Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-19 / 141. szám

Mpnkp?r!nritpl! í\ 7 [Q7 W [A Ti n 1 ft If ií f% •j ii B n # Ai lYlcyiitfcliUüiicii J J Ü/j.. 11 Ín/J CjVAJ J 6I0K6SZUICI6I Itt cs as új műsorterv! MINDEN ESZTENDŐBEN nagy ígéretek szoktak elhangoz­ni a színházi évad programjának összeállításával kapcsolatban. — Évek óta várják már a kecske­méti színházlátogatók valamelyik Shakespeare-mű (Szentivánéji álom) bemutatását és szinte ha­gyományossá vált, nogy a mű­sorterv idényközben olyan vál­tozásokon megy át, hogy maga a készítője sem ismer ra. Megkérdeztük a Kecskeméti Katona József Színház megbízott igazgatójától, milyen tervekkel foglalkozik a színház, mit var­hat Kecskemét és a megye kö­zönsége az ősszel kezdődő új színházi évadban? MIELŐTT A MŰSORTERV­RŐL írnánk, be kell számolnunk egypár szervezési elvről, amely az uj évadban bukkan fel a szín­ház életében. Régóta vajúdó probléma a vidéki rendezők fej­lődése. A fiatal rendezők hosszú évek óta csak a saját erejükre számíthattak és szinte el voltak zárva annak a lehetőségétől, hogy idősebb rendezők, tapasz­talt fővárosi szakemberek mel­lett fejlődhessenek, bontakoztat­hassák ki képességeiket. Ennek a figyelembevételével határozta el a színház vezetősége, hogy or­szágos hírű rendezőket hív meg egy-egy darab rendezésére. Apa­thy Imrétől, Németh Antaltól bi­zonyára sokat tanulhatnak majd rendezőink, színészeink egyaránt, a közönség pedig kitűnő, kifor­rott rendezői munkát kap egy- egy bemutatón. A színészek létszáma is emel­kedik, — a jövő évadra negyven- kettőre. Nyolctagú tánckarban gyönyörködhet a közönség és a zenekart is huszonnégy főre egé­szítik ki. Ez a változás már egy­magában ékesen bizonyítja a színház vezetésének egységét és nem utolsó sorban igazolja, he­lyes volt az az intézkedés, mely a vidéki színházakat a megyei tanács irányítása alá helyezte. AMI A MŰSORTERVET illeti! Klasszikusok közül elsősorban Shakespeare Othelloját lehet ki­emelni. Végre, a felszabadulás után elsőizben Shakespeare szól a kecskeméti közönséghez a »-vi­lágot jelentő deszkákról«. — A csetlő-botló közkatona, Svejk is elmondja majd véleményét a kecskeméti színpadon Berthold Brecht darabjában. Robin Hood, | a középkori angol népi hős tör­ténetének magyar feldolgozását színpadra viszik, és Greguss Zol­tánnal a főszerepben, Steinbeck klasszikusnak számító darabját, az »Egerek és emberek«-et is be­iktatták a tervbe a színház ve­zetői. OPERABEMUTATÖ IS szere­pei a jövő évi programban. Of­fenbach: »Hoffmann mesei« című dalművével. Az operettrészieg eljátssza Lehár klasszikus ope­rettjét, a »Mosoly országgát, de hogy modern zenés vígjátékban se legyen hiány, évadnyitó be­mutatóként Eisemann új, mai tárgyú operettjét, a Szegeden be­mutatott »Bástyasétány 77« sze­repel a tervben. Skvarkin: »Egy­szerű kislányba képviseli az újabb szovjet nemzedéket és a prózai darabok között Bródy Sándor: »Tanítónő«-je került a műsorba, valamint az »Ipafai la­kodalom« című magyar operett, amelyet második eve játszanak sikerrel Budapesten. Szerepel még a műsorban az »Egy marék boldogság« és a »Büki« című új magyar darab. A székhelyi előadásokat illető­en még három darab körül fo­lyik a vita. Három operett címe került felszínre. Az egyik Abra- hám Pál, külföldre szakadt vi­lághírű zeneszerzőnk »Bál a Sa- voyban« című operettje, a másik kettő az >>Erdészlány« és Hervé: »Nebántsvirága«. Ha e három darab közül bármelyiket bemu­tatják, a színház benti bemuta­tóinak száma 12-re emelkedik. NAGY GONDDAL állították össze a táj-programot is. A szék­helyi programból vidéki bemuta­tásra alkalmas darabokon kívül négy táj bemutató is tervbe van véve. Az egyik a »Nászutazás« című bohózat, a másik három Lo­pe de Vega »Kertész kutyája« című vígjatéka, Sommerset Mau­gham: »Eső« című színműve és Eisemann annak idején hatalmas sikert aratott, ma már majdnem elfelejtett operettje, a »Fekete Péter«. Szakemberek egybehangzó vé­leménye szerint Kecskeméten az utóbbi években ilyen parádés program még nem készült a Ka­tona József Színházban. Az igaz­gatóság a darabok megválasztá­sánál szem előtt tartotta az együttes összetételét, azt, hogy olyan darabokat válogassanak össze, amelyben minden színész neki való feladatot kapjon. így biztosítottnak látszik színészeink fejlődése és nem utolsó sorban megszűnik a bizalmatlanság és kétkedés, amely már odáig fa­Q levelezésről jult, hogy a színész maga sem tudta, £iu-e vagy lány: tehetsé­ges-e vagy sem. NAGY TERVEK, szép tervek! Reméljük, minden megvalósul, amit tervbe vett színházunk. Re­ményünk, úgy hisszük, nem alap. tálán, mert a színház vezetése jó kezekben van, a színészek pedig többéves bizonytalanság, nagy­arányú fluktuáció, több átszerve­zés kétséget és bizonytalanságot szülő terhei után, felszabadul­tan, egészséges közösségi szel- : lemben kezdhetik meg az új évadot. Miután a bajai vendégszerep­lés rövidesen végéhez érkezik, jó pihenést, erőgyűjtésre alkal­mas nyugalmat kívánunk szín­házunk minden dolgozójának, s egyben tolmácsoljuk az igazga­tóság kérését is lapunk olvasói­hoz. Mondják el véleményüket, észrevételeiket az új műsorterv­vel kapcsolatban! A színház ve­zetősége és a szerkesztőség kész­ségesen válaszol minden levélre, észrevételre. A polgármester é« a* elefánt sörpárbaja A rhodéziai Ndola város pof gármestere mindenáron a nép bizalmára pályázott, s ezért fur­csa párharcot vívott egy 6 ton­nás elefánttal. Pártatlan zsűri volt hivatva eldönteni, hogy a két vetélytárs közül melyik — a polgármester, vagy az elefánt — tud több sört elfogyasztani. A nagyszámú közönség öröm­ujjongása közben a polgármes­tert kiáltották ki győztesnek, amikor az elefánt holtrészegen rogyott Ö6sze. Ä rendőrség benzini úrul A svájci Vaud kanton 90 rend­őrségét benzinnel látták el, ame­lyet éjszaka, amikor a benzin­kutak zárva vannak, eladhatnak a kétségbeesett autósoknak. A normális benzinárakhoz csupán kis felárat számítanak hozzá. Ez valóban jó ötlet és ha tovább­fejlesztik, kellemes perspektívák elé nézünk. Talán hamarosan, ha bekövetkezett a hivatalos zár­óra, a legközelebbi őrszobában ihatjuk meg a negyed bort., i-;d kiifakt&izkKÉT 1. a íöldmüvesszövetkezetre Kisfoktő és a szállást körül­vevő tanyavilág parasztsága évek óta kéri a földművesszövet­kezet vezetőit, hogy nyissanak idényboltot Kisfoktőn. Ez az üz­let lényegében 800 dolgozó szük­ségletét elégítené ki. Miután évek óta nem orvosolják pana­szukat, kénytelenek naponta 8 'kilométerről bejárni Kalocsára vásárolni. A földmüvesszövetke- zet vezetői egyedül pénzkérdést látnak az üzlet megnyitásában, :s azzal utasítják vissza a kéi-el- meket, hogy nem találják kifize­tődőnek az ott megnyitandó üz­letet. Lehet, hogy a földművesszö­vetkezetnek nem lenne kifize­tődő a bolt megnyitása, de úgy gondoljuk, hogy nem mindig a vállalati nyereségre kell töre­kedni. Éppen az jellemzi a mi szocializmust építő társadalmun- liter fkát, hogy az emberek, a dolgozók ferdékéit tartsuk szem előtt. 2. és a postára Ugyancsak | Kisfoktő és az azt környező tanyai lakosok pana­sza, hogy a posta nem kézbesíti ki a leveleket. A terhelpusztai Kossuth Termelőszövetkezet ép­pen emiatt mindennap egy dol­gozót bíz meg azzal, hogy men­jen be a levelekért. Teljesen fe­lesleges lenne itt számadatokkal bizonyítani azt, hogy mennyibe kerül ez a termelőszövetkezet­nek. S mennyi bosszúságot okoz azoknak a parasztoknak, akik a munka dandárjában nem érnek rá arra, hogy a postára menje­nek. Helyes lenne, ha a postaigaz­gatóság intézkedne, hogy egy kézbesítőt vegyenek fel, vagy ha erre nincs mód, akkor más úton-módon juttassa el a posta címzetteknek a levelet. —sr— MU JOII.Y HUNT: Egyenesen átkapaszkodtunk az ingadozó jégtömbök veszedelmes öve­zetén, azután balra fordultunk, a Teknő irányába. Most a fólénk maga­sodó szirtekről leomlott törmelék taraján jártunk, amely a Nupce nyugati gerincének tövét jelezte. Nyilvánvalóan azt az irányt kellett követnünk, amely e párkány mentén vitt tovább, noha az oldalán emelkedő falak azzal fenyegettek, hogy elöbb-utóbb újabb jégtömeget zúdítanak az egyre magasodó törmelékrétegre. Egyszerűen nem kínálkozott más út. Rézsut emelkedő terepen vitt keresztül a számtalan, lazán ingadozó jegtusko tetején, míg végre egy nyíláson áthatolva elértük az első szilárdabb talajt, a Nyugati Teknő legszélső peremén húzódó szirtsor lábánál. ^ Itt a kockázat nagyon is szembeszökő volt, hiszen a Teknő jege éppen ezen a ponton fordul a Jégesésbe, s a kevéssel előbb leomlott tömegek a lejtő szögének hirtelen megtöréséről tettek világos tanúbizonyságot. A jégíal ezen a helyen túl meredek és magas ahhoz, hogy egyenesen meg lehetne mászni — tizenkét méterre szökken fel merőlegesen —, így hat jobb felé megkerültük a talapzatát, s áthatoltunk a jégfal és egy nagy, közel hat méter magas, vaskos tömb között, amely nemrég hasadt le anélkül, hogy széttöredezett volna. Ezt az átjárót »Diótörőnek« neveztük el; viszolyogtunk keresztülmenni rajta, részben a Jégesés tetejének külö­nösen ingatag volta, részben pedig a mindig fenyegető veszély miatt, hogy a falról újabb jégtuskó hasad le és agyonzúzza az éppen alatta átvonuló csapatot. Bizonyára ismeretlen mélységű üreg rejlett a fal alatt, tálán mert a jégpárkány messzire túlnyúlt a talapzatául szolgáló sziklatömbön. Ami­kor megmászható nyomdokot vágtunk rajta, a jégtöredékek nemcsak le­hullottak a sötét szakadékba, hanem hosszasan dübörgő zajt is keltettek, amelyet a felület remegése kísért. Mintha egy láthatatlan vonat robogott volna el a lábunk alatt. Kísérteties és ijesztő élmény volt. Az átjárón túl elénk táruló kilátás sem volt biztatóbb, mert a jegtal vonala változatlanul folytatódott, mintha a betolakodót egyenesen a Nupcéről lezúduló lavinák alá akarná kényszeríteni. De volt a jegbastya- nak egy bevehető pontja: egy keskeny, felfelé húzódó párkány, amely 43 függőleges repedéshez vezetett. Ezt a repedést, amely azt jelezte, hol fog nemsokára újabb hatalmas tömeg lehasadni a Teknő jegéről, Hillary ragyogóan kidolgozta azon a napon, amikor a 2. tábor fölött először találkoztam velük. Máris észrevehetően tágabb volt, de a Hillary vágta lépcsők segítségével sokkal kevesebb nehézség árán küzdöttük fel ma­gunkat az ötödfél méteres magasságba, mint annak idején ő. Itt azután a lejünk egyszerre drámai hirtelenséggel emelkedett ki a fenn elnyúló párkány fölé. Ez volt az eddig elért legmagasabb pont, de túl közel esett a megbízhatatlan peremhez, semhogy megnyugtató helynek ítéltük volna 3. számú táborunk részére. Hogy serpáinknak ne kelljen még nagyobb utat megtenniók, a terhet egy alacsonyabb ponton juttattuk fel a jégfal tetejére, magunk pedig továbbmentünk Da Narngjallal együtt, hogy alkal­mas helyet keressünk. A fennsík táblája, melyet elértünk, maga is lassan átbukóban volt a perem szegélyén, s egy széles repedés választotta el a jég magasabb szintjétől; a repedést azonban két ponton még mindig szi­lárdnak látszó hóhidak ívelték, át. A tartósabbiknak vélt hídon keltünk át, és egy kiszélesedő térség közepén csekély emelkedést láttunk, amely fölé közvetlen közelben nem magasodtak jégfalak. Az emelkedés bámu­latosan alkalmas volt egy táborhely céljára. A magasság 6160 méter körül járhatott. Égtünk a türelmetlenségtől, hogy mihamarabb választ kapjunk a kérdésre, mely mindennél inkább foglalkoztatott bennünket, ezért Eddel és George Banddel még jó darabon túlhaladtunk a táborhelyen, hogy a Teknőbe vivő útvonalat szemrevételezzük. Vajon olyan hásadékra bukka­nunk-e, mely túl széles ahhoz, hogy áthidalhassuk? És ha igen, akkor le tudunk-e jutni a fenekére, s onnan fel a túlsó oldalán? Ezek az égető kérdések nem tűrtek halasztást. Egész sor nagy repedést megkerültünk, vagy átkeltünk rajtuk, és hamarosan újabb hasadékhoz értünk, amelyet csak úgy kerülhettünk volna ki, ha vállaljuk a kockázatot, hogy egyenesen az Everest nyugati gerincének oldaláról aláfüggő jégtömeg alatt másszunk át. Kivételes szerencsénk volt; éppen a legkeskenyebb pontjánál értük el, ahol legfeljebb négy és fél méter széles lehetett. A szakadékon túl a Teknő lapályosabban kezdett szétterülni. Idáig a kilátást biztatónak találtuk, és az volt a‘ legközelebbi feladat, hogy haladék nélkül felhozatva a létrát, még távolabbi pontig folytassuk a felderítést. Ha kissé huzamosabban időztem a Jégesésnél, ez azért történt, mert oly hosszú időn át kiemelkedő szerepet játszott tevékenységünkben. Bár­mennyire gondosan készítettük is el a nyomdokot, az ezen fel- és lefelé haladó emberek és szállítmányok sorsa mindig aggodalommal töltött el bennünket, és valóban nagyon kedvezett a szerencse, hogy semmi baleset nem történt az alatt a hat hét alatt, amíg ezen az útvonalon közlekedtünk. 44 (Folytatjuk) A Petőfi Népe egyik számában érdeklődéssel olvastam azt a cikket, amely az újság levelezőihez szólt. ' ^vasiam azt a Úgy vagyok a levelezéssel, hogy szenvedélyemmé vált Szen­rend /n rZert’|mert ^ Párt0m- a szocialista "átírni rend epitesenek ügyet szolgálom. Lenin elvtárs már annakidején nagy jelentőséget tulajdonított a munkás-paraszt levelezők tévé- -enysegenek. S szavai feltétlenül érvényesek a jelenben a szocia­lizmus építésé időszakában ,s. Az újság szerkesztősége^itzonvlag kévés munkatársból all, éppen ezért ezek az elvtársak nem tudnak mindenhova eljutni, s így nekünk, levelezőknek kell azt a fel­adatot vállalnunk, hogy községünk, városunk, munkahelyünk egy- sgy eseményéről tájékoztassuk a közvéleményt - A.}eiVe,leZok tevékenysége a széles néptömegek akaratát véle- menyet tükrözi. Nem egy példa van arra, hogy hibák, fogyatékos­ságok szűntek meg, mert a levelező felhívta erre a figyelmet SSÄ cf£!ehet érteni 8 Petőfi Népébc*niegjelept’’ äozo tömegek kapcsolódásának erősödését is magával hozza. En itt, az újság hasábjain kívánom' elmondani hoev ezután meg nagyobb tevékenységet fejtek ki, mint a levelező tábor egyik , P* 3./? Í!1.hlV<ík ™nden ak«vtetát, csatlakozzék hozzánk, legyen i Petőfi Nepe levelezője. ________________ Bálán Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents