­nak elkészítésére. A pályadíjak különböző csoportosításban 500- tól 5000 forintig vannak kitűzve. — Kibővítették a Kecskeméti Cipőgyár pártvezetőségét, amely eddig három tagú volt. Most újabb két elvtársat választottak a vezetőségbe. — Üj vetítőgép és nagyothalló készülék fejlesztésén dolgoznak a Telefongyárban. Az új 8 milli­méteres házi vetítőberendezés mintapéldánya októberre ké­szül el. — Hosszabb idő óta folytatott árdrágító üzérkedést Raus Jó­zsef keceli kisparaszf. Hajós és Császártöltés községekben ten­gerit vásárolt, amit Kecelen jó­val magasabb áron adott to­vább. Ralisnak, aki azt hitte, hogy vele nem lehet kikukori- cázni, most főhet a feje, mert eljárás indult ellene. — Húszezer forintos beruhá­zással üzemi konyhát létesít a tanácsi dolgozóknak a Kecske­méti Városi Tanács. — A Vadásztölténygyár most mutatta be a kereskedelemnek 5+1 csöves »Diadal« elnevezésű új rádióját. A készülékkel igen jól lehet az adásokat venni, e előnye, hogy ultrarövidhullámú adások vételére is alkalmas. A szakemberek sikerült konstruk­ciónak tartják. — Balatonszántódon üdül a kiskunfélegyházi Móra Ferenc úttörőcsapat 55 pajtása. Üdülé­sük egyik érdekes és emlékeze­tes színfoltja marad a disznóölés és á birkavágás, amelyben a gyerekek is segédkeztek. — A Német Demokratikus Köztársaság Vöröskereszt szer­vezete értékes ajándékkal sietett segítségünkre a gyermekbénulás elleni küzdelemben: négy vas- tüdőt küldtek, amelyet az NDK Vöröskeresztjének küldöttei át­adtak a budapesti László kór­háznak. — Korszerű fürdővárossá fej­lesztik Szegedet, a közeli évek folyamán. A következő években előreláthatólag több szakszerve­zeti üdülő nyílik és csónakházat is építenek a Tisza partján. A város idegenforgalmát növeli majd a szabadtéri játékok fel­újítása is. — Engedély nélkül három hold erdőrészt termelt ki Nagy Lajos bodoglári lakos az állami tartalékingatlan területből, s rá­adásul még az ott levő mérnöki tornyot is lebontotta. A nagy­stílű fatolvaj ellen a rendőrség bűnvádi ejjárást indított. GAZDASÁGOS MUNKÁRA ÖSZTÖNÖZ a NÉPSZABADSÁG szántára apró- és keretes- hirdetéseket feivesz a Petőfi Népe Kecskemét, Szabadság-tér t/a. ANNAK AZ ANYAGNAK a gazdaságos kihasználása, amiből a cipőfelsőrészeket, meg a tal­pat szabják, régóta foglalkoz­tatja a cipőgyárat. Emiatt már több esetben elmarasztaltak dol­gozót: szabászt vagy történetesen csákózót. Az anyag gazdaságos kihasz­nálása kétségtelenül nehéz, de népgazdasági szempontból na­gyon jelentős. Nem mindegy az, hogy milyen százalékban hasz­nálja ki a szabász az anyagot. A megfontolt, ügyes szabász — anélkül, hogy az a minőség ro­vására menne — maximálisan kihasználja úgy, mint egy ma­gániparos. A kevésbé leleményes pedig hagyja kárbaveszni. A KECSKEMÉTI CIPŐGYÁR­BAN is előfordulnak hasonló je­lenségek, ám ez a gyár részére egyáltalán nem megnyugtató. Hegedűs Menyhért főmérnöknek támadt egy ötlete, amely feltét­len gazdaságos munkára ösz­tönzi az anyaggal bánókat. A FŐMÉRNÖK kidolgozott egy úgynevezett »alapprémium«- réndszert. Ennek az a lényege, hogy a szabász alapfizetéséből alapprémiumként fenntartanak 1Ó0 forintot. A SZABÄSZ megkapja az anyagot és tudatják vele, hogy milyen az anyagkihasználási szá­zaléka. Ha a szabász (vagy csá­kózó) ügyesen mesterkedik, vagyis kiszabja az anyagból az előírt felsőrészt, akkor megkapja az alapprémiumot. De ha még ügyesebb, vagyis még több fel­sőrészt, talpat vág ki annál, mint ahogy ezt neki előírták, az alap­prémiumon kívül még jutalom- oan is részesül. A jutalom nagy­sága attól függ, milyen mérték­ben haladta túl a kihasználási százalékot, előírást. Amennyiben például a szabász kihasználási százaléka 0,1 százalékkal jobban sikerül, mint ahogy azt megálla­pították, akkor 0,5 százalék pré­mium illeti meg. Ha viszont nem éri el az előírt százalékot sem, akkor ő fizet a vállalatnak. Te­hát itt igaz az az állítás, amit a címben is írtunk, hogy éz a mód­szer gazdaságos munkára ösz­tönzi a dolgozókat. EZZEL A MÓDSZERREL még csak e hónapban kezdtek dől aozni. Ez is csak próbaidő., de úgy látszik, beválik. A dolgozók is szeretik. Hegedűs elvtárs, mi­előtt alkalmazta volna ezt a módszert, előzetes számításokat végzett az érdekelt dolgozók be­vonásával. Ha a szabászok és a csákózók május hónapban ezen módszer­rel dolgoztak volna, ilyen példá­ink lennének: varfalvi József szabász az előírtnál 1,26 százalékkal job­ban használta ki az anyagot és ezért az alapprémiumra még 97 forintot is kapott volna, ugyan­akkor Adorján Rózsa felsőbőr­szabász 0.97 százalékkal rosszab­bul használta ki az anyagot, amiért a gyár 71 forint depré- miumra kötelezte volna. A csá- kózóban Csertő Józsefnc az elő­írásnál 1,44 százalékkal jobban használta fel az anyagot és így a 100 forint alapprémiumon felül még 23 forint prémiumot is ka­pott volna. EZEKET a példákat ismertette hát a gyár vezetősége a dolgo­zókkal, mindenki tudja tehát, hogyan igyekezzen, hogy ő kap­jon jutalmat és ne néki kelljen ráfizetni»

Next

/
Thumbnails
Contents