Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-09 / 133. szám

cA „maiak att/ja Nem hinném, hogy Gül Baba, aki cso­dálatos rózsakertet teremtett magyar honban, jobban ra­jongott volna e cso­daszép virágért, mint Papp Ádám, a jászszentlászlói ta­nácselnök. Szinte vérévé vált a virá­gok szeretete, de el­sősorban a rózsa­imádat. Nemrég va­lósággal végigcipelt a községen, hogy megmutassa néhány év alatt mennyit parkosodott Jász- szentlászló. A kilenc gyermek apja olyan szeretet­tel beszélt a rózsái­ról, mintha azok is a gyermekei lenné­nek. Huszonöt évig volt gulyás és min­dig volt egy parányi kertészete. A virá* gok szenvedélyévé váltak. Napközben elfoglalja a község ügyeinek intézése. Munka után azon­ban jóformán min­den idejét a rózsái­nak szenteli. A kul- túrház melletti parkban letérdelt és megszámolta a tö­veket.. — Itt 1300 rózsa- tő van, amit én ad­tam a községnek. Ez itt piros, ez meg itt fehér tearózsa — mondta. A park helyén ta­valy még futóhomok volt. most pedig a virágokon kívül ap­ró fenyőfák díszle­nek. — Jövőre meg se lehet ismerni ezt a parkot — ígéri a ta­nácselnök. Igen, jövőre nagyszabású terve­ik vannak. A több mint egy hold köz­ponti parkon kívül újabb parkok ját­szóterek lesznek. — Addigra már négy park és három ját­szótér teszi szebbé Jászszentlászlót. Ügy látszik, az egész község támo­gatja a tanácselnök­nek ezt az igyeke­zetét. A parkok ágyásaiban nincs egyetlen egy láb­nyom. A gyerekek nem tapossák a vi­rágokat. Maguk a felnőttek figyelmez­tetik őket, hogy vi­gyázzanak a par­kokra. Azt hiszem, tanulhatnának tőlük a városiak. —o—r A Magyar Pedagógusok Sza­bad Szakszervezetének kecske­méti járási bizottsága a városi bizottsággal karöltve, »Vidám zenés évvég« címmel műsoros táncmulatságot rendez. A mű­soros esten részt vesz Lukács Sándor elvtárs, a Magyar Peda­gógusok Szabad Szakszervezete országos főtitkára —, aki egyéb­ként a rendezvény fővédnöke. A műsorban a járás és város leg­jobb nevelői vesznek részt, utá­na reggelig tartó tánc. A rendez­vény teljes tisztajövedelmét a pedagógusok nyári üdültetésére fordítják, * A »Zemlcdelske Noviny« című csehszlovák lap közölte, hogy L, Prucek növénynemesítő, a ceicei kísérleti növénynemesítő állo­más dolgozója egy évtizedes munka eredményeként létre­hozta a »Pavloviéi—198« nevű, új, nagyterméshozamú őszi búza­fajtát. A mezei kísérletek azt mutatták, hogy az új búzafajta ? ? ? ? Hogyan állunk a szeszfőzdékkel ? ^ nyomában« Bő nyarat és őszt ígér a ter­mészet, készülnek a közelgő gyümölcsszezonra felvásárló szer­veink, konzervgyáraink, szesz­főzdéink. Hiszen a nyers fogyasz­tásra nem alkalmas gyümölcsből készül a gyomorerősítő, kedvde- rítő pálinka. Meglátogattunk néhány álla­mi, illetve földművesszövetkezeti szeszfőzdét; hogyan várják a fő- -:ési idényt, amely a barackkal s a faeperrel idestova beköszönt? Tárolóhely, tárolőhely s harmadszor is tárolőhely! A földművesszövetkezetek ke­lésében megyeszerte 71 üzem­képes szeszfőzde van. Ezek na­ponta 3—4 vagon cefrét dolgoz­nak fel, a XI vállalati szeszfőzde kapacitása napi 7 vagon. A szö­vetkezetiek közül igen forgalmas a halasi, amely tavaly 32 ezer hektoliterfok pálinkát készített, igen magas: mázsánként 4.32-es átlagnyeredékkel. A soltvadkerti telep eredménye 18 500 hekto­literfok volt. A szeszfőzdék munkára ké­szen várják az első szállítmá­nyokat. Soltvadkerten korszerű­sítették a berendezést, a íélegy- házi telep félmagas oszlopot ka­pott, amely a törköly főzését te­szi gazdaságosabbá, a kiskőrösi állami főzde nagyobb üstöket kapott. De megoldatlan, súlyos prob­léma továbbra is a tároló­hely-kérdés. A földművesszövetkezetek mind­össze 450 vagon befogadóképes­ségű gödrökkel rendelkeznek. Az allami szeszfőzdék közül is csu­pán a jánoshalmai bővül 50 va-; „ónnal, — de ez is csak őszre,: holott összesen legalább 4—500 vagon tárolóhely kellene még. A MEK Vállalat próbálja felkutat­ni a lehetőségeket s ahol lehet, Kihasználatlan betonsilók igény- bevételével enyhíti a hiányt. A bérfőzés feltételei változatlanok A tárolóhelyek szűke megkö­veteli, hogy a főzés a legszerve­zettebben folyjék. Tavaly sok gazda panaszkodott, hogy későn került rá a 6or. A bérfőzési feltételek az idén s ugyanazok, mint tavaly: a kifőzött pálinka felét kapja meg a termelő, ő adja a tü­zelőt s hektoliterfokonként 12 forint főzési dijat fizet. Számos kisebb községben kö­vetelik a korábban lebontott szeszfőzdék visszaállítását. Erre gazdasági nehézségeink miatt jelenleg nincs mód. hiszen meg­szüntetésük is azért történt, mert elavultak, rosszul dolgoztak s most teljesen újonnan kellene felszerelni. De az ilyen kis főz­elék üzernbentartása nem is lenne főzdéktől távollakó gazdák ösz- szefognak, együttesen szállítják cefréjüket s megosztják a fuvar- költséget, Exportképes-s a magyar ? Efelől is sok vita folyik mos­tanában. Az tény, hogy a múlt­ban a kecskeméti barackpálinka keresett cikk volt külföldön, te­kintélyes mennyiséget exportál­tunk. Több kereskedelmi szak­ember azt mondja: a külföldi államok olyan ma­gas vámokkal és adókkal vé­dekeznek a szcszfélcségck bevitele ellen, hogy nem ka­punk piacot. Mások azt erősítik: igen, mert a pálinkánk minősége is rengete­get romlott s ezért szűnt meg a kereslet. Ezt vallja Ferenczi Ernő is a MÉK Vállalatnál. Szerinte olyan elavult készülékekkel dolgozik a szeszfőzdéi ipar, hogy a tökélet­len, inkább a mennyiségre, mint a minőségre törekvő gyártás mi­att nem tudunk a külföldön ked­velt, símaitalú, kozmaíztől men­tes pálinkát készíteni. Ha sike­rülne korszerűsíteni a gyártást, — s persze külkereskedelmi szer­veink is ügyesebben dolgozná­nak a piacfelkutatást illetően, — akkor még az emlegetett magas védővámokon is áttörne barack- pálinkánk. Nagyjából ugyanezt hallottuk a Kecskeméti Gyümölcsszeszipari Vállalatnál is. Szerintük azonban nem annyira a gyártási mód­szer, mint a gyümölcs állapota befolyá­solja a pálinka minőségét. Valamikor a szeszfőzde szerző­dést kötött a baracktermelö gaz­dákkal érett, jóminőségű gyü­mölcs szállítására s ebből kitűnő pálinka készült. Most nem egy­szer megesik, hogy azt a fony- nyadt, száraz gyümölcsöt veszik át, amit a termelő féléretten le­szedett s mint exportról vissza­utasított áru kerül a szeszfőz­débe, miután már keresztülutazta a határig és vissza a fél orszá­got. Ebből pedig jó ital nem lesz. Ezekben a kérdésekben is csak egy lehet a teendő: nemcsak megállapítani és tudomásulvenni az illetékes hatóságoknak a hibákat, hiá­nyokat, hanem minél sürgő­sebben cselekedni is. Hiszen a szeszfőzdéi hálózatra nem kis rész hárul abból a nagy feladatból, hogy az idén minden szem megtermett gyümölcs fel­vásárlásra, feldolgozásra, érté­kesítésre kerüljön! terméshozama hektáronként kö­rülbelül 50 mázsa. Az új őszi búzafajta nem dől meg, nem hajlamos a gombás megbetege­désekre. ioooooooooo<H>ooooooeooö VIT előkészítő sportver­senyeket rendeznek a bajai középiskolák. A versenyek­re nevezést küldött több dél­magyarországi város közép- iskolás sportolója is, ooooooo-oooooooo o oooooo Az autónak már két millió halálos áldozata van. Az Egész­ségügyi Világszervezet becslése szerint e gépkocsik forgalomba állítása óta világszerte körülbelül két millió ember vesztette életét gépkocsi-okozta balesetek követ­keztében. A súlyos és könnyebb sérültek száma ennek többszö­röse. * A franciák isßzak a legtöbb bort. A francia lakos átlag 127 liter bort fogyaszt évente. A franciák után a portugálok következnek, ahol az évi át­lagfogyasztás fejenként 96 li­ter, majd az olaszok évi 77 li­terrel és az argentinek évi 53 literrel. A whiskyt kedvelő amerikaiak évente átlag 3,5 liter bort isznak. * Az amerikai Shepperton film- [studióban megkezdték Szent [Johanna újrafilmesítését. A filmrendező Szent Johanna alakítására új főszereplőt ke- [resett. Tizennyolcezer leány ad- ;ta be pályázatát. A nyertes a jl8 éves Jean Seberg lett, aki jegy Iowa állambeli vidéki orvos [lánya. Preminger, a film rendezője a tkövetkező szavakkal »tanította tjátszani« Jean Seberget:- Felejtse el, hogy iskolás­lány. E pillanattól kezdve ka­tona és szent. — (A »Daily :Exprcss«-ből.) * HARMINCKÉTSZERES BETÖRÖNÖT FOGOTT EL A RENDŐRSÉG Pozsár Erzsébet, többszörösen ^büntetett előéletű, kiskunhalasi • lakos hosszú idő óta rendszere­den fosztogatta a kisemberek «otthonait. A veszedelmes tolvaj- •nő a nyomozás eddigi megállapi- ításai szerint 32 rendbeli álkul- Jcsos betöréses lopást követett cl. ♦A tolvajnő lakásán megtartott ! 'házkutatás alkalmával több mint 15 000 forint értékű ruhaneműt és egyéb értéktárgyakat talált a ä 'nyomozó hatóság. A rovottmultú betörőnőt a rendőrség letartóz­tatta, ; m: jSKBB’ '«üss::«' TtRÓ NAGYBAN.., A minap túrós galuskára táJ madt étvágyam s kimentem a kecskeméti piacra, hogy jófajta »termelői« tehéntúrót vegyek. — Tekintettel hajadoni és nem túl­ságosan nagybélű mivoltomray úgy gondoltáig, hogy negyedkilő túró, két deci tejfellel és saját készletü füstölt szalonnámmal elég lesz eme ételkölteményhez. A néni azonban, akinek áruja legjobban megtetszett. Leplezed len megvetéssel rázta a fejéi kosara mögül, amikor óhajom elrebegtem. — Nem dekázom én, kisasz- szony (!) tessék legalább egy kU löt vinni! Most mit csináljak? — Ma­gyarázzam el neki, hogy annyira azért nem szeretem a tehéntú­rót, hogy egy hétig egyfolytában azt egyem? Earkonfordultam, s n tejboltban kedvemre kiszol­gáltak. Azóta nem járok a piacra. Fé­lek, hogy úgy járok, mint a tú­róval. Egy csomó zöldhagyma helyett mázsás tételt ajánlanak, s a félklló szamóca gazdája rá beszél: vegyek egy hold homo­kot és telepítsem be .., » A lengyel búvárok egy cso­portja dolgozik a Bombay-öböl- ben a Laksmi nevű hajó roncsá­nak kiemelésén. A lengyel bú­várok munkájukért 700 ezer dol­lár díjazásban részesülnek. * Szerdán délután vették át a kínai sportolók a Bckc-staféta botját a Jalu folyó hiúján. A sta feta júliusban érkezik a moszk vai VIT-rc és 18 000 kilométeres utat tesz meg. Pontos válasz A postás megkérdezi >a ház előtt ácsorgó gyerektől: — Apád otthon van? — Igen — feleli a gyerek. A postás csenget, de senki sem nyit ajtót. — Miért mondod, hogy otthon van apád, hiszen hiába csenge­tek? — Otthon van az, csak mi nem itt lakunk-,, * AMI NEM MEGY, NEM MEGY Tasziló elmegy a fülorvoshoz. Az orvos kiszedi Tasziló egyik- füléből a vattát, előveszi a fül­tükröt és hosszasan belenéz Egyszerre megszólal Tasziló: — Doktor úr, nem láthat ke­resztül, hiszen a másik fülemben még benne van a vatta.., Hajnalban szeretett dol­gozni. A tárt ablakon át be­áradt az ébredő föld, s az újuló rétek tiszta lehelete; feleselő pletykás rigók füttyszerenádja volt az ihletője. Két fejezet közt, egy-egy ci­garettaszünetben, ha elmélá­zott, régholt édesapja szép, okos arca tűnt elé. Ű is a reggelt tar­totta a legérlelőbb, legöszton- zöbb alkotó-napszaknak. Hány­szor hallotta félálomban gye­rekágya körül vigyázva neszezö, lábújjhegyes lépteit! Akkor még ,nem értette: hogyan hagyhatja ott valaki a jó meleg ágyat haj­nalok hajnalán, de aztán, évek múltán belekomolyodott az apai bölcseségbe, s már őt is munka közben lepte meg »ft szerte­fröccsenő hajnal« — ahogyan Hemingway mondja. Szerette Hemingway-t, s sze­rette mind az élet szépségeinek, a világ igazibb arcának nagy megmutatott. Szerette az em­bereket, s jóleső melegség ön­tötte el a szivét, ha segítő moz­dulatot, testvéri mosolyt látott. Ürülni tudott a lombos tavaszi erdőnek, a januári folyó tükrén a lomha jégtábláknak; szerette a. levélrázó novemberi délutá­non, halk szobájában a csésze aranyló tea fölött felcsilingelő asszonyi kacagást; gondtalan, vidám gyerekek önfeledt-boldog hancúrozását a játszóterek me­JÚNIUSI :oha kifizetődő, olyan kevés leg homokján; újságok-könyvek anyagot kapnak. Helyesebb az a ; friss nyomdaszagának bizarr megoldás, ha a nagyobb szesz-* varfömiét: a mast-feU tét mic­5V= .4S*t rekkort idéző, langyos izét; — egyszerű, paraszti ételek fűsze­res páráját az asztalnál . . . ... A nyitott ablaknál állt most, táguló mellkassal szívta magába a június jószágát, s a lányszemszínű ég szelíden fod­rozódó bárányfelhőit nézte. De most nem volt boldog: — vala­mi emésztő keserűség mardosta, s a keze ökölben volt. Az este olvasott újságcikk fa­csarta a szivét. Nyomasztó, li­dérces, kavargó álmolcat hozott, s rossz szájízű, fáradt ébredést. Hirosimára gondolt, és a Karácsony-szigetekre, míg az eget nézte. Gondolatai úgy vál­tották egymást, mint egy gran­diózus film montázsképei. Igaz, nem látta a Fukuru Maru ha­lászainak halálos fekélyeit, de látta a háborút, amely az ő ha­záját is vérrel és szennyel mocskolta be. S bár békét mond az ő kicsiny világa, körü­lötte a kert s az édeszdö tavasz: a világ mégis, most is háború­zik, s nincs a napnak olyan per­ce, melyben valahol a földön ne dördülne fegyver. S mind több HAJNAL felhő gomolyog, nem csak kép­letesen, de a valóságban is, és nem tudni, melyikből hull ál­dás, melyikből pusztulás, s a gyermek ujjongó kacagása hol­napra lialálhörgéssé válhat. Senki sem lehet olyan elége­detlen, olyan elkeseredett, sen­kit nem érhetett akkora sére­lem, hogy ettől a kétélű, száz­élű fegyvertől, a fegyverek leg- aljasabbikátói jót várjon. S le­gyen bár valaki bármily élet­unt, a gyermekei, unokái jö­vője féltett és drága kell legyen még az ö számára is!.,. Szép arca megkeményedett, s szemében mélyről jövő láz fény­lett. Ezt, ezt kell kikiáltani, ez ellen kell felrázni minden­kit, s a megtévelyedettek, meg­szállottak arcába kiáltani: — Ne tovább! Ezt nem akarhatja senki! A napfényes mosolyú gyemnek boldogabb mosolyáért ő is fe­lelősnek érezte magát. Tisztító és hitvallást vallató vihar ciká­zott el lelki szemei előtt és látta a porbaomlott Hirosimát házak vérrel festett romjai alatt az ég­re meredő, barna arcú japánok üvegesedö tekintetét, az élet utol­só hcrvadásál. A búcsúzkodc jajszavak himnuszként hang zottak a nyomorékok élni akart lialálhörgésében. A szerelmes szivekből kibugy gyanó ígéretek vérrózsákká zsu­gorodtak a földre kényszeriteti sebhelyes házak falain. Isme­retlen nevű hősök sorvadó ke­zeit szorította meg gondolatai­ban, s homlokán a kínzó verej­ték gyöngyvirágai gyöngyöződ- tek. Ax élet exépségéért még sohasem érezte magát any- nyira felelősnek, mint, ezekben a gondterhelt júniusi órákban, amikor a béke édes testvérére talált az íróban. Igen, jobb a béke harangsza­váról. szerelmek mámoráról ír­ni; jobb szelíd pásztortüzet bá­mulni, de ha a szemünk előtt tűzvész lobog, azt oltani kell! Rágyújtott, s íróaszta­lához lépett. Készülő regénye kéziratát a fiókba csúsztatta, s új papirí csavart az írógépbe Pár pillanatig még a lenge-kék füstbe merengett, aztán föl­szegte fejét, s Írni kezdett. A rozzant, öreg Remington billen­tyűi úgy kopogtak, mint a gép­fegyver. — A béke gépfegyvere —gon­dolta, s elmosolyodott. A kertben tovább daloltak <. madarak ... J. T,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents