Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-29 / 150. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS-KISKUN MEGYEI LAPJA

II. ÉVFOLYAM. 150. SZÄM

Ara SO fillér

1957. JÜNIUS 29. SZOMBAT

A HAJÓSI KOMMUNISTÁK MEGTEREMTETTÉK ALAPSZERVEZETÜK EGYSÉGÉT

A KÉPVISELŐ ASSZONY LEVELESLÁDÁJA

(3. oldal) |

FÖLDMŰ VESSZÖVETKEZE- TEINK SZEREPE ÉS FEJLŐDÉSÉ

<4. oldal)

EGÉSZ HETI RÁDIÓMŰSOR (0. oldal)

A lottó

e heti öt taláiatos szelvénye:

1, 12 13, 15, 26

Megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt

országos értekezlete

Kádár János elvtárs elő térj esst ette a Központi Bizottság beszámolóját

Csütörtökön reggel az Országház kongresz- szusi termében megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt országos konferenciája. Fontosán kilenc órakor elfoglalták helyüket az emelvényen a Központi Intéző Bizottság tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor és Somogyi Miklós elvtársak és Fock Jenő elvtárs, a Központi Bizottság titkára. Münnich Ferenc elvtárs az Intéző Bizottság nevében felkérte Gáspár Sándor elvtársat, a SZOT főtitkárát, Haász Árpád eivtársat, a Közgazdaságtudományi Egyetem, tanárát. Kelemen Lajos elvtársat, a X. kerületi IB elnökét, Kiss Károly elvtársat, a szegedi városi IB elnökét, Komócsin Zoltán elvtársat, a KISZ Országos Szervező Bizottságának elnökét, Losonczi Pál elvtárs, tsz-elnököt, Major Tamás elvtársat, a Központi Bizottság tagját, Manhercz Antal elvtárs, Komárom megyei bányászt, Mező Imréné elvtársnőt, a Lágymányosi Dohánygyár igazgatóját, Prieszol József elvtársat, a Borsod megyei IB elnökét, Révai József elvtársat, az Elnöki Tanács elnökhelyettesét, Révész Géza elvtársat, a Központi Bizottság tagját, Rimóczi Pálné elvtársnő termelőszövetkezeti tagot, Sándor József elvtársat, a Központi Bizottság tagját és Tatár Kiss Lajos elvtársat, a Hajdú megyei Tanács VB-elnökét, hogy foglaljanak helyet az elnökségben.

Münnich Ferenc elvtárs njitotta meg a konferenciát

Ezután az elnöklő Münnich Ferenc elvtárs megnyitotta a pártértekezletet. Beszédében röviden vázolta a konferencia célját, majd visszapillantást vetett a pártnak az ellenforradalmi zendülés fegyveres leverése óta megtett nehéz útjára. Befejezésül kijelentette: minden alapunk megvan, hogy bizalommal nézhessünk a jövőbe, s hogy az előttünk álló nehézségek lebecsülése nélkül még határozottabban építhessük a pártot, szélesítsük annak tömegkapcsolatait, s a dolgozók élén harcban és munkában építsük a szocializmust a marxizmus—len iniz- mus győzelmes lobogója alatt.

Münnich elvtárs megnyitó szavai után Nyers Rezső elvtársat, a SZÖVOSZ elnökét a man- dátumvizsgáló bizottság elnökévé, Lendvai Vilmos elvtársat, a Heves megyei Tanács elnökét, Veres József elvtársat, a XX. kerületi IB elnökét és Zárai Károly elvtársat, a Sopron városi IB elnökét a bizottság tagjaivá választották. Ezután Jakab Sándor elvtársai, a Nógrád megyei IB elnökét, Kállai Gyula elvtársat, a Központi Intéző Bizottság tagját, Komócsin Zoltán elvtársat, a KISZ Országos Szervező Bizottságának elnökét, Marosán György elvtársat, a Központi Intéző Bizottság tagját, Nemes

Dezső elvtársat, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetőjét, Révai József elvtársat, az Elnöki Tanács elnökhelyettesét, Sándor József elvtársat, a Központi Bizottság tagját és Szirmai István elvtársat, a Tájékoztatási Hivatal vezetőjét a szerkesztő bizottság tagjává választották.

Münnich elvtárs ezután szavazásra bocsátotta a port konferencia napirendjét, majd átadta a szót az első napirendi pont, a Központi Bizottság beszámolója előadójának, Kádár János elvtársnak. Az alábbiakban rövidítve ismertetjük a három és fél órás beszámolót.

Kádár János elvtárs előadói beszéde

Kádár elvtárs beszéde elején röviden áttekintette a párt hősi múltját, majd részletesen értékelte az 1949—53 közötti évek politikai vonalvezetését. Kiemelte az ebben az időszakban végzett munka nagy pozitívumait és megállapította, hogy már ekkor negatív jelenségek is mutatkoztak. Mind a vezető, mind az alsóbb szervek funkcionáriusainál felülkerekedett az a hamis illúzió, hogy mivel a hata1953 júniusában maga a Központi Vezetőség és nem Nagy Imre és csoportja tárta fel a párt gyakorlatában előforduló hibákat. Az akkori elemzés helyes volt, és helyes volt a végrehajtás terve is. A végrehajtásba azonban hiba csúszott be. Az egyik hiba az volt, hogy Nagy Imre, noha arra teljesen alkalmatlan volt, rendkívül fontos szerepet kapott.

Nagy Imre célja nem a párt és a népi hatalom tekintélyének helyreállítása és növelése, hanem annak gyengítése volt,

Á másik hiba az volt, hogy egyes elvtársak, élükön Rákosi elvtárssal, egyáltalán nem voltak képesek és nem tudtak a kellő időben és a szükséges mértékben szakítani régi hibáikkal

és ez akadályozta a helyes elemzés alkalmazását.

Az említett hibák következtében az 1953 júniusa és 1956 júniusa között a párt politikájalom minden eszköze a kezünkben van, a tömegek mindennapi megnyerése már nem olyan fontos.

Ha ebben az időszakban éppúgy figyelemmel kísérték volna a dolgozók, különösen a munkások véleményét, mint 1945—48 között, akkor a hatalom meghódír tása nem lett volna egyúttal a komoly hibák jelentkezésének kezdete.

ban jelentkezett szélsőséges kilengések bizonyos megrázkódtatásokat okoztak a közvéleményben és bár a párt tekintélyét és bizalmát megőrizve lehetett volna dolgozni, mert a párt feltárta a hibákat és kidolgozta a kijavítás módját, az újabb és újabb irányváltozások ezt megakadáAz 1956. október 23 és november 4 közötti időszakot elemezve Kádár elvtárs rámutatott, hogy bár az imperialisták, a Horthy- fasiszták, a jobboldali polgári pártok és a jobboldali szociáldemokraták együtt támadtak a pártra és velük együtt a népi hatalom ellen fordultak megzavartfejű fiatalok is, bizonyos számú megtévesztett dolgozóval együtt,

ez az erő nem tudott volna felülkerekedni, ha nem lett volna árulás a vezetésben.

Rámutatott Kádár elvtárs, hogy Nagy, Imréék árulását csak az

lyozták. Így 1956 tavaszán a párttagságban és az oszág dolgozó népének nagy részében mély és jogos elkeseredés élt, amelyet az ellenség — az itthoni osztályellenség és a nemzetközi imperializmus — saját érdekében hasznosított és mesteri módon kihasznált ellenünk.

A Központi Vezetőség 1956 júliusában fontos és helyes határozatokat hozott, amelyek megteremtették a hibák kijavításának lehetőségét. A párttagok és a pártonkívüliek pozitívan fogadták a júliusi határozatot és támogatták annak végrehajtását. A Nagy Imre-féle revizionisták azonban, akik azt állították, hogy a hibák kijavítására törekszenek, nem támogatták a júliusi határozatot, hanem átmentek az ellenség táborába és segítették a fegyveres ellenforradalom kirobbantását;

események menetében, lépésről- lépésre lehetett felismerni. Az ellenforradalmi események kezdetekor a párt Központi Vezetőségének volt harci programja, s ha a párt tartotta volna magát ehhez, az ellenforradalom nem okozhatott volna ilyen károkat. Ezzel a programmal Nagy Imre egyetértett, beleértve a szovjet csapatok segítségének igénybevételét is. Fokról fokra kiderült azonban, hogy Nagy Imréék már előbb átmentek az ellenség táborába és amikor bekerültek a párt vezetésébe, ottani fellépésüket külső nyomás megszervezéAz október előtti helyzetről

Az ellenforradalom nem kerekedik felül, ha nincs árulás a vezetésben

sével és igénybevételével kombinálva, kierőszakolták saját áruló platformjuk érvényesülését. Kádár elvtárs példákkal illusztrálta a Nagy Imre—Lo- sonczy-csoport áruló módszereit, de hangsúlyozta, hogy Magyar- országon október 23 és november 4 között is nagyobbak voltak a szocialista forradalom erői a burzsoá ellenforradalom erőinél. Az ellenforradalom erői azonban, szervezettek és aktívak voltak és be tudtak férkőzni a vezetésbe, a szocialista forradalom erőit viszont dezorganizálták a vezetésbe befurakodott árulók.

A november 4-én megalakult forradalmi munkás-paraszt kormány és az újjászerveződött MSZMP vezetősége — amely kirekesztette magából a Nagy Imre-féle árulókat — azt a célt tűzte ki, hogy fegyverrel leveri az ellenforradalmat, helyreállítja a népköztársaság alkotmányos rendjét, elhárítja a bel- ügyeinkbe való imperialista beavatkozást. Üjjá kellett szervezni a pártot is. A pártvezetés és a kormány a magyar nép szocializmushoz hű erőihez fordult és segítséget kért a Szovjetuniótól, a szocialista tábortól és a testvéri kommunista és munkáspártoktól.

Kádár elvtárs leszögezte, hogy a párt és a kormány álláspontja az volt, hogy az ellenséggel nem alkuszunk, az árulókkal nem tárgyalunk és a tömegek minket fognak támogatni. Rámutatott arra is, mily nagy feladat volt november 4-e után összefogni az erőket, s mily

nagy harcot kellett vívni a helyes irányvonalért, a különböző helytelen, sokszor jó elvtársaknál is jelentkező nézetek ellen.

Rámutatott Kádár elvtárs arra is, hogy a párt régi vezetésének egyes tagjai, akik úgy voltak ismeretesek, mint a dogmatikus és szektás hibák elkövetésének részesei, ma azért hiányoznak a

A párt f *

Kádár elvtárs ezután a párt feladataival foglalkozott. Rámutatott, hogy a szocialista forradalom ügye győzött, de ezt a győzelmet még biztosítani kell, mert az ellenség erői jelentékeny részben még megvannak, az imperializmus még provokál, támad. A legfőbb veszély most, az elbizakodottság.

A párt egységes és aktív — mondotta Kádár elvtárs. — De a megrázkódtatás a párt életében nem múlt el nyomtalanul, és a pártélet bizonyos elemi rendje, fegyelme még sok kívánnivalót hagy maga után. Elbizakodottság jelentkezik a pártban s a szocialista forradalom ügyéhez hű tömegekben is. Jelenleg ez a legfőbb veszély, mert

az elbizakodottság magával hozza, hogy tompul az éberség az ellenséggel szemben, csökken a törekvés a tömevezetésből, mert a párt vezetésének az volt az álláspontja, hogy ne legyenek a mostani vezetésben olyan elvtársak vagy csoportok, akiket, vagy amelyeket a légi hibák terhelnek és ezért vezető posztra állításuk esetén esetleg a szektáriánizmus irányában húznák a pártot. Meggyőződésünk — hangsúlyozta Kádár elvUirs —, hogy a jelenlegi helyzet a pártban, a párt vezetésében egészséges.

A Központi Bizottság politikai irányvonala — amelynek jóváhagyását a Központi Bizottság kéri — nagyon nehéz körülmények között a gyakorlatban született és annak helyességét, illetve gyengeségeit az eredményeken lehet lemérni.

Az ellenforradalomnak nincs hatalma az országban, újjászer-i veztük állami szerveinket és fegyveres erőinket, megszerveztük a munkásőrséget. Alapjában véve helyreállítottuk népgazdaságunkat. Helyreálltak kulturális, közoktatási, tudományos és' egyéb intézményeink is. Él a Magyar Népköztársaság, a munkások és parasztok állama, a proletárdiktatúra állama, megedződött az ellenforradalom viharában, bizonyos vonatkozásokban most erősebb is, és ha jól' dolgozunk, még erősebb lesz* Újjászerveztük a pártot, a munkásosztály, a nép fő harci fegyverét. Van Kommunista Ifjúsági Szövetségünk, a magyar munkásosztály forradalmi pártja vezeti az osztályt, a népet, védi a népköztársaságot, irányítja a szocialista társadalom építésének munkájában.

Kádár elvtárs megállapította, hogy az elért eredményeket a párt következetes marxista- leninista irányvonalának, a munkásosztály és a dolgozó tömegek támogatásának, valamint a Szovjetunió, a szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom internacionalista támogatásának köszönhetjük;

diadalai

gek támogatásának megnyerésére.

Sokan elfelejtkeznek a múlt hibáiról.

Megemlítette Kádár elvtárs, hogy olykor civódás és vita is felbukkan az elvtársak soraiban: Figyelmeztetett mindarra, amit a párt és a nép az ellenforradalom napjaiban átélt és felhívta a figyelmet azokra a tanulságokra, amelyek a revizionizmus- ból, a megalkuvásból, az osztályárulásból adódnak és azokra is, amelyek a szektás politikából, a tömegektől való elszakadásból erednek;

A proletárdiktatúra erősítésének feladatával kapcsolatban Kádár elvtárs kijelentette, hogy a munkás-paraszt állam erősítése első feladatunk, amely annak a fő elvnek érvényesítését kívánja meg, hogy

(Folytatás a, ík ölűalom