Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-07 / 131. szám
Nem elég a jószándék.«. I Lassan bontakozik a kulturális élet . a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyárában! Derűs tekintetű, ifjú oányász szpbra üdvözli kicsiny, gondozott park közepén a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára látogatóit, na belépnek a főkapun. A kulturált környezet, a művészi szobor, mind arról beszél, hogy bben az üzemben jó kezekben iehet a munkásság kulturális nozgósításának, ellátásának az Jgye. Valóban, bent a városban korszerűen, ízlésesen berendezett, saját munkás-kultűrotthon várja a gyár dolgozóit a pihenés, a szórakozás, a munka utáni baráti találkozások idején. Szép és pezsgő kulturális élet zajlott az októberi ellenforradalmi események előtt ebben a kul- I,úrotthonban. Sokan és szívesen látogatták a társalgót, a színháztermet, a kultúrotthon helyiségeit. Az októberi napokban az el- lenforradalmárok tanyájává vált ez a szép intézmény. Törtek, zúztak, részeg dühükben tomboltak az ide vetődött, a kultúra termeiben lebzselő ellenforradal- márok, és ha népi államunk ereje, a Szovjetunió segítsége diadalmaskodott is az ellenforradalmon, a kétes árnyak emléke még ott kísért a falak között. Bizony, alig lehet beszélni ebben a nagy, felszabadulás óta épült üzemben jelentősebb kulturális életről. Pedig az adottság, a lehetőségek megvannak ma is. Különböző tervek, elképzelések születtek meg a szakszervezet és a vállalatvezetés közös tárgyalásai alapján. A tervekből azonban nem sok valósult meg. Az emberek elszoktak a társas élettől. Legalábbis azt mutatja a észvétlenség, amely az utóbbi dőben az itt tartott kulturális rendezvényeket kíséri. Az ellenforradalom idején már az az elképzelés is lábra kapott, hogy meg kell szüntetni ezt a kultúr- otthont és más célra kell átadni. Egyesek azt hangoztatták, hogy valamiféle halászcsárdát kellene létrehozni az épületben, hiszen az italozás a »legkulturáltabb« szórakozás az idősebb és fiatalabb munkások számára. Ezekből az ellenforradalom sugallta véleményekből szerencsére nem sok valós.ult meg. Az azonban biztos, hogy igen elnéptelenedtek a helyiségek. De hát mit lehetne tenni? Elsősorban az volna a fontos, hogy az üzem dolgozói között ismét megerősítsék az együvé tartozás szellemét és benépesítsék a kultúrotthont, állandó törzsgárdáját a rendszeres látogatókból ismét összeverbuválják. Számtalan jó hagyományt lehetne ennek érdekében feléleszteni. A szép kerthelyiségben ismét fel lehetne eleveníteni a zenés, sörös délutánokat, fagylaltesteket, a kedvelt brigádvacsorákat. Divat volt ugyanis a múltban, hogy a legszebb, legtisztább műhely dolgozóit a vállalatvezetés pénzjutalomban részesítette. Egy- egy ilyen örömteljes alkalommal maguk a dolgozók is kinyitották a pénztárcájukat és pótoltak annyit a jutalomhoz, hogy csinos, barátságos közös vacsorára telt belőle, ahol aztán fel- buzgott a jókedv, szólt a zene és néha egy-két műsorszám is szó-; rakoztatta az egybegyűlteket. A zenés délutánokon a zeneszámok mellett a fiatalok előadhatnának egy-két műsorszámot is. Tréfás monológok, humoros jelenetek, kis költséggel meg-: valósítható, szórakoztató egyíel- vonásosok bemutatása nem sok-: ból kitelne, de akár vendégművé-: székét is meg lehetne hívni. Per-: sze szerény, illő keretek között. Ezek a rendezvények elősegíthetnék azt, hogy a társas élet: ismét megélénkülne a kultúrház. falai között, benépesülne a klub: és vidám beszélgetés, szórakozási zaja töltené be a kerthelyiséget.i Aztán van egy rendkívüli érdekes, régi szokás, az as z-[ szonybál. Az üzem asszonyai; összegyülekeztek egy vidám es-l tén, magukkal hozták a közös: vacsorára azt, amit otthon sütöt-i tek, főztek. Együtt szórakoztak: kivilágos kivirradtig és férfi lé-: lek be nem tehette a lábát az: ajtókon. Most olyan terveket forgat a! fejében a vállalatvezetés és a szakszervezet, hogy televíziós vevőkészüléket vásárolnak, a: magnetofon, gramofon és a rádió mellé. Hetenként háromszor- négyszer, amikor a televízió műsort ad, bizonyára sokan összegyűlnek majd az üzem dolgozói közül, hogy megnézzék a Kiskunfélegyházán kitűnően vehető televíziós programokat, esetleg a vasárnapi, remélhetőleg rendszeressé váló televíziós sportközvetítéseket. Köszönjük a bajai városi tanácsnak Közel két hete annak, hogy a Bajai Gépkocsiközlekedési Vál- • lalat megindította a régen várt 4-es vonalon az autóbuszjáratot. ; Így vált lehetővé az 1-es autóbuszvonal megváltoztatása, ami nagy ; hasznára vált az utazóközönségnek. Jelenleg félóránként közle- ; kedik a busz Bajaszentistván—Kórház, illetve Kálvária felé. Régi probléma volt már Baján, hogy az utakon nagy gödrök, : bukkanok akadályozták a közlekedést, rongálták a kocsikat. Ezek- : nek a gödröknek a helyét pontosan feltérképezte a közlekedési : vállalat igazgatósága, amit a városi tanács községgazdálkodási. : osztálya sürgősen kijavított. Ezért a két intézkedésért a gépkocsi- : vezetők és az utazóközönség is köszönetét mond a Bajai Városi Tanácsnak. Pechtler Ferenc Megkezdődött a birkanyírás Fülöpszálláson Csak hát ehhez az kellene, hogy a szakszervezet az eddigieknél jóval eredményesebben töltené be kulturális szervező és irányító tevékenységét és hozzáértő emberek bevonásával megteremtené a kulturális élet alapjait. Számíthat az üzem KISZ szervezetének támogató-: sára. Szóba kerülhetne egy erős munkáskórus szervezése is.; Akadna rá szakember a város-; ban, aki elvállalná a vezetését/ A tervkészítés, a fontolgató; lassúság kora után hadd követ-í kezzék a tervek valóraváltásának; időszaka. ' (ti4 f iLnizk ÜUÜUUUUUUÜÜUUUUI A SIKER ŰTJÁN SZOVJET FILM f&. ■■- 1 ' '' ?£\ t. - . / s « *; /■• . •/ .. iék ■ ' •> :1 >.» A sztálingrádi csata utolsó napjaiban apátlanul-anyátlanul marad egy kisfiú. Ezzel a megrázó képsorral kezdődik a film. Történetünk főhőse, a kis Aljasa, intézetbe kerül, ahol korán kibontakozik kivételes zenei tehetsége. Igaz, nem nagy tetteken fordul meg a kisfiú sorsa és látványos konfliktusokat is hiába keresünk a filmben. És éppen ez a szép és értékes> hogy sehol sem találjuk nyomát a hasonló tárgyú filmekre jellemző, émelyítő sziruposságnak. A film főszeieplője, a kis Andrjusa Gyemjanov, rendkívül tehetséges. Igen tetszett még Nyikolszkij zenetanár szerepében Bjelov emberi alakítása. A kecskeméti Városi Mozi mutatja be június 11—14-ig. SIR Jom IIIÁT: iörülbelül három hét állt rendelkezésünkre április 20-ig, hogy megtarthassuk edzőgyakorlatainkat és általában előkészüljünk az útra. Mint föntebb már említettem, az volt a fő célunk, hogy ebben az időszakban fokozatosan hozzászoktassuk magunkat a mind nagyobb magasságokhoz, beletanuljunk mindkét típusú oxigénkészülék használatába és gyakorlatra tegyünk szert egyéb felszereléseink alkalmazásában. A munkatervet két, egyenként nyolc—nyolcnapos szakaszban akartuk végrehajtani, közben rövid szünetet tartva, hogy Thjangbocsében összegyülckczve, kipihenjük magunkat és megszervezzük az edzőgyakorlatok második szakaszát. Három csoportot alakítottunk, élükön Ed Hillaryvel, Charles Evansszal cs jómagámmal; érthető okokból úgy terveztük, hogy a második szakaszra más és más területet jelöltünk ki. Mindenki nagy érdeklődéssel várta ezt a »bemelegítő« előfutamot, mert reméltük, hogy néhány komoly hegymászást is beállíthatunk a programba az alacsonyabb csúcsokon és a közeli hágókban. Meg azért is örültünk, mert kisebb csoportokban meghittebb és barátságosabb légkör szokott kialakulni, mint egy nagy csapatban. Elsőnek, március 29-én Charles csoportja indult el. Kívüle Tom Bourdillon, George Band és Michael Westmacott voltak a tagjai. Mind a két tipusú — a bontott és zárt áramlású — oxigénkészüléket ki akarták próbálni, eszerint elég tennivaló várt rájuk. Mi másnap akartunk indulni és úgy beszéltük meg, hogy április 6-ra valamennyien visszaérkezzünk az Alaptáborba. Közvetlenül az első csoport indulása előtt Tom Bourdillon rendkívül nyugtalanító felfedezést tett az oxigénraktárban. Az edzőgyakorlatokra szánt negyvennyolc fémpalackból nem kevesebb, mint tizenöt kiürült: útközben valahol léket kaptak. Ez olyan válságot okozhatott, amely súlyosan befolyásolhatja, sőt tán meg is hiúsíthatja terveink végrehajtását. A gyakorló oxigénpalackokat az edzésnek éppen most küszöbönálló időszakában, valamint a csúcstámadás idején kellett volna használnunk; most tehát az a helyzet állt elő, hogy vagy csökkenteni kell az edzésre szánt oxigén mennyiségét, vagy a csúcstámadás tervét kell módosítani. 23 Arra a még fenyegetőbb eshetőségre is számíthattunk, hogy a második szállítmánnyal érkező hasonló tipusú többi palackot ugyanilyen baj éri. Röviddel előbb kaptam drótnélküli táviratot, hogy Jimmy Roberts már Katmanduban van és a csúcstámadásra szánt oxigénszállítmány, a tervnek megfelelően, légiúlon odaérkezett Indiából. Üjgy volt, hogy Roberts nyomban elindul Thjangbocse felé. Tom sürgős [táviratot fogalmazott, kérve Robertset, hogy vizsgálja át a szállítmányt); a táviratot a legnagyobb sietséggel, futár vitte a Namcsa Bázár-i rádióállomásra. Aggodalmunk csak egy hét múlva oszlott el, amikor éppen visszatérőben voltam az edzés első szakasza után. Roberts elindult Katmatidu- ból és már félúton járt, amikor táviratunk megérkezett a brit követségre. Proud ezredes maga sietett Roberts után, hogy megállítsa. Egy napra félbeszakították az utat; vagy hatvan palackot nagy óvatosan felnyitottak és megvizsgálták a tartalmukat. A lózás gyorsasággal végrehajtott ellenőrzés megnyugtató eredménnyel járt). Nagy öröm volt ez, hiszen remélni sem lehetett volna, hogy a pótlás május 15-ig megérkezzék Angliából. Pompás időben hagytuk cl az Alaptábort. Mindenkit feszített a tett- vágy arra a gondolatra, hogy végre elindulunk cs kellőképpen felszerelve a magas hegyekhez közelíthetünk. Gyakorló területeink jó távol estek egymástól; alkalmas terepben nem volt hiány. Charles Evans mór előre is ment, hogy felderítsen egy rejtett völgyei az Ama Dablam déli meredélye alatt. Ed északnyugatnak, a Csola Khola ismeretlen szurdokába akarta vezetni csoportját — ha ugyan utat talál —, hogy teljesen körüljárják a Tauicse nemesformájú csúcsait. Wilfrid Noyce, Michael Ward és Charles Wylie tartoznak a csoportba. Ügy fordult a dolog, hogy Ed az utolsó percben torokgyulladással belázasodott és kénytelen volt két napra a táborban maradni, átadva a csapat vézetését Wilfridnek. Az én csoportom, amelynele Gregory, Lowe éd Tenzing voltak a tagjai, az Imdzsa völgyébe készült, egyenesen felfelé a Nupce-Lhoce falának irányába. Eredetileg azt reméltük, hogy alkalmas gyakorlólereper találunk az Ama Dablam északi oldalán, de azután irányt változtattunk, a völgy fejénél balra fordultunk és egy gleccser innenső peremét követtük, amely a Nupce roppant bástyája alatt nyúlt el. Este Dingbocse falu egyik gazdaságának kis, fallal elkerített mezején táboroztunk, 4200 méternél magasabban, közvetlenül az Ama Dablam északnyugati szirtfala alatt, amelynek sima felülete olyan meredeken szakadt alá, hogy csali a ráfagyott jégkéreg maradt meg rajta. Megfigyeltük, hogy a fal felső részén a jeges lejtők olyan éles szög alatt hajlanak, amilyen elképzelhetetlen az Alpokban. (Folytatjuk) 24 IlUgy tí íiuiv tt.uz.uii iö bcudiuim egész fiatalokat, mint a solt-já- ráspusztai Bujdosó Juliskát, aki 16 éves kora ellenére már két év óta nyírja a birkákat édesapja brigádjában, i Fülöpszálláson sok jó hírnevű [régi juhász-ivadék van, mint pb |a Gyenesek, Sáfárok, Tóth Fe- Irencék, stb., akiknek minden leszármazottja juhász volt. Így Inemcsodia, ha útón-útfélen még la csatorha partján is, birkák le- Igelnek. Az állattenyésztésben ■igen fontos szerepet játszik a ■juh. Nein ritka Fülöpszálláson a 12—300, sőt az 500 százalék emel- ikedés söm. A fülöpszállási juhá- jszok még ennél a teljesítményinél sem állnak meg. Talán énnél; [okozataként határozták el, hogy ■juhász-szakcsoportot alakítanak. ■Így megoldódik a legelő problé- jmája is) amelyhez a tanács juthatta őket. A birkanyírók névéiben kérjük az ipartól, hogy jc [ollókat küldjenek. Gudmann Albert i Meddig várjunk még? I Nem én vagyok az egyedüli [ember, aki még nem kapta meg a Magyar Államvasutaktól a kedvezményes utazásra jogosító félárú Igazolványt. Most már az ;idő is kedvez, itt a nyár, s utazni szeretnénk, de hiába várunk [a MÁV jóindulatára. Az igazolványok érvényességi ideje április 1-től számít és imc elmúlt ;már június 1 is, de az igazolvány sehol. Reméljük, a MÁV nem őszre akarja kiadni, amikor már nem érünk rá az elfoglaltságunk tói utazni az országban. Azt szeretnénk megkérdezni tőlük, med dig várjunk még a félárú utazásra jogosító igazolványokra? Schvob Jánosáé Fülöpszálláson és környékén íürgekezű férfiak és nők csattogtatják a birkanyíró ollókat és hemperítik le & selyemnél is finomabb gyapjút, örvendetes,
