Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-06 / 130. szám

MERRE TART a DSSSSSS? Minden korszaknak jellegzetes terméke a tánczene. Valamikor a legnagyobb zene­szerzők szerepeltek a táncdara­bok alkotói között. Mozart, Brahms, Haydn, a preklassziku- sok, Bach, Monteverdi és sokan mások a nagy művek mellett táncszámokat is alkottak — nem egy ilyen táncot a zeneirodalom gyöngyei között tartanak szá­mon. Nem is beszélve a Straus- sokról, a bécsi zeneszerzők egész soráról, akiknek java termése táncdal, vagy Chopin-ról, akinek zongoráján a lengyel nép táncai, á polonez és a mazurka járta be diadalútját Európa hangverseny­dobogóin. A mai kor jellegzetes tánc- zenetermése többszörösen tago­lódott. A népi zene, a népdal — mint táncdal is sajátos életet él. A modern tánczene, sok vonást egyesítve — népi elemeket is — külön úton fejlődik. Az amerikai néger folklór rit­musképletein, dallamvilágán szü­letett meg ez a különös fajta zene. S ha valamikor népi hatá­sokon is épült, ma már egyre gyérebben csordogál benne a dallam. jutéri kell erről be-i szelni? Egyrészt, hogy a kecske-1 inéti tánczene-hangverseny sike-J rét megértsük, másrészt, hogy: megláthassuk azt a furcsa utat,j amelyen ma a »legmodernebb-' f tánczene jár. Holéczy Ákos 12 tagú zeneka­rának legszebb számai nem aj mai tánczenét képviselték. AJ régi, 15—20 éves »öreg« dalia-! mókát: ritmikus és lírai tóncdá-j lókat szólaltatta meg legsikere-| sebben, a tőle megszokott virtuo-í zitással a zenekar. Gershwin, Ir-| vin Berlin és a »klasszikus» dzsessz« köréhez tartozó más ze-J neszerzök igényessége azonban,! sajnos, kiveszőben van. És hiába! aróbálta Holéczy saját igényes-! «égével, klasszikus >-dzsessz-f ormaérzékével«, ötletességével! felöltöztetni a pőrére vetkőző —• nem is mai találmányú — rit-i -nusképleteket, átlátszott azegész| előadáson, különösen az újabb! gyorsszámokon, a mambó, Rock! and Roll-darabokon ez az inven-| riótlan formátlanság, ez az újat! adni alig tudó, régi emlékeket! variáló középszerűség. ; És itt a másik bökkenő: a| szöveg. Kis és mégkisebb tehetségek kezében ma már az értelmesség alapvető követelményeit is alig üti meg. Nyugaton a szavak he­lyét is elfoglalta az artikulálat- lan, dadogó-pattogó hangzavar, az ízlést nem néző »dzsessz- halandzsa«. Milyen kiír, hogy a szim­fonikus formakincset a modern tánczene követelményeivel ösz- szeegyeztetni akaró Gershwin is csak gyönge mesteremberekkel íratta meg táncdalszövegeit. A »Porgy and Bess« dzsesszopera kivételével alig találunk tánc- daltermésében épkézláb szövege­ket. És ez a középszerűség, kis­igényű mesterember-stílus ma éli reneszánszát a világ tánczene termésében. Az amerikai életforma és a tengerentúli ízléstelenség apos­tola, Elvis Prestley talán ilyen előkészítő folyamat után üzent hadat végleg a szövegnek, pro­pagálja az ősemberi bömbölést és makogást mesterien egyesítő Rock and Roll-szövegek előadá­sával ezt a szörnyű »stílust«* Zárójelben meg kell említeni, hogy a Rock and Roll-számok magyar szövegei viszonylag ér­telmesek, afféle, táncot dicsérő reklámszövegek. És így a hang­versenyen nem volt érzékelhető teljes féktelenségében ez a mai stílus minden riasztó jegyével, ízléstelenségével. A hangverseny sike­rült — hála Holéczyék kitűnő felkészültségének — reméljük, ennek tapsolt elsősorban a kö­zönség. De jó volt ez a kecske­méti előadás arra is, hogy meg­mutassa a magyar tánczenét fe­nyegető veszélyeket, a for- mátlanságot, az ízléstelen­ségig menő igénytelensé­get, amely nyugatról, tengeren­túlról fenyegeti az egyébként is elég gyenge lábon álló magyar tánczenét. —yla— Rovatvezető: Innen Bontsó László onnan „AZ ELLENÁLLÁS HOSEI“ CÍMEN FILATELIAI KIÁLLÍTÁS NYÍLIK PÁRIZSBAN Az ellenállás hősei tiszteletére [megjelent francia bélyegsor alkalmá­éból május 18-a és 21-e között a volt ► deportáltak országos egyesülete ► nagyszabású bélyegkiállítást rende- fczett Párizsban. A kiállításra carte maximumokat, {öt különféle. illusztrált borítékot ► hozták forgalomba és elsőnapi bé- {lyekzőt használtak. AZ OROSZ BÉLYEG CENTENÁRIUMA^ [alkalmából jövő év januárjában [nagyszabású kiállítást rendeznek ► Moszkvában. ALUMINIUM I Egy bélyegről lesz most szó, mely X két év alatt a magyar bél3*egek éle­A BUDAPESTI IPARI VÁSÁR v>r,i fg i» /{ , l, Hatalmas az érdeklődés iparunk termékeit bemutató vásár iránt. Vasárnap 200 000 látogató tekin­tette meg, hétfőn szintén óriási tömeg nézte végig a bemutatott ipari cikkeket és vásárolt azok­ból. — A repülőgépről készült felvétel a vásárt mutatja. IP mm KOMFMSKY i :> ü 2 - r ő ? ti: ;A Jan Amos Komensky-évfor-t ;duló alkalmából »a nemzetek: [tanítója« arcképével díszített ; emlékbélyeget adott ki a cseh­szlovák párt. [tőben nagy karriert futott be. Ez a [bélyeg az aluminium. Érdekessége [az/ hogy mikor kibocsátották, a [gyűjtök, sőt a laikus közönség is [idegenkedve és kétkedve fogadta* [mert nem tartozott a szép és muta- [tós bélyegek közé. Sőt, elmondhat­juk nyugodtan, hogy a legcsunyább [magyar bélyeg, azonban egy nagy [előnye, bogy mint önáUó bélyeg a ; legértékesebbek közé tartozik. A hivatalos árjegyzék szerint név« értéke tizennegyszeresét éri jelenleg. Értekének és keresettségének az » gyarázata hogy az első aluminium bélyeg a világon. Hosszú és költsé­ges kísérjetezes előzte meg, míg ki­bocsátásra került. Aránylag kevés a pcldányszátna. Érdekességét és érté­ket különösen a használt példány ad­ja meg. Meglehetősen ritka a futó« (használt! példány és csak clsőnapS borítékon ismeretes, mivel kibocsá­tásakor az Aluminium Kohászat kongresszusa során használtak első- napi bélyegzést. A közönséges postai bélyegző »ein használható az aluminium bélyegnél* mert clkcnödik. Bélyegzéséhez kü­lönleges anyagú festéket és bélyeg­zőt használtak. Annak ellenére, hogy bosszú ki- scrlelczéti után állítottak elő alumí­nium bélyeget, nem mondható el, hogy tökéletes a konstrukciója. Més több kísérlet és technikai eljárás kelj ahhoz, hogy az alumínium anyagából tökéletes bélyeg lcgyTen, mely min­den feltételeknek megfelel, a (italé- liai szempontot illetően. ÜIH JOHN HTOT: Tutósítást is kell írnom a Times részére, azután a későbbi idő­pontokra vonatkozó tervek kidolgozásával foglalkozom. Charles Wyliere és Tenzingre többféle feladat nehezedik: mindegyik edzőcsoporthoz meg­felelő számú serpát kell beosztaniuk, s még további serpákat keli fel­fogadniuk, hogy kiteljék a magassági csoport teljes létszáma. Rájuk vár a postaíutár-szolgálat megszervezése is, egyetértésbenn Greggel, aki a tevékenységek egybehangolásán és a fényképezés dolgain kívül még postáink ügyeit is intézi. Vettünk egy birkát, de a serpák, jó buddhisták lévén, nem hajlandók leölni; így hát George Lowe ajánlja fel mészárost szakértelmét. Egy expedíció felbukkanása mindig odavonzza a betegeket; Mike Wardnak is egész sereg »esetet« kell megvizsgálnia. Kihúznivaló fogak, gyulladt szemek, tályogok, lázas bajok és titokzatos gyomorbántalmak várnak gyógyító kézre. Ne feledkezzünk el Griff Pugh-ról sem, aki már berendezte műhelyét az élettani megfigyelésekre szánt sátorban, és már feni a fogát, hogy megmérje súlyunkat a málhacsomagok mázsálásara szolgáló nagy mérlegen, tűket bökdössön belénk és lekergessen bennünket a domboldal tövéhez, hogy azután fölfelé igyekezve átessünk a »maxi­mális teljesítmény vizsgálatán«. Aznap délután a szerzetesek meghívására ellátogattunk a kolostorba. Érkezésünkkor egyszerű szertartást kellett bemutatnunk. Nyakbavető kendőket helyeztünk a jelenlegi apát és elhunyt elődje trónüléseire. Az apát, egy fiatal fiú, éppen távol járt Tibetben. A formaságok véghez­vitelében Tenzing után igazodtam és átnyújtottam egyik expedíciós zász­lónkat az apáthelyettesnek. Sebtében megmutogatták a szentély látni­valóit, azután étkezés következett az egyik emeleti helyiségtfen. Charles WyJievel és Tenzinggel vendéglátó gazdánk mellett ültem, akinek kerek- ded alkatát kiíakult vörös köntös fedte. A jeti felől kérdezősködtem, bár ezt a titokzatos lényt magunk ismertebb nevén, mint »utálatos havasi , embert« emlegettük. Az öreg pap nyomban belemelegedett a témába, í Kinézett az ablakon a rét leié. melyen sátraink álltak, és nagy nieg­21 jelenítő erővel mondotta el, hogy néhány évvel ezelőtt egy télen, amikor mély hó takarta a földet, a környező bozótból egy jéíi jött elő. Hol négy­kézláb, hol hátsó végtagjaira egyenesedve mozgott} úgy 150 cm magas lehetett és testét szürke szőr fedte. Más szemtanúk' is így írták le előt­tünk. Az apát teljesen megfeledkezett vendégeiről, amint tekintetét az esemény színhelyére szögezve, felelevenítette az emlékezetébe rögződött képet. A jeti megállt vakaródzni, — az öreg szerzetes ezt is remekül meg­játszotta, csak éppen mintha kelleténél kissé hosszabban vakaródzott volna — azután havat markolt fel és játszadozott vele, majd néhányat hor- kantott — az öreg pap ezt is élethűen utánozta. A kolostor lakóit a lát­ványra nagy izgalom fogta el és intézkedéseket tettek a nemkívánatos látogató elűzésére. Megfújták a kagylókürtöket és a [hagyományos, hosszú harsonákat. A jéti erre visszacammogott a sűrűbe. Lenyűgözve hallgattuk az elbeszélést. Érdeklődésünk később sem csökkent, bár kicsit kevesebb meggyőződéssel vettük tudomásul a többi, még részletesebb históriát. Például egyszer azt beszélték, hogy Tibetben egy egész csapat jetit lemészároltak; ugyanis nagyon népszerűtlenekké tették magukat azzal, hogy emberi rokonaik szokásait kezdték csúfon- dárosan utánozni. Erre az ország akkori kormányzata rendeletet bocsátott ki és a jétiket a törvény védelme alá helyezte. A történet elég különösen hangzik,» hiszen a buddhisták elvileg tartózkodnak az élet elpusztítósálól. Mi tűrés-tagadás, a jétik legyilkolása gyáva és hitvány cselekedet volt; a boldogtalan teremtményeket nyilván elragadta ismert humorérzékük és kissé túlzásba vitték vaskos tréfáikat. Érdekes itt megjegyezni, hogy a szerzetesek jótékony befolyására a vadon élő állatvilágot az Imdzsa-völgyben nem érheti bántódás. Ennek eredményét magunk is láthattuk: a kaszturi (pézsmaszarvas), a fácán és a rámcsikór — az óriási himalájai fogoly — mindeh félelem nélkül, egé­szen közel merészkedett sátrainkhoz. Távozásunk előtt felkértek, járuljunk hozzá néhányezer rúpiával a kolostor födelének rendbehozatalához. Mivel előző éjszaka órákon át hasz­talanul igyekeztem a legutóbbi kiadások tételeit összeegyeztetni a pénztár­dobozban őrzött készpénz maradványával, kénytelen! voltam kitérő választ adni, Üe a kérelem jó alkalmat adott arra, hogy £ magunk részéről is kéréssel álljak elő. Nagyon fúrták az oldalunkat a szentélyben látott, tarkára festett ördögálarcok és előterjesztettem kélelmünket, hogy majd ha visszatérünk, végignézhessük a lámák szertartájsos táncelőadását. Az apát hozzájárult, sőt kijelentette, hogy áldásban akarja részesíteni csapa­tunkat, mielőtt az Everestre indulunk. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents