Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-04 / 154. szám

CSÜTÖRTÖKI ) SORSOLÁSI JÁRVÁNY tort ki újabban. Bárhová mégy: sorsjegyet kínál­nám JS sorok írójának esze ágá­ban sincs ellene harcolni, csu­pán mélázva töpreng a dolgok alakulásán. Eleinte ugyanis pénzt lehetett nyerni. Fogat fogért, fo­rintot forintért. Ez lassan ki­megy a divatból. Családi ház, motor, s egyéb szem-száj ingere kínálkozik némi szerencsével potom három forintért. A MÉH teljesen kikapcsolta a pénzt. Je­gyeit hulladékért árusítja. Ócs­kavasért, rongyért, üvegcserepe­kért 50 000 Ft értékű lakberen­dezést sorsol többpk között. Egy­általán nem lenne meglepő pár hónap múlva a következő hir­detés: »Akar osztályvezetői ál­lást nyerni? Kiselejtezett ingei­ért, zoknijaiért vegyen FELIM- PEX sorsjegyet! Húzás ekkor ps ekkor.« * A STRUCCRÖL mondják, hogy a homokba dugja a fe- [ jét és azt hiszi, őt sem látja senki. Elő­fordul ez más élő­lényekkel js. Áki nem hiszi, sétáljon a nagyobb pqi fpdrá- 6zatok felé. Álljon egy darabig a bejárat közelében. Á bajszárító búrák süketségébe temetkezett hölgyek némelyike a legszenzá­ciósabb és legfrissebb pletykákat ordítja a szomszédja felé, s vi­szont. * SOK SZŐ ESIK a felesleges hivatalok­ról és intézmények­ről. Ilyen intézmény­nek számít lassan a kecskeméti Széktó- fürdő illemhelye. Létesítése, rendbehozása, kar­bantartása, úgy látszik, felesle­ges. A fürdőzők közül, legyünk őszinték,' sajnos így van: nagyon kevesen, alig használják. Le kel­lene bontani. Vagy ami még helyesebb lenne: vegye igénybe mindenki. A víz tisztasága érde­kében. ; . * AJÁNPÉKOZZ KÖNYVET! Régi, jól bevált jel­mondat. Valóbab a legszebb aján­dék a jó könyv. Az ajándékozás azonban szépséghibás. A kiad­ványok hátsó borítólapjára rá­nyomják {ledörgölni nem lehet, iégfeljebb késsel kivakarni) az árát. Kötött példányba mélyen b.elepréselik. E vandál módszer kisebb-nag'ypbb mértékben ront­ja az ajándékozó és az ajándéko­zott személy örömét. Az ilyesmi bizalmi dolog. Hulladékpapírra, keskeny kis csíkra nyomott ár,' betehető és kivehető, éppúgy megfelelne. Így a vásárló ellen­őrizhetné az eladót, de az aján­dékozott nem az ajándékozót. Utóbbi felesleges és Ízléstelen, * AZ ÉLET ÉS IRO­DALOM nyolcadik számában olvashat­tuk Goór Imre »Munkáslánypk« cí­mű versét. Kecske­mét- és megyeszerte feltűnést és örömet okozott a fiatal hol" tő sikere- Bizonyíték volt arra, hogy tijuőheb az a műszaki zár, amit egyesek, nem minden érdek nélkül, a főváros körül vontak- Biztató jele, hogy nem »nagy név«, hapem tehet­ség kell egyes, munkák megjele­néséhez. » * ÖTEZER GUIHÉ- ÁT fi­zettek Sidney- bep egy szarvat- iap me­ri női te­nyészkosén. Csinos összeg. Fel­merül a kérdés, ménnyit érne az említett kos, ha a homlokán két szarv is lenne? Szünidő van, jól számoló diákok kiszámíthatják. A helyes megfejtők közt jutal­mat nem sorsolunk. TÖBBSZÖR ÉSZLEL­IK* TŰK, hogy a szórako­• „„ zóhelyeken különböző ** v a vendégek ^epeóhaja. Az egyik asztal rpambót kér, a másik keringő! vagy tangót sze­retne. Nem ritkák a szóváltások. Ez természetesen nem megyei elszigetelt jelenség, hanem világ­méretet ölt. Az olaszországi Fiu- miciniben legutóbb a rock and roll hívei és ellenzői parázs ve­rekedést rendeztek a halászki­kötő mulatójában. Kettőszáz(!) részvevő közül harmincat a köz­ségi fogdába, húszat pedig kór­házba szállítottak..; <* AZ ÖNIMÁDAT VI­LÁGREKORDJÁT áljítptta fel az egyik indiai maharadzsa. Kecel, Bácsalmás, vagy Kiskun- majsa bármely polgára, ha fogat huzat, többnyire nem sokat tö­rődik az elveszített csontdarab- bal. Esetleg papírba csomagolja, s pár napig mutogatja rokon­nak, ismerősnek, azután eldobja. Nem így a maharadzsa! Kihú­zott fogát eltemette és fölé dí­szes síremléket emelt. * ‘ . ! BEJÁRTA A HÍR I a világsajtót: a dohányzás, külö­nösön a cigaret­tájáé elősegíti a tüdőrákot. Van, aki legyint és nyugodtan szívja tovább a Kossuthot. Igen sokan megijednek. Aggódva törik a fejüket, hogyan tudnának le­szokni. Nem nehéz. Annyi csak az egész, hogy akkor, amikor na­gyon kívánja a szívni valót, lé­legezzen mélyeket. Gyakori és hosszantartó lélegzetvétel állító­lag eredménnyel kecsegtet. Fia ez csuklást okozna, jgyünk vi­zet. Hosszúlépés, házmester és rpatrqzfröpcs is jó. Amennyiben az utóbbi, csuklásejlenes mód­szer többszöri ismétlése alkohoí- mérgezés tüneteit okozza, hagy­juk abba a kúrát. jg c , A SAJTÓHIBÁK ke- S9CIJIO rültek szóba legutóbb az egyik társaságban. UtIWU a Petőfi Népében va­lamelyik hirdetésből egy betű kimaradt. Hiba, de nem nagy. Sorolni leljpt különbeket. Még Csiky Gergellyel fordult elő, hogy az egyik, franciából átülte­tett könyv címlapján »fordította« helyett ez állt hatalmas betűk­kel: qrd}tóttá Csiky Gergely. A századforduló éveiben az egyik ismert napilap fényes bálról kö­zölt tudósítást. Ugyanazon az ol­dalon volt a sertésvásári beszá­moló is. Úgy összekeveredtek a sorok, hogy a »jelenlévő asszo­nyok« neveinek felsorolása közé került ez a szöveg is: hízptt ki­lója 52 Rllér, sovány kilója 48 fillér... Vagy pgy másik: XY színművésznő e héten megválik a színpadtól« helyett a nyom- dász így szedte: »XY színmű­vésznő e tehén megválik a szín­padtól.« Rovatvezető: Bontsa László Bonyodalom egy bélyeg terv körül Korgbpap beszámoltunk arról, hogy a görög posta Makaricsz ér­iek arckepével ellátott sorozat ki­bocsátását tervezte. Ai öt értékből álló sorozatból há­rom érték angol és francia nyelvű felirattal jelent volna meg, mely tartalmazta volna ChűrcMU 1907 év­ből származó nyilatkozatát. Ez a nyilatkozat a ciprusi görög nép önrendelkezési jogának elisme­rését tartalmazta.' igaz, hogy egy kltísit Churchill fogalmazásban. ' A tervezett öt értékből azonban a gö­rög posta csak egy értéket’ jelente­tett meg, mivél az említett nyilat­kozatnak a bélyegen történő még- jeientstflsgnek térve Törökország­ban nagy visszatetszést keltett. A tprök posta arra az elhatároz zásra jutott —, améHnyfbpn' I TtéH lyegét a görög posta kiadja — ,‘1*585? a Makariosz-Déíy egekkel bérmen­tesített leveleken a bélyegen' lévő Churchil-idézetet fekete vonallal át­húzza és csak úgy kézbesíti a leve­let a címzetthez. Ehhez hasonló eljárás történ» 1912-ben, amikor Is a „Görögország’! íelülnyomású kréta? bélyegéket' á törökök a felismerhetetlgnsegig be-1 feketítettek. Ügy hírlik, lipgy a gpröfi posta „magasabb politikái érdekböP’ egye­lőre eláll ajtói a tervétől, hogy 3 Makariösz-belyegéket eredeti terv szerint kibocsássa. A XIV. posta- világkongresszus Augusztus 14-én Ottawában kezdő­dik a XlV. posta-világkongresszus, amelyen 96 áljsra képviselője vesz részt. A táígyálasók legfontosabb Péögrantpontjít a vjjágppstá-szövet- ség új alapszabályainak és egyönte­tű kezelési utasításainak kidolgozá­sa á ’nemzetközi pqntáforgalrnat il­letően. Nemzetközi bélyeg terve Az UPU (nemzetközi postaegyesü­let) hivatalos lapjában, az „Uniop postájev-ban ^rtíeUes cikk je|ent meg, mely felveti az ötletet: — áz UPU tágországaibáii nemzetközi, mindenütt egyarápt érvényes bélye­get Hellene bevezetni. Ma, amjkor annyira fejlett a köz­lekedés az egyes országok között és Olyan nagyszámú az utazó, bizo­nyára örömmel fogadná a közönség, liá devizáját nem kellene a levele­zések bérmentesítésére is fordítani, hanem hazulról hozott bélyegeket használhatna. Nagy könnyebbség lenné ez a tengerészeknek és a ha­jók utasainak is, mert a nemzetközi bélyeggel bérmentesített postájukat nemcsak a kikötőkben adhatnák fel, de akár nyílt tengeren js, ha találkoznak egy másik hajóval. Különös bélyegnoEomány Escak-Wales egyik legnagyobb bé- lyegcége: a Martin Mills stamp« nemrégen érdekes levelpt kápoth Egy angol gyűjtő nagyhírű ' Cobk islands gyűjteményét kínálta el­adásra és á*,t js rnégtefa. hogyatt jútqtt a ritka bélyegkincshez. A gyűjtő Üj-Güineábah járt éa meghallotta, hogy Wol Wfil NimRo főnök csodálatos Coqk Islands’ gyűj­teménnyé! rendelkezik, fíbgy mi­képpen jutott hpzzá és hogyan l£ü a nagy főnökből filatéhsta, nem el­került megállapítani. Hálom hónapig alkudoztak az el­adási feltételekről, amelyek a ma­gúk nemében és a fUatélia történe­tében egészen egyedülállóak voltaki A főnök pénzt, értéktárgyakat, vagy egyéb ellenszolgáltatást nem Volt hajlandó elfogadni, csak azt kíván­ta, hogy a gyűjtemény ellenében a vásárló vigye magával — a négy lá­nyát is. A szerencsétlen, vagy sze­rencsés angol filatéhsta három hó­napi alkudozás után 'végre megadta magát: a feltételt elfogadta és gyűj­teményével, valamint a négy új gui­nea! bennszülött leánnyal boldogan vonult el birtokára. Ügylátszik, a hölgyek sokba ke­rülhetnek és most mégsem tőlük) hanem a gyűjteménytől kíván meg­válni. Bélyeg a világ legöregebb emberének tiszteletére Columbiában él a világ legöregebb em­bere, névszerint Javier Pereia, aki 1789-ben született. Tiszteletére az elmúlt évben két bélyegből álló sorozatot adott ki a colum­biai posta. A kiadott bélyegek Javier Rereia-t ábrázolják. Az arckép alatt a 168 éves ember tanácsa olvasható a hosszú életkor elérésére: »Ne legyenek gondjaid, igyál sqk kávét és szívjál jó szivarokat!« 7 . . í*i ÜSS!!!- , G '■•p-y-.Gkv 0 *£<>!?•> ii ‘ .......... ■W* *«*«♦«» .............. ♦♦ ♦♦♦♦ isii? JOHN HIVI: Antikor két nappal később az Alaptápo|-ban kprdtoi intéztem azoiu,».{ akik a készülékét használták, meglepett, milyen lelkes elismeréssel nyilat­koznak róla mind a ketten; a Telipőben szerzett közös tapasztalataink után ezt nem vártam. Csakugyan, a Ridegebb légkörben és a nagyobb magasságban a készülék igen kielégítően működött. Charles Wylie is nagyqn meg volt elégedve a különleges feladatokra kiszemelt serpákkal, akik még társaik megbetegedése után is folytatták az erőfeszítést; úgy tetszett, hogy elsőrendű emberek kqzt válogathatunk, amikor a feladat végső szakaszára kerül a sop. Az előzetes" felderítés még további vélemény kialakulását eredmé­nyezte. Az első londoni tervezgefésRpk alapjaid szplgáló reményünkre vonatkozott, vagyis arra, hogy a TekbÖÓen elftplypzeR bázisunktól egye­nesen feljuthatunk a Lhoce falának közepetáján felállítandó táborig. Úgy látszott, hogy ez a reménykedés meghiúsul; valójában a londoni terv végül mégis keresztülvihptónek bizonyult. A másik vélemény az volt, hogy a hegymászódat csak a svájpiak 5. táboránál, a Lhoce falának lábánál lássuk el oxigénnel. Ez részben abból eredt, hogy' á"Teknőben igen kényelmet­lennek találtuk a maszkok viselését, részben pedig az támogatta, hogy amikor május 3-án a felderítő csapatot felkísértem az 5. táborig, nem használtam oxigént, jóllehet körülbelül í 3 és fél kilonyi terhet hordoztam. Legalább olyan jól bírtam az utat, mint a többiek, és sokkal több elve­zetet találtam benne. Később erről is kiderült, hogy tévedtünk. A TERV Az Alaptábor szokatlanul néptelen és csendes volt, amikor május 4-én a három beteggel visszatértem. Tenzingen kívül, aki szokott meleg kéz­szorításával és nyájas mosolyával fogadott, csak James Morris, a Times tudósítója, Griff Pugh, George Band és egy-két serpa tartózkodott a táborban. A többiek mind Lobudzsébe mentek üdülni. Újság volt bőven, e aminek leginkább örültem, jókora halom frisse«, érkezett levél vart. 69 Most már rendszeres postaszolgálatunk volt; futáraink általában heten­ként jöttek-mentek. Az gEaS°s mengtidő az Alaptábor és Katmandu között — 240 kilométeres utón, hegyen-völgyön át — körülbelül kilenc napot tett ki, de a leggyorsabb futár, aki James Morrisnak dolgozott, már hat nap alatt is megtette ezt az utat, ami meglepő eredpiény volt. {Megtudtam, hogy James fennjárt a 3. táborban, George Band és Mike Westipacott társaságában; ez figyelemreméltó teljesítmény volt olyasvalaki részéről, aki sohasem mászott hegyet azelőtt és a hasonló magasságot nein szokta rpeg. Az idő járásjelentéseket május 1-íol kezdve rendszeresen lead­ták szálltunkra, és az Indiai Rádión, vagy a BBC tengerentúli közvetítő- állomásain át tudtuk venni. Pontosan, egyhangú szabályossággal, minden napra »hózivatarokat« jósoltak; a jelentések más hallgatóinak sejtelmük sem lehetett arról, miféle akadályokat és megpróbáltatásokat jelentenek ezek a »zivatarok« a trher«?átiitükn^k, aiiik a Jégesésep és a Teknőben küszködnek. P>.z időjárásra vonatkozó híreket azért is szívesen hallgattuk, mept figyelemmel kísértük a két másik nagy expedíció tevékenységét: a japánok a Mpnaszlut, a svájciak pedig a Dhavalagirit igyekeztek meg­mászni. A Dhavaíagiri az Annapurna piagasabb szomszédja és 1950-ben Maurice Herzog expedíciójának eredeti célja volt. A jelein évszakban ezek a tőlünk északnyugatra elhelyezkedő hegyek valószínűleg közvetlenebbül ki vannak téve az’ uralkodó időjárás Itatásainak, mint az Everest, Még szó sem esett a piopszun közeledtéről, de én megkértem George Bandet, kérje sürgöny lieg, hogy azontúl j rnipdig tegyenek említést róla, ha mind­járt negatív értelemben is. A serpák közül többen betegeskedtek, főleg a köztük akkortájt gyak­ran fellépő száraz köhögés miatt, amelyet mindenki ismer, aki valaha az Everesten járt. Feltételezhetően a szaraz, hideg íevegq okozta, de Ten­zing szerint inkább a rossz időjárás, amelyről azt állította, hogy az évnek ebben a szakában egészen normális dolpg. Mindenesetre reméltem, hogy Lobudzse melegebb éghajlata meggyógyítja betegeinket, mert soraink veszedelmesen megcsappantak. Tóm Stobart betegsége még jobban ag­gasztott. A pihenés időszaka előtt első ízben ment föl a Jégesés tetejéig, hogy mozgóképet vegyen fel szállító ingajáratainkról, de amikor vissza­érkezett az Alaptáborba, már rosszul érezte magát. Lobudzsében höemc!? kedése volt és légzési nehézségekkel küszködött. Griff szeretett volna közvetlen jelentést kapni, mielőtt orvosi látogatást tenne nála — mivel Mike Ward és Charles Evans távol jártak a Lhoce falán — s ezért az egyik postafutárral leküldött egy drótnélküli távbeszélőkészüléket az ala­csonyabban fekvő táborba azzal, hogy délután 6 órakor lépjenek érint­kezésbe vele. (Folytatjuk) 70

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents