Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-09 / 133. szám
FÉNYKÉPEZŐGÉPPEL A MIKLÓSTELEPI KUTATÓINTÉZETBEN A homoki szőlők »szanatóriuma« :HOL HOGYAN ünnepM a iralíieresnapei Aranyló napsugár szövi be a miklóstelepi kutatóintézet háza- táját. Az akácerdő zöldelö csendjében szorgoskodó méhecskék döngicsélnek. A fő épületet gondosan ápolt park öleli át. A fenyőfák sma-i rágd romatikájú kis birodalma] már nem egyszer idecsalogatta a] szelíd tekintetű őzikéket is. Az] éneklő madarak is szívesen kon-; certeznek a hajnali órákban ebA riigydugvanyókat először cserépben nevelik. A növényház párás levegőjében jól fejlődnek a kísérleti növények. Termőre fordult hibridtő. Kövidinka és ezerjó keresztezés az üvegházban. ben az üde illatú hangverseny- deremben. Bármerre tekint az ember, megelégedetten állapíthatja meg, hogy itt rend a lelke mindennek. A laboratóriumi szobák csendjébe mikroszkópi metszeteket vizsgálnak a kutatók. Az üvegházakban a kísérleti alanyok, különböző dugványok; szaporításra váró szőlőfajták, hibridek fejlődési sajátosságait tanulmányozzák a kutatók. Vizsgálatok folynak többek között a különböző szőlőbetegségek terjedési körülményeinek régebbi magyar tudományos eredmények helytálló voltának megállapítására. Ezeknek a kutatásoknak az a nagy jelentősége, hogy természetes körülmények között a legnagyobb minőségű homoktalajo- :on folytatják a kísérleteket, ku- atják a legalkalmasabb szőlő- ajták tulajdonságait, viselkedését a mostoha talajadottságok mellett. Ez bizonyítja az így létrejött eredmények alkalmazhatóságát és felhasználhatóságát szabadföldi szőlőtermesztésre. KISKUNMAJSÄN február hó 20-án múlt nyolc esztendeje működik a gépállomás. A negyedik traktorosnap az egész falu ünnepe; a műsort a községi párt- bizottsággal, a tanáccsal s a társadalmi szervekkel karöltve tervezte meg a gépállomás vezetősége. A jól végzett munka tudatával ünnepelhetnek: a gépállomás túlteljesítette tavaszi tervét, összes aratógépét és cséplőjét kijavítva, menetkészen várja a nyári kampány megindulását. Az ünnepségen osztják ki a tárgyjutalmakat a tavaszi idényben kitűnt traktorosoknak. A traktorosnap ünnepi műsorában szerepel a szegedi Nemzeti Színház vendégjátéka; este 8 órai kezdettel a gépállomás udvarán felállított szabadtéri színpadon a Lili bárónő című operettet adja elő. FÉLEGYHÁZÁN szombaton este a Béke-étteremben rendezett közös vacsorával kezdődik a traktoristák köszöntése s másnap a gépállomáson rendezett ünnepséggel folytatódik. BÁCSALMÁSON a gépállomás a helyi és a Mátételkei Állam; Gazdasággal közösen rendezi az ünnepséget, amelyen 3000 forint jutalmat osztanak ki a legjobb dolgozók között s a község KISZ-szervezet kedveskedik kultúrműsorral a traktorosoknak. A SOLTI Gí PALLÓM AS köz ségi brigádszáilásonként rendez' a traktorosnapot.. KISKUNHALASON az erdőgazdaság munkásaival közöser ünnepelnek a traktorosok, Mintegy 200—250 vendég részére készítettek árnyas pavilonokat s ízletes ebédet; ez utóbbit kultúr- és sportműsor s a kiváló dolgozók jutalmazása előzi meg. Lakóházat építtet a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára Kiskunfélegyházán évek óta szünetelt a lakóházépítés. A Bányászati Berendezések Gyárának vezetői elhatározták, hogy dolgozóik lakásínségének enyhítésére lakóházakat építtetnek. Az építkezést még ez év folyamán elkezdik. — A tervek már készülnek. Ezek szerint három háromemeletes, 16 lakásos és négy földszintes, kétlakásos ház építéséi tervezik. »En vagyok a felkelő erők parancsnoka« ' Folyik a tamíkihallgatás Nagy Lajos kecskeméti ellen« forradalmai* ügyében Az ellenforradalom alvilági söpredéke: Nagy Lajo6 ott ül megérdemelt helyén, a vádlottak padján. A tanúk egymást váltják. Fejére olvassák azt a sok mocskot, amit az ellenforradalmi időszakban elkövetett. Arcizma sem. rándul. A gyakorlott bűnözők fölényességével figyeli saját tetteinek újraper- getését. Néha jegyez, máskor pedig elmosolyogja magát ez a hónapokkal előbb még fegyveres bandita és úgy szeretné feltüntetni személyét, mint aki politikai együgyűként sodródott az akkori idők eseményeivel. A valóság és a teljes igazság azonban az, hogy nem sodródott, hanem sodortatta az eseményeket, fegyveres vezetője volt anz Aisópályawdvar váltóin átzötyögve íelbúg a motor s a kecskémét—lülöpszállási vonat meggyorsulva faija maga előtt a páros sínkígyó messzefutó kilométereit. A gyerek a rázkódásra felnyöszörög és sírásra torzult arccal éviekéi a meleg anyai ölben. Az asszony a kopott nagykendő szárnyait rásímogatva csi- csijgatja: — Ne ríj, bogaram, mindjárt otthon löszünk... úgy ám! Nízd csak, gyöngyöm, mit ád neköd édösanya! vidámkodik s cukroszacskót húz elő a színehagyott kötény zsebéből. De a kis kezek a lázas gyerek nyűgösségével hárítják el az ajándékot s a fátyolosán pislogó szemek fáradtan újra lecsukódnak. — Beteg? — szólal meg a szemközti ülésen a másik asz- szony. — Az — ringatja bágyadt ölbelijét az anya. — Orvosnál voltam vele. Ajánlotta, hogy bent fogják a kórházban, de mondtam: ápolom én, mint a cserepes virágot, csak löhessön otthon... az én két szömöm előtt,.. — Persze, egyszem ugye? — mosolyog elnézően az útitárs. — Dehogy! — fénylik fel a boldog restelkedés az asszony arcán. — Ez a legkisebb az ötödik már. .. Mindön káposzta- vágáskor egy. .. A másik kinézdegél az ablakon, aztán azt mondja: — Nekem is van egy lányom... De az az egy is sok. S a kérdő tekintetre hirtelen íárnadt közlékenységgel, ami elég gyakori az ilyen gyorsan szövődő vonatbeli ismeretségnél. elsorolja életét. Hogy az első urától, akitől a gyerek való, elvált. A másik meg, a mostoha, nem szívlelte a kislányt. — Ha kicsit fölivott — azt pedig naponta megtette —, úgy kellett a kezei közül kiszedni a lányt. Amióta elvitték, békesség van..; óvá vitték? — Ó, nagyon jó helyre! Jómódú népek, kertészek. Nekik nincs gyerekük, azt mondták, örök befogadják, kiháiasítják... Ügyes nagylány az már, 15 éves, hasznát vehetik. írják is, hogy mindent rá lehet bízni, főz, mos, kapál, viszi a zöldséget a piacra. .. — Látta? Szokott hazajárni? — Á, dehogy, messze van. . .■ Meg, mondtam már, hogy a mostohaapja nem tűri... — Maga mikor látogatta meg? — Hát... — kicsit zavartan hallgat — két éve vitték el, azóta nem volt érkezésem. Tudja, az útiköltség is... meg hát nehéz otthagyni a házat, a jószágot. De levelezni, azt szoktunk. A múltkor is írta, hogy jól vagyok, édesanyám, de sokat gondolok magára, jó lenne már, ha láthatnám kedves anyámat. .. Visszaírtam neki: tudod, kislányom, hogy mostohád miatt nem — De mégis!.:: — Jobb neki ott! — keménye- dik meg ingerülten a hangja. — Jól bánnak vele, mindene van, itthon csak a háborúság, meg a szegénység... Az a büdös ember elgyőzné inni az öregapja szemfödő jét is! —.Miért tűri, miért győzködik az ilyen emberrel! Még hogy nem tűri a gyerököt, hát vétött az neki? Nahát, micsodás népek vannak! — Nézze — vonja meg a vállát a másik — kell ám az erősebb kéz ahhoz a kis földhöz... Meg aztán — s csiklandósan nyikkant egyet — akárki akárhogy van vele, az én ágyam hideg férfiember nélkül. Á másik asszony elpirul, mintha amaz helyett is elszégyelné magát. S ösztönösen, mint amikor az ember hernyót érez magafelé kúszni, beljebb sepri maga körül a szoknyát s összébb húzódik. Amaz, megérezve valamit, mentegetőzve hajol előre: — Nézze, azért csak én maradok a lánynak az édesanyja. Csak nem felejti az el, hogy ki hozta a világra... meg nem tettem én avval rosszat, sőt jót, hogy ilyen helyre került... mint föl is nevelni! Márpedig az embörlánya nem kutya, hogy csak kipottyantja s aztán nem törődik vele... Aztán lássa-é, még a kutya is hogy keresi a kölkit, ha elviszik tűle. Az lőhet, iiogy a maga lánya nem felejti el, hogy ki szülte, de azt se felejti el, ha majd íölnőtt ésszel bír, hogy egy ringy-rongy férfi miatt a tulajdon édösanyja dobta ki az otthonéul ídegönök kézire, akik, ha örökké simogatják is, csak nem az ő vérei. Már ha mög is haragszik, csak rnögmon- dom: nem böcsületös anya maga! A másik kicsit megsápad, szólni akar, de visszanyeli s mereven ki bámul az ablakon... Helvécián le kell szálnom a vonatról. Undor, keserűség fojtogat. Ha más meséli, nem a tulajdon fülemmel hallom, el sem hiszem, hogy ilyesmi tényleg van. S aztán furcsa sajnálat ébred bennem ez iránt az asszony iránt. A bibliai Ézsau egy tál lencséért adta el elsőszülöttségi jogát, — ez a nő egy véréből, húsából fakadt kis életet fosztott meg önkezével a serdülőkor pótolhatatlan napfényétől, levegőjétől: az otthontól, az anyai szeretettől. Lelke rajta! ,e mi lesz, ha egyszer bosz- szút áll ez a megcsúfolt szent ösztön? Ha majd valaha betegágyán, elhagyottan, élete utolsó perceiben odasóvárogja szíve az eldobott gyermeket? S az akiiorra rég elfelejti az otthonhoz vezető utat, hiszen az édesanyja akarta így... ÉdesDe a másik asszony, az ellehet.’Viseld magad jól, járj az nyütt kis anya válaszából leple- anyja? Nem... Csak az. az aszót taniak kedvében, ' te . látod zetlen megvetés bugyog: szony, aki a világra szülte... hasznút., i — Világrahozni könnyebb, G. K, nak a mozgalomnak, melynek célja a népköztársaság megdöntése volt. Teljes fény derült a párt pénzének elrablására is és arra. hogy Nagy hogyan részelt a pénzből. S miközben a megyei pártbizottság épületéből 235 ezer forinttal megrakodva távozott, szükségesnek tartotta hangsúlyozni: »nem tűrjük, hogy legyen kommunista párt«. Lám a demokráciának és az elkövetett hibák kijavításának milyen bajnokai voltak. Közbei nem kevésbé fenyegetően arra utasította az egyik munkatársat, hogy állítsa össze a párt apparátusának teljes névsorát. £ mikor megkérdezték tőle, hogy milyen címen »tiszteljék«, akkoi azt válaszolta: »én vagyok a felkelő erők parancsnoka«. Ehhez a címéhez akkor nagyon ragaszkodott és még egyhez — egy új Mercedes gépkocsihoz. A következőképpen intézkedett: »Ez a gépkocsi az én személyi rendelkezésemre áll. A/ én engedélyem nélkül senki bele nem ülhet.« Egy fegyveres őrt rendelt ki állandó védelmére. Most persze azt mondja, hogy »csak szerettem autózni«, semmi szerepe nem volt, »csak a kilencedik kerék szerepét játszottam«. Akkor viszont, mikor az októbervégi napokban a koncon osztozkodtak, körömszakadtáig harcolt, hogy neki is jusson valami. Szenvedélyesen ordította: »engem nem lehet kinullázni«. Hajlik Gábor pártfunkcionáriust így fenyegette: »piszkos csirkefogó, úgy hurcolunk el benneteket is, mint az ÄVH-sokat«. Most mindenáron azt akarja bizonyítani, hogy »udvariasak voltunk«. Nem jár köszönet azért az udvariasságért, amikor Hajlik lakásáról távoztában ezek voltak a búcsúszavai »csak azért nem nyírtuk ki. mert beteg a gyereke«. Milyen »fennkölt emberség« töltötte ei a hétpróbás gazembert. S mikor humanizmusa már túlontúl fűtötte, a pártbizottságról még cllo- patott egy írógépet és rádiót a »dicsőséges forradalom« nevében. A leleplezés a tanúk további kihallgatásával még tart. Biztosak vagyunk benne, hogy megkapja alaposan kiérdemelt büntetését* így tál leneséért...
