Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-04 / 154. szám
14 Alföldi r h irrjj K ecsheméti zassag előtt az &Lotlservgyár A teljesítménybérezés óta nyereséges a vállalat Ml Nem egy fiú és leány életre szóló frigyéről lesz szó, hanem a két gyár egyesítéséről. Ki mit ad az induláshoz — hozományt vagy adósságot —, azt majd csak a következő hónapban tudjuk pontosan a közvélemény elé tárni. A Kinizsiről már írtunk, s most körülnéztünk az AKK- ban is. Vajon itt hogyan dolgoztak az egyesülés előtt? Két és félmillió veszteség Itt is ugyanúgy, mint a Kinizsiben, április és május hónapban jóformán alig volt termelés. Ennek hatására csökkent az egy főre eső termelékenység, májusban alig érte el a tavalyi 59,6 százalékát. Ezenkívül az előírt 40 vagon vegyesíz helyett — mely kevésbé munkaigényes — csak 10 vagonnal gyártottak. Ez azzal járt, bogy munkaigényesebb terméket kellett helyette termelni. Éppen ezért áprilisban és májusban, annak ellenére, hogy a tervezett termelés majdnem egymillióval kevesebb volt, mint tavaly, az idén mégis 240 fővel több dolgozott a gyárban, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Rontotta a gazdasági eredményt továbbá az is, hogy nem érvényesült a »ki menynyit dolgozik, annyi bért kap« elv. Áprilisban, májusban még az örabéres rendszer volt érvényben, s így nem lehet csodálkozni, ha egyesek idejük nagyrészét sétálgatással, beszélgetéssel vagy egyéb szórakozással töltötték el: A fentemlített dolgok összegezéseképpen megállapíthatjuk, hogy ebben a két hónapban mintegy 2,5 millió forint veszteséggel dolgozott a vállalat. Mi történt júniusban? Bevezetik a teljesítménybért Hosszas huzavona után június 10-én, a borsószezon megindulása után néhány nappal, bevezették a teljesítménybérezést a konzervkonyhán, a szárítóban, a raktárban, a szugátban, az üvegmosóknál és a kádároknál. Ebben az időben a dolgozók egy része nem a kívánt szorgalommal munkálkodott és többen voltak olyanok, akik az órabér mellett kardoskodtak. Bizonyos fokú munkavisszatartást is észlelhettek. A teljesítménybér bevezetésének kezdetén a borsófeldolgozásnál az egy órára eső kereset 2,91 forint volt. Később, amikor látták a dolgozók, hogy saját maguk vallják a kárát a munkavisszatartásnak, az egy órára eső kereset 4,25 és 5,62 forintra emelkedett. Rövid számítást készítve megállapíthatjuk, hogy jelenleg a dolgozók 50 százaléka teljesítménybérben munkálkodik. Voltak más munkafolyamatoknál is ilyen kívánságok: — Vezessék be a teljesítménybért! Ezt azért nem tették meg itt, mert a végzett munka nem mérhető, nem ellenőrizhető, s így lehetőség van a csalásra, illetőleg munka nélküli bér felvételére. Addig órabérben folyik itt a munka, amíg ösztönzőbb bérezést meg nem ismernek a vezetők. Itt kell megemlíteni azt, hogy június hónapban a nyersanyagellátottság megengedte a gyorsütemű termelést, s naponta négy vagon kész borsókonzervet szállítottak a raktárba. Ezenkívül egy vagonra tehető az a mennyiségű cseresznye, szamóca, befőtt, jam, amelyet napról napra elkészítettek. 1 200 000 nyereség A teljesítménybér bevezetésével egyidejűleg gyorsult a termelés üteme is. Júniusban háromszor any- nyit termeltek, mint áprilisban és májusban, amellett a termelés olcsó és gazdaságos is volt. Ennek eredményeképpen eltűnt az áprilisi és májusi 2 és félmillió forintos veszteség, s valószínű a vállalat 1200 000 forint nyereséget ér cl a második negyedévben. Az államnak ebből már be is fizettek 220 000 forintot. A fennmaradó 1 millió forint pedig terven felüli nyereség, vagy ahogy mostanában mondják, alaprentabilitás feletti jövedelem. Hát így néz ki a gyár termelése az egyesülés előtt. Hogy a későbbiekben mennyiben lesz eredményes a két gyár termelése, azt továbbra is a vezetők és a dolgozók közös összefogása dönti majd el. Egy biztos, az egyesülés előnyös a vállalatoknak is, meg az országnak is. Olvasóink figyelmébe! Közöljük, hogy a Petőfi Népe szerkesztőségében minden kedden délután 2 órai kezdettel ingyenes jogi tanacsadast tart a megyei ügyészség. (Cím: Kecskemét, Széchenyi tér 1, L emelet.) I a : Él és szépül ajosmizsei l^ul fúr} \áz | A LAJOSMIZSEI kultúrotthon klubszobájának csinosítását az elmúlt napokban fejezték be. Megnyugtató örömmel lép be az ember ebbe a rendezett kis szobába, amelyben új bútorok, függönyök, szőttesek és ízléses fali lámpák hirdetik a szépre való törekvést. 7000 forintba került a klubszoba berendezése. Nemcsak a kultúrház épületén végeztek kisebb-nagyobb javításokat, hanem a művészeti élet belső tartalmán is igyekeznek javítani, hogy a jövőben a kultúrház valóban a dolgozók nevelő, szórakozó és második családi otthona legyen. FÁBIÁN JÓZSEF, a kultúrház igazgatója, éjt nappalé tesz, hogy az ellenforradalom okozta sebeket művészettel gyógyítsa s ennek a nemes törekvésnek már látszanak is az előjelei. Készülnek az országos Kodály- ünnepségre. A Kodály-évfordu- lón szerepel a pedagógusokkal kiegészített énekkar, a zenei munkaközösség tagjai és a kis zenekar. LEGFONTOSABB feladatuknak tartják, hogy becsületesen készüljenek fel a VIT seregszemlére. A színjátszó és tánccsoport tagjai örömmel vállalták, hogy ők is részt vegyenek a Kecskeméten megrendezendő VIT seregszemlén. A kultúrház messzemenően támogatja a fiatalok célkitűzéseit. Fábián József már az őszi terveken is töri a fejét. Eleven, pezsgő kulturális életet akar teremteni Lajosmizsén, ehhez az szükséges, hogy megvalósítható elgondolások szerepeljenek a tervekben. KÉPZŐMŰVÉSZETI szakkört indítanak G. Fekete János irányításával. A klubszoba hetente négyszer áll rendelkezésükre a lajosmizsei dolgozóknak. A helyi KISZ-szervezet minden csütörtök este zenés klubestet rendez a fiatalok szórakoztatására. VAN AZONBAN egy rendezetlen ügy, amin jó lenne segíteni. A különböző társadalmi szervek ne csak pénzszerzési forrásnak tekintsék a kultúrhá- zat, hanem adjanak erkölcsi segítséget ahhoz, hogy ott valóban kielégítő kulturális élet folyjék. Találják meg elképzelésüknek azt a közös szálát, mely a jobb és eredményesebb művészeti mnukához vezet. KlSZ-tilkéroic, figyelem! A KISZ Megyei Szervező Bizottsága közli: 1. a VIT-ajándékokat legkésőbb július 7-ig juttassátok el a KISZ Megyei Szervező Bizottságához; 2. július 7-ig közöljétek annak a KISZ-fiatalnak a nevét, aki a legtöbb VIT-sorsjegyet eladta! I 9r9’ I VADULNI r a ri tánijek hűs szobában csinos arcocskák, fitos orrok, igéző szemek, lányos szemérmesség. így látja, ez fogadja az újságírót a Szakmári Állami GazÉneklő Alföld — vagy hallgató Kecskemét A Kecskeméti Kodály-kórus sikere a szegedi országos dalosünnepélyen AZ ELMÚLT ESZTENDŐBEN Eger kezdte meg a sort, az idén több vidéki város is követte a példái, felelevenítette a magyar dalkultúra egyik szép hagyományát, országos dalosünnepély rendezésével. Egymást követik országszerte a nagyobb tájegységek, vagy az egész ország énekkari kultúrája bemutatásának igényével fellépő dalosünnepélyek, bizonyságául annak az egészséges folyamatnak, amely az októberi ellenforradalmi események előtt, éppen a múlt hibáinak felismerésével, a kommunisták kezdeményezésére megindult, de amely most, ebben az esztendőben mutatkozik meg szélesebb körben, nagyobb távlatokban. Most tűnik csak ki, milyen kár volt a kispolgári életforma lomtárába dobni a dalosmozgalom hagyományos találkozóit, a magyar munkásmozgalom kulturális síkon is jelentkező harcainak, erősítőjének szép hagyományát és a fürdővízzel a gyereket is kilódítva, berekeszteni a dalolni vágyó tömegek egymásra találásának ezt a szép alkalmait. Ez a cikk nem azért született, hogy a múlt hibáin búsongjon, inkább az adta a kézbe a tollat, hogy megmondjuk, milyen szerencsés ötlet, helyes kezdeményezés volt Szegeden, az Alföldnek ebben a régóta kulturális, sugárzó központtá érett, szép »tiszaparti Párizsában« összegyűjteni a közeli és távoli környék dalosait. És ha nem is mutathatott a találkozó teljes és hű keresztmetszetet a magyar énekkari kultúráról, élményekben gazdag alkalom volt a szegedi ebben a helyi szakszervezeteket is súlyos felelősség terheli), a támogatás hiánya, néhol az anyagi források bedugulása következtében feloszlott. MA IS VANNAK Kecskeméten évtizedes dalos múlttal rendelkező emberek, akik nem tartoznak sehová. Pedig szívesen énekelnének. És hát — vannak százszámra daloskedvü fiatalok, akikkel meg hellene ismertetni a kecskeméti kórusmozgalom emlékekben gazdag múltját, fel kellene ébreszteni a kedvet, az ösztönzést az énekkari mozgalomban való részvételre. (Milyen szép feladatot találhatna ebben az egyre erősödő KISZ!) Itt az ideje, hogy az országos hírűnek ígérkező és az egész megyét ma- gábanfoglaló Kodöly-ünnepségek előtt végre összehangolnák terveiket a kulturális élet irányítására hivatott különböző szervek — most a nagyobb jogok és lehetőségek, az önálló élet jogának birtokában — és megtennék az első, valóban elhatározó jellegű lépéseket a kecskeméti kórusmozgalom felébresztésére. Követve a Kodály-, a Bartók-kórus és a szép ígéretekkel indult, de megszűnt gépgyári munkáskórus példáját. KECSKEMÉT AKKOR ünnepelheti valóban tiszta lelkiismerettel, a magyar dalkultúra iránti felelősséggel nagy szülött- rövidebb pályát, utána eltűnt a jének, Kodály Zoltánnak 75. szükórusélet felmutatására az ország több kiváló munkáskórusának új és régi énekkarának megismerésére. A KECSKEMÉTI KODÁLY férfikórus, hagyományaikhoz hiven, magyar énekkari művekkel szerepelt és aratott nagy sikert minid a csoportos kórusbemutatókon, mind a dalos ünnepélyt záró díszhangversenyen. A szereplések megérdemelt sikert hoztak Kecskemétnek és a kórusnak. Értékes ajándékokkal és gazdag élményekkel tértek haza a kecskeméti dalosok szűkebb pátriájukba. Megmutatták, hogy Kecskeméten is lehet (és kell) magasszintű, országos visszhangra is számottartó énekkari kultúrát ébresztgetni. Jó lenne, ha példájukon felbuzdulva, de a szegedi és más vidékről odaérkezett munkásénekkarok eredményein okulva, megyeszékhelyünk üzemei is összefognák a dalolni szerető fiatalokat, öregeket, és Kodály Zoltán 75. születésnapjának. megünneplésére tervezett ünnepségsorozatokat már egy megújult, induló, hagyományokat tovább folytató kórusmozgalom köszöntené, megyénk székhelyén is. NEM MONDHATJUK — mint sok más város —, hogy nincsenek jó szakembereink. Nem is olyan régen már a felszabadulás óta, a kecskeméti kórusvezetők keze alatt igen sok kórus jelentkezett. Befutott hosszabb, dobogóról. Tudomásunk szerint majd minden jelentősebb kecskeméti üzemnek, vállalatnak volt kisebb-nagyobb énekkara, amely — sajnos = a részvétlenség lés letésnapját, ha a zengő dal szárnyán is megmutatja ennek a városnak az élni akarásai, kulturális erejéU daság üdülőjében. S még valami: fehér, tiszta ágyak, rend, virágok mindenütt. S a lakók, az üdülők? Pirospozsgás, élettől duzzadó, barna- bőrű parasztlányok. S éppen ez az, ami feltűnik. Nem az, hogy üdülnek, hanem hogy az előítéletekkel, pletykákkal telített falusi mamák elengedik a serdülőkorú leányaikat egyedül — nyaralni. Igen, ez a szembeötlő nemcsak a látogatónak, hanem maguknak a lányoknak is. Beszélgetés közben szégyenkezve, helyenként pirulva mondják el, sokat, nagyon sokat kellett könyörögni, még sírni is, ezért az egy hét gondtalan pihenésért, vidám szórakozásért. iközben csacsogva, egymás szájából veszik ki a szót, mesélik a mamák »megfő- zését«, a nyaralás élményeit, én ezekre a »megfőzött« mamákra gondolok. Azokra a munkában meghajlott hátú, kérges kezű parasztasszonyokra, akik tavasztól őszig a férjük mellett kapáltak, kötözték a szőlőt, markot szedtek. Igen, ezekre az előítéletekkel, pletykákkal telített, munkában megtört testű és lelkű asszonyokra, akik a múltban éhbérért robotoltak az izzó nap alatt. S a robot mellett talán még arra sem tellett, hogy vasárnap rendes ruhába öltözve végigsétáljanak a főutcán. Nem is tudták elképzelni, mit jelent az, hogy nyáron, a legnagyobb dologidőben valaki pihenjen. Ezt olyan úri szórakozásnak tartották. ézem ezeket a mosolygó, vidám lányokat, a jobb- ra-balra szökkenő, szürke-barna- fürtű fejecskéket, hallgatom szavuk vidám csengését, s közben szeretném nekik elmondani mindazt, ami most az eszembe jutott. Nem, nem rontom el a kedvüket, a sötét múlt felidézésével. S azzal sem, hogy emlékeztessem őket a múlt év októberére, amikor azt akarták, hogy ezekről a szép leányarcokról a tüdőbaj vörös virága vigyorogjon újra a vidám kacagás helyett. Velük kacagok már, s közben kénytelen vagyok búcsúzni isi Csupán azért, mert kedvesen ki» tessékelnek, át akarnak öltözni» És ilyenkor még az újságíró sem kivétel. S kacagva utánam szólnak — ennyit hallok belőle: — írjon ám valamit! Í ígéretet tettem, hogy ró- I luk, nekik írok. íme itt van. Nyaraljanak jól, lányok, használjanak ki minden percet, hogy kellemesen érezzék magukat. Meséljék el a nyaralás kedves emlékeit a mamáknak is. Azt azonban ne feledjék el, hogy kinek köszönhetik ezt a szép, kellemes üdülést. Gémes Gábor segítettek ^ C&Mfc&CS'ú'lt A megyeszerte tomboló szélvihar a félegyházi járás területén több helyen komoly kárt okozott. Gátéren a szél valóságos tornádóként tombolt, öreg, hatalmas fákat csavart ki tövestől és eltorlaszolta az utat. A Búzakalász Termelőszövetkezet hosszú istállójának tetőszerkezetét teljesen tönkretette. Huszonkétméteres szakaszon az épület falai is összedőltek. A megrongált lakóépületek veszélyességének felülvizsgálására, helyreállításéra, valamint a közlekedési területek szabaddá tételére a tűzoltóság azonnal kivonult, ereje azonban a rend helyre- állítására nem volt elegendő. Ekkor a szovjet csapatok parancsnoksága sietett a tűzoltók segítségére a helyreállításhoz szükséges megfelelő eszközökkel és áldozatos munkával rendbehozták a károkat;
