Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-07 / 131. szám
900 EV A TÖRTÉNELEM ORSZÁGÚTIAM rendnek. Nagy csapás és szégyen ez a büszke, kiváltságokat élvező, hazáért folytatott harcban megfogyatkozott kunoknak. Jobbágysorsra jutnak. A múló esztendőket tovább is sok megpróbáltatás kíséri. 1703- ban feldúlják és majdnem a földig lerombolják a falut a rácok. 1739-ben pestisjárvány tizedeli meg a népet, több mint egy emberöltő kell, hogy kiheverje. 1831-ben a kolera, 38-ban és 50- ben a Duna áradása pusziit. A véres harcokban, nyomorúságban olyan gazdag múlt sajátságos népet nevelt itt ki. Keménykötésű, szorgalmas, mélyengondolkodó, de Zárkózott és sok tekintetben maradi em- i merek a kun ősök mai ivadékai. Megfontoltan cselekszenek, nehezen barátkoznak meg az újjal. Sajnos- a község korábbi vezetése nem sokat tett, hogy ebből a nyugodalmas tespedt- ségből kiemelje, s a nép lelkűletét tükrözi vissza a falu külső képe is. A magas deszkapalánkkal elzárt házak egy-egy külön világ, a járdákon sár és por, a kietlen nagy terek gondozatlanok. A felszabadulás óta az egyetlen nagyobb jelentőségű létesítmény csak a villamosítás volt. s párszáz méter betonjárda kiépítése. A falu fejlődése azért is lassú, mert a lakosság fele tanyán Fiilöpszállás a népván* dorlás korában már lakott hely volt. A község szélén avarkori sírokra bukkantak, amelyek leleteit a kecskeméti múzeumban őrzik. A lakosság a kunoktól származik, akik II. István uralkodása alatt a tatároktól kergetve jöttek Magyarországra. A községalapító kun törzs 1123- ban érkezett ide. A tatárjárás után IV. Béla a kivonult kunok közül többet visszahívott. Ezen a vidéken, az akkori Buzgánszálláson telepítette le őket, s kiváltságokat adományozott nekik. A pogány kunok megtérítését Fülöp fer- mói püspök végezte, aki a térítés alatt itt »szállásolta, — róla kapta nevét a falu. Ettől kezdve két évszázadon át nem szerepelt Fü- löpszállás, de az 1567. összeíráskor rpár ott van a 14 kis skun község között. Határa ekkor már óriási, hozzátartozik Szánk, Páka, Jakabszállás, ahol a tágas legelőkön a jómódú kunok ménesei jártak. A későbbiek során a török és német hadak útjában fekvő község sokat szenved, hol az egyik, hol a másik sareoló féltől. Majd 1. Lipót, hogy fedezze a török háborús költségeit, elzálogosítja Kiskunságot és 1702-ben eladja a környéket a német vitézi OOOOOOOOOOOOOOOOÓOOÓOOOOC0000000000000000-0-00000-000000-00000-0-0000000-0-OCK él, a homok, vagy a szikes le gelők tengerében. A talaj e két tős minősége szabja meg a gaz dálkodást is: szőlő- és gyümölcs termelés, meg birkatartás. Most mind a kettő fel lendülőben van. Ebben az év ben már 50 hold új szőlőt tele pítettek Fülöpszálláson, Balázs pusztán juhtenyésztő szakcso port dolgozik, 50 hold haszna vehetetlen szik pedig ugyan csak társas kezelésben rizst ne vei. Nagyobb lélegzetű terve sző a falu egy komoly halast létesítésére. A határban mintegy 1000 hold állandóan magas viz állású terület van. Az elképze lés szerint ennek vizét egy 50 holdas gyűjtőmedencébe csapol nák, amelyet halasítani lehetne a másik 500 holdat pedig javi tással jó kaszálónak átalakít an Megkezdik a falu 'képéne átformálását is. A községfej lesztési tervet jóformán min den lakos véleményének meg hallgatásával rögzítették. Ebbei az évben megépül a sportpálya 50 000 forint értékű betonjárdá val üzennek hadat a sárnak, a parkosításra 20 000 forinto fordítanak. Tízezer csemetét má az idén ültettek, parkot kap a állomás előtti szakasz és a falu több kopár tere. Előrelépked, ha lassan is, de fejlődni akarva a ősi kun fészek. BÁCSALMÁSlJ MOIAIKOK Cigaretta. Egy órakor értem Bácsalmás, ra, cigaretta nélkül. Nem csináltam problémát belőle —, hiszen már vége van a cigaretta- ínségnek — gondoltam. (?) Hja. de ember tervez ... Először az állomás pavilonjában, később a község összes trafikjában jár- am, de sehol sem kaptam Kossuthot. A végén a Járási Do- íányelosztóban kötöttem ki. — Tanka elvtárs, az elosztó vezetője, tehetetlenül tárta szét a karját, amikor a Kossuth-ciga- retta hiányára kértem magyarázatot. A beszélgetés folyamán megtudtam, hogy ezelőtt egy héttel még volt, de azóta nem érkezett hozzájuk új áru. A raktárban egy fél karton Munkás árvult a sarokban. Gépáltomás A Bácsalmási Gépállomás nagyon szép, eltekintve a sáros udvarától. Ugyanis, ha a község fölött felhők vannak, a« gépállomás udvaráról nem le-£ hét kivontatni a legegyszerűbb] erőgépet, akkora a latyak. | Van a gépállomáson egy na gyón érdekes eset, amin nemcsak nevetnek, hanem hosszan kodnak is. Márciusban a gép-: állomás részére kiutaltak 50! ezer darab kisméretű téglát, de; sem a gépállomás vezetői, s va-: lószínű, a gépállomások igazga-; tósága sem tudja- hogy miért] utaltak ki ilyen nagymennyisé-’ gű építőanyagot. A gépállomás-; nak nincs ró szüksége. Ehhez kapcsolódik az. hogy; 46 ezer forintot kapott a gépál-; lomás egyéb célokra. Most kény-! leien kifizetni ezt az összeget azj 50 000 darab tégláért, amire] nincs szüksége. S hogy komikui sabb legyen az eset, a múlt nap] a Bajai Vízügyi Igazgatósági megbízottja meg akarta vennij a községi zsinagógát (az eladó),) pert nincs téglájuk. Vendéglő Nagyon sok kecskeméti ven-} déglőben ebédelő ember örülne,] ha olyan lenne a Hírős és a] Béke, mint a bácsalmási Szálló-] da és Vendéglátóipari Vállalat] étterme. ] Ami feltűnik a vendégnek: —* tiszta abrosz, figyelmes kiszolgálás és nem utolsó sorban jó koszt. Ne higgyék, hogy a kecskeméti éttermeket akarjuk megszólni, hanem a bácsalmásit megdicsérni, már csak azért is, mert megérdemli. Kenyér — xör Ha már az étkezésnél tartunk,; el kell mondani, hogy a sors ellenem esküdött a vacsoránál. A: Fő utcán van egy deszkából; épült élelmiszerbolt. Amíg azon! töprengtem, hogy mit is vacso-i rázzak, elfogyott a kenyér. —'< . ... Kénytelen voltam kiflit venni.; Vasárnap délután volt. A nia- Ezek a szegény sütemények kétf gyár néphadsereg központi tiszti napnál semmivel sem voltak! házának színháztermében 155 fiatalabbak, s a leolvadt só pé-| fiatal, KISZ-tag zsúfolódott ösz- pes mázzal vonta be őket. Na; sze, s feszült figyelemmel halide mindegy, ha kenyeret nemi gáttá Borbély Sándor, a KISZ kapok, legalább igyák sört. Hiszi Országos Szervező Bizottság Utaz is kenyér, ha folyékony álla-; kárának beszédét, mely az cllen- potban is. A sarkon a büfében af forradalom elleni fegyveres harcsors különös rendeltetése íoly-f ban részvevő fiatalokról szólt. ♦ {Hűség q párthoz, hűség a néphez! A vértől oly sokat öntözött vörös zászlót nem adjuk ki a kezünkből míg élünk Az arcokból úgy lehetett olvasni, mint a könyvből. A fiatalok mindegyike visszagondolt az októberi szennyes áradatra, a véres csaták napjaira. A legjobbak voltak itt. Eljöttek, hogy átvegyek a Kommunista Ifjúsági Szövetség által adományozott kitüntetést, a Ság- vári Endrc-emlékérmct. A kézszorítás cgy-egy jelkép volt: hűek leszünk a mártírhalált halt fiatal kommunisták emlékéhez Schönherz, Kilián, Ságvári, Löwy és a többi mártírhalált halt KIMSZ harcoshoz, s azokhoz a fiatal elvtársainkhoz cs barátainkhoz, akik velünk együtt har coliak októberben, novemberben de ma nem lehettek itt közöljünk, mert fiatal szívük megszűnt dobogni, — az ellenforra- dalmárok gyilkos golyói áldozatává váltak. Ö irántuk mély a tisztelet és a szeretet, mert a leg drágábbat, — az eletet adták a hazáért, a pártért, a nép szabadságáért. Büszkén és bátran vesz- szűk át mi, fiatalok, a piros zászlót, melyet a kommunisták vére oly sokat öntözött és azt amíg élünk, ki nem adjuk kezünkből. E gondolatokkal, megható érzéssel tűzték fel mellükre a kitüntetést a jelenlévők, s az ünnepi vacsora közben beszélték el egymásnak az ellenforradalmi harc eseményeit. A Ságvári Endre-emlékérem csak egy állomás számunkra, előlegezett bizalom, mely arra kötelez bennünket, hogy bárhova vet a sors, mindenütt ifista becsülettel helytálljunk és segítsük pirtunkat országépítő nagy gondjainak megkönnyítésében, a feladatok megvalósításában, a szocialista Magyarország megteremtésében. Mi így értelmezzük azt, amit a Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulásakor a zászlójára óképpen írt fel: Hűség a párthoz, hűség a néphez. László József Kecskemét egy kékcsíkos blúzt csináltak. — Ezt a leá- nyok ajándékba kapták a gyártól — veti közbe a szót Jolika néni. Ezután ismét blúzt varrtak: rózsaszínűt, kéket, majd alperi anyagból hosszúujjút, nemrég fejezték be a kékcsíkos ruhát, most pedig ismét ruhát varrnak piros kartonból — persze mindenki »önállóan«. Önállóan ugyan, és mégis Joli és Mancika néni segítségével, — mert nélkülük nem megy. Míg beszélgetünk, a kislányok sokasága kér tanácsot Joli nénitől. Az egyik így: ;— Kell a rátartás, — a másik a férceléshez kér útmutatást, a harmadik az összeállításnál !»em tud előbbre jutni, a negyediknek Jolika néni. vagy Mancika néni mondja: — Nem így szoktuk csinálni — és még ki tudja felsorolni azt a sok apró szakmai tanácsot, mely nélkül nincs előbbre- jutás. Persze, adódik olyan dolog is, hogy Mancika, vagy Joli néni kétszer, ha kell háromszor, vagy többször szétbontatja a ruha felső, vagy alsó részét és újra fércelteti, vagy varratja, mert nem jó. A kislánykák ilyenkor mérgesek, nem tetszik nekik. Ez nem zavarja a két ügyes asszonyt. Kisipari módszerekkel tanítanak és éppen ezért az a véleményük, hogy addig nem tanítanak újat, amíg egy dolgot alaposan nem tudnak a gyerekek. — Vannak, akik kiugratlak a többiek közül ügyességükkel, szorgalmukkal. Kovács Margit, Szobonya Emese, Hegedűs Mária, Újvári Erzsi és még egynéhányat Ha továbbra is ilyen szorgalmasak maradnak, a szakma legjobbjai közé kerülhetnek. A kislányok között van még olyan is, aki odahaza már önállóan, saját magának is varr. Hegedűs. Bérezés, Já- rosi, Balogh Teri szabad délutánjának egy részét ruhavarrással tölti. No és a lustákról nem lesz szó? Nem! Mert a tanítómesterek azt mondják: róluk később. Nyolc hónapja, hogy átlépték a gyár küszöbét. Ez idő alatt sokat tanultak, de ahhoz, hogy kiváló szakmunkások legyenek, még szükséges, hogy a hátralevő egy és negyedévet tudósban és szorgalomban gazdagon töltsék el. Venesa Károly Kék neonfény teszi barátságossá a Bajai Ruhaüzemben azt a termet, ahol 24 tizenöt- tizenhatéves kislány ad naponta egymásnak találkozót, hogy a fehérneműkészítés szakmai labirintusába belebonyolódva kutassák azokat az apró titkokat, amely nélkül ők sem lesznek jó varrólányok. A csínytevésre mindig kapható kislányokkal Petrovácz László- né, Joli néni és Tóth Mária, Manci néni bajlódik, küszködik és ta- nítgatja őket úgy, mintha saját gyermekei lennének. Joli néni és Manci néni örömmel beszélnek lánykáikról. — Már többféle blúzt, ruhát állítottak össze — — kezdik, majd Mancika néni előhoz egy füzetet, s abból még szembetűnőbb, mit is műveltek eddig ezek a gyerekek. Nézzük csak. Elsőnek tán, éppen akkor fogyott el sör, amikor beléptem. Nagyon sajnálom, hogy nerr bírtam megkóstolni a bácsalmási sört, s nem tudtam meggyőződni a Sütőipari Vállalat által készített kenyérről sem. Gémes Csóválják biztosan fejüket kömpöci olvasóink és mondjak: »Nincs nekünk autóbuszügyünk, sőt autóbuszunk sincsen!« Hát igen, most valóban nincsen. De 1954-ben hosszú sürgetésre megindított Kömpöcön át a Kiskunfélegyházi Gépkocsiközlekedési V. egy járatot, de olyan menetrenddel, amely sem a vonatokhoz nem igazodott- sem pedig a lakosság igényeinek nem felelt meg. Kellő propagálásról sem gondoskodott és még a rossz menetrendet sem tartotta be. így rövid idő múlva meg" elégedéssel jelenthették ki, hogy a járat nem kifizető, így azt meg kell szüntetni. így jelenleg ez az egyre fejlődő község Majsa és Kistelek közötti félúton, minden közlekedési eszköz nélkül áll. Az orvos és az állatorvos Majsáról jár ki hetente kétszer, az orvosnak havonta kb. 50 SZTK-számlára beutalandó betege van innen, ehhez jön a közigazgatási ügyben vég- ] zett havi 20 utazás, amelyekért ] minden egyes alkalommal 50—50 [ forintot kér a lovaskocsis. így az állam terhére számított, csupán hivatalos utazás költsége < ezer forintot tesz ki. A lakosság azt kéri az illetékesektől, hogy állítsanak be autóbuszjáratot, de semmiesetre sem a régi, Kiskunfélegyházára támaszkodót. — Két megoldót ajánlkozik: az egyik olyan járat lenne, amely a Majsa reggeli és déli vasútról jövő közönséget fuvarozná be a központra és onnan fél kilenc tájon indulni: Kömpöcre és esetleg tovább Kis- telekre is, majd újra vissza Maisára. A másik megoldás cg: MÁVAUT távolsági járat lenne olyan vonalon, ahol nincs vonat: Kiskőrös, Soltvadkert, Táz- láx-, Kiskunmajsa, Kömpöc, Kistelek, Szeged. De szerények a kömpöciek: — kísérletképpen megelégednének azzal is, ha kedden és pénteken a piaci napokon kötnék őket ősz. sze Kiskunmajsával egy autó- buszjárat segítségével. És remélik, hogy kérésüket a? illetékesek megvizsgálják. K. A. KÓIMÍPÖC o utóbusz iiq ve Minden szentnek maga felé hajlik a keze ^SsSfUH Bodoglár községben a pedagógusnap alkalmából plakátok jelentek meg az utcán a következő szöveggel: »Éljen a tanítónéni!« Az igen szép dolog, hagy valaki élteti a pedagógusokat, hiszen mindnyájan tőlük tanultunk írni, olvasni, számolni. Na de. miért nem éltethetnénk a tanítónénik mellett a tanítóbácsikat is? Ök éppen olyan nevelők, mint az előbbiek. Lehet, hogy a plakát tervezője nő volt, S mint minden szentnek maga felé hajlik a keze, a plakát rajzolójának is hasonló gondolata támadt. Ezért irta hát rá a plakátra: »Éljen a tanítónéni!« Nagyon szép és dicséretes dolog az egyenjogúság, de ezt necsak szavakban, tettekben. hanem az írásban is adjuk tudtára a nagyközönségnek. Ne essünk át annak a bizonyos lónak a túlsó oldalára egyik nem rovására sem. Adjuk meg mindenkinek, ami jár, nőknek, férfiaknak egyaránt! S. J,
