Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-29 / 150. szám
Megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete (Folytatás az t. oldalról) hazánkban jog, szabadság és demokrácia legyen a dolgozó nép számára, de ne legyen szabadsága a nép ellenségeinek. Különösen fontos számunkra, hogy erősítsük a proletárdiktatúra legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget. Kádár elvtárs visszapillantást vetett a munkás-paraszt szövetség múltjára, s megállapította, hogy most kedvezőek a feltételek a munkás-paraszt szövetség erősítéséhez. A parasztság érzi és becsüli azokat a lépéseket, amelyeket a párt tett részben a hibák kijavítására, de még inkább az alapvető vívmányok védelmében. Kádár elvtárs ezután arról szólt, hogy a népi hatalom megköveteli az ellenforradalom erőivel szembeni következetes harcot, amelynek igen fontos követelménye a munkásosztály, az egész nép ébersége. De hogy az ellenséget üthessük, le kell küzdenünk a párton belül e harc akadályait. Mert van ilyen akadály, megvannak még a revizionista nézetek maradványai, s ebből fakadnak az ellenséggel való megalkuvás politikájának csökevényei. Az osztály harcról szólva Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy az osztályellenséget el kell nyomni és korlátozni kell, s a párt, a nép joggal teszi ezt, mert a kihívás a burzsoá reakció részéről és nem az- ő részükről történt. Kádár elvtárs figyelmeztetett arra, hogy az ítélkezésnek szigorúnak, de igazságosnak kell. lennie. Be kell tartani a törvényesség mindkét oldalát: büntetni keli azt, aki a törvény ellen támad, de aki a törvényt betartja, azt a törvény védi. Semmiféle törvénytelen eszközt nem engedünk meg sem most, sem a jövőben. Ezután arról szólott, hogy mennyire fontos, hogy a megtévesztetteket ne kezeljük ellenségként. Ezeket nem büntetni, hanem segíteni kell, hogy visszataláljanak a helyes útra. Nem lehet proletárdiktatúra a tömegek támogatása nélkül A proletárdiktatúra erősítése megköveteli a tömegek megnyerését — mondotta a továbbiakban Kádár elvtárs. — Nagy ünnepeken, vagy a pártrendezvényeken ezren és ezren éltetik a pártot, a munkáshatalmat, a szovjet—magyar barátságot. Ezeknek a tömegeknek ez a meggyőződésük. De ha annakidején az ellenség elfelejtette, hogy vannak százezrek Magyarországon, akik ha passzívak is és nem láthatók, a szocialista forradalom mellett vannak, mi ne kövessük el ugyanazt a hibát, s amikor sok-sok ezer ember tüntet mellettünk, ne gondoljuk mindjárt azt, hogy már nincsenek olyan tömegek az országban, akik még az ellenség ideológiai és politikai befolyása alatt vannak. Különösen hangsúlyozta Kádár elvtárs, mekkora veszélyt jelentett volna, ha a munkásosztályt sikerült volna kettészakítani a szociáldemokrata párt létrehozásával. Ha ez sikerült volna, akkor ma nincs néphatalom Magyarországon. A tömegek megnyeréséért folytatott harc első feltételét a pártban kell megteremtem azzal, hogy leküzdjük és megsemmisítjük a tömegek megnyeréséért folytatott harc akadályéit. Ez párton belül ma is meglevő dogmatikus gondolkodás és szektás politika maradványa. Aki a tömegek iránt bizalmatlan, aki a tömegektől elszigeteli magát, aki nem teljes tudásával dolgozik a tömegek meggyőzéséért és megnyeréséért, a legnagyobb kárt okozza a pártnak és következésképpen a proletariátus diktatúrájának. Proletárdiktatúra nem állhat fenn a tömegek támogatása nélkül. Kiemelte Kádár elvtárs a tömegszervezeti munka megbecsülésének fontosságát, mivel e szervezetek megnyerése és csatlakoztatása nélkül a párt nem tudna harcolni. A pártnak van három és félszázezer tagja, a szak- szervezeteknek egymillió kilenc- százezer tagja: a munkásosztály nagy többsége tehát tagja a szakszervezeteknek, de nem tagja a pártnak. Hasonló a helyzet az ifjúság és a nők körében is. Ezért a kommunisták fontos feladata a tömegszervezetekben való munka. A Hazafias Népfront fejlődésének nagyon kedvező feltételei vannak. Az ellenforradalmi támadás hatása alatt nemcsak kommunisták eszméltek fel, hanem pártonkívüli, sőt más pártban nevelkedett emberek is. November 4 után megállapítottuk, hogy szükséges egy erős, széles Hazafias Népfront, a kormányzat egypárt-rendszerének szerves kiegészítője. Most igyekeznünk kell központilag és helyileg aktivizálni, állandó feladatokba bevonni a Hazafias Népfrontot s bevonni munkájába olyan embereket is, akik becsületesen álltak a Magyar Népköz- társaság mellett. Gazdaságpolitikánk alapvető elve a termelőerők állandó fejlesztése Ezután Kádár elvtárs rátért arra, hogy a tömegek megnyerésének feladata magában foglalja a gazdasági és kulturális kérdések helyes megoldását is. A dolgozók jelentékeny részét elsősorban nem a politika kérdései érdeklik, s a pártról, a rendszerről szóló véleményét nem a politikai kérdések alapján alakítja ki, hanem a gazdasági vagy kulturális eredményeken keresztül. A mi gazdaságpolitikánknak’ alapvető elve a termelőerők állandó fejlesztése. Ez feltétlenül szükséges nemcsak szocialista társadalmunk felépítéséhez, hanem ami ezzel szorosan összefügg, a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek a lehetőségekhez képest legjobb kielégítéséhez is. Az ipari termelés kérdéseivel kapcsolatban Kádár elvtárs megállapította, hogy ezeket az országgyűlés tüzetesen megvitatta. Az ipari termelés jelenleg 94— 95 százaléka a tavalyinak, a termelékenység még mindig 5 százalékkal alacsonyabb, mint 1956- ban volt. A munkabér reálértéke november 4 után a múlthoz képest mintegy 15 százalékkal emelkedett. Az ezekből a számokból adódó feladatok világosak. Bonyolultabb kérdés a mezőgazdaság. A földet megművelték, az időjárás kedvező, a termés jónak ígérkezik. Csökkent azonban a kenyérgabona területe, növekedett a kukorica- és más vetésterület. Noha ez magá- banvéve nem nagy baj, nem lehet berendezkedni arra, hogy az ország kenyerének jelentékeny részét külföldről biztosítsuk. A kenyérgabona termelését a vetésterület növelése nélkül kell emelni. Terméseredményeink növelésére nagy lehetőségeink vannak. A mezőgazdaságban most az a legfontosabb problémánk, hogy fejlesszük a termelést és közben elősegítsük a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Kádár elvtárs megjegyezte, hogy helyes volt az egyéni parasztoknak adott kedvezmény és segítség, de a termelőszövetkezetek az elmúlt hét hónapban helytelenül nem kapták meg a szükséges támogatást. Fontos, hogy a termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok és a különleges társulások jobb és nagyobb gazdasági eredményt érjenek el. Ha a parasztság közvéleménye megnyugszik, remélhető és célul is lehet kitűzni, hogy egy bizonyos átmeneti megtorpanás után meggyőző munkával két-három esztendő után újra kedvező hangulat érlelődhet meg és utána nagy lendületet kaphat a termelőszövetkezeti mozgalom. A központi irányítás fontossága A továbbiakban Kádár elvtárs az állami központi irányítás fontosságáról beszélt és bírálta azt a nézetet, hogy az állami központi irányítás fékezi a fejlődést. Le kell faragni — mondotta — a központosítás bizonyos túlzásait, fejleszteni kell a helyi önállóságot, de az egész népgazdaság irányításának központinak kell lennie. Egyidőben küzdjünk az anarchista törekvések ellen, amelyek a kapitalista piac törvényeit akarják érvényesíteni a szocialista népgazdaságban, egyszersmind küzdjünk a bürokratikus tendenciák ellen is. Az utóbbi időben gyakran lehetett hallani, hogy a partszervezetek a párt építésével voltak elfoglalva, s ezért nem tudtak kellő mértékben foglalkozni a gazdasági kérdésekkel: Helyes, hogy ez moßtmär megváltozik, de nem helyes, ha a gazdasági feladatok megoldását és a part építését elválasztják egymástól. Részletesen beszélt Kádár elvtárs a munkástanácsokról, felemás helyzetükről. A munkástanácsok eddigi útja általában nem nagyon biztató. Olyan körülmények között születtek és olyan elemek irányítása alatt jöttek létre, hogy bizony a munkástanácsokat a kezdetben az ellenforradalom érdekeinek szolgálatába állították. Mi volna a helyes eljárás? E kérdésben a párt csak olyan döntést hozhat, amellyel a munkások abszolút többsége egyetért a párttal. Hamarosan ki kell dolgozni erről a párt álláspontját, meg kell vitatni azt előzőleg szakszervezeti emberekkel, munkástanácstagokkal és egyszerű üzemi dolgozókkal. Ügy gondolom, az a legfontosabb, hogy a munkáseilenőrzést az elmúlt évekhez képest intézményesen szélesíteni kell a gyárakban. Biztosítani kell, hogy a munkások közvetlen választottal a termelésben megvalósítsák a munkásellenőrzést. Ez az ellenőrzés természetesen nem gyengítheti a központi irányítást, nem likvidálhatja az Igazgató hatáskörét, de reális ellenőrzés legyen, beleszólás az ügyekbe, bizonyos alapok felosztásába Is. Az üzemi munkásellenőrzési szervek a szakszervezetek irányítása alá tartoznak Kádár elvtárs hangoztatta: tekintettel arra, hogy a szakszervezeteknek nálunk 7—8 évtizedes tradíciói vannak, a párt álláspontjának tartalmaznia kell, hogy ezek az üzemi munkásel- lenőrzésí szervek feltétlenül a szakszervezetek centrális irányítása alatt dolgozzanak. Ezután Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy a jelenlegi helyzet reális alap lehet a gazdasági helyzet megjavításához és ha a legfontosabb területeken (a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, a takarékosság, stb.) a párt vezetésével az állami szervek, a szakszervezetek, a munkástanácsok és maguk a dolgozó tömegek aktívan harcolnak, aránylag rövid idő alatt is szép eredményeket mutathatnak fel. Emlékeztetett az 1945—46-os helyzetre. Akkor valamennyi szakértő azt mondta, hogy vége az ország népgazdaságának, hogy 40 esztendő is béletelik, amíg helyre lehet állítani a háború előtti ipart, hogy feltétlenül amerikai kölcsönre lesz szükség. Az élet megcáfolta ezt a véleményt, s amikor a párt és a nép megmozdult, nem kellett sem 40 esztendő, sem amerikai dollar: a szocialista tábor támogatásával gyorsan helyreállítottuk és fejlesztettük a népgazdaságot. Most tulajdonképpen hasonló kérdés előtt állunk. Meg kell mondani az embereknek a problémákat s akkor meg is oldjuk azokat. A tudományos és kulturális élet problémáival foglalkozva Kádár elvtárs rámutatott, hogy a burzsoázia ezen a területen előrenyomult és a revizionistakisegítő csapatokkal együtt bizonyos pozíciókat hódított meg és tart még ma is a kezében. Itt a központi kérdés tulajdonképpen a pártnak az értelmiséghez való viszonya. Ha ezt jól rendezzük, akkor a kulturális élet kérdéseit is rendbe lehet hozni. Mi a szerepe az értelmiségnek az ellenforradalmi lázadásban? Egyesek bűnösek az ellenforradalomban, ezeket meg kell büntetni. Nagyon sokan viszont hibáztak. Ezeknek segíteni kell, hogy a jó útra visszatérjenek. Nagyon sok értelmiségi van, aki a legkritikusabb időben is végig hű maradt a szocialista forradalomhoz. Ezt a megkülönböztetést meg kell tennünk, árt a pártnak és az országnak, aki azt mondja, hogy az ellenforradalomban az egész értelmiség a nép ellen fordult. Ez nem igaz! Minden eredményünkben benne van az értelmiségi dolgozók munkája is! Hozzátette Kádár elvtárs, hogy az értelmiség egy része passzív. Mások ellenünk dolgoztak az utolsó hét hónap alatt is. De az értelmiség zöme ott van a helyreállítási munkánál. Eredményeink az ő munkájukat is dicséri, amelyet a néptömegekkel együtt végeztek. A párt a munkásosztály, a nép életfontosságú fegyvere A következőkben Kádár elvtárs a pártról beszélt. A párt a mi viszonyaink között a munkásosztály és az egész nép élet- fontosságú fegyvere. A párt nem öncél, s a népnek éreznie kell, hogy amikor a kommunisták a nép érdekeiért harcolva erősítik a pártot, akkor a nép számára kovácsolják a fegyvert. Sokat árthat a párt ügyének az a funkcionárius, aki esetleg visszaesik abba a hibába, hogy nem törődik a dolgozók véleményével, fitymálja, sértegeti őket, vagy ridegen, elutasítón, gorom- I bán, durván viselkedik velük, j Őriznünk kell a párt politikai és erkölcsi tisztaságát. 1 El kell érnünk, hogy az osztályellenségnek ne legyen befolyása pártunk politikájára. Ezután a magyar ifjúságról beszélt Kádár elvtárs. Az ifjúságnak adósa a párt s az ifjúság Is adósa a pártnak és a népnek. Mivel adós a párt? Az ifjúság hosszú ideig túlságosan magára volt hagyatva, nagy politikai és lelki krízisen ment át. A párt ekkor nem állt az ifjúság mellett. Nagyon kevés történt, hogy a párt és a felnőtt nemzedék kézeníogja az ifjúságot és a helyes útra vezesse. Az ifjúság adóssága pedig az, hogy a fiatalok nem adták meg a pártnak, a felnőtteknek a tiszteletet s megbecsülést azokért a nagy vívmányokért, amelyeket a párt, a munkásosztály, a néphatalom harcolt ki az ifjúság számára. Fiataljainkat figyelmeztetni kell erre az adósságra. A párt internacionalista kötelességeiről szólva Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy pártunk marxista—leninista párt és az ilyen pártok legfőbb elvei között szerepel az internacionalizmus. Ezután a szocialista tábor egységének erősítéséről, a varsói szerződésről beszélt. A szocialista országok szoros egységén belül a mi számunkra elsőrendű kérdés természetesen a Szovjetunióhoz való viszonyunk. A szovjet—magyar testvéri barátság és szövetségi viszony hívei vagyunk, ez a politikánk, ezt kell képviselnünk bátran, restelkedés nélkül és én azt hiszem, hogy a magyar nép tömegei ebben támogatnak minket. Beszélt Kádár élvtárs a szocialista országok népeihez fűződő testvéri kapcsolatainkról, amelynek ezernyi jelét tapasztalhattuk az ellenforradalmi lázadás és legyőzése időszakában. Kijelentette Kádár elvtárs, hogy az ellenség csapást akart mérni a nemzetközi proletárszolidaritásra a magyarországi ellenforradalom kirobbantásával is, ám ebben a harcban inkább elmélyült a nemzetközi szolidaritás. Nem lehet tagadni, hogy az elmúlt másfél esztendőben nehézségek voltak pártunkban és talán a nemzetközi munkásmozgalomban is. De már most lehet látni, hogy a nehézségeket leküzdjük és így1 ennek nyomán erősödni fogunk. Minden feltételünk megvan ahhoz, hogy erősödjön pártunk. De ehhez hozzátartozik, hogy ne legyünk önteltek és semmit se felejtsünk el. Sem a bűnöket, amelyeket az ellenség és az árulók követtek el velünk szemben, sem a hibákat, amelyeket mi magunk követtünk el — fejezte be hosszantartó tapssal fogadott beszédét Kádár elvtárs. A délutáni ülésen Apró Antal elvtárs elnökölt. Marosán György elvtárs ismertette az MSZMP Szervezeti Szabályzatára vonatkozó javaslato1|, majd az elnök megnyitotta a í vitát az első és második napirendi pont fölött, A vitában felszólaltak; Németh Károly elvtárs, a Csongrád megyei intéző bizottság elnöke, Komócsin Zoltán elvtárs, a KISZ Országos Szervező Bizottságának elnöke, Klaukó Mátyás elvtárs, a Békés megyei intéző bizottság elnöke, Kreszán Lajos elvtárs, a Ganz Vagongyár intéző bizottságának elnöke. Mesterházi Lajos elvtárs, írp, Fock Jenő elvtárs, a Központi Bizottság titkára és Ambrus István elvtárs, a Hajdú—Bihar megyei Intéző bizottság elnöke. A délutáni ülésen elhangzott referátum és, a felszólalások ismertetésére visszatérünk. — (MTI) Nem áll fenn a paralizis- j ár vány veszélye Kecskeméten Néhány napja egy rémhír kelt szárnyra Kecskeméten és nyugtalanítja a város lakosságát. A rémhír arról példázgatolózik, hogy nem lehet látogatni a kecskeméti strandfürdőt, mert pa- ralizis fertőzés van és hogy a központi vízhálózatból sem tanácsos vizet fogyasztani, mert az is fertőzött. A városi tanács egészségügyi osztályától szerzett értesülésünk alapján megnyugtatásul közölhetjük, hogy sem a strandfürdőnél, sem a központi vízvezetékhálózatban nincs fertőzés és a városban sem történt eddig paralizisos megbetegedés. Viszont a kecskeméti strandfürdő-* re is vonatkozik az az országos rendelkezés, hogy három éven aluli gyermekek a strandokat nem látogathatják. Ez azonban csak óvintézkedés, ami a baj megelőzésére szolgál.
