Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-02 / 152. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek I MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁ'CS- KISKUN MEGYEI LÁPJA II. ÉVFOLYAM, 152. SZÄM Ara 50 fillér 1957. JÚLIUS 2. KEDD Vezetőségei választottak megyénk partizánjai Kecskeméten a honvéd helyőr­ség tiszti klubjában szombaton délután vezetőségválasztó tanács­kozásra gyűltek össze a megye partizánjai. Eljöttek a kommu­nista veteránok és több partizán felesége, hozzátartozója. Vichnál Pál, az MSZHSZ me­gyei titkára beszámolóját sokol­dalú, hasznos, érdekes, harcos vita követte. A vezetőség újjáválasztása után, a tanácskozás tapasztala­tait összegezve, a partizánok, a párt veteránjai levelet intéztek a Központi Bizottsághoz. Befejeződött a Magyar Szocialista Munkás párt országos értekezlete Kádár János elvtárs válaszbeszéde Kádár elvtárs bevezetőben be­szélt arról, hogy az értekezlet anyagát megfelelő formában is­mertetni kell a párttagsággal. Szükséges továbbá, hogy az ér­tekezletet aktívaülések sorozata kövesse, amelyeken a küldöttek ismertetik a vitatott kérdéseket, de igyekeznek visszaadni a párt­konferencia hangulatát és az itt szerzett impressziókat is. Kiemelte Kádár elvtárs, hogy a pártértekezlet légköre jó volt, nyílt elvi vita folyt, a küldöttek aktívak voltak. Teljes volt az egység az el­lenforradalom ellen folyta­tandó harc szükségességé­nek kérdésében. Volt véleményeltérés is, elsősor­ban a múlt értékelését illetően. Kádár elvtárs Révai elvtárs felszólalására válaszolva foglal­kozott a régi pártvezetés hibái­val. A kommunisták gondolko­dásában meg kell maradniok azoknak a tapasztalatoknak, amelyeket a régi pártvezetés munkájának értékeléséből sze­reztek. Ha nem így volna, nagy veszély fenyegetné a párt jövő­beni munkáját. Foglalkozott Kádár elvtárs a Központi Bizottság 1956 decem­beri határozatának első fejeze­tével, amelyben a párt vezető­sége kifejtette, milyen okok ve­zettek a magyarországi ellen­forradalomhoz. Hangsúlyozta, hogy a Központi Bizottság érté­kelése fő vonalában helyesnek bizonyult; A határozatban még­jelölt négy fő ok egymással szo­rosan összefüggött és kölcsönö­sen hatott egymásra. Ha a négy tényező közül bármelyik hiány­zott volna, az ellenforradalmi Eelkelés nem robbanhatott vol­na ki; A párt javára nem dol­gozhat senki hasznosan, aki e határozat lényeges pontjait tel­jes egészében nem teszi ma­gáévá. Kádár elvtárs emlékeztetett arra, hogy a Központi Bizottság nevében elmondott referátumá­ban is hangsúlyozta: korai még a dicsőségen osztozni. Ha van Magyarországon valakinek ér­deme a munkáshatalom meg­védésében, akkor ez a ma­gyar munkásosztály, amely 40 éve töretlenül harcol a szocia­lista forradalomért, a munkásha­talomért. S ha a mai vezetők nem lennének, akkor is állna a magyar proletárdiktatúra, mert a magyar munkásosztály a ma­ga embereit megtalálta és oda állította volna a kormányrúd­hoz, A kormány nem érhetett volna el eredményeket, ha a néptömegekben nem élt vol­na a szocialista forradalom gondolata. Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy nemcsupán a revizionizmus ellen kell harcolni; hanem a re­vizionizmus iránti békülékeny- «ég ellen is. Az eüenség elleni harcban szükséges a párt és a fegyveres erők összeforrottsága. A munkásőrség a párt és a proletárdiktatúra egyik legna­gyobb és újkeletű vívmánya, hiszen ez a felfegyverzett prole­tariátus. De helytelen az a szem­lélet, hogy a munkásőrség a fegyveres erőnk. A mi fegyveres erőnk elsősorban a hadsereg és a rendőrség, azután a munkás­őrség is. A hatalom szempontjából na­gyon fontos a fegyveres erők kü­lönböző ’ részlegei egymás iránti bajtársi szellemének és egysé­güknek erősítése és ápolása, se­gítése. Az állambiztonsági szerv­nek a proletárdiktatúra öklének kell lennie. S az állambiztonság­gal foglalkozó szerveket támo­gatnia kell a pártnak és támo­gatnia kell a népnek is. A nép érdekében végzett munkájukat megkönnyíti, ha érzik a népsze- retetét és támogatását. Beszélt Kádár elvtárs az ifjú­ság és a Kommunista Ifjúsági Szövetség kérdéseiről is. Az ifjú­sági szövetség megalakítása ide­jén helyes volt az a követel­mény, hogy csak a legöntudato- sabb és a szocializmus ügyéhez leghűségesebb fiatalokat tömö- cítette soraiba. Ma már, a kon­szolidálódás előrehaladása mér­tékében, a «-legyeket elhagyhat­juk, és elegendő az öntudat és a szocializmus ügyéhez való hűség követelménye. A küldöttek de­rültsége közben jegyezte meg Ká­dár elvtárs, hogy ez sem kis kö­vetelmény.* Részletesen beszélt Kádár elv­társ a pórtonkívüliekhez való vi­szonyunk problémáiról. A párt szervezésénél alapelvünk volt, hogy pártunk tagsága kisebb le­gyen, mint a Magyar Dolgozók Pártja tagsága volt. Ebből kö­vetkezik, hogy nem is akarjuk az összes régi MDP-tagokat a pártba felvenni. Bár ez a célki­tűzésünk, nem haragudhatunk azokra a volt MDP-tagokra, akik nem akarnak belépni az MSZMP- be, és ezért az elhatározásukért semmi esetre sem kerülhetnek hátrányos helyzetbe. A párton- kívüliek közül általában a volt MDP-tagok állnak legközelebb hozzánk, leginkább velük kell kapcsolatot teremteni, s ezzel is szélesíthetjük tömegbázisunkat a pártonkívüliek között. Népköz- társaságunknak különben is az a törvénye, hogy párttisztség kivételével min­den pártonkívüli is bármi­lyen közfunkciót betölthet azzal a megszorítással, hogy a proletárdiktatúrához, a népköztársasághoz hűnek kell lennie. Ennek az elvnek a gyakorlatban is érvényt kell szerezni. Kádár elvtárs beszélt arról, hogy nem helyes az az itt-ott megmutatkozó jelenség, hogy például egyes igazgatókat funk­ciójukból le akarnak váltani csak azért, mert tagjai voltak az MDP-nek és most nem léptek be a pártba. Ilyen módszerrel egy­szerű volna a párt taglétszámát növelni, de ennek semmi hasz­na és értelme nincsen. A funk­cióban levő, de most a pártba belépni nem kívánó volt párt­tag: nem ellenség, sőt minden erejével támogathat bennünket. A népi hatalom ellenségét ki kell űzni a posztokból, de nem fogunk a pártba bekényszeríteni olyan embereket, akikkel a párt nem erősödni, hanem gyengülni fog. Kitért Kádár elvtárs az ifjú­sági mozgalomban és az iroda­lom területén vitatott nemzeti egység kérdésére, amely a párt- konferencián is felvetődött. Ma­gunkénak vallhatjuk — mondot­ta — Kína Kommunista Pártja 1; A nemzetközi imperialista erők, élükön az amerikai impe­rialistákkal, fokozzák a nemzet­közi feszültséget, fegyveres ösz- szeütközéseket provokálnak. A szocialista tábor és az egész bé­ketábor ellen irányuló háborús terveik érdekében az ENSZ-ben továbbra is igyekeznek napiren­den tartani és felhasználni az úgynevezett »magyar kérdést«, hogy támogassák az ellenforra­dalmi erőket hazánkban, és be­avatkozzanak a Magyar Népköz, társaság belső ügyeibe. A múlt év októberében a magyar mun­kás-paraszt hatalom megdönté­sére az imperialisták által támo­gatott tőkés-földesúri fegyveres ellenforradami felkelés tört ki hazánkban. E felkelés leverése a fasiszta-klerikális ellenforra­elvi állásfoglalását, amely így hangzik: »egység-vita-egység új alapokon«. Mi most a vita sza­kaszában vagyunk, amikor el­határoljuk magunkat, hogy tisz­tuljon a front, kiderüljön, ki van az egyik és ki a másik oldalon. A vitának eszmei-elvi-politikai eszközökkel kell folynia. A cél, hogy új nemzeti egységet szocia­lista alapon hozzunk létre. Ez azonban még esztendők feladata. Persze, már holnap hozzá kell fogni, és már ez évben is érhe­tünk el eredményeket. De ah­hoz, hogy mi szocialista alapon nyugvó nemzeti összefogást hoz­zunk létre a nép abszolút több­ségében, az írók túlnyomó több­ségében, még sokáig szívósan és komolyan kell dolgozni. Kádár elvtárs egyetértett a vi­tában többször hangoztatott vé­leménnyel, hogy más természetű feladatainkkal összevetve a gaz­dasági és a kulturális munka te­rületén elmaradtunk. Beszélt a társadalmi tulajdon megvédése, a takarékosság, a szocialista munkaverseny kifejlesztése ér­dekében folytatandó munkánk­ról. Hangsúlyozta, hogy e kér­désekben a társadalom aktivitá­sának felszítása, a széles alapo­kon kibontakozó társadalmi meg­mozdulások kiváltása a feladat. Válasza befejező részében Ká­dár elvtárs részletesen beszélt a párt feladatairól, a pártmunká­ról. Szólt arról, hogy dalom uralmától mentette meg a magyar népet, biztosította a dolgozó nép hatalmát, és elhárí­totta egy új háború közvetlen veszélyét. Az ellenforradalom leverésére a múlt év november élején meg­alakult a forradalmi munkás­paraszt kormány. Az országos pártértekezlet megállapítja: a munkás-paraszt kormány meg­alakulása a forradalom védelmé­re történelmileg szükségszerű volt. A kormány óriási érdeme, hogy megszervezte és győzelemre vezette a munkásosztályt, a for­radalmi erők ellentámadását, megvédte a népi államhatalmat, helyreállította a közbiztonságot és az ország gazdasági életét. A forradalmi munkás-paraszt kormány létrehozása a magyar nagy eredményeinket elis­merve sem feledkezhetünk meg arról, hogy nincsen az állami és a gazdasági, a kul­turális és a pártmunkának egyetlen területe sem, ahol elértük volna a régi színvo­nalat, Ilyen helyzetben hatványozot­tan fontos, hogy a párt ügyei rendben legyenek. Csak a párt segíthet szervező, mozgósító, ösztönző, bíráló munkájával. Na­gyon fontos, hogy a párt harcá­nak homlokterébe olyan kérdé­sek kerüljenek, amelyek nem­csak a kommunistákat érdeklik, hanem pártonkívüli tömegek aktivitását is felkelti. Minden kérdésről egyszerűen, közérthető módon beszéljünk. Mindenek­előtt pedig vigyázzunk a párt­egységre, mint a szemünk fé­nyére. Kádár elvtárs válaszbeszéde után a pártértekezlet egyhan­gúan jóváhagyta a Központi Bi­zottság beszámolóját és Kádár elvtársnak a felszólalásokra adott válaszát, valamint ugyan­csak egyhangúan elfogadta a vita alapján módosított határo­zati javaslatot és a szervezeti szabályzatot. Kádár János elvtárs válaszbe­széde után Kállai Gyula elvtárs zárszava következett, majd az Internacionálé eléneklésével vé­get ért az MSZMP országos ér­tekezlete. kommunisták hazafias tette volt* E tett helyességét a történelem gyorsan igazolta. A munkás-pa­raszt kormány létrehozásával egyidőben alakult meg a párt új­jászervezésének irányítására az új ideiglenes központi bizottság, amely körül a kommunisták, a munkásosztály, a dolgozó nép legjobbjai tömörültek. A párt újjászervezése az ellenforrada­lom leverésének döntő jelentő­ségű tényezője volt. Az országos pártértekezlet megállapítja azt is. hogy a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány a magyar nép legszentebb ügyének: szabadságának védel­mében, valamint a szocializmus és a béke általános érdekében járt el, amikor a varsói szerző­dés alapján fegyveres segítsé­get kért a Szovjetunió kormá­nyától, hogy mielőbb leverje az ellenforradalom katonai erőit, megmentse a népet egy hosz- szabb polgárháború bekövetke­zésétől, és elhárítsa az ország kettészakításával is fenyegető háborús veszélyt; A Szovjet­unió a magyar nép igazi barát­(Folytatás a 2, oldalon) Az MSZMP országos értekezletének HATÁROZATA Az MSZMP országos értekez-1 mólója feletti vita után a követ- [ete a Központi Bizottság beszá- | kező határozatot hozta: I. A népi demokratikus rend további erősítése és az ellenforradalom erői elleni következetes harc

Next

/
Thumbnails
Contents