Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-11 / 134. szám
Pajtásaink leveléből Kijavítottam a félévi jegyeim is igen jól haladok, abból is négyszer feleltem ötösre. A többi jegyem is jó lesz. Azt hiszem, megvalósulhat most már édesanyám Ígérete. A félévi bizonyítványomban a fötdrajz és a növénytani jegyem közepes volt. Édesanyám azt mondta, ha jeles rendű lesz a bizonyítványom, elmehetek kirándulni. Földrajzból azóta hat ötöst szereztem, a növénytanból Király Lajos, Baja Megtartottam az iskolai rendszabályokat Gyengébb jegyeimet úgy sikerült kijavítani, hogy délután 3 órától 6 óráig tanultam úgy, ahogy azt az iskolai szabályok előírják. Este lefekvés előtt mégegyszer átismételtem a szóbeli feladatot. Iskolába menet előtt mégegyszer elolvastam, így sohasem ért meglepetés, ha felelnem kellett. Az eredmény meg is mutatkozott. Történelemből, földrajzból és még néhány tantárgyból szépen javítottam. (Kara József, Kecskemét) Tréfált velünk a szerkesztő bácsi Rejtvényverseny MŰLTHETI RANGSOROLÁS } Miért nem árusítják as új népköztársasági címert? L Király Lajos 13 pont. 2. Madarász Laci 12 pont. 3. Kara József 10 pont. 4. Lalia Katalin 6 pont. 5. Kovács Marika 3 pont. 6. Czakó Margit 3 pont. 7. Illés Margit 3 pont, A szerkesztő bácsi a múltkor olyan rejtvénykérdést adott fel, amiben az állt: hogy mehet egy kecske három felé egyszerre. Azt hiszem sehogy. De ha három secske legel a mezőn, a negyedik pedig feléjük megy> akkor megoldható a kérdés. A második kérdés is tréfás. — Erre is a magam módján felelek. Ki a városom legöregebb embere? Csak azt tudom válaszolni, a város legidősebb embere |cét- szerannyit idős, mint a fele. Madarász Laci, Kecskemét CJ-eiborutt mese (Ebben a mesében egy föld- rohanva felborította a lovakat, a rengés miatt minden összekeveredett. Próbáljátok meg minden szót a maga helyére visszarak• ni.) Alig, hogy a hegy kibújt a nap mögül, a széles apóból kiugróit az ágy, felhúzta a cipőjére a lábát, sapkájára telte a fejét és kinyitotta a házat az ajtón. — Nini, az éjjel jól megáztatta a föld az esőt! — mormogta csodálkozva a bajusz az apót pödörve, majd gyors udvarral átment a: lépteken és kihajtva az istállót a tehénből, így szólt: — Mező, menj legelni a tehénre, én pedig kimegyek a. fa- ba erdőt hozni. Az apóka baltájára tette a vállát és rákacsintott anyával a szemére. —Anyókám, főzz a tojásban négy fazekat, mig a munka visz- szajön a bácsikából. Ma az öreg nagyon fog iMéni az ebédnek. Elindult az út az apón, nagy bocskori verve fel a porával. Ettől nagyon megijedt egy kocsi, Ragadozó matlár-e a sas Furcsának találom, hogy az ellenforradálom után valósággá' elárasztották az országot, így Baja városát! is Kossuth címeres ♦ jelvényekkel, emblémákkal. Minden utcasarkon árulták, s való- } sággal ráerőszakolták a járókelőkre a szemtelen árusok ezeket | a jelvényeket. Minden vitán felüli az a tény, hogy a Kossuth | címer nem tükrözte államrendszerünket, dolgozó népünk mun- } kaját. } Nemrégiben az országgyűlésen elfogadtak a népköztársaság I uj címerét, amely kifejezi népünk alkotómunkáját, nemzetiségét. } egész államrendünket. Mint ismeretes, az uj címerben is benne t van a piros-fehér-zöld színű pajzs, amit tjúzakalász övez és a tetején ott ragyog az öt világrész dolgozóijnak összefogását jelképező vörös csillag. Sajnos, az új címerből egyetlen trafikban sem lehet kapni és eltűntek a jelvényárusolt is, akik pedig most ismét jó üzleteket köthetnének. Jó lenne, ha a vidék is kapna az új eniiblémából és főleg az egyenruhát viselő dolgozókat látnák el új címerrel. Baján érdekes jelenség, annak ellenére, hogy új címeijünk van, a belvárosi trafikok kirakataiban még mindig javában! a Kossuth címert árusítják. Pechtler Ferenc gyeplő elengedte a kocsist es az a gyepre esett a hátán. Az eset nagyon megijedt ettől a különös apótól, elkezdett hát szaladni, gyorsabban, mint nyuszikán a hegy. Végül ahogy tekintete elé vetette magát, a fogaitól elkezdett vacogni a félelme és a haján égnek állt a feje: a közeli farkasban egy vérszomjas bokrot pillantott meg: — No most aztán megjártam! Nagy öregségében a félelem átugrott egy nadrágot, elszakította a tövisét, és mint a mező átfutott a bevetett nyálon. A ház anyókáján már várta a hűséges küszöb. — Farkasomra mondom, ott van a szavam az erdőben. Kiáltotta a hang rekedt apón. A ház megrémült és beugrott az anyókába, bezárta a kulcsot az ajtóval, a szegény fa pedig fölmászott az apóra, fent belekapaszkodott az ággal a kezébe és várta, hogy az udvar beleszaladjon a farkasba. Tavaszi hajnalon kirándulásra mentek a gyerekek, hogy az eddig tanultakat gyakorlatban újra ismételjék. Pisca egyszerre felkiáltott: — Nézzétek a sast! Valamennyiük nyaka az égnek me-! redt. egy hatalmas sas szelte szár-; nyaival a harmatos illatú reggeli le-; ve.gőt. — Ragadozó madár — állapította meg Laci. De Péter, az osztály leg-; gyengébb tanulója megtámadta. — Mit beszélsz? A sas sohasemj volt ragadozó. | Mindnyájan felfigyeltek a torzsai-* kodásra. Kerek vita alakult, kiki* mondta a maga igazát, mire a tanárt odaért, már tisztultak a fejek, leg-| többen Laci partjára álltak. * A tanár hangja törte meg a csen-* det. t — Honnan tudjuk, hogy a sas ra-* gadozó madár? — Péter úgy érzi,» felelnie kell, de mit mondjon? Mély* sóhajtás után megszólal, akadozva* A . , ....... . , ,, beszél: j A Fo utcán ütöttek tanyát ne— onnan tudjuk, hogy a sas ra-t hány évvel ezelőtt. Az a terem, gadozó madár, hogy ha a sast beken-X h . nponvilát^ítác látható jük csirizzel és odavágjuk a tálhoz,f anoli ma neonvuagitas latnato, odaragad. NINCS GÚZSBA KÖTVE A KEZÜK (A Kiskunmajsai Ruházati Ktsz-röl) régebben utcára néző két szoba volt. Az ablakok mellett varrógépek és munkaasztalok. Mellettük 17, nagyobbrészt idősebb ember, volt kisiparos végzi a munkát. Kezdetben nehezen érlelte a gyümölcsöt az új forma, a közös. Az élet azonban összeszoktatta a volt kisiparosokat és ma már legtöbbjük »örökre« elkötelezte magát a közösnek. Ezt tükrözi az a tény is, hogy az ellen- forradalom után csak két tag lépett ki. A szorgalomban most sincs hiány. Régebben a sok papír, a rendeletek útvesztői megkötötték a ktsz vezetőjének kezét, nem hagyták érvényre jutni az egyéni leleményességet, s bizony sokszor a nyereség helyett veszteséggel zártak. Az idén, megszabádulva a gúzsbakötéstől, az első három hónapban 28 000 forint nyereséget értek cl. — Pedig csak két és fél hónapot dolgoztunk — mondja bijszkén a ktsz ifjú elnöke. Azután elmondták, hogy mit értenek önállóság alatt. — Kevés papír, azt gyárthassa az ember, ami szükséges, ami kell, úgy díjazzuk a szövetkezet tagjait, hogy érezze: övé a szövetkezet. E téren már vannak kezdeti lépések: a nemrég megadott 15 százalékos j béremelés, a viszonylag szabadabb munkavállalás. Igaz, ma 'még 10 órát dolgoznak azért/ hogy az igényeket ki tudják elékíteni. De így nő a kereset is. Havonta eléri az 1400— 1600 forintot, van, aki ennél többet visz haza. Munka van bőven. A Kecskeméti Textilnagykereskedelmi Vállalatnak hozott anyagból mikádókat varrnak. Ezer darabra szólt a szerződés, de ebből még csak 300-at szállítottak le. A többit is leszállítják a kért időre, mert a megízlelt önállóság, I az első negyedévi nyereség olyan ösztönző erő. mely kétszeres munkakedvet ad a ktsz mkjd minden tagjának. M*m..»...«*m».H*,***»*«**»****f***»*********m**M**w*Hm****'M*mMW**MM*M*M***,t*mm,**,*,,*w..M».«*i.t SIH .IOIIV IHAT: Az élelemadagolás és a felszerelés problémái nagyobbaknak tetszettek, mint valaha. Jól megkevertem a részvevők neveit, hogy a lehetőségig egészen új összeállításban oszoljanak meg a csoportok közt, s ebben a legközelebb végrehajtandó különleges feladatok szempontjának is szerep jutott. Az előzetes terv a kelleténél csekélyebb fontosságot tulajdonított a Khumbu Jégesésnek. Megbeszéléseink kialakították bennem azt a meg- győződést, hogy elegendő időt kell biztosítani a Jégesés alapos felderítésére. s az odavezető útvonal előkészítésére, ha nem akarunk ezzel később becses napokat elvesztegetni, azt is kockáztatva egyúttal, hogy elkésünk és esetleg nem tudjuk felhasználni az időjárás nyújtotta kedvező alkalmat május közepén. Ezért az egyik csoportot, az edzőszoktatás második időszakában, e feladat figyelembevételével állítottuk össze. Tagjai a következők voltak: Ed Hillary, akinek régebbi ismeretsége a Jégeséssel felbecsülhetetlen előnyt jelentett; George Lowe, aki kiváló jártassággal rendelkezett a jeges terepen; George Band és Michel West- macott, az utóbbi főleg azért, mert ő volt műszaki felszerelésünk felelőse, s a felszerelésre az útnak ezen a szakaszán nyilván szükség lesz. Michel szükség esetén leüzenhet Thjangboésébe a helyben található anyagokért, például fatörzsekért, amelyekre szükség lehet a szakadékok áthidalásánál; ezeket biztosítani kell, mielőtt az erdős övezetet magunk alatt hagynánk. Ezenkívül a serpák egy válogatott csapatát is ki kellett képezni az oxigén használatában. Erre addig még nem tettünk kísérletet, de fontos szerepet játszott a tervben, hogy hat vagy még több serpa elkísérhesse a csúcstámadó hegymászókat a Déli Nyereg fölötti végső szakaszig. Ezt pedig az oxigén segíthette elő a legnagyobb mértékben. Charles Wylie meghallgatta a jelentéseket azokról a serpákról, akik az első gyakorié időszakban a csoportokat kísérték, s .így kiválaszthatta közülük a héi legmegfelelőbbet. Egész sor feladat állt előttünk; a serpák említett kiképzése, a jelenlegi Alaptábor-áthelyezés, a Jimmy Roberts vezetésével már útban levő oxigénszállitmány elhelyezése, a magasság alsó szintjére szánt serpák kijelölése, s a még hátramaradt felszerelés felszállít tatása 29 az új Alaplaborba. Mindennek az elvégzését jól össze kellett egyeztetnünk, felkértem hát a két Chariest, Greget és Tenzinget, hogy szabják rövi- debbre edzőgyakorlatukat és idejében térjenek vissza Thjangbocsébe, hogy az utóbb említett feladatot végrehajthassák. Az én csoportomnak, amelybe ezúttal Michael W^rd, Tóm Bourdillon és Wilfrid Noyce tartozott, a gyakorló időszak végén, április 17-én, a Jégesésre küldött együtteshez kellett csatlakoznia. Hjárom napi pihenés után mi folytatnánk a munkát a Jégesésen, attól a ponttól kezdve, ameddig az előző csoport eljutott. Ebben az időben a sok gondot még tetézte egyik j serpánk, aki egyenetlenséget szított a többiek között. Panaszok hangzottak el az élelem, a ruházat és a sátrak miatt. Az illető kezdettől fogva annyira alkalmatlannak bizonyult, hogy már-már ki akartuk adni az jútját. Az eset most megpecsételte sorsát; legalábbis Tenzing és én egyetértettünk e tekintetben, s a fickónak másnap reggel mennie kellett. Viselkedése szöges ellentétben állt a többiek magatartásával; az általa hangoztatott sérelmeken — már amelyek nem merő kitaláláson alapultak — könnyű volt segíteni, de az eset azzal fenyegetett, hogy felborítja azt az örvendetes egyetértést, amely az egész társaságot egybefűzte. Mihelyt a bajkeverő eltávozott, embereink arcán ismét megjelent a lényükre annyira! jellemző mosoly. Április 9-én, ezúttal Charles Evans csoportjának Itársaságában, ismét Dingbocsében voltunk. A vefőfényes napok áldott sojrozatának egyszerre végeszakadt; 10-én reggel, amikor felébredtünk, a talajt 10 cm magas hó borította, s a felhők további havazással fenyegettek! Tekintettel erre a körülményre, Charles úgy döntött, hogy a faluban rjiarad és hozzálát a serpák kiképzéséhez; beavatja őket az oxigén rejtelmjeibe. A tanítás kezdetének tanúja lehettem. Tenzing és Wylie voltak az oktatók. Némi kétely élt bennünk afelől, vajon sikerül-e a serpákban kellő, bizalmat ébreszteni a furcsa segédeszköz iránt, amely nagymértékben megkönnyíti a fölfelé való haladást. De teljes siker koronázta igyekezetünket. Csoportom elhatározta, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére folytatja útját a völgyben felfelé; egy még meghatározandó poijtig akartunk eljutni az Imdzsa-gleccseren, az Ama Dablam északkeleti oldala mögött. Fárasztó volt fölfelé törtetni a nedves, friss hóban, s végül úgy 5000 méteres magasságban, e csodálatos hegy északi gerince alatt ütöttünk tábort. Hideg és sötét volt, és hamarosan újra havazni kezdett. A második nap sem hozott jobb időt, de azután kiderült és megmászhattunk égy szép, toronyhoz hasonló sziklaszirtet. Noha hatalmas szomszédja, az Ama Dablam messze túlszárnyalja, azért mégis szinte uralkodik a csukhungi rétek fölött. A helybeliek Ama Gjabcsennek nevezik; magassága 6950 m körül járhat. (Folytatjuk) 30 0IDK0K humora Az alábbi humort a kecskeméti III-as számú fiúiskola V/c. osztályának ajánlja Kukkantó Karesz. — Mi szeretnél lenni?— kérdi a tanár a tanulót. — Szerecsen — vágja ki a fiú határozottan. — Miért? — Azokon nem látszik meg, ha nem mosakszanak. 3 * ! Két gyerek sír az iskolaudvar ron. Odamegy a tanító és megkér-; dezi: j — Hát ti miért sírtok? —■ Lenyeltem egy üveggo-; lyót — hütyögi a nagyobbik. ! Most a kisebbikhez fordul a] tanító: ; — Hát te miért sírsz? — Mert a golyó az enyém volt.;
