Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-19 / 141. szám

Rendszeres felvilágosító munkával segítjük pártunk tömegkapcsolatának erősödését Levél a harkakötönyi pártszervezet munkájáról Pártszervezetünk tagjai a mostani lelkes pártmunkát gyak­ran hasonlítják az 1945-ös Kom­munista munkához. Párthelyisé­günkben sokszor éjfélig tartó, hasznos eszmecserék folynak. A kommunisták a pártonkívüliek közé is elviszik lelkesedésüket. Munkánk nyomán az emberek­ben ébredezik a bizalom és a remény éppúgy, mint a felsza­badulást követő években. A ki­bontakozás magán viseli a kom­munisták kezenyomát. A meglevő bajokból, nehézsé­gekből csak a pártszervezetek vezetésével lábalhatunk ki. Párt- szervezetünk a községben is vál­lára veszi a dolgozó emberek gondjait és vezeti a szocializmus építésének munkáját. Ezeknek a feladatoknak a megoldásához szükségünk van a tömegszerve­zetek tagjainak támogatására is. Azzal bíztuk meg a tömegszer­vezetekben dolgozó kommunis­tákat, hogy ott képviseljék a párt politikáját és nyerjék meg a tömegszervezetek tagjait poli­tikánk támogatására. Az 1955-ös pártmunka számos módszerét ma is eredményesen alkalmazzuk. Ezek közé tartoz­nak az akcióprogramok, amelye­ket már a felszabadulást követő években is felhasználtunk a tö­megek megnyerésére. Tapasztalataink szerint a tö­megek megnyeréséhez nem ele­gendőek csak a felülről jövő in­tézkedések. A párt és a kormány egész országra érvényes, helyes politikáját csak alapnak tekint­jük. Ezt a politikát itt, Harka- kötönyben, mi aprópénzre vált­juk és ennek egyik eszköze ak­cióprogramunk. Ezzel egyidejű­leg foglalkozunk az ifjúság ne­velésével, a pártegység erősíté­sével. Figyelmünket most a párt politikájának a tömegek között való ismertetésére irányítjuk. Meggyőződésünk, hogy a nap, mint nap végzett felvilágosító munka hozzásegít bennünket a párt és a tömegek kapcsolatának erősítéséhez, a párt iránti biza­lom növekedéséhez. Bogyó Elemér, az MSZMP elnöke, Harkakötöny, Mennyi illetéket kell fizetni az útlevél, az örökösödés és az ajándék után? A pénzügyminiszter az igaz­ságügy, a belügy- és a földmű­velésügyi miniszterrel egyetért tésben módosította és kiegészí­tette az illetékekre vonatkozó jogszabályt. A látogató-útlevél kiadása és meghosszabbítása után például a következő illetékeket kell fizet­ni: egyéni útlevél 300 forint; csa­ládi útlevél: négyszáz forint; a kétoldalú egyezményekben rész­vevő államokba a kollektív út­levél is 50 forintba kerül sze­mélyenként. Egyéb államokba a kollektív útlevél személyenként 100 forint. A hivatalos utakra szóló út­levél kiadásának és meghosszab­bításának illetéke 200 forint. Kivándorlók részére a népi demokratikus államokba szóló egyéni útlevél 500 forint, csalá­doknak 750 forint. Más orszá­gokba az egyéni útlevél 1000, a tengerentúlra 1500 forint. Az együtt utazó feleség és a tíz éven felüli gyermekek után szemé­lyenként az egyéni útlevél ille­tékének felét, a tíz éven aluli gyermekek után pedig 25—33 Százalékát kell fizetni. Az örökösödési és az ajándé­kozási illetéket három csoportra osztották aszerint, hogy az örök­séget, vagy az ajándékot egye­nesági rokonnak, illetve házas­társnak, oldalági rokonnak, vagy egyéb személynek hagyják-e. Eszerint 10 000 forint értékig lanaestu*»i itessamoao a kiskecskeméti iskolánál Zöldi István, a 133-as körzet tanácstagja vasárnap délután tartotta tanácstagi beszámolóját a kiskecskeméti iskolában. A lel­kes tanácstag, akit a környék­ben mindenki ismer és szeret, nagy érdeklődés közben tartotta meg beszámolóját, amelyet élénk vita követett. Az egyik paraszt- ember, Német bácsi, az ellen­forradalmi eseményekkel kap­csolatban megjegyezte, hogy ők soha sem pártolták az ellenfor­radalmárokat, mert az esemé­nyek alatt is józanul gondolkoz­tak és csak ilyen józan, nyugodt Pontos statisztikai átlátszottál tatást Szocializmust építő hazánkban igen fontos szerepe van a sta­tisztikának. A statisztika az ada­tok alapos elemzésével megmu­tatja az ország, megye, stb. tár­sadalmi és gazdasági helyzetét, fejlődését, az elért eredménye­ket <és hibákat. A tervezés pon­tos statisztikai adatok és azok elemzése nélkül elképzelhetetlen. A statisztika egyik feladata a tervek teljesítésének mérése. A statisztika bizonyos időszakon­ként (havonként, negyedéven­ként, évenként) tájékoztatja a vezetőket, kisebb mértékben a nyilvánosságot is a tervek tel­jesítéséről, a fejlődés üteméről, az eredményekről és hibákról. Az említett tájékoztatások a vállalatok, intézmények beszá­moló jelentései alapján készül­nek. A jó tájékoztató előfeltétele az, hogy a beszámoló jelentések időben rendelkezésre álljanak és az abban szereplő adatok pontosak, megbízhatók legye­nek. Az októberi ellenforradalom után igen sokat romlott me­gyénkben a statisztikai fegyelem. Sokan úgy gondolták, hogy a vállalatok és egyéb termelő üze­mek »önállósága-“ azt is jelenti, hogy most már nem kell köte­lező statisztikai adatokat szol­gáltatni, nincs szükség statiszti­kára. Több esetben a valóságnak nem megfelelő adatokat közöl­nek pl. a Városföldi Állami Gaz­daság és az Izsáki Állami Gaz­daság. A szándékosan, vagy hat—tíz, illetve húsz százalékot, 50 000 forintig tíz-tizenöt, illetve huszonöt százalékot, 100 000 fo­rintig tizenhat-huszonöt, illetve negyven százalékot, 200 000 fo­rintig huszonöt-harmincöt, illet­ve ötven százalékot, 200 000 fo­rinton felül az örökség, az aján­dék értékének harmincöt-negy­venöt, illetve hatvan százalékát kell illetékként befizetni. gondatlanságból tévesen közölt adatok komoly károkat okoz­hatnak, mert a rossz adatokból a vezetés helytelen következte­tést vonhat le és ez alapján a valóságtól eltérő intézkedést hozhatnak. A statisztika nemcsak az or­szág vezetéséhez szükséges, ha­nem a vállalat, intézmények ve­zetésének is elengedhetetlen eszköze. Sajnos, még mindig akadnak vezetők, akik a sta­tisztikát csak tehernek tartják és ennek következtében lebe­csülik a statisztikai munkakör­ben dolgozókat is. Bürokraták­nak, ú. n. »számkukacoknak« tartják őket. Helytelen, hogy sok vállalat­nál cserélgetik a statisztikuso­kat. A megfelelő szakmai isme­retség elsajátításához idő kell. A gyakori cserélgetések esetében a statisztikus — szakmai isme­retség hiányában — nem tud a vezetésnek kellő segítséget nyúj­tani. A statisztikai fegye'em része az állami fegyelemnek. Ezért a statisztikai fegyelem megsérté­sét sem lehet liberálisan kezel­ni. A határidőkésések, a való­ságnak meg nem felelő adatok szolgáltatása megnehezíti a gaz­dasági vezetést és lehetőséget adnak a társadalmi tulajdon megkárosítására is. Éppen ezért a vállalatok, in­tézmények vezetői becsüljék és használják a statisztikát, hogy az a vezetés és ellenőrzés haté­kony eszközévé váljék. Kiss L AzííffiSSESSL 3ROJIDQR9N VALAMIKOR, nem is olyan régen, sokan még emlékeznek is rá, a kínai kuli egy marék rizsért robotolt mindenható mandarin­jának földbirtokán. S amíg a kuli verejtéke a rizsföldek öntö­zővizét gyarapította, addig a mandarin békésen üldögélt palo­tájában és elégedetten szívta ópiumpipáját. A jómódért tiszte­lettel adózott államának, s hálá­ból még az adóját is pontosan megfizette. Mindez, mint tudjuk, nem tartott az idők végtelensé­géig. A kuli megunta a robotot, az egész kínai nép felkelt, s el­söpörte a rendszert a mandari­nokkal együtt. Ma már csak tör­ténelem, lidérces álom mindez Kínában! — de nem Imrehegyen 1957-ben. IMREHEGYEN még mindig mandarin módjára él dr. Szőlősi József, s most .is ott folytatja, ahol kínai társai abbahagyták. A doktor úr napi 10, azaz tíz forint KUMák a Tisza mellett Kocsink a szőlők és gyümölcsösök között egy keskeny úton ha­lad a KISZ iskolája felé. Lakitelek szikrai részén vagyunk. Ko­csink egy hatalmas, kö­zépkori várkastélynak beillő épület előtt fé­kez. Régebben dr. Hor­váth Zoltán ügyvéd, haladó szellemű képvi­selő — aki Bajcsy- Zsilinszky Endre par­lamenti csoportjába tartozott >— pihenőhe­lye volt. Ügy néz ki az első pillanatban, mintha üres lenne az épület. Ez csak látszat. Né­hány perc, s a 25 KISZ fiatal közül a nagy többség már együtt van, karéjba áll és így beszélgetünk. Nekem szokatlan, de lehet, hogy Romsics Ferenc­nek, a megyei KISZ titkárának természetes, amikor a fiatalok ezzel kezdik: nem lehetne meghosszabbítani ezt a tanfolyamot? — fordul­nak kérő szóval Rom- sics elvtárs felé, Ö mosolyogva vála­szol: — Nem. — Ko­vácsivá tesz, s kuta­tom az előbbi gondolat rugóit. — Nemsokára megkapom a választ. Az egyik ifi így szólt: — Más módszerekkel tanultunk, mint régen. Mikor megkaptam az értesítést az iskolára, mi tagadás, kissé »el­keseredtem«. No, me­gint úgy lesz, mint ré­gen. Reggel 6-tól este 6-ig tanulás, aztán új­ra tovább. De kelleme­sen csalódtam. Nem tudta tovább folytatni, mert a töb­biek, mint egy ének­kar, egyszerre megszó­laltak: — Nagyon jól éreztük magunkat. Mészáros Jancsi az előadások újszerűségé­ről, a kérdés—íeleletes módszer előnyeiről ára­dozott. A barátjával együtt büszkén mond­ták, próbára tettük az előadókat. Volt, amikor 80—90, de néha 100 kérdést is feltettünk. Ennek az az előnye, hogy választ kaptunk mindazokra a problé­mákra, ami kíváncsivá tett, ami érdekelt. Egy másik ifinek az a véleménye, hogy játszva tanultak. Mit is értenek ők ezalatt? Délelőtt tanulás, dél­után pedig szórakozás. A kirándulások majd mindennaposak voltak. Ellátogattak a Tőser- dőbe az 1919-es mártí­rok sírjához. A szom­szédos Alpár községbe is átruccantak. Két este izgalmas halász­verseny volt a két ki­lométerre fekvő Ti­szán. Délutánonként csónakáztak, strandol­tak, este pedig felke­resték az iskola kör­nyékén levő dolgozó parasztok házait és el­beszélgettek — egyszó­val igen jól érezték magukat. Bár az iskola felsze­relése kezdetleges, rá­dió, sakk nincs, még az újságot sem viszi ki a postás, de ez átmeneti probléma, mert Dallos elvtárs, a megyei ta­nács elnöke tudja eze­ket es biztos, hogy megkeresi az orvoslást is. Egyébként a gyere­kek lelkemre kötötték, írjam meg azt is, hogy az iskolát látogató ve­zető elvtársak barátsá­ga, szívélyes közvet­lensége, az iskola éle­tében való aktív rész­vétele örök nyomot hagyott a fiatalok lel­kében. Beszélgetés közben ért a hívó szó: gyerünk a tanfolyamzáróra. — Romsics Ferenc elvtárs egyszerű, közvetlen sza­vakkal szólt az ifikhez, s kérte őket, hogy le­gyenek a KISZ agitá­torai még akkor is, ha az sok gonddal, nehéz­séggel, vitával jár együtt. A kedélyes hangú, rövid záróbe­széd után széjjelsza­ladtak a fiatalok, hogy ki-ki a maga munká­jával hozzájáruljon az esti mulatság sikeré­hez, amely tudomá­sunk szerint a vendé­gekkel együtt kivilá­gos virradatig tartott. Venesz Károly (ami paraszti mértékkel egy ma­rék rizs) napszámot fizet — il­letve fog fizetni — Tápai Fe- rencné kiskunhalasi özvegyasz- szonynak. Tápainé reggel négy órakor kezdi a munkát és este tízig robotol az ügyvéd úr 105 kát. holdas birtokán. S ahogy a mandarin nem fize­tett SZTK-járulékot, úgy a dok­tor úr sem fizet Tápainé után, hisz »napszámos«, nem éves cse­léd. Meghát felesége őnagysága szerint az özvegyasszony mun­kája csekélység. Napfelkeltéig kifeji a teheneket, hogy mire a napszámosok jönnek, elkészüljön és mehessen velük kapálni. MÄJUS 7-fiN állt munkába, de még fizetést nem kapott, mert »mandarinná« szerint csak »pár napja« van ott. Pihenőnapja nincs, de hát egy rendes kuli vasárnap éppúgy dolgozik, mint hétköznap, csak éppen vasárnap nem kapál. , S mit kap a még ki nem fize-: tett napi járandóságán kívül?: Étkeztetést. Igen, ismerjük mi; már ezt az étkeztetési módszert; a múltból. Amit nem bírnak: másra használni, az jó a kuli-: nak, így volt ez a mennyei biro-: dalomban is. Ezekután azt gondolhatnánk hogy igen megelégedett sorsává az imrehegyi »mandarin«. De nem! Még kínai társain is tű akar tenni, mert nem szeret adót fizetni. A múlt évről 16 000 fo­rint hátraléka van, de már az idei adótartozása is 11 000 forint A DOKTOR ŰR igen bősz mondhatni harcos »mandarin« A feudális kizsákmányolási rend­szernek visszaállításáért tünte­tett 1956. november 1-én, amikor zászlók alatt vonult fel, mint a Kisgazda Párt elnöke és a »falu­gyűlésen« kikiáltatta magát a község vezetőjévé. A »falugyű­lés« 70—80 illuminált személyből állt, akiket előzőleg Szabó Mi­hály alelnök úrnál — aki mel­lesleg kupec is — leitattak, bor ára csupán annyi volt, — hogy ha ránk szavazol, ihatsz amennyit akarsz. Mellesleg köny- nyű volt az alelnök úrnak, men míg a kisparasztok állam iránt kötelezettségüknek eleget téve borukat beadták, addig ő ezt elmulasztotta, s inkább az ellen­forradalom oltárán áldozta íe hordói tartalmát. Szőlősi úr is csatosüveggel a zsebében vonul fel a nagygyűlésre. Neje őnagy­sága pedig bundában tüntetett és ebédet vitt gyűlésező urának ILYENEK AKARTÁK, s még ma is szeretnék a község vezeté­sét kezükbe kaparintani Imrehe­gyen. Ha győz az ellenforrada­lom, nem kétséges, hogy milyen sors várt volna az imrehegyi kis- parasztokra és a földnélküli napszámosokra. Tekintsünk csak arra, hogy most, amikor a mun­kásosztályé a hatalom, milyen kevés bért merészel adni Tápai- nénak. Ezen túl, mint ügyvéd, jogi ismereteit arra is felhasz­nálja, hogy kijátssza a törvényt, alkalmazottját nem jelenti be az SZTK-ba. IDEJE LENNE, ha az illetéke­sek utána néznének ennek az ügynek. A munkás-paraszt ál­lam hatalmi szervei ne enged­jék meg az imrehegyi »manda­rinnak« sem, hogy a történelem kerekét megpróbálja visszafelé forgatni. —BI— HÍREK — Megkezdődött az ifjúság nagyobb létszámú táboroztatása^ A megyéből tíz fiatal indul rö­videsen a nógrádverőcei ifjúsági táborba, a középiskolás KISZ- tagokból pedig 48-an vesznek részt a megyei fiatalok részére felállított szikrai táborban, — Ezenkívül 48 munkás- és pa- rasztíiatalt visznek az egyhetes szikrai KISZ-vezetőképző tábor­ba. — Lajosmizsén a felsölajosi pusztarészen Nagy Vendel fiatal MSZMP-tag és Kemer Mihály tanító több fiatal segítségével megkezdte a helyi KlSZ-szerve- zet alakulásának megszervezé­sét. Több fiatallal beszélgettek mái', akik lelkesen támogatják munkájukat és mintegy 15-en jelentkeztek a szervezet meg­alakítására. — Köszönetnyilvánítás. Mind­azon rokonoknak, jóbarátoknak, ismerősöknek, akik felejthetetlen feleségem, édesanyám, sógor­nőm, Kiss Sándorné Cseh Erzsé­bet temetésén megjelentek, sír­jára koszorút vagy virágot he­lyeztek, s ezzel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét. — A gyászoló család. 4487 — Helyreigazítás. A június 9-i szá­munkban ..Kilenc éve a traktoron‘, címmel cikket írtunk Honti Imre traktorosról. Honti Imre a Kunszent- mlklósl Gépállomás traktoristája. A cikkben helytelenül úgy szerepelt) hogy a Solti Gépállomáson dolgozik) gondolkodással lehet előbbre vinni az országot. A beszámoló után szóbakeriilt a környékbeliek több problémá­ja. Különösen sokan kérték a rossz utak kijavítását, salakozá­sát, Végül megállapodtak abban, hogy társadalmi munkával el­végzik ok, csak a salak meg­szerzésében segítsen a tanács, örömmel vették tudomásul azt a bejelentést, hogy az idén vég­re rendbehozzák a kiskecske- méti közvilágítást és 40 000 fo­rintos költséggel óvodát létesíte­nek a dolgozó szülők nagy meg­elégedésére.

Next

/
Thumbnails
Contents