Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-06 / 130. szám

TERMELŐSZÖVETKEZETI GONDOK! JÓ lenne, ha lenne Nem mindig az az olcsó, ami annak látszik Ismert dolog, hogy bár hazánk éghajlata, termőföldje egyike a legjobbaknak egész Európában, mégis bosszú évtizedekig az utolsók között álltunk a fonto­sabb növények terméseredmé­nyeit illetően. Pedig micsoda gyöt- relmes munkát végzett a magyar falvak, tanyák, uradalmak dől gozó népe! A summásokat, cse­lédeket az ispán, a gazda űzte- hajtotta, a dolgozó parasztok magukat törték, kínozták a mun­kában. Nem az ő szorgalmukon múlott, hogy az elhanyagolt, gé­peket alig látott földek a tenger­nyi munka ellenére olyan drá­gán s olyan keveset termettek. A fejlődésnek — mint azóta bebi­zonyosodott — egy titka van: fokozatos áttérés a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra, ami­vel együttjár mindenekelőtt a mezőgazdaság gépesítése, trakto­rok, kombájnok s egyéb gépek tömeges munkábaállítása. Évtizedekig nem volt gép A régi Magyarországon kímé­letlen rablógazdálkodás folyt az emberi erővel. Az első cséplő­gép 1820-ban indult meg, de el­tartott a század végéig, amíg a gépi cséplcs országosan elter­jedt. Száz éve próbálták ki az első aratógépet, de ugyanennyi ideig még mindig kézi erővel aratott a magyar paraszt. A 14-es világháború után munkába álltak az első traktorok s eleinte úgy látszott, hogy gyorsan elter­jednek; de az 1929-es gazdasági válság utón jórészük használat­lanul vesztegelt. Miért ment ilyen kínesan-keservesen a me­zőgazdaság gépesítése? Az ok az ipari elmaradottság, a mezőgaz­dasági tőkehiány, a falusi mun­kanélküliség, a hallatlanul ala­csony munkabérek ellenére bő­ven kínálkozó, olcsó munkaerő. A felszabadulás új problémá­kat hozott. A földreform végre­hajtásával megszűntek a nagy­birtokok, a nincstelenek százez­rei jutottak földhöz, de nem volt igájuk. Az 1947/48-ban megala­kult gépállomások legfőbb fel­adata eleinte az volt, hogy meg­szabadítsák a dolgozó paraszto­kat a kulákok igauzsorájától, majd a sorra alakuló termelő- szövetkezetek földjeit kellett megművelniük. S a falu népe egyre inkább megbarátkozott az évről évre szaporodó számú és fajtájú gépekkel, a föld pedig mázsákkal fizette vissza a jobb munkát. Szükséges volt ez a visszapil­lantás, hogy meglássuk: mekko­rát fordult a világ falun a gépe­sítés nyomán. S a mezőgazdaság gépesítése ezután is egyik leg­fontosabb kulcsa további fejlő­désünknek. A cél: kevesebb erő­vel többet termelni, ennek pedig egy módja van: gyors ütemben gépesíteni. Most kihasználatlanul állnak a gépek Az elmúlt évek során hatal­mas áldozatok, beruházások órán gazdag gépparkot teremtettünk. Gépállomásaink el vannak látva kitűnő szántótraktorokkal, uni­verzális gépekkel, aratógépekkel, kombájnokkal, egész sor munka­géppel. S ma mégis úgy fest a helyzet, hogy a drága értékek nagyrésze munka nélkül, kihasz­nálatlanul marad. Éppen a ter­melőszövetkezetek fordultak el a gépi munkától, amelyek megszü­letésüket, eddigi fejlődésüket pontosan a gépeknek köszönhe­tik. Azokról a tsz-ekről van el­sősorban szó, amelyek saját gép­pel sem rendelkeznek, hanem ló­fogatra, a tagok — és nagyrészt kívülálló harmadosok — kézi munkaerejére akarják ezután a gazdálkodást alapozni. Ezek a termelőszövetkezetek — számos egyéb kifogás mellett — döntően arra hivatkoznak, hogy drága a gép. Hogy mennyire nem alapos számítás után teszik ezt a megállapítást, az nyomban ki­világlik az alábbi példákból: Több tsz — például a páhi Al­kotmány — szántóföldjeit feles művelésbe adta. Egy kis számadás Nézzük meg — mondjuk — a tavaszi árpa termelési költségeit mindkét formában. Ha a tsz a gépállomással dol­goztat, akkor a kiadás így ala­kul: vetőszántás és vetés kap­csolt fogassal: 134 forint, aratás aratógéppel: 129 forint, a beszál­lítás díja 2 órás vontalómunkát számítva 56 forint — ez összesen 319 —, a vetőmag árával kiegé­szítve 619 forint. Hat mázsás át­lagtermést véve, ezt a munkát a felesbérlő 3 mázsa árpáért végzi el. Az árpa ára 900 forint, 4,5 mázsa szalma értéke 360 forint, — összesen 1260 forint. Tessék kivonni 1260-ból 620-at, — a többlet 640 forint a termelőszö­vetkezet javára egy holdról. Ugyanezt a számítást meg le­het csinálni bármely növényfaj­tánál. A kukoricánál például 430 forint a tsz többlete, ha nem adja ki harmadából. De itt nem­csak ez a pénz számít. A kései vetés, a sok eső miatt a kapálás s az aratás egybeesik s ha egyik vagy másik késedelmet szenved — márpedig ez a lassú kézi mun­kánál elkerülhetetlen — több­mázsás lehet a terméskiesés. Érthetetlen a tsz-ek vonako­dása a gépi aratástól is. A tava­lyihoz viszonyítva a kalászos te­rület 60 százalékát szerződték csak, az igény szerint a meglevő aratógcpállománynak kétharmad, a kombájnlétszámnak csak egy- harmad része lesz kihasználva. Drágálják, sok helyütt a tagság, de legalább annyi helyen részes­aratók vágják le a gabonát. Inilokofatlan kifogások Az aratógép 129, a kombájn 134 forintért arat le egy hold gabonát, mert az előbbinél 60, az utóbbinál 40 százalékos állami hozzájárulást kap a költséghez a termelőszövetkezet. S a kombájn például ezért a pénzért nemcsak learatja, de ki is csépeli a gabo­nát — csak a szalmát kell utána összehordani. Sok tsz a múlt hi­báit emlegeti a kombájnnal kap­csolatban, amik tényleg előfor­dultak. De az sem a gép bűne volt, hogy sokszor a zöld gabo­nába állították be, hanem a hely­télén irányításé. Ilyen többé nem íordul elő, hiszen megszűnt a gyorscséplés, a gyorsbeadás. S az sem lehet kifogás, amire leg­többet hivatkoznak, hogy a kom­bájn elszórja az »értékes« pely­vát, mert mindenütt mód van arra, hogy a szalmagyüjtő kocsi egyszerű átalakításával megold­ják a pelyva összegyűjtését is.. Arról pedig külön lehetne vitat­kozni, hogy ez a pelyva tényleg olyan értékes és nélkülözhetet­len takarmány-e, hogy érdemes miatta értékének sokszorosát el veszíteni a kézi aratással? Alig igényelnek az idén a tsz-ek gépi fűkaszálást is; ezt is harmadosokkal akarják elvégez­tetni. Itt is könnyű a számolás. Kilenc mázsás szénatermés ese­tén a kaszás bére három mázsa, azaz 450 forint. A gépállomás a kaszálásért 35, a rendsodrásért 30—35 forintot kér. A beszállí­tással és a kazalozá6sal együtt az összes kiadás 229 forint. — így is csak fele a harmados kaszás ré­szesedésének. S itt is külön le­hetne beszélni a munka gyorsa­ságáról, jobb minőségéről, amit a gép csinál. A számokkal nem lehet csalni, azok tárgyilagosan beszélnek. Érdemes hát minden termelő- szövetkezetben kézbevenni a pa­pírt és ceruzát! íeljesítméstybérben dolgoznak a Kiskunmajsai Cipész Ktsz-ben ízléses kirakat készteti megál­lásra a járó-kelőt a Kiskunmaj­sai Cipész Ktsz kirakata előtt. Férfi és női cipők különböző szí­nekben, ízléses változatban in­cselkednek a kíváncsiskodókkal. Benyitunk, s érdeklődünk a ktsz élete és a dolgozók problé­mája felöl. Mivel is foglalkoznak az idesercglett szakemberek? Egyik csoport férfi szandált gyárt, a másik férfi gojzervarrott cipőt. Ez utóbbiból 250 pár kerül rövidesen a megye üzleteibe. Mig Megyénk kisiparosai Uí*t tá(n&g,at{á(c a U<wnányt A KlOSZ-ba tömörült kisipa­rosok a napokban megyei vá­lasztmányi értekezletet tartottak Kiskunhalason. Ez az értekezlet az első volt az ellenforradalom óta. A részvevők súlyosan el­ítélték az ellenforradalmi cse­szaudálból 150 párat szállítottak el nemrégiben. Kedv, s szorgalom otthonos a munkatermekben. Mióta a ktsz önállóbban végzi beszerző s érté­kesítő tevékenységét, megoldó­dott a bérezés problémája is. Emberileg és tárgyilagosan le is, fel is rendezték a béreket. Egy szabász régebben 3 forintot ka­pott 100 százalékos teljesítmény után, most 6 forint üti a markát. Ahol viszont bő volt a norma, ott visszavettek, s odaadták, aho­va szükség volt. Ez azért jó, mert a ktsz tudja, hogy tagjai közül kit hogyan kell díjazni? Régebben nem így volt. A köz­pont állapított meg egy irány­számot, s ha az jó volt, ha nem, azt kellett alkalmazni. A bérezéssel — mely teljesít­ménybér — is megoldódott egy probléma, de még mindig nem A választmányi értekezlet táv­iratban biztosította Kádár János elvtársat, hogy megyénk kisipa­rosai egyemberként támogatják {tisztázódott a régóta vitatott és a Magvar Szocialista Munkás- [ma még eldöntetlen kérdés: pártot és a kormányt, helyeslik [mennyi legyen a forgalmi adó . . fegy-egy rendelt cipó után. Van­annak intézkedéseit es minden jnak még egyéb olyan kérdések. ményeket és helyeselték a mun- j erejükkel harcolnak a szocializ- {amelyek megoldása egy lépéssel kás-paraszt kormány fellépését mus felépítéséért, népünk szebb {előbbre vinné a ktsz fejlődését az ellenforradalom leverésére. lés boldogabb jövőjéért. !Ügy gondoljuk, ezek is megöl • dódnak a későbbiekben. fl Budapesti Fővárosi Bíróság megkezdte a tömeggyiikos fekérterrorista Francia Kiss Mihály bűnügyének tárgyalását Lapunk olvasói bizonyára em­lékeznek arra, hogy Francia Kiss Mihályt, a Horthy-fehérterror egyik leghírhedtebb tömeggyil­kosát a Népbíróság még 1947-ben 66 rendbeli gyilkosság bűntette miatt — távollétében — kötél­általi halálra és teljes vagyonel­kobzásra ítélte. Ez év március elején a bujkáló tömeggyilkost a dunavecsei rendőrkapitányság elfogta és ügyében most új tár­gyalást tűztek ki. A tárgyalás első napja Megelőzés a sziiletésszabályoaás szolgálatában Dr. Batizfalvy János előadása Kecskeméten Dr. Batizfalvy János, a szegedi Nőgyógyászati Klinika igaz­gatója folyó hó 6-án, csütörtökön este 6 órakor a megyei tanács dísztermében előadást tart, melynek keretében az alábbi kérdé­seket világítja meg: Az orvosi tudomány gyógyító sikerei mellett legnagyobb vív­mányainak tekinthetjük a betegségek megelőzése terén elért ered­ményeket. A nem kívánt terhességek megelőzése egybeesik a születésszabályozás problémájával. A születésszabályozás az em­beriségnek régi törekvése. Ennek nyomait megtaláljuk már a leg­régibb történelmi feljegyzésekben. Korunknak is aktuális problé­mája, amely különösen azóta foglalkoztatja a tudomány, a szo­ciálpolitika illetékes köreit, amióta az abortuszrendeletek révén a legszélesebb néprétegek is érdekeltekké váltak. Mivel a szülé­szek látják az abortuszok káros következményeit, a megelőzés eszközeinek ismertetésével és alkalmazásával igyekeznek a bajo­kat elkerülni, A Fővárosi Bíróság II. eme­leti tanácstermét zsúfolásig meg­töltötte a hallgatóság, amikor a tárgyalás megkezdődött. A bíró kérdéseire a tömeg­gyilkos személyi adataival kap­csolatban elmondta, hogy a felszabadulás előtt, a bérlettel együtt 185 hold földön gazdálko­dott. Három kertészt, egy gu­lyást és egy szolgálót alkalma­zott. Az első világháborúban tiszthelyettesi rangot ért el. Ezután az ellenforradalmár bandita az elnök asztala előtt állva hallgatta végig a több mint 30 oldal terjedelmű vádiratban összefoglalt bűntetteinek felolva­sását. A teremben levő hallgatóság megdöbbenve értesült a min­den emberi képzeletet felül­múló barbár gyilkosságok sorozatáról. A szörnyű bűntettek elköve­tője hosszú időn át bujkált, félt az igazságszolgáltatástól. Most sém mutat megbánást. Az elnök megkérdi, bűnösnek érzi-e ma­gát, szemrebbenés nélkül tagad. Csupán kisebb dolgokban, a hamis személyigazolvány megszerzése és fegyverrejte­getés bűnügyében ismeri el bűnösségét, csak ezeket tart­ja törvénybe ütköző cseleke­deteknek. .. A gyilkosságokkal kapcsolat­ban arra hivatkozik, hogy ö csak parancsot teljesített. »Csak« elfogta az embereket és elkísér­te a kivégző helyre. »Csak« ki­adta a kivégzési parancsot. »Csak« jelen volt a kivégzések­nél. »Csak« továbbította a hul­lát. »Csak« meghallgatta a ki­végzési parancs teljesítéséről szóló jelentést. És így tovább. Ezeket a cselekedeteket ő szóra sem tartja érdemesnek. Állító­lag sohasem tudta, hogy miért fogják el az embereket és miért viszik a tanyákra. Néhány eset­ben terhelő adatok alapján azonban kénytelen elismerni a fentiek ellenkezőjét. Azzal vé­dekezik, hogy az emberek sorsa őt sohasem érdekelte. Az elnök kérdéseire elmondja az ellenforradalomba való be­kapcsolódásának történetét. Már az ellenforradalmi gondolat szü­letése idején állítólag rendfenn­tartási célból Szegedre ment. Itt kapcsolódott be a fehérterrorista különítménybe, Prónay parancs­noksága alatt. Itt találkozott Héjjas Ivánnal, akit még újonc­korából ismert. Horthy Miklóst rendszeresen őfőméltóságának ti­tulálja. Szegedről a Prónay-különít- ménnyel Siófokra vonultak. Val­lomása szerint mái' Siófokon olyan megbízást kapott, hogy Kiskunfélegy­háza cs Kecskemét vidékén fejtsen ki tevékenységet. Később Héjjas Iván lett a főnö­ke, de ezután is közvetlenül Pró- naytól, sőt a fővezérségtől is ka­pott különleges megbízatásokat. Volt időszak, hogy 200—240 em­ber fölött parancsnokolt, a csendőrőrsök ellenőrzése egészen a jugoszláv határig hozzátarto­zott, de az akcióit — a gyil­kosságokat — többnyire csak néhány fővel hajtotta végre. Az elnök kérdésére azt mond­ja, hogy nem emlékszik, melyik volt az első gyilkosság-sorozat. Hiába, erre most nem kellemes emlékezni... Tagad, tiltakozik, mentegető­zik. Van, amire nem emlékszik, van olyan eset, amire azt mond­ja, ott sem volt, ha pedig nincs módja letagadni, arra azt mond­ja, hogy ártatlan és csak felsőbb parancsot teljesített. A sokszoros gyilkost Horthy Miklós kegyelemben részesí­tette és »Nemzetvédelmi kc- reszt«-tcl jutalmazta. Most a Népbíróság felelősségre von­ja régen elkövetett bűneiért és azóta újabbakkal tetézett törvénysértéseiért. A Fővárosi Bíróság a tömeg- gyilkos kihallgatását kedden be­fejezte, az elkövetkező napokban az ez ügyben megidézett 85 tanó kihallgatására kerül sor. A tár­gyalás menetéről folyamatosan tájékoztatjuk olcsóinkat. > Furcsa érzéseknek voltam a ; középpontja a minap. Az egyik j üzletben (nem, akarom megemlí- ; teni, mert nem az eladó volt a ! hibás) epret vásároltam. Nem ; erről az ízletes gyümölcsről kí- : vánok itt hosszú elmefuttatást ; adni, hanem a tárolás módját : kifogásolom. Ez a közkedvelt gyümölcs egy kis ládában volt ; elhelyezve, s alatta sem papír, ' sem más egyéb. Ez volt az egyik furcsa érzés. A másikat egy öreg parasztember megjegyzése vál­totta ki belőlem, őstermelő a bácsi, s mint ilyen, árut szállít a piacra. Amiatt panaszkodott, hogy nem kap papírt, amibe az árut be tudná szépen, ízlésesen csomagolni. Mennyivel egyszerűbb lenne a kereskedelemnek forgalomba- hozni a gyümölcsöt, s mennyivel szívesebben veszik meg a fo­gyasztók azt az árut, ami szépen van tárolva. Kecskemét gyümölcstermelő­hely. Valószínű, a nyáron igen sok cseresznyét, epret, barac­kot, almát, körtét szállítunk fel Budapestre, az ország különböző helyeire, s talán még exportá­lunk is. Nem volna helyes, ha kereskedelmi szakembereink már most a gyümölcs és a vá­sárlók érdekében valamiféle cso­magoló eszközt hoznának forga­lomba? Igen, ez feltétlenül he­lyes lenne. —gém

Next

/
Thumbnails
Contents