Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-07 / 131. szám

I Hág proletárjai, egyesüljelek JtAltä 1t£4LC MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS-KISKUN MÉGYEI LAPJA II. ÉVFOLYAM, 131. SZÁM Ara 50 fillér i | 1957. JONIUS 7. PÉNTEK J _________________________t Megérkezett a bolgár kormány- és pártküldöttség KÉSZÜLŐDÉS 1 a traktorosnapra 1 Jutalomosztás, birkapaprikás, cigányzene A KunszeritmiUlósi Gépállomá-» son az öt tagú rendező bizottsági ugyancsak igyekszik sikeresen! előkészíteni az idei traktoros-* napot. A kiváló traktoristák kö-| zöít ezen a napon 2800 forint ju-t talmat osztanak ki. Az már* szinte hagyományos, hogy a gép-| állomással jó kapcsolatban állói termelőszövetkezetek birkát aján-| dékoznak a traktorosok ünnepe-1 re. Az idén a kunszcntmiklósi J Vörös Csillag Tcrmclőszövctke-J zet két birkával »-rukkol-« ki. * összesen öt birka leli halálát az* ünnepen. Az ebéd után cigány- í zenére táncolnak majd a trakto- } rosnap részvevői. | AZ ORSZÁGGYŰLÉS SZERDAI ÜLÉSE <2. oldal) KÖZÖS NYILATKOZAT A FRANCIA KOMMUNIS­TA PÄRT ÉS AZ MSZMP KÖZÖTTI TÁRGYALÁ­SOKRÓL (2, oldal) FALURÓL FALURA (8. oldal) PÉNTEKI JEGYZETEINK (3. oldal) BÁCSALMÁSI MOZAIKOK (3. oldal) NEM ELÉG A JÖSZANDÉK (4. oldal) Sir John Hunt: A MOUNT EVEREST MEGHÓDÍTÁSA (4. oldal) AZ ORGOVANYI ordas A VÁDLOTTAK padján (5. oldal) JÓ BORNAK IS KELI, A CÉGÉR (5. oldal) A képen jobbról dr. Münnich Ferenc, Anton Jugov, Todor Zsivkov, továbbá a pályaudvari..* megjelent kormány- és pártvezetők hallgatják Kádár János elvtárs üdvözlő beszédét. Szerda délelőtt 9 órakor meg­érkezett Budapestre a Bolgár Népköztársaság kormány- és oártküldöttsége, hogy a forra­dalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Mun­káspárt vezetőivel tárgyalásokat folytasson. Kádár János üdvözölte a ven­dégeket. Kádár János üdvözlő beszéde Kedves Jugov elvtárs! Kedves Zsivkov elvtársi Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a dolgozó magyar lép nevében szeretettel üdvöz­löm önöket, a testvéri bolgár ,iép küldötteit hazánk fövárosá- aan, Budapesten. Az önök személyében népünk Igaz barátját és szövetségesét, a 'estvéri bolgár népet üdvözöl­jük, amely tehetségével és mun­kájával újabb és újabb sikere­ket ér el szocialista hazája épí­tésében, valamint a világ népei­nek a békéért folytatott harcá­ban — mondotta Kádár elvtárs. A bolgár kormány- és párt­küldöttség látogatása' nagy ese­mény a magyar nép számára. Ez a találkozó a két nép közötti őszinte és testvéri barátság újabb nagyszerű megnyilvánulá­sa. A bolgár nép és a magyar nép sok évszázados történelme folyamán mindig baráti érzel­mekkel viseltetett egymás iránt. Népeink a múltban gyak­ran harcoltak egy sorban közös elnyomóik ellen és a szabadsá­gért és a nemzeti függetlensé­gért folytatott harcukban egyre inkább mélyült az egymás iránti barátság és a kölcsönös megbe­csülés érzése. Éljen a bolgár és magyar nép örök barátsága! Éljen a szocia­lista tábor országainak megbont­hatatlan egysége! Anion Jugov válasza Kedves Kádár elvtárs! Ked­ves magyar elvtársak! Kedves barátaink! Nagy örömmel fogad­tuk el a forradalmi mpnkás-pa­raszt kormány és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága meghívását, hogy ba­ráti látogatást Legyünk a test­véri Magyar Népköztársaságban. A bolgár nép nagy aggodalom­mal figyelte a véres ellenforra­dalmi lázadás kibontakozását, a belső és a nemzetközi' reakció bűnös kísérletét Magyarország népi demokratikus rendszerének megdöntésére. Azokban a tragi­kus napokban a bolgár nép ki­fejezte szolidaritását és támo­gatást nyújtott a magyar forra­dalmi erőknek, amelyek a nagy Szovjetunió testvéri segítségével megsemmisítették az ellenforra­dalmat, megvédték a szocialis­ta vívmányokat, a Magyar Nép- köztársaság szabadságát és füg­getlenségét. Szívből örülünk an­nak, hogy a magyar nép — har­cos marxista-leninista pártjának vezetésével — híven a proletár internacionalizmus elvéhez, ma­gabiztosan halad előre a szocia­lizmus útján és a nagy szocia­lista család népeivel együtt büsz­kén küzd a béke és a szocializ­mus igaz ügyéért. yuatniokutatái« a KecsKemeu macon i i Most már tényleg el­mondhatja a kedves háziasszony, hogy van elegendő »vitamin« a piacon, hiszen korai zöldség- és gyümölcs- félékből egyre több a felhozatal és természe­tesen kissé csökkennek az árak is. így van ez a megye legnagyobb piacán, Kecskeméten is. A legutóbbi piaci napon láttam, hogy elárasz­tották cseresznyével, meg szamócával a gyü­mölcspiacot. Igaz, az egyik vásárló fiatal- asszony, amint megkós­tolta az imént vett cse­resznyét, megjegyezte: — Van elég cseresznye, csak az a baj, hogy vízízű. — Hát, lelkem, kevés nap sütött az idén — válaszolta az eladó. Valóban, a nedves, hűvös időjárás és a ke­vés napfény miatt ala­csony a gyümölcsök cukortartalma. Nem­csak a cseresznyénél van ez így, hanem a szamócánál is, de se­baj, az utóbbit úgyis cukrozva szeretik. Leg­feljebb egy kicsivel több cukrot szórnak rá. Nem is ez a baj. csak legalább olcsóbb lenne. Most derül ki, hogy ér­demes szamócát ter­meszteni. A földműves­szövetkezet is 13,20 fo­rintért adja kilóját, de a még klikkerrtagysá- gúért is 11 forintot kértek. Az időjárás, sajnos, nem seeíti a paprika, a paradicsom, az ubor­ka, a tökféleségek fej­lődését. Meg is látszott ez a felhozatalon. Ke­vés volt belőlük és na­gyon drága. Pedig a termelő is örülne, ha több lenne, a háziasz- szony meg azért, mert olcsóbban vásárolhat­na belőle. Mindenki az időt szidja. Az egyik pa­raszt bácsi azonban tréfára vette a dolgot és megjegyezte: — Ügy látszik, a természetfc- lelős szabadságra Küld­te a napot. A mellette álló parasztasszony megborzongott, az öreg pedig az egyik sönlés- hez ment kissé felme­legíteni magát. A borsónak sem tet­szik ez az idő. Azt mondják, ha még sokat esik, megrothad. Az idén pedig nagyon jó termést ígér. Mondta ezt a kecskeméti Petőfi Tsz elnöke is, akivel éppen találkoztam. Új­ságolta, hogy kilónként négy forintért adtak el két mázsát. Csak a káposztafélék fejlődnek a nedves­hűvös levegőben. Van elegendő karalábé, sa­láta annyi volt, hogy Dunát lehetett volna vele rekeszteni, már 10 fillérért is adtak egy fejet. Csak jönne már a napos idő! Reméljük, a természetfelelős nem »racizta« ezt az égites­tet és a mi legközeleb­bi piaci- riportunk is derűsebb lesz. —ő—r Munkások vitafóruma Ma már nem kétséges senki előtt, hogy a munkás nem tudja elképzelni a gyár, de a maga életét sem anélkül, hogy egy-egy dologban ne hallassa szavát. Régebben ezt a terme­lési értekezleten tette meg. Mivel mostanság divatos a fürdő­vízzel együtt kiönteni a gyereket, így sok helyütt lázasan kutatgatnak a munkások új vitafóruma után. Annak jegyében teszik ezt, hogy óvakodni leéli a restaurációtól, mert ha azt mondjuk, a termelési értekezlet a munkások vitafóruma, akkor nem előre, hanem hátra lépünk. Ez szemenszedett hazugság. Csak az ellenforradalmárok és azok vélekednek így, akik sohasem voltak termelési érte­kezleten, nem ismerik a munkások vitázó kedvét, gondolkodá­sát, érvelését, vagy tudatosan ki akarják rekeszteni a dolgo­zók nagy többségét a gyár vezetéséből. Akárhogy csűrik, csavarják a dolgot ezek a »jóemberek«, a termelési értekezlet bár nem új, de igen okos dolog. S ha ez nem lett volna régebben, ma nem számolhatnánk be az országépítés olyan nagy eredményeiről, mint ahogy az való­ságban fennáll. Ha egyesek nem tudnák, elmondjuk azt is, hogy száz és ezer probléma nyert megoldást egy-egy termelési értekezlet után, s ezeket bizonyítani is lehet. Ez a vitafórum közelebb hozta a vezetőt és a dolgozót. Itt hangzott el, mi akadályozza a jobb munkát, mit kíván a gyár, az egyes munkás érdeke. Erről hallgatni annyit jelent, mint bűntársul szegődni az ellenforradalom eszmei képviselőihez. Nem igaz, hogy a termelési értekezlet csak »nyűg« volt a dolgozók részére. Emlékszem, hogy egy-egy Ilyen okos tanácskozás után, figyelemmel kísérve az eseményeket, egy- egy dolgozónak havi keresete 100—150, de volt amikor jóval többel emelkedett és ez azért volt, mert a bíráló szó után a vezetés cselekedett. Ez igy igaz! Ebből adódóan leszűr­hetjük azt a következtetést: a termelési értekezlet legyen újra a munkások vitafóruma, a gondolat, a cselekedet, a véle­mény tapasztalatcseréje. Ha egy üzem életében szükséges az értekezlet, akkor a párttaggyűlés után fontossági sorrendben a termelési érte­kezlet következik. Ha ebben megegyeztünk, akkor lépjünk egyet előre. Nem a szokásos elv alapján, csupán az eredmé­nyesebb munka érdekében — amelyre most igen nagy szük­ség van — néhány húsbavágó dolgot is közre kel] adnunk a vezetők számára a munkások érzés- és gondolatvilágából. A vitafórumon kevés legyen a szám, sok az okos példá­zat, ok, okozati összefüggés fűszerezze az elmondottakat, legyen az bármilyen fontos is. Ha a selejtcsökkentés a fő gond, ne a mennyiségről, ha a kollektíva a műszaki előfel­tételt bolygatja; akkor ne a munkavédelemről erőszakoljuk a vitát, stb. Á tárgyalás hangja legyen olyan, mint a közös munkát végző barátoké: megértő, segítő, de őszinte és bátor, mely nem huny szemet a hibák felett. Egyébként a munkás­virtusból adódik az is, hogy a problémát kerülő vezetőt, a témát elodázó előadót nem sokra becsülik. Sajnos, ma még ezek a vitafórumok — termelési érte­kezletek — közel sem olyan harcosak, alkotóak, mint régeb­ben voltak. Néni a munkások miatt, mert azok érdeklődnek saját sorsuk iránt. Bakanek János minden nap érdeklődik az igazgatótól: hogyan állunk a tervvel, pedig nem vezető, egy­szerű munkás. De nekünk nem egy, hanem ezer és ezer Bakanek Jánosunk van. Hogy ők azt adják tudásuk gazdag tarsolyából, amit szeretnének, ahhoz az kell, hogy a szak- szervezetek és a pártszervezet szerezze vissza a termelési értekezletek becsületét és valóban tegye azzá, ami a dolgozók óhaja: a munkások vitafórumává.

Next

/
Thumbnails
Contents